Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » Szent Imre kórház azaz a Tétényi - Ikea szoba &eacut

de akkor tényleg CSAK a bölcsi meg ovi a megoldás???????

Indi: amit írtál, azzal egyetértek természetesen. És munkámból adódóan sajnos sokszor láttam olyan anyákat, akik megnyomorították a gyerekeiket. Legtöbbször nem tudatosan.
Jut eszembe, neked biztosan tetszene, ha még nem olvastad, Alice Miller A tehetséges gyermek drámája c. könyv. Annak az elején le van írva egy jelenet, amely iszonyúan átlagos (sajnos) és épp a gyerekünk érzéseink nem tiszteléséről szól. Nagyon tanulságos könyv, nekem nagyon sokat adott. Sok mindent megértettem magamról is, többek között azzal kapcsolatosan is, amit a partnerségről írtam fentebb. Meg arról, hogy vajon miért lettem pszichológus.

Tinu, tökjót írtál, én is egyetértek. Partner a gyerek, de úgy, hogy azért ő gyerek maradjon, a szülő meg felnőtt.
És Fibivel és Sünnel is egyet kellértenem: bocsánatot akkor kérek, ha én voltam hülye. És mostanában a lányom is szokott már bocsánatot kérni, ha vmi nem jót csinál.

Fibi, tesófölébresztés nálunk féltékenységből van! Inkább már nem mondok olyat,h "Maradj csöndbe,alszik a Bori!", mert akkor tuti direkt fölüvölti. (És ezen szobák, termek, és zárt ajtók sem változtatnak.)

És néha én is bekattanok, és úúgy csinálnék vmmi mást is, csak egy rövid időre, és mostanában annyira nincs ilyen, ha van is egy rövid idő, akkor már olyan az állapotom, hogy max nézek ki a fejemből...
Az én jó alvó (Pre ez cak éjjel igaz) gyerekeim fejenként 2-3x kelnek éjjelenként, én meg zombi vagyok, a lakás szalad... (A szakdogámra meg már gondolni sem merek...)
De azért

Pgabi, neked is sok +++++++++++++++!!!!
És ZSan, Fibi, nektek is, meg mindenkinek,a kinek szüksége van rá++++++++++++++++++++!!!!!!

Indi, szívemből szóltál! Gyereket ütni nem szabad.

Curse, én is kérhetek szül.sztorit?

nem ,megoldás még a nagyi, nagynéni, bébiszittyó, de alényeg, h még vki...ha egyedül nem megy.

Tinu Még én sem olvastam, de már felvettem a listámra, épp néhány hete beszélgetünk a waldorfos mamákkal róla.


Deni Elfelejtettem irni, hogy a százoldallal ezelőtti (talán két napja volt?) fejlesztős hozzászólásod olyan szivmelengető volt nekem. Hiába, én egyenesen durrbeleaközepébe fogalmazok, te meg csupaszivvel

Fibi, egy bizonyos kor után (ez változó,h kinél mikor) sztem már kell a bölcsi/ovi. Egyszerűen szükségük van a gyerektársaságra, meg a szocializálódásra. Ez nem azt jelenti,h nem jó nekik az anyjukkal otthon. Nehezen akarják elfogadni, de vhogy meg kéne velük értetni, h nem lehet mindig velük foglalkozni, anyának, apának, sőt,a kistesónak is vannak igényei, és akkor neki várni kell egy kicsit. P már néha képes várni, de olyan fejet tud ilyenkor vágni...

nem érzem, hogy lekezelném a gyerekemet, sőt, soha nem fogom neki azt mondani, mint nekem anno, hogy "gyereknek kuss". ha rossz volt, megkapja a magáét és nem én fogok bocsánatot kérni tőle, mert ő volt rossz. emiatt nem érzem magam lekezelőnek.
ha úgy csesztem le, hogy az idegállapotomban más is közre játszott (pl. éppen valamit csináltam és ideges voltam, és ő még rátett egy lapáttal és rákiabáltam), akkor én is megszeretgetem és bocsánatot kérek tőle.
de mikor tegnap kiöntött direkt egy zacskó kölesgolyót és elkezdett gumicsizmában táncolni rajta, nem csak egy nyakast kapott, hanem a szobájába is küldtem, ahonnan folyton kirohant, hogy még újabb és újabb golyókat taposhasson össze. (közben meg üvöltve bömbölt és tiporta a cuccot a szőnyegbe) mi lett volna, ha bocsot kérek? elkezd engem is taposni???
persze magamban ilyenkor én is szomorú vagyok, meg őrlődöm, de nem mutatom, mert ugyanúgy megérzi majd rajtam, mint anno anyukám, akinek gyakorlatilag rákakáltunk a fejére , szóval ő volt az antinevelő otthon, mindent megcsinálhattunk mellette, mert egy kis hajcibálás után mindig jött az öleléspuszisimibocsinyalifali. naná, hogy anyut szerettem jobban , legalábbis tini koromtól. mert a faterom meg totál az ellentétje volt/van/lesz.

az üvőtés miatt meg valahogy relaxálnia kéne az embernek, s ugyebár sok mindenen múlik, hogy ugyanazon rosszaság miatt épp üvölt, vagy nem. pl. ha úgy pisil be, hogy könyörgök, hogy menjünk már, és ő hajthatatlan, hogy nem kell, akkor mondom neki, hogy ejnye bejnye, de ha csak véletlen bepislant, még csak nem is magyarázok neki. úgyis megalázottnak érzi magát vmiért, és magától sír, meg terpeszben járkál, ha becsurizott.

még a notórikus bocskérő is csak akkor kér elnézést, ha ő maga is belátja, hogy vétett. akkor van a bibi, ha nem látja be, és sorozatban bánt meg fűt fát. szerencsére nálunk a férjem a kontroll csoport , neki meg én vagyok.

