Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Egy gyerek nem gyerek???

milyen edit/ Edit?
milyen lista?

J.

Judit
Akkor elnézést kérek tőled, vagy sokat olvastam egyszerre és összekevertelek Ilustával vagy nem tűnt ki az írásodból, nekem az jött le hogy te az "egy gyermek elég" állásponton vagy!
Kicsit megkeveredtem utánnanézek!
Edit nicről valaki csúnyán beszólt kíváncsinak a szopis topicba, hogy te vagy más azt csak te tudhatod!

kíváncsi
Én nem mondok ám ellent neked!
Igazából egy dologról beszélünk csak máshonnan közelítjük meg.

Ha szerinted se szüljön ha nem akar, akkor mi a gond?
Bár itt ellentmondást érzek a szavaidban mert:
"Az is sokat segíthet, ha nem mondunk le mindenkiről olyan könnyedén, hogy ha nincs kedved, hát ne szülj."
Hát szerintem mondjuk csak le róla, másnak lehet hogy más az értékrendszere de azért ez még nem elítélendő.
Én csak azt hangsúlyoztam, hogy nem kell valakit meggyőzni akarata ellenére, mert fölösleges és hogy nem tásdalmi előírás vagy nevezzük érdekek miatt vállajuk csimotáinkat.
Ebben nem hiszem hogy meg tudnál győzni ész érvekkel mert ez ellen a lelkem ágál!
"De ha még mindig nem világos" -teljesen világos /bár nem túl kedves megjegyzés/csak nem értek egyet!

Igen tegyük vonzóbbá a gyermek vállalást!
Egyet értünk Mónival is veled is hiszen te is írtad már, de ez legfőképp anyagi szempontból lenne jelentős amit mi nem igen tudunk megvalósítani!

Miféle más szempontból tehetnénk mi valamit?
Győzködünk itt is máshol is nőket hogy milyen fantasztikus minden több gyerkőccel aztán amikor oda kerülnek meg egy idő után azt sem tudják hol áll a fejük!!
Szerintem mindenki döntsön saját belátása teherbírása és értékrendje szerint! Pusztán ezt akartam az egészből kihozni!


Adrienn
A reklámok szövegeitől én is falra mászok és az állandó hajszolása az álltaluk előírt életmódnak is erős túlzás!
Eben igazad van!
Abban nem hogy én ismerek sikeres nőket akiknak fontos a karrierjük ezzel együtt háttérbe szorul a családjuk ha van nekik, de lefőzik a férfiak társadalmát amiben élünk és nekik ez cél!
Nem kell ezzel egyet értenünk és sem teszem de vannak ilyenek, és sokan olyanok akik ilyen nők szeretnének lenni.
Ha évek múlva mégsem jön be nekik akkor jön a tévedtem szöveg, mégis csak a baba a fontosabb mint középszerűen élni ugyan olyan melóért sokkal kevesebb fizetést és megbecsülést kapva mint a férfi munkatársak.
No és persze vannak olyanok is akik tényleg rájönnek arra hogy mennyi szépsége van a család intézményének és hogy kifutnak a korból, hiszen azért a gyermek vállalásnak is meg vannak az ideális évei amik sajna a karrier építéssel egybe esnek!
Baba és munka?
Talán egy-két gyerkőcnél még megoldható de többnél már nehezen, no meg attól is függ mihez értesz vagy még inkább mit szeretsz végezni!
Most itt beszélgetünk a családról, nagy családról és akkor te jössz azzal hogy be lehet ám a adni a gyereket bölcsödébe, óvodába stb.
Na ezt szeretem !
Ha valaki még három évet sem bír vagy akar a kicsivel együtt lenni, lemondva az önmegvalósításról minek vállaja a következőt?
Ez persze nem vonatkozik azokra akiknek létkéldés az anya fizetése, de hidjétek el sokan vannak akik ráfogják erre, hogy unják az otthon létet!
Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge ne vegye magára mert ezek a szavak többnyire olyanokat találnak meg akiket nem kellene!
Véleményem szerint igenis fontos hogy a gyerek ne egész nap óvodában legyen, délelőtt játszik az még rendben van de ez alatt érdemi munka nem igen végezhető, legalább is munka helyen nem, ha otthon tud dolgozni vagy saját vállakozásba besegít az más, de én most az átlagos munkavállalásról beszélek.
Ha iskolából haza jön is kell többnyire segíteni nekik vagy legalább meghallgatni őket! Erre nem jó a napközi, vagy az anyuka aki ötig dolgozik és haza ér,és neki esik a házi melónak!

