Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Kiskamaszok, kamaszok

Sziasztok!

Köszönöm a jó kívánságokat:

Anikó,
Én is sajnálom, hogy nem teltek jól az ünnepek, de ennél már csak jobb jöhet, nem? Már teljesen meggyógyultál? Remélem a baleset a kocsival nem volt súlyos, tényleg szerencse, hogy Ti nem sérültetek meg. Fenn áll még a valamelyest jobb helyzet Tamás és a párod között? Tamás szerintem is nagyon helyes srác.
Heni a gitárral szerencsére megbarátkozott, de az órákat még nem kezdte el. Még nem jutottunk hozzá, hogy felhívjuk az ismerősünket, aki tanítani fogja.

Era,
Mit tanulsz? Azóta talán már vizsgád is volt? Te is '69-es vagy?

Én mindig megmondtam a páromnak, hogy nem vagyok hajlandó ketté osztódni (na jó, azt nem is tudnék, de felörlődni közöttük sem), és ha választanom kell, akkor nem kérdés, hogy a gyerekeket választom. Igaz, hogy én ezzel nem vállaltam túl nagy kockázatot, mert tudtam, hogy ő alapvetően szereti a gyerekeimet, csak Henit egy kicsit nehezen tolerálja.

Képet a hozzászólás elküldése gomb melletti "Melléklet feltöltése" gombbal lehet feltenni. Ha arra klikkelsz, utána szerintem már egyértelmű, hogy mit kell tenni. De korlátozva van a kép mérete (pixelben), és sajnos nem tudom, hogy pontosan milyen értékben. De ha megpróbálsz valamit feltenni, ki fogja írni, ha túl nagy, és hogy mekkora lehet maximum. Akkor a képet a képszerkesztő "Resize" menüpontjában le kell kicsinyíteni.

Kíváncsi,
Már csak Te hiányzol.

Puszi:

Anna

Tinalila!
Fejlesztő pedagógiát tanulok( másoddiplomás képzés),pszichológiából szigorlatozok nemsokára, utána már "csak"a szakdoli van hátra.Képzeld, most annyira rá vagyok kattanva erre a témára, hogy a szakdolit is a kamaszkori nevelési problémákról írom.De hát talán nem véletlen a mondás: a cipésznek lyukas a cipője...( a pedagógus meg képtelen a saját gyerekét megnevelni)Szégyen, de ez van!Elméletben minden olyan jól megy. Anyósom, akinek max.8 általánosa van, heten voltak testvérek,soha nem volt ennyi gondja.De szerintem akkor idő meg energiája sem volt az anyáknak a gyerek lelkével ennyit"nyünyörögni",Nem volt olyan, hogy gyere drágám, beszéljük meg a problémáinkat.Az volt, amit a szülő mondott, aztán punktum.
Egyébként igen, 69-es vagyok, március 1.
Nálunk a lányok elsején(jan.1 és márc.1) a fiúk 13-án(aug. és nov.) születtek.
Era

Bocs, még azt elfelejtettem írni,hogy természetesen én is a lányomat választanám a párommal szemben,de a párom belehalna, ha elválasztanám őt a fiamtól, szerintem nem is hagyná.Tudom, ha odakerülnénk, nekem ítélnék, de az az igaszság, hogy (most hadd védjem egy kicsit az elvált NORMÁLIS apákat, hogy mekkora kitolás velük szemben, hogy egyszer csak hipp-hopp volt gyerek, aztán nincs gyerek.Tudom, lehet normális kapcsolat a válás után is, de az mégsem ugyanaz, mint nap mint nap együtt lenni velük.
Uff, most már tényleg eldugulok.
Era

Sziasztok!

Bocs a hosszú eltűnésért, bár úgy látom, nem én vagyok az egyetlen eltűnő...

Nagyon összesűrűsödtek a programjaim. Egyrészt február 1-től munkába állok, ezért minden egyéb intéznivalómat szeretném még addig lerendezni. Másrészt a két kisebb gyerekemnek januárban van a szülinapja, Kristófnak múlt pénteken volt, tartottunk is zsúrt még aznap. Lili pedig holnapután lesz kétéves. Neki is lesz majd egy kis zsúrja, hasonló korú ismerősökkel. Vasárnap pedig a család jön mindkét gyereket köszönteni.

Én meg azt kaptam a páromtól a saját szülinapomra, hogy befizetett egy hétvégére Hajdúszoboszlóra. Henivel ketten mentünk, mert Lilit még nem mertük teljesen szülő nélkül hagyni. Egészen normális volt (mármint Heni ), csak én követtem el azt a hibát, hogy csizmát akartam neki venni. Ezen persze jól összevesztünk. Most a totál topis korszakát éli, és csak a 100 éves elhasznált cuccaiban érzi jól magát. Csizmája pl. egyáltalán nincs, mert a tavalyit kinőtte. És már fél Budapestet bejártuk, de sehol nem találtunk olyat, ami tetszik neki. Gondoltam, hátha Hajdúszoboszlón, de ott sem. Végül csak megvettem egyet, de azóta sem hordja. Nekem meg nincs kedvem ezen minden nap összeveszni. Mást már gyakorlatilag egyetlen edzőcipője van, amit hajlandó felvenni, abban jár tesi órára és edzésre is. Meg az utcán is a mínusz 10 fokban.

Era,
A Te lányod hogy viszonyul az öltözködési kérdésekhez?
Egyébként érdekesen hangzik a szakdolgozatod témája. Hozzákezdtél már? Érdekelne, hogy mire jutsz majd a témával kapcsolatban. Egyébként nemcsak a pedagógusoknak van gondjuk a kamaszgyerekük nevelésével, amint a melléklet ábra mutatja.
Régen egyébként tényleg nem foglalkoztak ennyit a gyerekneveléssel, legalábbis annak a lelki részével. De azért, ha megnézem a mai felnőtt társadalmat magam körül, akkor nem vagyok benne biztos, hogy nem kellene változtatni az egykori gyereknevelési módszereken. Remélem, ezzel nem bántok meg senkit, de szerintem a magyar társadalom elég csapnivaló mentális állapotban van. (Magamat is beleértve, pontosabban folyamatosan dolgozok azért, hogy ez egy kicsit jobb legyen.) Persze ennek nemcsak a gyerekkoruk az oka, de azért az köztudott, hogy a legtöbb gond gyökere mégiscsak ott keresendő.
A válással és a normális apákkal kapcsolatosan teljesen egyetértek Veled.

Anikó, Kíváncsi,
Hol vagytok? Megjavultak a kamaszok?

Puszi:

Anna

Annácska!

Megvagyok, csak nagyon nagyon nagyon besűrűsödött az életem. Tele vagyok gondokkal, speciel most nem a fiammal kapcsolatban. Vagyis ami vele kapcsolatos azok nem változtak csak a többi probléma most háttérbe szorítja ezt, bár a tanulás űgy tűnik jobban megy neki, mint eddig. Ma úgyis kiderül, mert ma kapják a félévi bizonyítványt. Már nagyon kiváncsi vagyok rá, innentől kezdve pedig már osztályozni is fogják (ajaj!).
Most már otthon is van netünk , így remélem hétvégén lesz időm többet is írni (bár mostanában mindenki nagyon eltűnt innen, mert azért be szoktam ám nézni).