Tinu!
ha nem lennél pszichomókus, akkor is folyton veled értenék egyet. egyszerűen mindent úgy látok, mint te.

Vera!
100%-ban egyet értek. (példaképem DD)
szerintem Tinu a jogosan leszidott gyerek bocs. kérésére gondolt, hogy felesleges. vagy nem?? mert én így értelmeztem.
ha jogosan üvöltjük le a fejét, fölösleges a bocs kérés, mert akkor az üvöltéstől is megkímélhettük vón magunkat.

ÉS HOGY MENNYIRE PARTNER LENCSE A CSALÁDBAN:
mikor megkérdeztük, hogy fiú v. lány tesót akar, aszonta, hogy tök mindegy, csak kukija legyen .
most, hogy kiderült hogy lány, megkérdeztük, hogy Adrika vagy Csenge legyen, és notórikusan a Csengét választja, úgyhogy 99% lesz egy Csengém áprilisban

Ancsi, de szép nevet választottatok! Nagyon tetszik! (Csak sajna a mi családnevünk cs-re végződk, ezért el kellett vetni).
És megnéztem tegnap a Holnemboltos szeletelős gyümket, és tépőzáras. Találtál már vhol mágneseset?

Ríd!
még nem vettem mágnesest, max majd rendelek arról a linkről, amit asszem te adtál meg, csak többe kerülne úgy a leves, mint a hús , ezért kérdeztem, hogy vki rendel-e még fajátékot.

viszont mi is azért vagyunk dilemmában, mert a vez. nevünk cs-re végződik :/. de lehet, hogy tojunk rá

Ancsi: örülök, hogy a foglalkozásomtól függetlenül (vagy annak ellenére? ) is hasonlóan tudunk gondolkodni dolgokról.
Én nem választottam külön, pedig biztos kellett volna, hogy jogosan vagy nem jogosan van az ordítás, idegesség. Mert bennem valahogy nem válik szét a kettő. Ha visszagondolok, én sose éreztem jogosnak, ha kiabáltak velem. Igaz, engem nem nagyon neveltek olyan klasszikus értelemben. Vagyis egyáltalán nem. Egyetlen dörgedelmre sem emlékszem. Biztos, túl jó gyerek voltam. Vagy elfojtottam.

Tinu, gyertek! Szerintem maradjunk csütörtökben, mert Deniéknek elvileg az jobb.

Tinu: hát az én lányom nem várt kamaszkoráig és már most közölte velem, hogy béna vagyok:
Megyünk le a lépcsőn, mondja, hogy emeljem fel.
Nem emellek fel, mert nem tudlak, tudod csak Apa bír el téged!
Erre ő kis gondolkodási idő után: Anya béna.
Kösz gyerek! Mi lesz itt tinikorban???

Nekem kéne egy boxzsák az előszobába, amin levezetem a felgyülemlett feszkót, mert akkor ütöttem rá a hátsójára amikor (lépcsőházazás ugye) amikor egyszerűen nem bírtam már uralkodni magamon. Eddig már eset nem fordult elő és azóta is trenirozom magam a türelemre...de oly nehéz..jó lenne az a boxzsák. Bár érdekes mód mostanában annyira nem veri ki a biztosítékot a lépcsőházazás, pedig ma is végigfetrengett minden emeleten

Votiv: küldd el nekem is légy'szi a Dorka elérhetőségét!!

Rylie

Hááát, én minden tanult, és olvasott és korábban tapasztalt gyereknevelési tudásommal együtt azt tudom mondani, hogy akinek még illúziói vannak, az várja meg, amíg a gyerek 3 éves lesz... Komolyan mondom, minden, de minden elméleti tudásom és energiám és erőm leköti (az egyébként tök kezelhető) fiam kordában tartása. És esküszöm nincsenek túlzott elvárásaim. Már.

Tinu, ha nem titkos, te milyen jellegű helyen dolgozol?

Én mondjuk nagyon örülök, hogy kicsit odahagytam a sérült gyerekeket, és kitanulom a normál fejlődést töviről hegyire. Az ember már szinte azt képzeli, hogy olyan nincs is, csak másképpen fejlődő. És már csak a problémás családokat, meg a lehetséges nevelési hibákat vettem észre. Jó látni, hogy azért ez a való világban messze nem így megy. És asszem rendesen a határaimat próbálgatom minden szempontból (terhelhetőség, türelem, szellemi fejlődés ). Majd nagyon jó lesz egyszer ezt mind szépen feldolgozni a saját terápiámban.

Ancsi, nekem is nagyon bejön a Csenge, de a mi amúgy is oltári vidám családnevünkhöz sem passzol. De Lencse és Csenge tök jók lesznek együtt! A zuram ezért akart Vincét, hogy ha majd a játszin kiabálni kell a gyerekek után, minél jobban hangozzék: Lőőőrinc, Vinceee!
Amúgy nálunk is torlódik az L, de túltettük magunkat rajta.

