Sziasztok!
Ismét itt.

Az elmúlt hetekben nagyon sok volt a munkám és egyéb intéznivalóm, ezért nem is követtem a fórumot. De jobb is volt ez így, legalább nem foglalkoztam annyit a témával.
Akivel még nem beszéltem róla és nem tudná: az eredményhírdetés előtti napon (ha emlékszik vki, az ünnep miatt két nappal később mentem vérvételre, mint egyébként kellett volna) nagyon halványan barnázni kezdtem. Tudtam, hogy nem sikerült. Sokat bőgtem.... ha meg nem, akkor órákig bámultam üveges szemekkel a semmibe

A férjem vigasztatalt, de a nap végére már ő is elkeseredett. Egész éjjel nem aludtam.... reggel csináltam azért egy tesztet, persze full negatív. BMC-ben vérvétel, majd 4,5 óra várakozás a "remek" hírre. Konc doktornak reggel el kellett mennie temetésre, így Zeke doktorra várt a hálátlan feladat, hogy közölje..... férjem rákérdezett az esélyeinkre, ő pedig őszintén elmondta, hogy hiába vagyok fiatal, egészséges, jól stimulálható, hiába növesztem 15,7 mm-re a nyálkahártyámat, a férjem állományával TALÁN a 4. beültetésnél elindul valami, és TALÁN az 5. beültetésből már hazavitt babánk is lehet. Azt is elmondta, hogy miután elhasználtuk a 4. támogatott lombikunkat, vegyük fontolóra a donoros lehetőséget, mert nem biztos hogy van értelme engem agyonstimulálni, és ezzel esetleg kimeríteni a petefészkeimet..... na, engem igazán ezek a hírek súlytottak le, nem pedig kimondottan az, hogy nem sikerült a 2. lombik

Amíg beszélt a doki, a férjemre rá sem mertem nézni, borzasztóan érezhette magát. Eddig is nagyon működött benne az önvád, de ennyire még sohasem szembesítettek minket a tényekkel.
Hogyan tovább? Két héttel ezelőtt már mehettünk volna uh-ra, és belevághattunk volna az egy szem kis fagyasztott embriónk beültetésébe (nem kell kihagyni egy ciklust sem), sokat filóztunk rajta, de úgy döntöttem, hogy még egy esetleges csalódás már nem fér bele lelkileg ebbe az évbe..... ezért marad a január.
Rólam ennyit. Igyekszem visszaolvasni (látom, sajna nincs is olyan sok, pedig 3 heti termés

), és kommentálom a dolgokat. Amiket viszont így is tudok:
Vikkata, szívből gratulálok!!!

Igaz, nem találkoztunk, de az eredményhírdetés napján, amikor mondta a biológus a neved a folyosón, én hiába ültem a tévé mellett, hallottam a reakciódat a másik oldalon

Mondtam is a páromnak: Katának sikerült! Később láttalak, kisírt szemekkel odarohanni a recepcióhoz.... jó volt látni az örömödet
Krisztamili, sajnálom, hogy nem találkoztunk... az eredményt viszont sokkal jobban

Puszillak!
Sehike, Neked is nagyon drukkoltam! Sajnálom

Negyed 12-kor kerestelek fent, W. doki rendelőjénél, de nem találtalak.
Madrin, Neked nagyon örültem!

Jó hogy személyesen is megismerhettelek!

Ilyennek gondoltalak látatlanul is
Zsókuci drága, Isten éltessen sokáig! Teljesüljön minden vágyad és álmod, ezt kívánom!
Puszi, hamarosan jövök vissza!
(Kedd óta tesztelem az új vonalzóimat, de nem vagyok velük vmi elégedett
Az egyik először lemaradt, kevesebbet számolt, a másik nem vált csak órákkal később, mint kellene.... magától megváltoztatta a szöveg beállított színét pirosról feketére stb. De meghagyom őket, mert úúúgy tetszenek
Sok szép van fent a nőivonalon.)