Üdv:

Anikó

Anna!
Irigyellek a hajúszoboszlói hétvége miatt, mi is készülődünk elmenni oda. Ti hol szálltatok meg?Ugyanis van üdülési csekkünk és fel kéne már használni. Öltözködés ügyben hasonló a helyzet, bár talán ennyire azért nem durva. Képzeld, voltam a nevelési tanácsadóban, kértem, hogy segítsenek néhány tanáccsal, hátha előrébb jutunk valamelyest. Nagyon kedvesen megígérték, hogy persze, másnap már jön is hozzánk a pszichológus, aztán azóta még fel sem hívtak. Hát ennyit a közellátásról. Ajánlottak egy maszek pszichológust is, de 7000 Ft/óra nekem túl sok.
Mostantól meg van még egy, ami miatt havonta lehet, hogy egyszerre leszünk dilisek, ugyanis pár napja nagylány lett a kicsi lányból. Mondtam is neki, hogy mostantól nagyon vigyázzon az erkölcseire, mert nem szeretnék nagymama lenni (persze csak viccből) A bizije nem lett túl jó, de talán az a pár rossz jegy intő jel, hogy most már rá kell kapcsolnia. Én is jobban igyekszem a körmére nézni, kikérdezés, ellenőrzés, stb, de ettől meg a párom kap hülyét. Szerinte hagyni kell egyedül bajlódni, mert így sose lesz önálló. Nálatok ez hogy van? A szakdolim pontos témája még nincs meg, egyelőre örülök, hogy túl vagyok a vizsgaidőszakon.Gitározással hogy álltok? Utólag is boldog szülinapod a gyerkőceidnek!
Konan!
Megoldódtak a problémáid?
Era

Hahó!

Úgy tűnik, nincsenek kamaszgondok mostanában... Jó nektek. Nálunk a helyzet nem javult, csak változott (még rosszabb lett), de már kezdek beletörődni, hogy ennek így kell lennie. Sajnos annyira mások vagyunk, szinte két külön világ, hogy szerintem sose fogunk közelebb kerülni egymáshoz... Csak közben ne utálnám magam annyira, hogy képtelen vagyok kimutatni felé a szeretetemet. Most olvastam egy jó könyvet erről a témáról, az a címe, hogy Mérgező Szülők. Érdemes elolvasni, nagyon elgondolkodtató. Amióta nem jártam itt, született még egy gyerkőcöm, Fanni, aki most lesz fél éves.
Era

Szia Era!
Ha jársz még erre szívesen csevegnék veled vagy bárkivel.Bár nekem még nagy gondjaim nincsenek de sosem lehet tudni.

Szia Kunkli!

Huh! Nem semmi, hogy négy gyerkőcöd van!Irigyellek! Igaz, nekem is három van, de én szerintem genetikailag rosszul vagyok kódolva, imádok terhes lenni és szülni. Persze emellett felelősséggel is gondolkozom, tudom, fel is kell nevelni őket és egyre nehezebb lesz velük. Ennek ellenére imádom őket, sajnálom, hogy a nagylányommal finoman szólva nem rózsás a kapcsolatom. nem tudom, mennyire olvastál utána, de szívesen írok, ha ne muntatlak.

Szia Era!

Én is hasonló beállítottságú vagyok imádom a kölköket.De többet nem tudok hova rakni. Persze a szülési fájdalmakat kihagynám.Olvastam milyen problémák voltak a nagylánnyal.Panaszkodj nyugottan dehogy untatsz még én is kerülhetek ilyen helyzetbe.Amúgy milyen a viszonya Vikinek Fannival és pesze a másik tesóval?És mi a helyzet a többi bajjal?

Szia Kunkli!

Megpróbálok rövid lenni, mert már késő van és leragadnak a szemeim. Vikiről annyit, hogy olyanszinten nem vagyunk egymásra hangolódva, hogy szerintem két külön bolygóról jöttünk. Én ezt nagyon sajnálom, meg őt is, de egyszerűen szinte nincs olyan, amiben egyetérténk. Rengeteg vitánk van egymással, nem is tudom, meddig bírom még. A párom már nem is beszél vele, állandóan cikizik egymást. A tesóival a kapcsolata? Hát , Balázsért néha elmegy az oviba, ez nekem nagy segítség. Amúgy meg nem látszik, hogy van köztük egy pár év. Fannival elvan egy darabig, ha megkérem rá, de csak addig, amin nincs vele gond. Pl. Sosem tette még tisztába, szerinte az olyan gusztustalan. Amúgy neki minden az. Nem régiben megkértem, hozzon egy kis vattát, hogy kitisztítsam a Fanni fülét, ere azt mondta, hogy ő nem nyúl a vattához, mert olyan rossz anyaga van. A kajákkal is így van, csak azt eszi, ami előtte van, nem kell érte semmit tenni, Pl. másnapos kaját nem melegít, húst, amin csont van, pl.csirkecomb nem eszi, mert gusztustalan, max egy kicsit harap a felső rétegből. Ha a tányérján hozzáér a hús a körethez, már nem eszi meg. És még sorolhatnám.... Múltkor megkértem, miért égeti a villanyt délben, csak el kéne húznia függönyt és világosabb lenne. valamit morgott rá...Tudom, nehéz akamaszoknak, de szerintem ez már túlzás, amit csinál. Ja. és a kitűnő tanulóból most ott tart, hogy 3 tárgyból áll bukásra. Ha kikérdezem tőle a leckét (ritkán)vérig van sértve, ha azt mondom neki, hogy aztmég tanulja mert nem megy(tényleg nem!).Mindig azt kéri, legyek vele elnézőbb és többet vigasztaljam, Én tényleg őszintén sajnálom őt, de azt hiszem, már annyira idegesítjük egymást, hogy nem tudom úgy szeretni, ahogy szeretném. Egyelőre ennyi, majd még folytatom. Jó éjt!

Szia Era!

Van nálatok olyan csatorna a tv hogy zone club azon van egy műsor a vásot kölykök nagyon érdekes egy pszihológus nő segít a családokon.Szerintem nagyon sokat lehet belőle tanulni.Bár ott kis gyerekekkel szoktak lenni problémák de lehet hogy átlehetne vetíteni nagyokra is.Az evéssel pl az szokott lenni hogy félnek összekoszolni magukat ezért nem esznek rendes ételt csak amit kanállal lehet enni és nem maszatolják magukat össze.Ezek szülei általában rendmániások és ez a kiváltó ok.Viki kis korátol ilyen finnyás?Nekem tisztába teszik a kicsit még ha kakás is nagyon szertnek vele foglalkozni és imádják.Persze nálunk is előfordul hogy nincs kedvük foglalkozni vele.Szabi nálunk is húzza a száját ha visszaküldöm felkérdezés után még tanulni.
Ha azt kéri vígasztald nem akarlak megbántani de egykis szeretet hiánya lehet.Lehet hogy egy kicsit irigy a tesókra mert persze hogy a kicsikkel többet kell törődni. Örült hogy lett mégegy tesója?És a párodat kezdettől fogva nem fogatta el vagy kialakult egy idő után?Bocsánat ha valamivel megbántotalak volna nem akartam.

Szia Kunkli!
Nem bántottál meg, ezt tudom én is. A vásott kölyköket szoktam én is nézni, érdekes. Az a baj, hogy nálunk annyira összetett a probléma, hogy évekig regélhetnék. Alapvetően szerintem az a baj, hogy elméletben engeteget tudok ezekről a dolgokról, két diplomám van pedagógiából, az egyik szakdolgozatomat is erről írtam(tavaly diplomáztam)Rengeteg szakirodalmat olvasok ezzel kapcsban és mégis... Bár at szokták mondani, a cipésznek lyukas a cipője. Biztos van benne valami. Az igaz, hogy én olyan tipus vagyok, hogy a jég átán is megélek, nagyon önálló vagyok, nem ismerek lehetetlent, iszonyatosan tudok küzdeni. Pár éve, pl.lefutottam a maratont(42km 4óra 28 perc alatt).Szóval én mindenben ilyen vagyok. A lányom ennek szöges ellentéte. Lusta, nem érdekli semmi, stb. Képzelheted, hogy ez mennyi konfliktust okoz, két ennyire eltérő személyiség együtt. A leginkább az zavar, hogy én megpróbálok közeledni hozzá, sokat beszélgetünk, megpróbálom őt megérteni, de valahogy mindig azlesz a vége, hogy csak kihasznál. Mindenki azt mondja a környezetmben, hogy sokkal szigorúbbnak kellett volna vele lennem.Valóigaz, én nagyon szabadelvűen neveltem, szinte barátként. És nagyon megbíztam benne. Na most ő pont nem az a tipus, aki erre alkalmas, őt inkább többet kellett volna korlátozni és nem magára hagyni, mert ő nem tudott élni a fene nagy szabadságával, sőt inkább a visszájára fordult a dolog. Ő valószínüleg sokkal később érik majd be. Ez van.
Te is mesélj magadról!
Erika

Szia Era!