Nem tudom, mi van mostanában, de úgy látom, mindenki kicsit megzuhant. Talán a közelítő tél. Pedig Karácsonytól már hosszabbodnak a nappalok, tehát jön a nyár!

Ancsi,
Csenge
amugy egyetértünk szerintem a bocs.kérés ügyben

Zsan,
rokonok csak pár napra segitség, akkor marad hogy öszig valahogy kibirom, mire B TALÁN oviba megy....

Rid,
B-vel is probáljuk megértetni, hogy nemcsak ö létezik, néha muszáj fontos dolgokat megbeszélnie apának meg anyának. azota kérdezgeti: "most már én is mondhatom a szövegemet?"

igen, ismerös, amit irsz: mire elalszanak, már csak bambulni birok sokszor, könyv felett is elalszom

(szegény Zs is erö felett teljesit, Bálint minden este öt akarja, kb 10-ig foglalkoztatja... én már panaszkodni nem is merek neki, mert csak a szomoruságot látom a szemében )

Zsugyu, Recca miért nem irnak?

Fibi, jaj, én az oviban is csak a macerát látom, mert itt félóra járásra van, de illik beérni fél 9-ig, viszont délben meg illik elhozni, ha az ember itthon van. Én most nem is adtam be Lőrincet, pedig felvették. De úgy éreztem, neki most sokkal fontosabb, hogy otthon legyen velünk, hogy lássa, hogy nem verjük el a háztól, csak mert megszületett a tesó, mint a gyerekek pár órában. Azért kerítünk társaságot gyakran, bár azért az nem olyan, mint egy ovis csoport. Viszont végre kezd megszűnni a tesóféltékenység, és egyre gondoskodóbb a kistesóval, és próbál vele játszani.

Na jó, eldöntöttem, írogatok is, nem csak olvasok, persze csak ha nem zavarok..
Szóval ez a korkülönbség solog sehogy sem könnyű szerintem, nálunk 2 év 2 hónap a különbség, és most sokszor nehéz persze, mert a Lana mindig magának követel és féltékeny, de én úgy vagyok vele, hogy később viszont, amikor nagyok lesznek, akkor nagyon jó lesz így nekik. Az én bátyám 6 és fél évvel idősebb, és az például már nagyon sok. Most meg inkább szaladjon a lakás, de közben legalább őket megpróbálom boldoggá tenni, meg ha néha kimarad egy-egy séta, az sem tragédia... A Lana mondjuk már bölcsibe jár, heti 3 napot, az is nagy könnyebbség, bár utána meg itthon éli ki a de. elfojtott energiáit. Szóval szerintem megtérül később bőséggel a most befektetett többlet-munka..

Bár utálok panaszkodni, de azért most kivételt teszek:rettenetesen fáj fogam, már egyetlen fájd.csill.se használ...
Hihetetlen jó Veletek ilyesmikről- mint ez a bocsánatkérés- beszélgetni!!
Nagyon árnyaltak a vélemények (mint amenyire mi magunk is különbözünk), én leginkább Tinu véleményével azonosulok.
Szerintem is rengeteget számít, ki mit hoz magával a gyerekkorából, milyen anya-lánya kapcsolatot tudhat maga mögött...
Én alapból egy engedékenyebb, halkszavúbb (ergo az a típus, akinek könnyen a fejére nőnek)valaki vagyok, így határozottan úgy érzem, hamar körberöhögnének a kölkeim ha bocsánatot kérnék tőlük egy-egy kirohanásomért. Nálunk a veszekedés utáni (ill. kabálásom utáni)békülés annyi, hogy ölembe veszem Őket (ha már Ők is és én is lehiggadtam), és simogatom ill.ölelgetjük egymást. De verbálisan nem kérek bocsánatot. S újra mondom, a nagyfiamnál, aki 9 éves, ez már másképp működik. Őnála gyakran előfordul, hogy bocsit kérek, mikor igazságtalannak érzem...és ezt Ő nagyon értékeli is. De kisebb korában vele is így volt, mint most a kicsikkel.
Ja, és én is mindhármat partnerként kezelem.

Ezt én már régóta észrevettem, bárhol megjelenek (boltban, utcán, de úgy látszik már a neten is...), mindjárt jönnek utánam csőstül...
Szia Maryni! Lanika milyen nevet takar?Nagyon helyesek a csemetéid.

Ja, látom, Lana!Bocsi...

Laura Anna és Domonkos Ábel. Lanának ő nevezte el magát. Köszi Judit!

éljenek az újonnan jövők, bármily menők is azok!

fogorvos látta már a fogadat? nekem terh. elején volt fantom fogájásom, már majdnem betojtam, mikor rájöttem, hogy elsővel is volt. egész fogsorom egyben fájt.

Judit,
fogadnak sok ++++++!

Mary,
Lana de jo név igy

Marc,
bakker akkor csak az IDÖ a megoldás? hogy pár év mulva könnyebb lesz?????


és ha már igy benne vagyunk: Ti mennyit tudjátok kivinni a levegöre a gyerekeket ??? (akiknek 2 van minimum ) Én van amikor csak 1 nap egyszer, az nem gáz? (vagy ha megyünk valahova) mert felváltva alszanak leginkább, 5 után meg sötét van. Van hogy B-t csak kiengedem füvet nyirni v havat lapátolni , mi meg az elöszoba ablakbol integetünk neki

Ancsi, (2 oldallal ezelőtt írtam), múlt csütörtökön operálták ki az egyik rágófogamat, nehezen gyógyul, gyökérhártya gyulladásom van éppen Most kaptam vmi új gyogyit (Donalgin?), de semmi változás...sokat fájt már a fogam életemben, de ez semmihez sem fogható.