Szerintem igenis szükségük lenne a gyerekeknek egy anyára ki ott van ha kell!
Én ezt nem érzem úgy feláldoznám magam, bár én is keresem az alkalmat arra hogy érdemi munkát végezzek, de csak úgy ha az általam vállat utódaim nem isszák meg ennek a levét!

Mennem kell megszabadultok tőlem ebédeltetek!

Dzsili

Dzsili, ovi ügyben teljesen igazad van, én magam nem adom egyik gyerekemet se bölcsibe, és oviba is csak akkor, ha a gyerek igényli és csak annyi időre, amennyit ott akar maradni. Sőt, a napközi sem lesz nálunk napirenden, én nem szeretem az ilyesmit. Amit írtam, azt arra mondtam, hogy ha nagyon akar valaki dolgozni, akkor is inkább szüljön, és maradjon otthon két évet a három helyett, de ne az egész gyerekvállalás témát adja fel a karrierre hivatkozva. Egyébként igazad van, sokan csak azért mennek vissza, mert unják az otthonlétet. Ezt nem tudom megérteni, de hát nem vagyunk egyformák. Viszont akik szívük szerint otthon lennének, de kénytelenek dolgozni járni és egész nap hiányolni a kicsijüket, aki bölcsiben - nos őket őszintén sajnálom, és ha én lennék ilyen helyzetben, megszakadna a szívem.

Dzsilike,
tényleg nem akartalak megbántani a nem világossal. Kérek tippeket, hogyan kellett volna jobban megfogalmaznom!
Továbra is vállalom, hogy akarata ellenére nem győzhetünk meg senkit, ez tartalmilag nem is áll, hiszen a meggyőzés - ha eredményes - éppen azt jelenti, hogy megváltozik az akarata valakinek. Hogy nem kell mindenkiről olyan gyorsan lemondani, bizonyítja Mónika példája is, aki - legalábbis, ha jól értettem - sokáig inkább a másik állásponton volt. És ne mondd nekem, hogy nem értünk egyet, te lány! Hiszen pont ugyanazt mondjuk, csak más szavakkal!

Az ovi kérdéshez. Könnyű annak így beszélni, akinek a munkája megengedi a hosszas távollétet. Vagy nagy családra rendezkedett be és már nincs is munkahelye. De ugyan mi mást tehet az a nő, akinek a szakmai fejlődése csak a munkahelyén oldható meg? És, történtetesen, úgy gondolja, hogy nem azért tanult hosszú éveken át, hogy aztán semmit ne haszosítson belőle? Én nem vetném meg azt, aki él a közintézmények adta lehetőségekkel. Nagyon jó bölcsödék és óvodák vannak, ahol sokkal többet és sokkal szakszerűbben foglalkoznak a kicsikkel, mint néhányunk otthon. Meg sokkal jobban rá is érnek, mert nincs más dolguk, mint a gyerekekkel lenni. Nem kell mosni, takarítani, ebédet készíteni, leckét ellenőrizni, hivatalos ügyeket intézni paralel a kisdedek ellátása mellett.
Szóval én nem látok semmi kivetnivalót ezekben az intézményekben.

Judithoz még utoljára (hacsak meg nem javul, a kutyafáját! ),
lehet, hogy nem te voltál Edit. Látod, ezért is jobb, ha regisztrálsz, mert ha nem, könnyen olyan rosszízű beszólásokat is neked tulajdonítanak, amiket magad talán meg sem írnál.
Különben nem kell felháborodni, utánanéztem, mindenütt egyes számban írsz a gyerekről.

Kíváncsi

Sziasztok!