Hu mit irjak magamról!?31éves vagyok és 13 éve vagyunk házasok.A tanulmányaimmal inkább nem dicsekszem,de a hétköznapi dolgokban okosabb vagyok.Mint legtöbb mindenben a nevelésben és a szigorban is megpróbálom a közép utat megtalálni és remélem hogy sikerült.A kölkök nem mindíg panaszkodnak .A sport sem az erősségem de mire a rajkókkal elsétálunk oviba, suliba felér egy edzéssel.Szabolcs ,Krisz teniszezik Cintia mazsorett.A nagyok jól tanulnak áltlagban megvan a 4-es.Krisz még ovodába jár.Más most nem jut eszembe de ha valami kérdésed van szívesen válaszolok.

Szia!

Hát jó korán kezdtétek a házasságosdit. Jó dolog ilyenről hallani, hogy ilyen szépen megvagytok. Ráadásul még ennyire fiatal is vagy. Az meg, hogy nincs annyi végzettséged, semmit nem jelent, sőt azt vettem észre, hogy minél iskolázottabb valaki, annál nehezebben boldogul. Jól írtad, hogy te gyakorlatiasabb vagy.Szerintem manapság sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a való életben való boldoguláshoz. Most már szinte mindenkinek diplomája van, csak éppen nem ért semmihez.
Gratulálok a családodhoz! Majd még írok, csak most sietnem kell.
Era

Szia Era!

Köszi a dicsérő szavakat!
1994 május végén ismertük meg egymást 2 hét múlva összeköltöztünk valahogy mind a ketten tudtuk hogy a másik neki az igazi mint a filmekben.El is mentünk bejelenkezni a tanácshoz október 1 re kaptunk időpontot.Szóval 4 hónap alatt megismerkedtünk és összeházasodtunk.Mindenki azt hitte terhes vagyok azért kell elvenni és azért ilyen sietős ment is a pletyka.Pedig mi egyszerüen csak szerettük és egymást és éreztük hogy összetartozunk.És persze most sem tudjuk elképzelni egymás nélkül az életet.Amúgy a férjem 4 évvel idősebb nálam.

Szia!

Sajnos az én történetem nem ilyen boldog. Első házasságomat 22 évesen kötöttem, sajnos már az elején is voltak gondok. Nagy nehézségek árán sikerült tőle elválnom. Abszoút nem apatípus, gyakorlatilag hiába voltam házas, teljesen egyedül csináltam mindent. Nem vett részt a gyereknevelásben, nem mentünk együtt sehova, nem adott pénzt. Én még ennek ellenére is sokáig húztam és csak 7 év után váltam el. Aztán lett párom, ő 6 évvel fiatalabb nálam, ő teljesen más, fontosnak tartja a gyerekeit.Bennem viszont valami nagyon megtört, nem tudok senkiben bízni, és ez rányomja a bélyeget a kapcsolatunkra. Nem vagyok féltékeny, nem is jár el sehova, csak az a legrosszabb, hogy nagyon rossz a kapcsolata a Vikimmel. Pedig az elején pont az tetszett benne, hogy annyia szeretikegymást. 6 éves volt akkor Viki, mikor mi összejöttünk.Nagyon sokat megtett érte, ő vitte biciklivel suliba pl. Aztán hazajött az apja Vikinek, aki akkor külföldön dolgozott, és azt mondta, ne szóljon bele a nevelésbe,majd ő neveli Vikit. Persze nem így lett. Azóza az ex ugyan itthon él, de külföldön dolgozik kamionozik, így alig van itthon. Sajnos teljesen más az értékrendünk, ő szerinte a pénz mozgat mindent. Viki ki is használja ezt. Én nem tudok(és nem is akarok)mindent pénzzel elintézni. Most is pl. ő egy ezrest adott neki reggelire, én ezt nem tudom megtenni. Persze a Viki csak azt látja, hogy az apja mennyivel jobban él és nemrégiben megkaptam tőle, hogy minek szültem annyi gyereket, ha nincs rájuk elég pénz. hozzáteszem, nem nyomorgunk, jól élünk, de nekem vannak elveim, amiből akkor sem engednék, ha milliomosok lennénk. Úgy érzem,Viki nem szenved hiányt, bár ő ezt másképp látja. Most pl. az egyik osztálytársának volt a névnapja, és Viki ezért meghívta moziba(apja fizeti)Én ezzel sem értek egyet, mondtam neki, hogy szerintem egy tábla csoki is elég lett volna. Erre a lányom azt válaszolta, hogy az milyen ciki. Neked mi erről a véleményed.?Próbálok én is sokmindent megadni neki. Most ebben a hónapban mennek Titanic kiállításra, barlangtúrára, kosármeccsre, ez mind pénzbe kerül. szívesen adom, örülök, ha sok mindent láthat, eljuthat oda, ahova én nem, csak ez neki olyan természetes. Vagy csak én látom rosszul? Nálatok mi a helyzet? A gyerekek mennyire követelőzőek? Én azt látom magam körül, hogy sokszor a szülők is hibásak, el vagyok képedve, amikor olyanokat hallok, hogy a Viki osztálytársai 5ezresssel mennek suliba. De ugyanez áll az ovira is. Most pl.olyan gondban vagyok, hogy Balázsnál kezdődnek a szülinapi zsúrmeghívások. Nem tudom, menjünk-e vagy sem. Mert már ott is3-4-5 ezer forintos ajándékokat szoktak vinni. Mondom, még ha ki tudnám fizetni, akkor semm vinnék ilyen drága ajándékot. Ja és Viki nem érti azt meg, hogy inkább teszek félre neki havonta egy összeget, hogy ha majd továbbtanul, legyen mihez nyúlnia. Azt kérdi minek csoróskodunk, egyszer élünk, kit érdekel, mi lesz holnap.
Na, abbahagyom, mert alszik Fanni, a házimunka meg vár.
Era

Szia!

Sajnos némileg igaza van a exednek a pénz mozgat mindent.Csak a gyerekeknek meg kell tanulniuk hogy a pénz nem a kertben terem és nem is itthol nyomtatjuk a gépen.Ezért is vezettem be azt hogy 5 -ért 200ft 4-ért 100 ft3 ért semmi a fizetség nekik viszont 2-ért ők adnak 100ft-ot 1 -ért 200ft -ot.Ebből nagyjából rájöttek hogy megkell dolgozni érte.Ezenkívül például Szabi új telefont akart 26000ftért karácsonyra.Mondtam neki gyüjtsön ki 10000ft-ot a többit kipótolom.Krompromisszumokat (remélem jól írtam mert ki sem tudom mondani)szoktunk kötni és nálunk bejön.Ne haragudj de abban igaza van a lányodnak hogy egy tábla csoki ciki.Hiszen te is írtad hogy a szülinapi zsúrra 3-4-5 ezer ft ajándékot szokás vinni.És ez így igaz.De azt én sem értem hogy miért adnak egy csomó pénzt a kölköknek a suliba mert nekem is szokták mondani Szabiék hogy ki mennyit visz.Nálunk ez nem szokás.Uzsit visz itthonról ,valami nyalánkság mindíg van vagy sütit sütök vagy veszek valamit nekik a boltból akkor meg minek vinne pénzt a suliba!?Nagy követelőzésük nincs de ha valamit akarnak csinálnak érte valamit csunyán mondva nyaliznak.Például Szabi sulibuliba szeretne menni pénteken ezért mire tegnapelőt hazajöttem elmosogatott.Szerintem aranyosak amikor így hízelegnek.

Szia Kunkli!