Maryni, a Laura az egyik kedvenc nevem (az Anna meg a legkedvenc), de a férjem mindig megvétózza

Judit!
sajna az antibigyó biztos segít majd rajta, nekem is volt már gyökércsúcs gyulám többször, és fertelmes fájdalom.

Marcangoló: nevtanban dolgoztam az itthonlét előtt. Hű, nagyon fura volt leírni a nickedet. Marcangoló, mint önmarcangoló? Vagy mást jelent?

Fibi, aranyos vagy, köszi szépen...
Én ha fagy ha nem, igyekszem minden nap kimenni velük, különben nem bírok velük egész nap. Ha nag,on k.o. a hideg, napi 2x megyünk le fél-fél órára. Esőtől, hótól nem félünk, a szelet viszont kerülni szoktuk.
(Adél tegnap is beöltözve a vastag overállba, alig kilátva a sapkája alól, a játszótéren közölte, hogy vegyük le a cipőjét, a homok jót tesz a lábának jaaa, nyáron )

Ancsi, múlt szerda óta antibigyót is szedek(Doxycyclin), mert petefészekgyulám is van közben...ezért erre most külön nem adott a fogdoki. Azt mondta ennek kell akkor most két irányban is hatnia...

judit_78ncsi, múlt szerda óta antibigyót is szedek(Doxycyclin), mert petefészekgyulám is van közben...ezért erre most külön nem adott a fogdoki. Azt mondta ennek kell akkor most két irányban is hatnia...

ja, ha a szájadban dolgozó baci nem immunis rá. fater járt így, hogy hiába falta az Augmentint, hónapokig ette már, de nem segített rajta. végre kitenyésztették (mintavétel után) a baciját és rájöttek, hogy mással kell gyógyítani.
mindenesetre +++++++++++++++++++++++

Ja, de csak félig válaszoltam Fibi, szóval nagyrészt csak 1x megyünk ki, akkor jól el is fáradnak, alszanak 3-4 órát délután ( ), du.meg itthon matatunk. Nekem sincs többre energiám. de úgy néz ki, ez így Nekik is elég.

Na, jól kirohantam tegnap éccaka De látom, más is érez hasonlókat.....

Újakat én is üdvözlöm!

Indi!
Teljesen egyet értek azzal, hogy gyereket verni bűn. Csak sajnos az ember követ el bűnöket. Amiket jó esetben megbán.
Bár biztos vagyok benne, hogy Neked sikerül sziklaszilárdan tartani magadat az elveidhez ezen a téren is, azéárt le kell, hogy írjam, egy évvel ezelőtt még én is ilyen szilárd voltam. Most, visszagondolva az elmúlt 1 évre (közeledik PAnnus szülinapja, sokat nosztalgiázok) csak egy ok volt, ami annyira kihozott a sodromból, hogy józan eszemet elveszítve megütöttem B-t. Az, hogy folyamatosan bántja Pannust. NAgyon sokáig türtőztettem magam. Sokan tudom, hogy azt gondolják/ták, hogy B agressziója, amit Pannus születése hozott elő, az az itthon tapasztaltakból táplálkozott. De ez nem igaz!!!!!! Soha nem ütöttem meg semmilyen hiszti miatt, pedig mindig is egy erős akaratú gyerek volt, úgy csináltam végig egy terhességet, hogy egyszer nem aludtam ki magam, cipeltem mindenhova, mert még ugye járni sem tudott, és nagyon pipa tudtam rá lenni, de soha nem tudtam volna megütni. Aztán Pannus születése után elkezdte bántani a gyerekeket, nem is mertünk társaságba menni, sosem fogom elfelejteni az arcodat, amikor Kisünéknél B megütötte MArcit, hogy rákiabáltál ijedtedben. NA, én ezeket a pillanatokat élem meg nap mint nap, sőt minden percben. Hidd el, idegileg kikészül ettől az ember. Félre ne érts, nem tartom eszköznek a verést, dehogy is, nagyon elítélem, de az abszolút tehetetlenség rávitt. És rettentően bánom
És azt is hidd el, hogy mindent próbáltam már, de semmi nem használt. Átölelem, mondom neki, hogy emnnyire szeretem (Votiv tanácsára) közvetlenül azután, hogy Pannust megütötte? 2 ilyen alkalom után annyira összekötötte ezt a két dolgot, hogy amikor más szituban mondtam neki, hogy mennyire szeretem, egyből mondta, hogy "de bántottam a Pannust". Ez gáz....

Asszem túl őszinte voltam, de már nem törlöm ki.

