Hát majd megkérdem okos apucit, ő informatikus... hátha van 5lete...
Szegénykéim betegek vagytok! Istenem, az arcüreggyuszkó annyira vacak egy dolog! Nekem soxor van. Infrázd, az nekem szokott használni. Ja, meg állítólag úgy kell csepegtetni az orrcseppet, hogy úgy fekteted hanyatt a kismanót az ágyon, hogy a feje lelógjon... teljesen komolyan, csak úgy fejjel lefelé... nem valami kényelmes, de így a cucc valóban oda folyik ahova kell... legalábbis állítólag. Jaj, vacak vacak vacak dolog!
Mondd csak, a párod éjjel nem tud besegíteni? Oké, költői és amúgy hülye kérdés volt... bocsi...
ilyenkor nálunk is csak anya jó, csak anya keze símogat igazán finoman, csak anyához jó igazán hozzábújni, meg amúgy is anya az anya!!
A régi védőnőm azt mondta, hogy egy anyukának elég annyi alvás, amíg pislog.. értitek.. addig van csukva a szemed, amíg pislogsz és addig alszol... a drága... persze neki nincs gyereke...
Alziza: jót nevettem a "beszólásodon".... kulcsot a garázskapuba...
Jól gondolom.... most hozod el a kuttyot?
Ildi: mentek a drukkok... mi zújs a vizsgákkal kedves? Jujj! Három kutyit hoztatok el? Ez nagyon kedves! Én azért nem mernék a menhelyről hozni állatkát, mert egyszerűen nincs szívem azt mondani, hogy TE KELLESZ, a többi marad! Szívemből mindet hazavinném... anyósomék is onnan hoztak kutyát, és ő mondta, hogy ezt fogjuk fel úgy, hogy nem a többit hagyod ott, hanem őt hozod el... érted... félig van a pohár vízzel, vagy félig üres... ? Hozzáállás kérdése. Igaz, én mindig felnézek azokra az emberekre, akik árva kutyust fogadnak be, mert adnak egy esélyt, és nem a tenyésztőtől hozzák el a méregdrága kutyát.. mondom én, aki 150 ezret fizettem Mandaláért. De mondjuk ennek is meg van a története.
Röviden. Egy kedves barátnőm zokogva hívott telefonon egyik reggel, hogy a férje felakasztotta és félholtra verte, rugdosta a kutyájukat. Most nézte, még él a kutya... elhozhatja-e hozzám, mert fél mire a férje ismét hazaér és a kutyát ott leli, megöli. Na, erre Te lépnél?! Naná! MOndtam, hogy hozza. Így lettem Olivér kutya gazdája. Mondjuk nem is én, hanem a férjem. Én nem akartam egy ekkora kutyát! Elég a fele is...
De nem volt lehetőség választani, Oli kutya jött és mivel nem volt szívem tovább ajándékozni (ki tudja hova kerül..... nálam van biztonságban), így maradt. Orvos, kozmetikus és a rendes kaja, no meg a szeretet rendbehozta a kandúr bandit! Oly annyira, hogy többszörös kiállítás győztes lett, és Magyarországon egyedüli barna örökítő kan. Azaz Mo-n ő az egyetlen újfoundlandi fiú, aki képes barna (nem fekete) fundit nemzeni.... 
Már születtek is kölykei, egyik közülük barna kisfiú lett.... És az én nagy szívem... megkerestük a tenyésztőt akinél Olcsi született és vettünk mellé egy kislányt, aki az alom legszebb lánykája volt. Azért, mert a tenyésztővel megbeszéltük, hogy Olcsi és Mandala szintén képes barna utódokat nemzeni és az nagyon értékes és kuriózum. Hát így lett Manda baba... közben a tenyésztő sajnos meghalt, így már nem akarok kölyköket. Egyedül nem vállalnám be. A gyerekek mellé még takarítani 5-6 kiskutyát is, éjjel-nappal... hát, inkább nem. Nos, ennyi a kutya-sztori...
Minden kutyus azt mondta a szemével, hogy engem vigyél haza. Körbejártuk a telepet, én a könnyeimmel küzködtem. Megnéztük a labri szerűt, fain, jó kiállású kutyi, de hát nem lehetett ellenállni a kis foxiknak sem. Olyan kis cukik picik kerekek.....imádnivalóak, hogy nem tudtunk dönteni. Aztán meg ott volt az az aranyos kis puli, hát egy kis macika. hazamentünk, aztán addig idegesítettem a férjem, hogy csinálja meg a helyüket, mert ha holnap hozzuk el őket, már nem lesznek ott, hogy még délután visszamentünk értük A labri a puli még ott volt, de a foxiból már csak kettő volt, így választanunk kellett. Szóval így lettek hárman, három gyerek, három kutya. 
Nem is tudom miért akart rábeszélni a nőgyógyászom, ez egy örök csont marad nekem. 
[/url]
[/url]
, 
, 
, 
, 
Na, ki kiváncsi a vizsgaeredményemre? 3-as lett! 