Nekem sem lenne semmi kifogásom az ellen, hogy pénzt kapjon, csak az a baj, hogy semmit nem tesz érte.Nálunk olyan nincs, hogy segítés,pl mosogatás, szemétlevivés, boltba is csak akkor maegy, ha ő is éhes. Ma pl. hazajött suli után, kivasalta a haját a hajsimítóval, aztán meg ment az apjával plázázni.
Mi is próbálkoztunk a jegyért pénzt módszerrel, de nem vált be. Mostanában meg rosszul is járna vele, hiszen 3 tárgyból áll bukásra. Ezzel a pénz mozgat m indent dologgal én nem értek egyet és nem is fogok megalkudni soha. Ennek több oka is van. Egyrészt a neveltetésem, hiszen a szüleim a mai napig keményen dolgoznak (apám már 79 éves ). Fizikai munkások voltak , anyám betanított munkás, de mind nekem, mind a tesómnak összespóroltak egy lakásra valót. Mindezt úgy, hogy nem éheztünk, megvolt mindenünk, jártunk nyaralni stb.csupán okosan bántak a pénzzel.Nagyon becsülöm őket ezért. Másrészt az is zavar, hogy hiába kapnak meg mindent a mai gyerekek, az öröm csak pillanatnyi, mindig más kell. Azért is érzem úgy, hogy tudom, mit beszélek, mert én tanítottam egy ideig elit magániskolában, ahova gazdag(de sokszor bunkó)vállakozók gyereki jártak, és egy- egy családi csőd után láttam gyereket sírva fetrengeni a földön, mer tképtelen volt megemészteni, hogy mostantól nem taxi hozza-viszi suliba, hanem a busz, és nem tudja felvenni a versenyt az osztálytársaival, hogy ki milyen luxus helyen volt nyaralni. Sok élet siklott már félre ilyen miatt. Nem tudom emlékszel e Soproni Ági nevű színésznőre, akit pár évvel ezelőtt a saját fia öletett meg és daraboltatott fel a barátjával? mert nem kapott elég pénzt az anyjától. És nem ez az egyetlen eset, ma is számtalan ilyen van, csak nem kapja fel annyira a média. Most lehet, hogy túlzásnak tartod mindezt, de hidd el, nagyon sok gyereket tanítottam, láttam bele a családi életükbe és nem véletlenül mondom mindezt. Azért is említettem, hogy örülök, ha ilyen klassz családról hallok, mint a tiétek.
Era

Szia!

Az énszüleim elég gazdag vállalkozók voltak de rengeteget kellett érte dolgoznia az egész családnak.Építőanyag fuvarozó volt és bizony gyerekként pakoltuk a téglákat lapátoltuk a sódert tesómmal.Házat nálunk is építettünk mindkettőnknek Úgy hogy azt is a család építette. Bátyámmal ott is hortuk a téglát és kevertük a betont és a maltert.Mindemellett Apám fukari volt hozzánk egyszer voltunk nyaralni a Balcsin karácsonyi ajándékot sem kaptunk.És például a 36-os lábamra 40-es csizmát vett hogy ne keljen minden évben ilyenekre költeni.(most is csak 38-as a lábam)és még sorolhatnám az ehez hasonló sztorikat.De én szerettem ezek ellenére is pedig nagyon sokat szégyenkeztem miatta.És semmi szép emlékem nincs gyerekkoromról.És soha nem jutott eszembe megölni emiatt.Sajnos meghalt és én tudom hogy neki köszönhetem hogy van hol laknom de bátyám még halottak napján sem megy ki a temetőbe.Ő róla viszont tudni kell hogy nagyanyám eléggé befolyásolta és apánk ellen uszította gyerekkorától kezdve.Az én véleményem szerint a gyerek viselkedése 70%ban a neveléstől 30%pedig a természetétől függ.

Szia!

Amit leírtam a szüleimmel kapcsban, annak azért ára van. Igaz, hogy anyagilag sokat segítettek, de én is rengeteget szégyenkeztem miattuk. Megtehetnék, hogy jobban éljenek, de még mindig spórolnak. Pedig befizettük már őket nyaralni is, mégsem mennek el soha. Cak a munka állandóan. Jó adag lelkifurdalásom van miatta, valószínű ezért is vagyok olyan, amilyen. Tudom, hogy nem avatkozhatok bele az életükbe, csak sajnálom őket. Pedig én sem élek nagylábon, de azért nem is szórom a pénzt. Más: Kevés szabadidődet mivel szoktad tölteni, marad időd magadra? Nehéz megszervezni a napi dolgokat, férjed tud segíteni? Az én párom szinte csak dolgozik, sokat jár külföldre, ha van ideje, akkor a fiammal játszik, vagy elmegy focizni, edzeni. Sajnos nekem emiatt szinte semmi időm nem jut magamra, pedig jó lenne egy kicsit kimozdulni. Szórakozni nem nagyon vágyom, inkább sportolni.
Era

Szia!

A férjem szokott mostmár segíteni,bár nem viszi túlzásba.Még amikor csak három gyerek volt nagyon sokat nem volt itthol,volt amikor egy hétig nem látta ébren Őket.Ez nagyon rossz volt ezért munkahelyet változtatott.Zsombi most pont abban a korban van amikor nem lehet tőle csinálni semmit.Ha ébren van egyfolytában vele kell foglalkozni.Amíg alszik gyorsan megfőzöm a kaját esetleg nagyjából összerámolok ha még van időm.A magamra jutó idő kb annyi még itt ellevelezek.Már több mint egy hete megvettem a hajfestéket de még nem volt rá alkalmam hogy használjam is.Szórakozni egyszer már voltunk moziba kettesben mióta a kölkök megvannak.Nekünk az álmunk egy kettesben eltöltött hétvége volahol egy csendes kis helyen.Sportolni nem vágyom mert nekem nincs jogsim így sétálok eleget.Te mit szeretnél sportolni?És amikor ráér a férjed miért nem marad Ő is otthol a gyerekekkel míg Te elmész ahová szeretnél hisz Te is dolgozol mert itthol ellátni a gyerekeket is munka méghozzá 24 órás.Oké hogy elmegy focizni ,edzeni, de belehetne vezetni az egyszer én egyszer te kapcsolódj ki vagy együtt ha van más aki vigyazzon a gyerkőcökre.

Szia!
Hát neked sem sok időd van. Mi kettesben még nem nagyon voltunk, de érdekes, hogy ha lenne időnk sem nagyon mennénk. Szerintem a mi életünk a gyerekekről szől. Sajnos, mert szerintem a szülőknek egymással is kell törődniük. Ez nem önzőség, a gyerekeknek is jobb, ha látják a harmóniát a szüleiken. A párom munkájáról annyit, hogy kb.1.éve dolgozik ezen a pörgős munkahelyen. Lehet, hogy én vagyok a hibás, mert én javasoltam neki, hogy váltson. Pedig még anyagilag sem jobb. Viszont sokkal jobban fejlődik, szépen halad előre a ranglétrán. Rengeteget van külföldön, volt olyan időszak, hogy 2 héten belül volt 1 hétig Japánban, aztán 1 nap itthon, majd Németország, majd Anglia. Érdekes, de ha nincs itthon, könnyebb nekem, mert legalább őt nem kell ellátnom. Mert ha utazik, öltönyben megy, rengeteg ing kell neki, stb. Sőt az sem mindegy milyen, nagyon kell magára adni,mert tárgyalás után sokszor mennek elegáns helyekre és ott nem mindegy, mi van rajta. Ezért muszáj szépen öltöznie. (Pierre Carden öltöny pl.)Ha nem utazik, akkor reggel 7 kor indul, ő viszi Balázst oviba. Normál esetben 6 körül ér haza, de ez egyre ritkább.
Hétfőn, szerdán angolja van, akkor fél hét fele. Amúgy a munkahelye tőlünk 50 km-re van, így rengeteget vezet. Este sem tud sokat velünk lenni, mert legtöbbször még a számítőgépen dolgozik. Balázzsal azért mindig játszik, legóznak, kártyáznak, stb.ha nem is sokáig. Fél 10 -10 felé alszanak el és még egy kicsit fent vagyok. Amúgy minden héten kétszer van foci, naponta edzés, de ezekre már csak alig-alig jut ideje. Mi mindketten nagyon sprtszeretők vagyunk, annak idején az edzőteremben ismerkedtünk meg. Én ott dolgoztam is egy ideig másodállásban. Ő erőemelő országos bajnos volt egy pár éve, én kondiztam meg mellette hosszútávfutottam. Ma is imádok futni, leginkább ez kapcsol ki testileg-lelkileg.Régebben edzésképpen gyakran körbefotottam a Velencei-tavat, imádom ilyenkor a tájat nézni. Nálunk van a város szélén egy kisebb erdő, oda is szoktam járni futni, de van, mikor csak a város körül. Arra mindig fordítunk időt, hogy 3-4 havonta pár napot elmenjünk pihenni. Nyáron az osztrák hegyekbe mentünk egy másik kisgyerekes csaláéddal )Fanni még nem volt 3 hónapos, de már hegyet másztam vele kenguruban)múlt hónapban meg Szegeden töltöttünk el egypár szép napot egy klassz szállodában. Hát ennyi a kikapcsolódás, de ezek mindig nagyon feltöltenek. Mindig azt szoktam mondani, hogy az élményeket senki nem veheti el tőlünk, fontosabbak, mint a vagyontárgyak. Vikinak is igyekszem ezt az igényességet átadni,igaz, ő már inkább a barátnőivel menne, nem velünk.Teljesen igazad van abban, hogy a háziasszonykodás teljes állás, nem csak házimunkát jelent, hanem iszonyatos szervezőkészséget. Csekkek feladása, kinek mikor hova kell menni, bevásárlás, hivatalos ügyek intézése, ünnenepek megszervezése, kivitelezése.Nemlétező szabadidőmben pedig olvasok, ezt muszáj, mert különben bezizzennék, ennyi szellemi frissentartás kell.Volt, hogy vizsgára úgy készültem, hogy séta közben babakocsi tolásnál is ott volt a könyv a kezemben.
Egyelőre ennyit magunkról. Képet nem tudom , hogy kell feltenni, de ha van e-mail címed, szívesen küldök.
Era