Szia Mindenki

Bölcsi: nekem is nagyon ambivalensek az érzéseim.. Részben látom Fülin, hogy remekül érzi magát gyerektársaságban, igényli is, másrészt meg bántja a lelkem, hogy innentől "mások nevelik" majd helyettem. Két év annyira röpke... már nyitva van a kis értelme, fogékony, könnyebb a kommunikáció, most ragadnak rá a viselkedésformák, olyan jó lenne, ha én, mint az anyája neki, tudnám megmutatni a világ egy részét. Tudom, hogy a bölcsiben jó dolga lesz, jól fogja érezni magát, de már most hiányzik, pedig van még másfél hónapom!
(főleg, mint háztartási segédlet, mert az összes leszórt ruhát összeszedi, kérés nélkül a lakásban, majd: "fúúj, koszos, piszkos, Diababa bammmmm szennyesbe!! Diababa tesz vizigépbe!!" kiáltások keretében megrohamozza a fürdőszobát)

Ordibálni, na azt én is szoktam olykor, bocsánatkérés szintén csak akkor, ha a saját idegességem miatt üvöltözöm. Igaz (lekopogom), nálunk nagyon ritkán van ilyesmi, de én csak egy gyerekkel "birkózom"...


Deni,
kendelzsuppolni egyedül úgy kell, hogy a Kommandós-palántát megragadod
a., két karjánál
b., két lábánál (fejjel lefelé)
c., egy kéz-egy láb formációban
és az ismert dalocskát énekelgetve lengeted a kölket, majd a "Zsuppsz" résznél a kanapéra huppantod.

Vera,
küldjél nekem olyanokat illegalice!! mármint karikatúrát

jjájj..nem megyen több, mert itt van a segédlet és postolni akar...

csók

Macs

Indi!
Kicsit finomítandó az előző hsz-emet:
ez nem normális dolog, amit művelek. Már jeleztem Tominak is, családnak is, de nem tudnak segíteni. A család nem itt lakik, fizetett segítségre nincs lóvé. Tomi sokat segít, ő amolyan szappanoperabeli apuka, leül játszani a gyerekkel, de ő is nagyon ki van készülve fizikailag és mentálisan is. Én olyan anyuka vagyok, aki igenis szeretne a párjával is foglalkozni. Számomra egyedüli kikapcsolódás mostanában a vele töltött idő lenne, ami szinte nincs is. És nagyon rossz azért sírni, mert érzem, hogy nem tudom kiélvezni életem legboldogabb éveit, és tudom, mennyire fogom ezt bánni. Én nem vágyom vissza dolgozni, nem akarom magamat megvalósítani, szeretném boldognak látni a családomat, jelenleg ez az egyedüli életcélom, de valahogy mégsem sikerül.
Egyébként mostanában már kifelé a gödörből, ennek a jele, hogy újra írok. Tuléajdonképpen ezért is tűntem el. Valószínű a lakáscsere is betett, meg az, hogy egy csomó betegség kijött, ami a stressz és a fizikai lerobbanás miatt van (ciszták, fogászati dolgok, stb)


Curse!
Szüléssztorit ide is

Fibi!
Zsanci jól megírta! Család, bébiszitter.

HELYESBÍTEK: a pszichoterapeuta ismerősöm azt mondta, azt lehet mondani, hogy SAJNÁLOM, de azt ne, hogy Bocsáss meg. Ez kb az a jelenség, amit Tinu is írt, hogy tisztelni kell a gyereket, de ne legyen barát/barátnő, hanem a szülő maradjon szülő, a gyerek meg gyerek, a felnőtt ne helyezze őt se magával egy szintre, se maga fölé (én évtizedekig az anyám anyja voltam...).

Tinu, attól még, hogy a Hellinger egyszerűbb, és gyorsabb, mint több év analitikus terápia, ez semmit nem von le az értékéből egyébként nem oldódik meg ott minden egy csapásra, és még hosszú hónapkig, évekig munkál az emberben az átélt élmény. Helyzeti előnye, hogy katartikus, így nagyon intenzíven éli meg az ember - a hatásait is - s ez kevésbé adott egy hoszú terápiás folyamatnál, szóval nem megy el menet közben a lelkesedés se. A lényeg, hogy a családálításon is iszonyú nagyot dolgozik az ember lelke, minden látszólagos egyszerűség ellenére

Zuzi,
tudom,h ettől neked nem lesz könnyebb, de kb 1-1,5 éve ugyanezeket irtam le itt...
és nem lett jobb...na, ezzel sem segitettem.
bébiszitter, és rokonok, ördögi kör, rokonok 200km-re osztják az eszet (jobb esetben) fizetett segitség nem játszik, ha csak kaviccsal tudok fizetni. Meg őszinte mosollyal...

vagyunk egy páran, akik IGY jártunk...
majd járunk együtt terápiára...
jobb ötletem nincs.

de bölcsi JÓ lesz, hidd el, és ne érezd magad vacakul miatta.