Judit, ha neked kettő van, akkor valaki beirásával egyetértve te vagy a másik topikról "nem férfi", akiről viszont eléggé tuti vagyok, hogy van neki egy regisztrált változata is, akivel én jókat (?) vitáztam a politika topikon. Ha nem igy van, bocsá, ha meg igen, akkor nem tudom, minek ennyi név. Egyébként mikor ott nem férfi irását olvastam a sok gyerek ellen, akkor kinyilt a bicska a zsebemben, illetve a golyóstoll, avagy a billentyűzet. Csak aztán olvastam tovább, rájöttem ki a nem férfi, és rájöttem, hogy vele én ezt már kitárgyaltam, és nem tudunk újat mondani egymásnak. Lehet, most is ez van?
Ha gyanúim igazak, akkor Judit még szokja a kétgyerekességet, második kislánya az én négyeskémmel szinte egyidős.
Hm, lehet, hogy ha mindenki csak egyetlen (regisztrált) névvel irhatna, fele annyian lennének a babaneten?

Gratulát köszönöm!

Karrier és srácok: kevés olyan nőt ismerek, akinek sikerült úgy, hogy nyugodt is volt, optimálisnak érezte az egészet. Nekem az ovi, bölcsi melletti karrierépités nem optimális, engem 4,5 évig frusztrált az ilyen szitu. Utáltam, hogy mindig mindenhova rohanunk, hogy nem vagyok a melóhelyen eleget, hogy a házimunkával nem győzök, hogy a srácok az elsők és utolsók voltak sokszor az oviban. Ehhez képest könnyebb 4-el!

Ildi

Megint én.

Dzsili ma 12.49-el nagyon egyetértek.

Judit, nálad az anyagias sor megint billentyűzetet nyitott, de ha előző okfejtésem igaz, márpedig ez a sor beleillik a képbe, akkor felesleges. Őrült nagy a skála a nem tudom kifizetni a számlákat és a mindent megveszek között. Jut eszembe. Nővérem egyedül nevel 3 gyerkőcöt. Az apuka fizet rendesen. Nem , juszt sem irok számokat, a lényeg, hogy ők 4-en nem jönnek ki annyiból, mint mi 5-en. (nem irok 6-ot, a számolás még baba előtti) Neki van olyan, hogy csúszik a számlakifizetés, nekem nincs. Gyerekeinket sok mindenben eltérően neveljük, mást tartunk fontosnak. És hiszem azt, hogy még mi sem vagyunk egyik véglet sem, még mi is kijönnénk kevesebből, ha kéne, lelki károsodás nélkül. (de rég néztem a régi topikomat, azon vitáztunk már erről? Mennyiből lehet megélni topik, azt hiszem rég nem futott már)

Valamit lehet hogy még akartam, olyan (jó) sokat irtatok az elmúlt pár órában, mire a végére értem elfelejtem mit akartam reagálni.

Ildi

Ildi, nem férfi nem Judit. Találd ki, akkor ki! Egyébként korábban már lelepleztem!!!

Látjátok, összevissza nyomoztok!
Legjobb esetben is csak egyikőtöknek lehet igaza, ugye?
Honnan veszed, hogy milyen neműek? Ejnye, ejnye, én nem írtam a nemüket, csak a létszámot.
Szóval, további jó nyomozást!

Na álljon meg a menet...! Most még egyszer utánaolvastam annak, amit a másik topikban megtudhattunk nem férfiról. részben Ilusta az, ez nyilvánvaló. Másrészt tudjuk, hogy Ilustának egy gyereke van. (Persze, mit tudunk mi egyáltalán azokról, akik nem tudják, hogy akarjunk bármit is?) Nem férfi viszont kitér egyszer arra, hogy két gyereke van.
Valakinek tudathasadása van, és egyszerre ír Ilusta, valamint Judit névvel! Megjegyzem, Ilustát jobban megkedveltem, sokkal jobb a humora...
Kedves Ismeretlen, nem lehetne, hogy eztán csak az Ilustát küldd ide?
(Egyébként a minek örültem-ben is kiírta magából az örömét skizo )
De jót derültem magunkon!
Kíváncsi

Pocok???