Szia!

Szerintem koránt sem önzőség hogy az ember a párjával szeretne eltölteni például pár napot mondjuk én már néha örülnék egy estének is.Hiszen a boldogság új erővel tölti föl az embert hogy könnyebben vegye az élet akadályait.Egy kettesben szerelmünkkel eltöltött hétvége mégha szegényes körülmények között is számomra nagyobb kikapcsolódást jelent mint 2hét családdal barátokkal egy luxus hotelben.Bár biztos az is nagyon jó.Az más kérdés hogy hányszor telefonálnék haza hogy minden renben van e.Mi nem bírnánk azt az életet amit Ti éltek.Mi például átölelve egymást alszunk volt már hogy elment a férjem meglátogatni az öccsét Francia országba de sem Ő sem én nem tudtunk jól aludni a másik nélkül.Szóval szép az hogy valaki halad a ranglétrán de hogy keveset látja a családját az nem.És nem tudom megéri e az hogy nem is látja felnőni a gyerekeit mert lehet hogy pont akkor lesz 1 hétig Japánban amikor megteszi az első lépését,Német országban amikor az első szavát kimondja és még sorolhatnám.Amikor az én férjem éjt napalá téve dolgozott Krisz volt kicsi annyira nem ismerte az apját hogy sírt amikor Ő vette fel aztán majdnem a férjem hogy így reagál a gyerek.A mi szemünkben nem éri meg ezért is hagyta ott a másik munka helyét.Zsebivel nagyon sokat foglalkozik mert van rá ideje és imádják egymást Zsebi ugyan úgy ragaszkodik hozzá mint hozzám és ez nagyon szép.De lehet hogy mi vagyunk túl romantikusak, érzelgősek.Kinek a pap kinek a papné.

Bocsi elfelejtettem bucko76@freemail.hu

szia

Szia !

Lehet, hogy félreértettél. az én párom is imádja a gyerekeit, odáig azért nem fajulhat a dolog, hogy ne ismerje meg az apját. Még egyszer mondom, nagyon és őszintén örülök, hgogy ilyen szépen boldogan szeretetben-szerelemben éltek, de azt elhiszed, hogy ritkaság az ilyen. Annyira, hogy én még nem is hallottam ennyire boldog családról!!! Talán, ha az én első férjem nem vert volna alkalomadtán laposra én is tudnék őszintén hinni-bízni a másikban. Sajnos nem így történt, így én már óvatosabb vagyok. Lehet, hogy keményebb, de az élet is ilyen. Az anyagiakról meg te írtad a múltkor, hogy nagyon is fontos, a pénz mozgat mindent. Most akkor hogy is van ez? Na mindegy, igazad van abban, kinek a pap, kinek a papné. Mindenki másképp boldogul.Tulajdonképpen eléggé eltértünk a témától(kamaszok), de sebaj.
További boldogságot kívánok nektek!
Erika

Szia Era!

Bocsi nem akartalak megbántani ,ha véletlenül rosszul fogalmaztam.Nem értettem úgy hogy nem imádná a gyerekeit a férjed nem is gondoltam ezt.Biztos én fogalmaztam értelmetlenül.Nem hinnem hogy ritka hogy valakik boldogan élnek csak azért nem nagyon hallani ilyet mert az emberek inkább csak a rosszról fecserésznek.Itt a babaneten is a legtöbben megoldást keresnek a problémákra.És persze nálunk is van veszekedés.A pénzről nem azt írtam hogy nagyon fontos hanem hogy az mozgat mindent.Mert sajnos olyan világban élünk hogy pénzel bármit el lehet érni.Például bátyáméknak nem adtak építési engedélyt majd adtak egy "kis" pénzt valakinek és egyből meglett az engedély.

Szia!

Nem sértődtem meg, egyáltalán. Amit írtam, tényleg azt gondolom, hogy ritka a boldog család. Gondolom, hogy nálatokis vannak problémák, mint mindenhol.Amit írtál, hogy sokan csak a rossz dolgokról írnak azért van, mert szeretnének segítséget kapni mbizonyos nevelési helytetekre, vagy csak sorstársakat keresnek.
Tukajdonképpen írhattam volna csupa rózsaszín dolgot is, mert azért nálunk is vannak jó és szép dolgok, d eén tényleg azt gondoltam, hogy sorstársak ra lelek és segítünk egymásnak. Az én legfőbb problémám a kamasz lányom nevelésével kapcsolatos, megspékelve egy kis elvált szülős helyzettel. Azért is írtam ide is, meg az elvált szülős topikba is. Sajnos (vagy szerencse)hogy oda senki nem írt, ide is egyedül te, akinek igazából nincsenek is(vagy nem szívesen beszélsz róla) kamaszokkal kapcsolatos problémáid. Ne érts félre és ne is haragudj meg, de tényleg nem nagyon van közös témánk. Aranyos vagy, hogy írogatsz nekem, csak ebből nem nagyon tudok erőt meríteni, vagy legalább olyanok is írnának, akik hasonló cipőben járnak, hogy cserélnénk egy kis tapasztalatot.
Era

Era,
szia,én itt vagyok,nagyjából hasonló gondjaim vannak a lassan 11 éves lányommal.
Még az közös bennünk,hogy az én férjem is rengeteget utazik,és nagyjából utazott is mindig,úgy értem házasságunk elejétől kezdve.Nálunk annyi a különbség,hogy a lányom egyke,és az apja és közötte nincsenek gondok.Csak én veszekszem vele egyfolytában,ráadásul hiába.Nagyon bánt engem is.

És Kunkli,bár a férjem 1 héten 3 nap tuti külföldön van,mikor ideheza van,mi is egymást átölelve alszunk....de sajnos attól nem oldódnak meg a gondjaim a lányommal kapcsolatban ,pedig de jó lenne.

Era,
ha jársz erre még mesélek a lányomról

sziasztok

Szia!

Írj többet magatokról, mi okozza köztetek a konfliktust!Ti nem váltatok el, ugye? Akkor azért több remény van, hogy megoldódjanak a dolgok.Írj!Látom, mégsem olyan ritka az ölelkezve alvás, az ilyeneknek úgy örülök! Már Kunklinak is írtam, hogy a környezetemben mindenhol gondok vannak és úgy élnek a párok, mint kutya-macska.
Era

Szia Era!