Zuzi,
bátorítani jöttelek!
egyszer korábban azt írtam itt, hogy "agresszív" kisgyerekben csakis a sajátommal bírnék el, óvónőként nem. és tudod miért? mert egyszerűen visszaadnám neki azt, amit a tesójával/másokkal csinál. (mindennek van határa ugyanis) hogy Bazsika mijét vezeti le Pannuson (most már gondolom, legalábbis én úgy vettem észre, egyre ritkábban) engem baromira nem érdekelne, legalábbis ez nem lenne enyhítő körülmény a cselekedeténél. (persze az alapot próbálnám változtatni, de én se hagynám, hogy huzamos ideig agresszióba fojtsa "bánatát")
láttam, hogy nem izgatta, hogy Pannus ott áll a csúszda előtt, ő direkt és durván lecsúszott, P. meg jól megütötte magát. én is nyakon vágtam volna, mert ezzel átlépett egy határt. a gyereket verni bűn, de a gyereknek is bűn a másik kicsi gyereket verni. itt ugye nem beszélhetünk önbíráskodásról, mert nyilván nem fogsz bírósági tárgyalást ülni B. felett, de ha mégis, akkor is büntetés lesz a vége. és ugye B-nek az is fáj, ha épp csak megpöckölöd a kezét, vagy ha beküldöd a szobájába, neki nem az ütés fáj, hanem a tény, hogy büntetést kapott, jogos büntetést. hidd el, hogy mindent nagyon jól csinálsz, hiszen B. egyre jobban elfogadja, hogy nem szabad agresszívkodni Pannussal, és pl. Lencsével is már olyan szépen aranyosan eljátszottak. én is megfogadtam, hogy sose fogom megverni Lencsét, de nem tudtam betartani. arra módosítottam, hogy sose verem meg tervezetten (mint engem apám), és sose erősen. így néha tockost, néha popóst kap, és neki is bőven elég a legyintés, már bömböl is szegény, mert szégyelli magát.
ami még érdekes, ha L. megtudja, hogy jön Bazsi, vagy ha már itt van, azonnal átmegy dínóba, és egymást utánozzák . szóval, ha ők tesók lennének, asszem lenne itt rontombontom, szétdőlne a ház egy idő után.
ne finomítsd a hsz-edet! ne finomítsd magadat se. nálad türelmesebbel nem találkoztam (és ne mondd, hogy nem szoktalak látni máskor, mert ...), nagyjából a hatvanötödik sérelemnél büntetted csak Bazsót, s ha Pannus nagyobb lesz, majd lerendezi őt, ha még fennáll a probléma. arra az egyre kell vigyáznod (visszagondolva kicsiny koromból), hogy P. később ezzel ne éljen vissza. tesóm sokszor zsarolt, ha ezt v. azt nem csinálom meg, sikít, s akkor szüleim azt hiszik, hogy bántom és kapok.
remélem, hogy azzal, hogy B bölcsiben lesz, kicsit le tudsz majd ereszteni, mert rossz látni, hogy mennyire leharcolnak a gyerekek. az egyiket ugye folyton karban kell tartani, sőt, most már figyelni, mert elkezdett járni, a másikat meg azért, mert több figyelmet igényel, meg mert a másik gyereket piszkálja. és akkor az éjszakai kelések, főzés, háztartás, szóval le a kalappal, én ennél sokkal mosottrongyabb lennék, ha a helyedben lennék!
én is elküldöm ezt a litániát, mielőtt törölném. küldhetitek a gyivit, szegény L. szemöldök sérülésén túl úgyse találnak semmit .

huuuu
még eszembe jutott vmi

a verésnél sokkal rosszabb a lelki terror és megalázás. velem fater a lelki terrort évekig gyakorolta, amikor már voltam olyan nagy, hogy nem ütött meg. elképzelhetetlenül rossz volt, és az uralkodása is. (volt, hogy hónapokig nem szólt hozzám, meg ilyesmik :/)
úgyhogy ilyen se szeretnék lenni, és ilyen nem is leszek. én úgy vagyok vele, hogy minden sérelmet legkésőbb este, lefekvésig orvosolni kell. így, ha férjemmel összekapunk, mindig megbeszéljük még aznap, hogy ne aludjunk rosszul. ha Nyuszi rosszalkodik, mindig legkésőbb lefekvéskor elmondom neki, hogy miért küldtem be a szobájába (perpill ez a legnagyobb büntetés neki, pedig olyan kafa kis szobája van), és persze még nincs foganatja, de ahogy nő, majd lesz. szóval ilyen szempontból a békülés - hogy a gyerek érezze, hogy a szülője nagyon szereti és vele van - nagyon fontos.

különben L. abba a korba lépett, hogy nagyjából 50x kérdezi meg, hogy "anya szejetsz?" és ma az volt a csúcs, hogy megkérdezte, hogy a kölesgolyó is szereti-e őt. úgyhogy tutti érzi a tesóját. én meg ilyenkor megölelgetem, megpuszilgatom és mondom neki, hogy nagyon.

Zuzmó: ha bemész a nevtanban, ingyér segítenek. A budafoki nevtant ismerem , és jóóóó. Hidd el, sok tehertől megszabadulsz, ha valakivel - aki kívülálló - tudsz beszélni az érzéseidről B. felé. Komolyan mondom, hogy ha a helyedben lennék, akkor elmennék.

Votiv: én most nem az analitikus egyéni terápiára gondoltam családállítás kiváltásaként, hanem mondjuk a pszichodrámára. Ott is van katarzis simán, sőt 90 %-ban van (sírással mindennel). Hasonlóan működik, mint a családállítás, csak szerintem sokkal jobb szakmailag. Igaz, nem egyetlen nap, de nem is feltétlen nagyon hosszú. Van, mondjuk 150 órás is, az kb. 1 év. SZerintem ha az ember igazán dolgozni akar magán, akkor ennyi időt rá kell szánjon. Én nem hiszek a gyors sikerben.

