2003.04.24 13:14
Szerző: rózsa
Sziasztok!
Végre van egy kis idõm így az ünnepek után, meg a Niki is elaludt.
Solya
Az a baj, hogy aki mint segítség szóba jöhetne (pl. nagyszülõk vagy bárki akinek tapasztalata van) - dolgozik -így elég valószínû, hogy egyedül kell átvészelniük ezt a pár napot, bár inkább Imi aggódik mint én, mert ha apuci itthon van, én finoman szólva le vagyok tojva és olyankor egész nap az apja nyakán csüng, sõt tegnap volt az elsõ olyan nap amikor elmehettem úgy otthonról, hogy nem kezdett el egybõl sírni, hanem adott puszit és közölte, hogy pá-pá. Inkább attól félek, hogy nekem fognak nagyon hiányozni, mert én azt gondoltam, az a jobb, ha Niki nem jön be a kórházba (ne kelljen szenvednünk egyikünknek sem a hazamenetelnél), de azt is tudom, hogy ne bírnám ki egy napig sem, hogy ne lássam õket.
gabomamo
Amikor Imi itthon van, õ foglalkozik vele inkább, egyrészt mert a Picuri kiharcolja, másrészt meg én is próbálom hagyni minél többet érvényesülni, pont azért, hogy ne legyen gond. Ha apa otthon van csak vele megy fürdeni, õ mossa a fogát, vele jobban eszik mint velem stb..., egyedül aludni nem hajlandó vele, csak ha már nagyon KO és nem bírja nyitva tartani a szemét, az meg nem mindig akkor következik be, amikor úgy normálisan már aludni kéne. Próbáltuk azt, hogy õ altatja el, de a 3. vagy 4. napon odáig fajultak a dolgok, hogy a gyerek rettegni kezdett az alvástól ( mai napig nem tudjuk miért ). Most úgy gondolom, ez legyen a legkisebb gond, legfeljebb alszanak együtt a nagyágyon, majd ha hazajöttem megoldjuk a visszaszoktatást.
LadányiKata
Nem irigyellek, sajnos nagyon jól tudom min mész keresztül. A Niki attól a perctõl kezdve, hogy hazahoztuk a kórházból (ahol állítólag õ volt a legjobb alvó - errõl mintha megfeledkezett volna azóta - ) nem hajlandó normálisan aludni. A védõnõ meg a gyerekorvos is mondta, hogy nem lesz ennek jó vége, meg nem tudnak ilyen gyerekrõl, akinek ennyi gondja lenne az alvással, de azóta rájöttem, hogy nem is vagyok annyira egyedül ezzel a problémával. Kicsinek, csak akkor aludt, ha lementünk sétálni - persze már az öltöztetéskor beájult - és addig meg se nyikkant amíg fel nem jöttünk, éjszaka sokszor felkelt 2-3 óra felé, hogy neki ennyi alvás elég és engem boldogított reggelig, mert persze már nem aludt vissza, jött a ringatás, ahhoz könnyen hozzászokott, ha leraktam, mert elaludt, akkor felébredt és jött a visítás. 6 hónapos kora körül kezdtem reménykedni, mert több éjszakát is átaludt, de akkor meg jött egy jó kiadós megfázás így az egészbõl nem lett semmi, sõt utána közénk került, amíg meg nem gyógyult, újabb két hét mire visszaszokott a kiságyba, de ott meg csak úgy aludt, hogy a nagyágyon köztünk aludt el és utána raktuk a helyére, de ezek után is felkelt 2-3 óránként éjszaka, 11 hónapos koráig nem volt hajlandó leszokni az éjszakai cicizésrõl, akkor én mondtam azt, hogy ebbõl elég. Nagy küzdelem árán bevezethettük éjszakára a teát, amibõl alkalmankét 2-3 deci is elfogyott. Valamivel egy éves kora után elmentünk a Madarászba alvásvizsgálatra, ahol persze közölték, hogy minden az én hibám - letörtem mint a bili füle - , ott tanácsolták, hogy be kell rakni a kiságyba vmilyen kedvenc játékkal, állatkával, egy kislámpát égve kell hagyni, kijönni. Persze egybõl sírni kezd és innentõl kezdve pontosan 5 percenként bemenni, megnyugtatni, újra kijönni stb.. ezt így folytatni, amig el nem alszik. Én mondtam, hogy mi van ha nem válik be, de flegmán közölte a doki, hogy ez 99 %-ban hatásos, de ha nekem nem megy, majd õk megtanitják neki. (Tudtam, hogy a Niki nem fog a többségbe tartozni) Én fogtam magam és felháborodva, bosszankodva eljöttem. A módszer 5 napig bevált, a 3. naptól nem volt hiszti és 5 napon keresztül átaludta az éjszakát, aztán ennyi. Utána ugyanúgy folytatódott minden, mint elõtte, azóta is felkel éjszakánként, ha szerencsém van csak egyszer, van, hogy 3-4 alkalommal, elég sokszor pedig, nem tudom miért, de átalussza az éjszakát(az utóbbi két hónapban többször, mint eddig összesen), viszont annyi értelme volt, hogy egyedül és a kiságyában alszik el minden hiszti nélkül a mai napig is. Ha éjszaka fel is kel csak vizet kap és elkérem tõle az üveget pár korty után. ( A vízre is csak 3-4 napi éjszakai hiszti után szokott rá, mintahogy arra is, hogy nem ihat csak keveset.) Elõfordult olyan idõszak is, hogy felkelt hajnal 4-kor, hisztizett a hintáért, majd ott újra elaludt - vissza a kiságyba, alvás reggelig. Elmondhatom nagyon sokat javult a helyzet, többet alszunk mint eddig bármikor, (este 8-9 körül elalszik, reggel 6-7-ig) de nagyon megszenvedtünk érte mi is. Viszont, azt soha nem hagytam, hogy közöttünk aludjon, leszámitva azt a pár napot 6 hónapos kora körül, mert úgy meg én nem tudtam aludni egyáltalán. A sógornõm pár héten belül megszül, de náluk is még a nagyobb velük alszik egy ágyban, én mondtam neki, hogy nem akkor kéne átrakni másik ágyba amikor meglesz a tesó mert azt büntetésnek veheti.
Mi most azzal kínlódtunk, hogy átszoktassuk a heverõjére és apával aludjon el, de feladtuk a már korábban írt levelemben írtak miatt. Mindenesetre próbáljátok meg, nagyon sok kitartás kell hozzá, de ha sikerül nektek is sokkal jobb lesz. Az éber alvásáról mostanában szokott le, (mindhárman kiadósan megfáztunk) köhögés-tüsszögés éjjel-nappal, orrfújás hatalmas decibelekkel, de erre jó volt, hogy már nem kel fel, ha esténként csörgünk, ne adj isten lehúzod a WC-t, mert persze ez is volt régen. Ja, a nappali alvást viszont egyéltalán nem hajlandó a kiságyában véghezvinni, de ott is van annyi haladás, hogy nem a babakocsiban vagy a hintában tud csak elaludni. (a hintát le is szereltük) Ebéd után velem az ágyon 2 perc alatt elalszik, utána én meg csinálom a dolgomat. Megjegyzem én sem vagyok egy nagyon jó alvó, így elképzelhetõ, hogy ebben nekem is részem van.
Elhatároztam, hogy mennyi mindent másképp fogok csinálni, aztán majd meglátjuk mit tudok belõle megvalósítani.
Nem tudom mennyire lesz érthetõ ez a levél, mert kicsit hosszúra sikeredett, elõre is bocsika minden hibáért vagy értelmetlenségért, amit elkövettem.
Rózsa
( 