Nem,mi nem váltunk el,és a férjem nem is érti miért veszekszem egyfolytában a lányommal.Ő semmi okot nem lát erre.
Most olvastam csak vissza,bár elég felületesen,de pár dolgot mintha az én lányomról írtál volna.Mindent mondani kell neki:moss fogat,zuhanyozz le(minek,2 napja zuhanyoztam,ez a válasz ),fésülködj meg(áú,ez fáj -hát elhiszem,mert soha nem fésüli ki rendesen),és így tovább.És abszolút mindennel ez a helyzet.Mondjak egy példát,hétvégén a reggeli fogmosás szerinte fölösleges,mert akkor úgysincs suli ,este megmossa ugyan,de addig???Fésülködni sem kell,ha nem megy sehova,mert nem látja senki.
Ha csokit eszik a szobájában,csak be kéne dobnia a papírt az asztal alatti kukába,de nem teszi.Csoki darabok mindenhol a földön ,asztalon.Egy idő után panaszkodik,hogy nála olyan rendetlenség van.

Ha elválnánk az apjával,el sem merem képzelni milyen lenne egy új párral.Szerintem nem fogadná el őt,a férjemmel sem túl bensőséges a kapcsolatuk,míg kicsi volt rajongott érte,most csak néha engedi megölelni vagy megpuszilni magát.
Másfelől még gyerek azért,néha kis bújós ,akit ölelgetni,puszilgatni kell,és elmondani 5x is ,hogy szeretem őt.

Néha szégyenlem,hogy túl tűrelmetlen vagyok vele,egyetlen gyerekem(nem így terveztük,így hozta az élet,volt már pár vetélésem),csak én alapból hamar felkapom a vizet,nem is igazán ideges vagyok,hanem a hangom emelem fel,arra meg ő allergiás

Ami még nagyon kiborít,az az öltözködés.Ha a nadrágja rózsaszín,akkor a pólónak is annak kell lenni,mindig egy színbe öltözik.És mostanában úgy vásárolunk,hogy csak ami neki tetszik,különben nem veszi fel,de még így is van olyan pulcsija,ami nagyon tetszett mikor meglátta,majd' 10,000 volt,és 1x sem volt rajta,mert az neki nem tetszik,csak azért mondta vegyük meg,mert látta ,hogy nekem nagyon tetszett.Éppenséggel akkor vehettem volna inkább magamnak valamit azon a pénzen.
Amióta elkezdődött a suli,szerintem mindig ugyanabban a farmerban megy,már sül le a pofám,azt hiszik nem veszünk neki egy normális gatyát.

Na,ennyi ról(a)unk,szerintem estig nem hagynám abba.
Még annyi,hogy mindig van valami bogara,most viszont egy nagyon ....(nincs is rá szó)....hülye dolgot talált ki.Nem akarja elvégezni a nagydolgát,csak kb 3-4 naponta,mert az annyira utálatos,főleg kitörölni utána Ami kb 5 percet tart nála,aztán 5 percet mosakszik,és megint 5 perc törlés,hogy biztosan tiszta legyen.Ez azért már túlzás.Aztán nyafi,hogy fáj.Hallottatok még ilyet?

Tényleg ennyi,bocsi,hogy sok lett.
Nálatok mi a konkrét gond most?Mert amit olvastam,az 2005ben volt,azóta milyen irányban változtak a dolgok?

Enis

Hiába,locsi-focsi vagyok,még valami eszembe jutott, a leckékkel kapcs.
Nálatok is mindig ráér ,még van idő bőven leírni,megtanulni?

A lányom délutános(sajnos),és péntek este már nem ír leckét,mert tényleg minek is,van 2 egész napja,mikor nem fáradt.De szombaton még barátnők,játszótér,vasárnap mindig megyünk valamerre,és ugye itt a vasárnap este jobbik esetben,mikor este 11-ig ír leckét,mert kiderül,hogy mégis rengeteg van.Azért írtam,hogy jobbik eset,mert olyan is van,hogy hétfő reggel firkant le valamit. Nem értem miért nem lehet szépen beosztani a 2 napra.
Én nem ilyen voltam,az tuti,emlékszem.Nem is várom,hogy olyan legyen mint én ,az igaz,de .....biztosan az a gond,hogy soha nem tiltottam semmit neki.21 évesen szültem,sok idős anyuka van az ismerettségi körömben,nem akartam nagymama korabeli nevelést adni neki. Azt hittem tanul a hibáiból,de látom nem,mert az ugyan elismeri és bánja,hogy nem csinált leckét szombaton,de a következő hétvége ugyanígy telik.

Szia Enis! Most olvastam, amiket írtál, tényleg sok közös dolog van, nem irigyellek, neked sem könnyű. Most nem nagyon érek rá válaszolni, de később még jövök!
Era

Még az is eszembe jutott,hogy azért ennyire nehéz vele,mert egyke,de megnyugodtam,hogy nem

még=már,bocsi

Biztos, hogy az egykeség is hozzájárul, hogy nehezebb vele, de alapjában szerintem nem ez a fő gond. Ne nagyon látok bele a családiéletetekbe abból amit leírtál, de szerintem te is olyan lehetsz, mint én, azaz mindig könyörögsz, aztán egy idő után kialakul a koreográfia, azaz tudja, hogy ezredszer is el fogod mondani, úgyhogy minek menjen első szóra. Meg mi nők hajlamosabbak vagyunk amúgy is túlaggódni a dolgokat, a férfiak sokkal lazábban vesznek mindent. Igaz, következetesebbek is. Én tudom, hogy ott rontottam el, hogy bizalom jogcímén nagyon magára hagytam abban az életkorban, amikor még támogatásra lett volna szüksége. Azt hittem, megbízhatok benne, nem kell ellenőriznem, ezért viszont most nagy árat fizetek.A legfontosabb, hogy mindig biztosítsd a szeretetedről, érezze, hogy szeretik. Sajnos bennem genetikailag rosszul van kódolva a szeretet kimutatása, nekem muszáj tudatosan figyelnem arra, hogy ki is mutassam. Sokáig nem tettem, de ez nagyon nagyon fontos.Nálatok ez, úgy látom működik. Ami a székletvisszatatrást illeti, nálunk is hasonló, uccsó pillanatban megy el még pisilni is. A tanulásban én úgy vagyok, hogy lehet jobban kéne ellenőriznem, de abban jobban hiszek, ha saját maga jönrá, mégha későn is, hogy miért fontos tanulni. Amig nem belülről jön a motiváció, addig nem sokat ér a nógatás. Lehet, hogy így nehezebben indul az életben, de szerintem ahhoz, hogy értékelni tudjonvalamit, meg kell tapasztalni néhány kudarcot is, Hiába sajnáljuk, de igenis akkor teszünk jót, ha ,folyamatos szeretetkimutatással ,de fokozatosan egyre többmindenben elengedjük a kezüket. Ennek egy kicsit ellentmond, hogy legyünk következetesek, ide az is muszáj. Pszichológusok mondják, és sokan csodálkoznak azon, hogy a gyerek nem akkor érzi magát biztonságban, ha szabadjára engedik, hanem , ha keretek közé van szorítva, ami nem egyenlő a bezártságal , csak tudja és érzi, hogy mikor meddig mehet el. Ha ezek működnek egy családban -feszegeti ugyan a határokat-de ha határozott vagy, nem mer , vagy legalábbis kevésbé fog dacoskodni. Vikivel most ott tartunk, hogy megértetem vele, hogy valamit-valamiért és kőkeményen be is tartom, pl. csak akkor gépezhet, ha összepakolt.De muszáj ilyenkor tényleg ellenőriznem a szobáját, mert sokáig megszokta, hogy elég, ha mondja,úgysemmegyek be. Nagyon nehéz, volt, hogy üvöltött, csapkodta az ajtót, nekem nagyon nehéz volt, de nyugalmat erőltettem magamra és kedvesen elmondtam neki, hogy megértem, hogy dühös, de akkor is meg kell csinálni, amit kértem. Nálunk edddig tipikus volt az időhúzás, nem most anya, majd 5 perc múlva, majd este, majd reggel és szépen lassan elodázódtak adolgok. Ez így nem mehetett tovább,nagyon nehezen haladunk előre, szenved iszonyúan, de megpróbálom végigvinni ezen az úton, neki is jobb lesz. Már ott tarunk, hogy ha dühöng is, magától kijön pár perc múlva és belátja, hogy igazam volt. Ilyen korábban sosem volt. N aegyelőre ennyi, kérdezz nyugodtan!Bocs, ha egy kicsit zavaros voltam, de nagyon fáradt vagyok.
Jó éjt!
Era