Zuzi, Zsan,
tudom, mi lenne a megoldás: bentlakásos au pair, mint én voltam Angliában 3 gyerek mellett. kiszolgáltam öket, hordtam szorakozni, és még takaritottam is. az anya meg suliba járt, király....! bár nem szeretném, ha még vki itt lakna velünk, meg Mo-on nincs erre keret..... marad a heti 1xi segitség talán.... és osszuk be. a többit majd 10 év mulva.....

Curse,
szüléssztorit ide is

Vot,
Hellingert ide is

Húúú, döbbenetes ez a topik!!!!

Én jelenleg ott tartok, ogy mindeddig minden idegszálam tiltakozott Hanka bölcsibeadása ellen, ma felhívtam az egyik közeli bölcsi vezetőjét, ahol tudom, hogy van egy hely és elvileg holnap megyek hozzá elbeszélgetni.... Arról, hogy H-t bevennék-e félidősnek... heti pár napra... (már ha van ilyen lehetőség... Judit, ugye VAN????)

Egyetlen okom van arra, hogy szembemenjek eddigi elveimmel: egyszerűen nem tudom biztosítani Hankának rajtam és Ignácon kívül a társaságot. Az meg szerintem ennyi idősen édeskevés.
(ha valaki biztos ennek ellenkezőjében, kérem jelezze, mert akkor NEM megyek bölis nénihez beszélőre)

Jelenleg úgy néz nek ki a hétköznapjaink, hogy jóesetben valamikor kikeveredünk az utcára, járunk egyet, aztán haza, itthon hanka mellettem játszogat, szóban sokat vagyok vele, de fizikailag vagy főzök vagy Igit nyüstölöm, vígasztalom, szoptatom, altatom, tisztába teszem. Hankával minimális időt töltök KETTESBEN.

Ja, és a lányiom, ha azt mondom neki, hgoy SZERETLEK! Azt válaszolja: NEM! Apa!

Ilyenkor nagyon vidám ám a lelkem


Tinu, nekem csak egy ismerősöm van, aki pár évet dolgozott magán nagy megelégedéssel magánterápiával, aztán mivel mindig kiderült, hogy valami még mindig nem okés, elment családállításra, ami DÖBBENETES változást hozott az életében. Lehet, hogy a pszichodráma is ilyen lett volna, azt tudtommal nem próbálta, de egyet nem lehet tagadni: a családállítás MŰKÖDIK. Nem hit kérdése. Erre bizonyíték az ismerősöm über-realista férje, aki végül beadta a derekát és elment. A változás nála is DETTÓ. Minden ismerősük is csak , hogy mi történt velük....

A családállítás az én értelmezésemben sokkterápia szerűen működik... Az embert fejbenyomják egy bazinagy bunkóval - aztán emésztget... a bunkó egy pillanat alatt súlyt le, de a hatás hosszútávú.
(kívülálló, laikusleni ezennel be is fejezi a belepofát )

Ja még annyi: itt is egy anya, aki csak és kizárólag akkor veri a gyerekét, ha ő maga kikészült. Valószínűleg minden alaklom jobban fájt nekem, mint a gyereknek, ezzel együtt: remek jelzés arra vonatkozólag, hogy VELEM baj van. A gyerek csak gyerek. Meg kell fejteni. Sajna az én hozott mintám is szar. A kezemre és fenekemre rendszeresen kaptam. Sosem nagyot. De alaposan belémvésődött, hogy így kell gyereket nevelni

De nagyon megfogadtam, hogy SOHA TÖBBET. Mert hiába nem fágj a gyereknek, ez egyszeűen NEM MEGOLDÁS.

Zuzi: ++++++++++++++ én nemtok semmi okosat mondani....

ez a családállítás egyre jobban érdekel!
Votiv: Infót ide plíz!

Ancsi: Anyu sosem ütött meg, nálunk is lelki terror volt. és hányszor de hányszor kívántam, hogy inkább üssön meg, mert az
csak egy pillanat...

Leni: óóó nálunk is visítás van elég sok reggel amikor ded rájön, hogy Apjuk dolgozóba és kénytelen velem beérni egész nap

És mivel pénteken referálnom kell, ezért a gyerököt beültettem a Minyimax elé, hogy nyugiba csinálhassam a kiselőadásom..

R

Leni,
igen, az elveinket néha feladjuk, ahogy a tapasztalatokkal gazdagabbak leszünk... ezért ne sirj, probáljátok ki, hátha jobb lesz!
nekem még ilyen lehetöségem sincs, mert B mintha már a gyerekektöl is félne az utobbi idöben kivéve akit jol ismer.

Leni, a Judit az én Judit???Ha igen, akkor igen, van ilyen, Adél épp jövő héttől kezd így bölcsibe járni(heti 2x délelőttre-bár Neki 3 évesen oviban volna a helye... )

Judit, NANÁ, hogy Te!

És köszi a választ!!! Ez a heti 2 alkalom sima állami bölcsiben lesz?
(Maga lenne a mennyország, ha ez így működne....)

És remélem már rájöttél, hogy csak hülyén fogalmaztam elsőre a múltkor, és NEM gondolom, hogy nemtörődöm/túlmagabiztos anya vagy!!

