Nem tudom elolvasni itt a sok hozzászólást, de megláttam a topic címét és nem tudom nem leírni amin mi átmentünk.
Kislányunk 4 év várakozás után fogant meg, már az is csoda volt mert sok probléma miatt kizárták a spontánt. Nekem a méhem kétszarvú emiatt a kihordás is veszélyesebb volt. A terhesség 8. hetéig nem volt semmi probléma, de sokat kellett pihennem. Aztán hirtelen elkezdtem barnázni, azonnal befektettek, este már véreztem, 2x egymás után erösen. Utána jött a több hét fekvés, de vérzés többet nem fordult elö, csak barnázás, amig a hematóma fel nem szivodott, ami viszont hatalmas volt, a babához képest. A 13. héten hazaengedtek, onnantol Pipolpent és Magnéziumot szedtem, a terhesség vége felé volt csak gyakori görcs, de kihuztam otthon szigoru fekvéssel a 36. hétig, majd további 2 hétet még a korházban, amikor is prog. császárral megszületett Orsi.
A második terhesség a 7. héten kezdödött vérzéssel, de nem volt tul erös és mindig utána azonnal mentem UH igy maradhattam otthon még. A 8. héten hirtelen ömleni kezdtem, ez tartott fél napig, amikor 15 percenként olyan erösen ömlöttem, mintha pisilni ültem volna le a wc-re, még növért is rendeltek mellém hogy nézze a vér mennyiségét, felmerült hogy a babát sem tarthatom meg ha sürgösen nem csillapodik a vérzés. Esélyt hogy megmarad nem adtak, ezzel gyözködtek hogy várni a mütéttel felesleges (nem a saját orvosom, ö éppen másik intézményben volt ügyeletes de én oda meg nem teszem be a lábamat). Végül vérzés csak kezdett csillapodni, én hetekig csak az ágy melletti wc-ig kelhettem fel, nagyon nehéz volt, lelkileg nagyon megviselt az állandó félelem, rettegés. De 16 hetesen hazamehettem, végre minden gond megszünt, söt ugy engedtek ki hogy elötte bent már terhelni kellett magamat hogy itthon is kicsit fel tudjak kelni, hiszen itt volt Orsi is már. Persze sokat kellett pihenni, de nem lettem szigoruan fekvö, szedtem megint a Pipolphent és Magnéziumot, a 30. héttöl erös görcsök miatt Sedunxen lett belöle, de megint csak kihuztuk itthon a 36. hétig (ami a méhem miatt eleve kizárt volt mindkét esetben
). Kisfiunk a 37. héten szintén prog. császárral született, (jo nagy baba lett
) és egészséges ö is. Utólag a személyzet azt mondta hogy 1/1000 esélyt adtak volna hogy megmarad a baba, de én nagyon akartam, minden nap csak arra gondoltam csak a mai napon legyünk tul, a dokim szerint meg a legfontosabb a lelki béke, ha valaki feladja akkor a test is feladja.
Tudom tényleg nagy szerencsém volt és nem lehet mindenkinek az, de itt a bizonyiték hogy nagyon rossz helyzetböl is lehet csodás vége, tessék mindenkinek bizakodni, hogy ti igenis mindent tegyetek meg hogy ne rajtatok muljon!
Remélem van legalább 1 ember akinek tudtam eröt adni, kitartást és nagyon szoritok mindenkinek aki már csak kicsit is vérezget ne legyen semmi baj!