Azt tudja,hogy szeretem,minden este ölelés,puszi,ugyanez ha valahova megy.Mondtam neki,hogy bármennyire gyakran is veszekszünk,neki tudnia kell,hogy nagyon szeretem.Ezt észben is tertotta,mert múltkoriban valami kiabálásomra az volt a válasz,hogy nem hiszem én azt,mert nagyon szeretsz

A tanulással kapcs.,ha ráhagyom is a lecke megírását,meg tanulását,valahogy én járok rosszul,mert ő nem megy el lecke nélkül a suliba,fél a rossz jegytől.Szóval utóbb úgy is megírja,csak akkor lehet pont indulás előtt,így meg nem ér rá ebédelni.Akkor meg nekem van lekifurim,mert ugye este 7ig van,és annyira kis vékonyka,nem szeretném,hogy éhezzen.Volt olyan,hogy csak levest enni volt ideje,és hiába az uzsonna,úgy jött haza,hogy egész nap fájt az iskolában a hasa.Ugye úgy meg figyelni nem igazán lehet.

Mikulásra egy képeslpot kaptam tőle,amin az állt,hogy "te vagy a világ legjobb anyukája"

Ezek szerint ti jó úton haladtok,ha már belátja,hogy igazad volt.Mekkora a lányod,15 éves?Egek,még 4 évem van,hogy lassan változzon valami.....tudod érdekes,mikor kisbaba volt gondoltam,hú,de nehéz vele(férjem akkor is folyton úton volt),ahogy nő,biztosan egyre könyebb lesz.Hát....visszasírom a kisbaba kort.

Emellett meg nagyon rossz anyának érzem néha magam.Ugye ő egyke,de sok barátnője van,vagy ide jönnek a lányok,vagy ő megy máshoz,nem unatkozik.De mindig olyankor társasozna pl velem,mikor tényleg abszolút nincs arra időm.Mikor meg ráérek én is,akkor neki nincs kedve már.

Szia! Azért nálunk sem megy minden könnyen, múlt héten az,ért volt más, mert nem volt itthon a párom és nem cseszegette annyit.Szerntem biztos jó anya vagy, mert ha nem lennél az, nem is agyalnál ilyeneken. Meg a lányod is nem véletlenül írta. Tökéletesek nem lehetünk, az meg hogy nincs tesója, nem a ti "hibátok"ha vannak barátnői. teljesen természetes, hogy egy egy idő után már inkább velük menne...és nem azért nert nem szeret.Ami a leckeírást illeti, ne legyen lelkifurid, éhen halni nem fog, és muszáj megtanulnia, hogy időben megcsinálja. Ebből ne engedj, mert nemsokátra úgy jársz, mint én. Legyél határozott, első a lecke, addig nem csinálhat semmit.Én szívem szerint nem ellenőrizném(legalábbis nem állandóan)neki kell megtanulni, hogy ő a felelős a dolgaiért. Ha azt mondta, megtanult, hidd el neki, de akkor reggel már ne engedd, akármrnnyire is fáj a szíved. Ha követketzetes vagy, rá fog jönni pár alkalom után, hogy hiába próbálkozik.Legalábbis én biztos így csinálnám, ha még egyszer kezdeném!
jó hétvégét!
Era

A lányod és párod között alapból vannak gondok,vagy miért szokta "cseszegetni" őt? Ha jól értettem lányod eléggé kis korától vagytok együtt a pároddal,igaz?Szóval nem az a gond közöttük,hogy nem ő a vér szerinti apa.
Bár a lányom is nehezen tűri hogy a férjem szóljon valami miatt,mert szerintem tisztában van azzal,hogy ő velem ellentétben komolyan is gondolja,amit mond.Nincs könyörgés,meg 1000x elmondás,ha nem csinálja azonnal meg amit kell,nem mehet barátnőzni,korizni...vagy ahmire pont készült.

Tegnap matekeztünk,mert ma félévit ír,és elég nehezen megy neki a matek.Ő nagyon humán beállítottságú,utálja is a mateket.Az a gond,hogy ahogy magyarázni kezdek neki,rögtön másfelé néz,mosolyog,álmodozik.Tegnap oda jutottunk,hogy már odacsapom a falhoz, azt sem tudta,amivel eddig nem volt gond.
Abbahagytuk,mert már a férjem is szólt,hogy nem lehet nálunk semmit veszekedés nélkül megoldani?

Ma reggel ő kérte,hogy még ezt a pár feladatot nézzük át,meg a másik típusút magyarázzam már el.....és rámfigyelt,és képes voltam végre normális hangon beszélni vele.Meg is értette,boldogan ment suliba délben.

De hogy miért nem lehet mindig normálisan rámfigyelni,megérteni a dolgokat és nincs állandó veszekedés,egymás nyúzása????

Szép napot

Nem ennyi az idő,most írom,hogy délben ment suliba,erre itt 10 óra van csak

Szia!
Igen? Viki kiskora óta együtt vagyunk, régen nem is volt semmi gond. A cseszegetés azért van, mert Viki irtó szemtelen vele (velem is) és mindent úgy akar csinálni, ahogy ő gondolja. Semmi szabályt képtelen elfogadni. Pl.párom hajnalban indul dolgozni, levezet napi 200 km-t és este korán pihenne. Viki meg van, hogy éjfélkor jut eszébe elmenni fürödni, vagy vacszini. Sorolhatnám a végtelenségig, a lényeg, hogy teljesen az apja értékrendjét követi, ő kamionozik, nincs családja, nője is csak alkalmi, nincs felelősségérzete és a mának él. Viki ezt látja tőle,. akkor én hogyan jöjjek a "maradi elveimmel ezek után? Nagyon nehéz így , nem tudom, mi lesz még. vannak ugyan jobb periódusok, de sok a rossz is. Egyelőre ennyi, kérdezz nyugodtaN!
puszi!
Era

Szia!
Nyugi van nálunk.

Egyetlen gond az öltözködéssel van mostanában.Szerencsére nem beteges,április óta lekopogom nem volt gondunk,mert különben....vékony póló,vékony kardigán és a kabát,kint meg -4 fok van.
Tegnap egyik tanár szólt nekik,hogy ma nagyon vastagon öltözzenek,mert fűtetlen teremben kénytelenek 1 órát megtartani.Annyit elértem,hogy bélelt nadrágot vett fel ,de tegnap is sapka nélkül jött haza.

Sajnos azt hiszem,az idegeskedéssel csak magamnak ártok,mert hiába veszekszem,kiabálok vele,úgy sem veszi azt fel,amit én szeretnék.Csak azt nem értem miért nem tetszik ez vagy az,ha egyszer ő választotta most azt mondtam,egy ideig biztosan nem veszek neki semmi ruhaneműt,van a szekrényben rengeteg,amit nem használ.Még újak.

Szia!
Örülök a nyugitoknak Szerintem, ha nem lesz beteg, hagyd rá az öltözködést, úgyis érzi, ha fázik. vannak melegvérű gyerekek, nekem is van egypár ilyen ismerősöm Jól teszed, ha nem veszel új rucikat, pláne, ha ő választotta!
Nálunk viszonylagos a nyugi, Viki a szokásos.Nem vagyok tőle elragadtatva, ráadásul jön az apja is és ilyenkor mindig megváltozik. Képzeld, tegnap mesélte, hogy az egyik osztálytársa azért hiányzik két napot a suliból(igazolta a szülő), mert a pasijával kirucantak horvátországba kettesben!Teljesen kiakadtam. Most meg olvasom az egyik topikban, hogy az egyik kismama csak 15 éves, májusra várjáka babát!Na, szép!
Era

Majd 18 évesen az én lányom is kiruccanhat a pasijával külföldre,addig csak velünk
15 éves kismama? Melyik topikba ír,benéznék,mit szólnak hozzá a "felnőttek"

Azért elgondolkodtam,hogy Vikinek sem könnyű így "jónak" lenni.Mire valamennyit haladna,jön az apja és megint felborul a "rend".Ritkán talákoznak?
Nem könnyű neked,az biztos.