Fibi, nálatok a Montessorizás miatt nem fog Bálint csak sokára oviba menni?

tinuVotiv: nagyon köszi, hogy feltetted a záróra linkjét. Végre megtudtam (Vámos MIklóstól), hogy konkrétan mi az a családfelállítás.

hát azért Vámos erőst laikus, sztem ebből max anyit lehetett megtudni, hogy számára milyen volt
egyébként én nem is csoportoson voltam, mint ő, hanem 1:1-ben, az nagyon más, sztem sokkal erőteljesebb is, hiszen nekem kell kimondanom azokat a katartikus mondatokat, úgy, mintha az érintettnek mondanám (csakhát élőben ez sosem menne), így viszint a terapeutának mondom ki.

tinuÚgy érzem, ez már megint valami, ami leegyszerűsítve, lebutítva nyújt valamit "tömegeknek".

nagyon komplex dolog, és egyáltalán nem populáris. Mélyedj el benne egy picit és ha azután is így érzed, hát ez van

egyébként meg természetesen nem ez az egyetlen üdvözítő módszer. Mindenkinek más jön be... Én sok év sokféle terápiával a hátam mögött egyik válságból mászom a másikba. De 2 alkalom Hellinger nekem is nagyot lendtített az életemen, ma is hihetetlen erővel hatnak rám azok a felismerések, amiket 4 hónapja ill 1 hónapja sikerült tennem, ill. kimondanom.
És még ma is libabőrös leszek, ha eszembe jutnak azok a mondatok utána napokig hányingerem volt (alig akarta bevenni a gyomrom) és migrénem, azt hittem lerobban a fejem. Feje tetejére állt minden, aztán szép lassan a helyükre kerültek dolgok, és azóta is folyamatosan
amit Carla is hangsúlyozott, a családnak - mint minden rendszernek, közösségnek, államnak - vannak törvényei, van egy rendje. Amíg nincs rend a családban, az ember nem lehet boldog. (ez egyébként tényleg ilyen egyszerű) És nem kapja meg és nem tudja használni azt a hihetetlen ős- és életerőt sem, amit a mögötte álló család, több generációra visszamenőleg birtokol. Ha úgy tetszik, az ősök áldását

tinuA lényeg, hogy túlmisztifikál (elhomályosít, elken), ugyanakkor leegyszerűsít is olyan jelenségeket, amelyek a pszichológia sokkal jobban tud (szerintem) magyarázni.

azt hiszem, kár ilyesmit gondolnod, ha nem ismered még testközelből a módszert. Egyébként szvsz a családállítás nem "leíró nyelvtan", hanem maga a beszélt nyelv
az is egy csodálatos dolog benne, hogy nem igényel magyarázatot, megfejtést, a legegyszerűbb ember is a maga hasznára fordíthatja, és megérti belőle, ami neki kell

Leni,
Bnél nálunk is volt ilyen...hajajjj...nem anya, APA!!!
és erre mondta az én nagyon szeretett RJ doktorom, h az SOKKAL jobb, h a ilyenkor talál magának egy másik szülőt, mintha Igi módjára anyát akarná ő is, mint a kicsi...

Tinu,
ha elolvasod még egyszer a hozzászólásomat, akkor látod, hogy azt írtam: "nem értek egyet" semmiféle nagybetűs IGAZSÁGRÓL szó sincs... neked jogod a véleményedhez, nekem meg jogom van egyet nem érteni vele ennyi.
Én pl. különbséget teszek a két fajta ordibálás közt, mert más az, ha mondjuk Marci x-edik figyelmeztetés után is mászik az asztalra és dobál le róla ezt-azt, és rákiabálok, és más, ha mondjuk felidgelem magam egy hülye ügyintéző miatt, és ezért ordítozom a gyerekemre, aki épp akkor semmi különösen rossz fát nem tett a tűzre. Nem érzem a gyengeség jelének, ha beismerem a gyerekem előtt, hogy egy konkrét esetben nem ő hibázott, hanem én. Ettől még nem nőttek a fejemre.
Lehet, hogy túlfejlett az igazságérzetem, de ez az aktus nekem igenis fontos (meg az is, hogy ez CSAKIS és kizárólag a tőlem kiinduló bocsánatkérésre vonatkozik!). Ezzel a másikat tisztelem meg. Lehet, hogy nálatok pont a bocsánatkérés működik rosszul, nem tudom: nálam ez egy nagyon komoly, és sok-sok öleléssel és szeretgetéssel járó gesztus (sok a metakommunkatív elem), utálom, ha kényszeríteni akarják, de őszinte és szeretetteli, ha belülről jön.
És borzasztóan érdekes dolog részt venni ebben a beszélgetésben, mert ahogy te is mondtad, az ember csak a saját élethelyzetéből és családtörténetéből tud kiindulni, ezért roppant izgalmas, amikor más látásmódokkal szembesül

és jelenleg itt abba is hagyom, mert kellek...

Leni,
a közelünkben nem lesz M ovi, ha erre gondoltál. amugy oda mehetnek a gyerekek 3 éves kortol, amit B januárban tölt be. viszont Waldorf ovi lesz 10 percre az uj lakásunktol, oda viszont 4 éves kortol lehet menni, tehát még a jövö ösz sem biztos
viszont elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni, hogy az uj helyen el tudjunk majd járni zenebölcsibe v gyerektornára v tökmindegy, csak gyerekek közé, hogy szokja B. És szerencsére lesz a lakoparkban tavaszra játszotér, és sooook gyerekes család lakik ott. addig meg anyost ki fogom használni segitség gyanánt, ez van. nem tudok jobbat.
Nálatok nincs a közelben játszoház vagy zenebölcsi, ahova Deni is viszi a srácokaT?