Nagyon édesek a kicsik,Viki foglalkozik velük?

Ha esetleg nem néznél be addig ,akkor KELLEMES ÜNNEPEKET kívánok[/b]

Szia!
Vikinek témyleg nem könnyű, bár inkább engem sajnálj Ő, ha megjön az apja, tuti a buli, mindent megkap, mert ugye apa régen látta. A rendrakással kapcsban én már úgyérzem feladom, SEMMIvel nem érek célt. Most az van, hogy könyörgök reggel, este, délután, hogy legalább minimális rendet kérek, de sose csinálja meg. Szóval reggel bemegyek a szobájába amikr elment és MINDENT ami a földön van meg szanaszét, bedobálom az ágyneműtartójába.Lehet, hogy te is megvetsz ezekért, de már nem bírom a kupit!Én meg nem tudok és nem is akarok egy 15 éves után állandóan pakolni. Ágyneműt nem használ, ruhástól alszik, hol zuhanyzik, hol nem.sajnos ekcémás a bőre, de nem hajlandó kenni, már olyan súlyos a dolog, hogy alig bír menni, a belső combját teljesen kimarta az ekcéma. Orvoshoz nem tudom elvinni, múltkor is írattam neki egy belsőleg használatos oldatot(tök drága volt)de nem volt hajlandó bevenni.Múltor volt egy kellemetlen szitu a könyvtárban, ugyanis állandóan kapom a felszólítást, hogy Viki nem vitte vissza a könyveket. De ez már évek óta minden hónapban így megy. Legutóbb bedurrant az agyam és bementem(persze kifizettem a büntit)és megkértem a könyvtáros csajt, hogy a Viki ne hozhasson ki több könyvet. A nő megvetően rám nézett és el is mondta, hogy egy anyának kötelessége, hogy szóljon a ygereknek, ha elfelejti a dátumot. Nagyon leégetett Alapból igaza is van, csak én nem kezdtem el neki magyarázni, hogy én kb,56-szor szólok neki, sőt vissza is vinném helyette, de össze-vissza vannak a könyvtári könyvei(barátnők, apa lakása, de otthon is a legritkább esetbne vannak egy helyen. Olyan sokan nem értik meg, hogy nálunk mi a szitu.n már nem tudok neki parancsiolni(mondjuk nem is akarok, inkbb kérni!)de csődöt mondtam. De a legrosszabbul az esett, amikor egyszer egész nyugisan beszélgettünk, látta hogy én mennyit gürizek, lótok-futok, és megkérdeztem tőle, nem gondolt-e még arra, hogy amikor látja, mennyire kivagyok, magától segítene. És azt mondta erre, hogy NEM, csak ha megkérsz rá. Mindig azt mondja, hogy ő nem akar ilyen életet élni, neki a férje rengeteget fog segíteni és ő nyugalomban és kényelemben fog élni. A munkahelyén, ha valami nem tetszik, szemébe mondja a főnöknek, az sem baj, ha kirúgják.
Soha nem fogja hagyni magát. minden úgy lesz, ahogy Ő akarja. Majd meglátom!!! Jó, mi? Te nem keserednél el?A 15 éves kismami a várandósság 2008 májusi babáknál van, de már egy ideje nem írt. Erről egyébként az a véleményem, hogy persze nagyon korai, de vannak olyan lányok, akik enyyi idősen sokkal érettebbek, mint sok huszonéves. ha a szülei kellőképpen felkészítették az életre, el tudja magát(és a babát látni(házias, stb) könnyeb lesz. Ne érts félre, nem védem,szerintem is túlzás, csak remélem jól boldogul majd. Az mindenképpen pozitívum, hogy próbál tanácsokat kérni, érdeklődni a vizsgálatokról, egyebekről. Látszik, hogy ko,olyan folgalkozik a babával és nem a diszkóban csörög felelőtlenül. Ha az lányommal történne ilyen, neki egyértelműen az abortuszt javasolnám, ő még iszonyatosan éretlen(Viki még életében nem mosogatott pl. Múltor megkértem vigye ki a kakis pelust(becsomagolva)ere ő:csak nem képzeled, hogy ehhez a gusztustalansághoz hozzáérek?Más nagytesó be is tudja pelenkázni a kicsit. Na mindegy.Ő ilyen. Na megyek, mert dolgom van!Neked is boldog karácsonyt, azért remélem jössz addig!
Era

Szia!
Remélem jól teltek az ünnepek

Dehogyis vetlek meg,nemrég olvastam egy gyereknevelős topicban az Nlc-n egy hasonló tanácsot.Többszöri felszólítás után sem rakott rendet a gyerek,és az anyuka mindent a kukába dobott,ami szanaszét volt dobálva a földön.3 ilyen alkalom után elég volt egyetlen felszólítás a gyereknek.

Na jó,de ha kéred,hogy segítsen,akkor segít?Mert ha igen,akkor tedd csak azt minél gyakrabban.
Az ekcémára nem tudok mit mondani,ezt tényleg nem értem,ha egyszer fáj is neki,mégsem akarja kezelni

Ja,és könyvtári csajjal kapcs.,nem értek egyet vele.Miért nem inkább a gyerek kötelessége észben tartani a dátumot,jó,még szólsz mikor 7-8 éves a gyerek,de 15 évesen azért már tudja,hogy vissza is kell vinni azt a könyvet.Ő kölcsönözte,neki is kell figyelni meddig lehet nála.Ne érezd magad hülyén miatta

Most mennem kell sajnos,pedig még tudnák írni

Ó,én is hányszor álmodoztam régen,hogy nagy házban fogunk lakni,3 gyerekem lesz,mikor meg a férjem munka után hazaér,a gyerekek szaladnak elébe......és minden rózsaszín.

És itt van a jelen:1 gyerek,nagy ház mondjuk lehetne,de akkor a férjem még ennyit sem lehetne itthon,mint most--pedig tényleg nem sokat látjuk így sem.Ha meg mindez még összejönne,mondjuk 31 vagyok,még lehetne 2 gyerek,akkor szerintem mikor hazaérne fáradtan a rengeteg km után amiket levezet,szerintem csak pihenésre vágyna,nem játszani a gyerekekkel.
Most meg mikor hétvégén kimozdulunk egy rövidke kirándulásra,vagy kettesben elmegyünk ebédelni 1 hónapban egyszer,már olyan boldog vagyok,hogy madarat lehetne velem fogatni.És ugye mindezt még nem is írhatom a gyerekek számlájára,ez inkább a rohanó világ oka.Csak így viheted valamire,ha gürcölsz.Áááá,csak felhúzom magam

Az nagyon jó ha ennyire talpraesett lesz és tudja majd érvényesíteni az akaratát,add csak tudtára,hogy majd ha így lesz,nagyon boldog leszel,hiszen a gyereked és nem akarsz rosszat neki.Pont emiatt kéne megsajnálnia téged néha és egy kicsit segíteni.Most én is hű,de okos voltam,csak tartsam észben majd mikor nekem is alkalmazni kell a lányomnál.
Nálunk azért ugye annyiban más a helyzet,hogy nincs még 2 kicsi,és én akkor dolgozom,mikor ő suliban van.Értem ezalatt ,hogy van időm NEKEM összepakolni,miután ő elment.

bocsi,ha zavaros volt,de sietek

szia!
Olvsatalak, de most nem érek rá írni, majd még jövök!
Era

Új esztendő új jót hozzon, régi jótól meg ne fosszon, s ha már több jót nem is hozhat: vigye el a régi rosszat! BUÉK