PIldi!

délután gondolkodtam az írásodon, meg kersegéltem a neten. hát, nem tudom, ki az a "nem férfi", bár én sem vagyok az, ez igaz. politikai témákba nem keveredek, mert parttalan. annyit még megjegyeznék a nyomozásodhoz, hogy ahogy azt már írtam, nem világos számomra hogyan látod a sorok közé a gyerekek nemét, de úgy látszik, a születési idejük is átjön neked. érdekes, hogy én nem tudom ugyanezeket megnézni a nem reg. felhasználók esetében. honnan véled tudni a nemüket, korukat? talán csak nekem van két gyerekem? és, ha itt azt írom, hogy kettő van, és valakinek egy másik topicon ugyanúgy 2 gyereke van, az már csakis én lehetek. kíváncsi lennék, mit szólna mindehhez az, akit hírbe hoztál? csak nem neki is pont véletlenül 2 gyereke van? nahát.
még, ha mondjuk valami extra szám alapján találgatnál. mondjuk hány babanetesnek van 4-5-6 gyereke? nem mindennapos, az biztos. de 2?
és azt sem kell feltétlenül gondolnod, hogy én egyedül vagyok a véleményemmel, és máshol nem olvashatsz olyan hsz-okat, amikben hasonló gondolatok vannak. tehát, ha valaki(k) esetleg egyetért(enek) velem néhány dologban, azok nem a klónjaim.
Kíváncsi!
mi volt a minek örültem-ben? még csak elolvasni sem szoktam azt a topicot.

Na, úgy érzem, sokak örömére hanyagolom ezt a topicot mostantól, mert itt egy olyan csapat jött össze, aki nem tűri a másféle véleményeket.
Mivel az enyém is "más", hát eloldalgok.

Judit, a másféle véleményeket jól tűri itt mindenki rajtad kívül (erre láthatsz példákat föntebb). A tisztességtelen vitamódszerekre viszont mindannyian allergiásak vagyunk. Úgyhogy tényleg hanyagolhatnád az ilyenfajta vitatkozást, vagy inkább hergelősdit. A nyomozósdit meg te magad provokálod, de ezt nyilván tudod, hisz épp ez a célod.
Valami nem oké veled. Kicsit sajnállak, mert nyilvánvaló, hogy pocsékul érzed magad a bőrödben. De hidd el, nem megoldás az, amit itt művelsz. Légy őszinte legalább magadhoz: könnyebb a lelkednek attól, hogy itt szivatsz minket? Még ha sikerülne is... De látod, nem megy, hisz csak magadat égeted. Jó ez neked?

Szia Pildi!
A sejtésed szerintem megközelítőleg jó, de énszerintem ketten vannak. "Judit" már tényleg jelentkezett politikai topikon, és akkor a szemünkbe nevetett, hogy habár ő nem használ regisztrált nicket, de mégis mindig tudni lehet, hogy ki ő, mert van egy látványos jellegzetessége az írásainak. Nyilván arra gondolt, hogy mindig kisbetűvel kezdi a mondatot. Őmellette bizony van még valaki, egy nála is furább valaki, akinek szent meggyőződésem, hogy még csak gyereke sincs, sőt tán nem is nő. Szóval legalább ketten vannak, és Judit vagy ki még nem is a rosszabbik. Aki a politikai topikokon gyakrabban "vitatkozott" veled is és velem is, az nem ő, ha jól sejtem, hanem a igazi zakkant. Én csak azt nem értem, hogy miért épp a babaneten szórakoznak. Mi a csuda bajuk van a szülésről, gyereknevelésről, szoptatásról, játszóterekről, hízásról, házaséletről és egyéb falrengető érdekességekről társalgó anyukákkal? Egyszerűen nem értem.

Adreinn,
szerintem nem is ketten, még többen vannak de ezt nem fogjuk tudni úgyse összehozni. Ha csak abból indulsz ki, hogy kisbetűt használ a mondat elején, akkor már nálunk is legalább két Judit van, egy nagy- és egy kisbetűs. De van, aki csak J., és lehet, hogy Ilusta is ő, de az is lehet, hogy valakik otthon, pl. a férjükkel, vagy kollégiumi szobatársakkal, csuda tudja, kivel színesítik a vitáinkat. Az biztos, hogy az illetőknek van közük egymáshoz, különben helyesbítenék, hogy ezt vagy azt nem én írtam, hanem másik Judit. Ilustáról: leírta ugyanazokat a családi jellegű adatokat, mint amiket nem férfi, csak n.f. két gyerekről számolt be. Tehát Ilustával is van valami baj, valahol nem mond igazat. Hát, van ilyen, csak ezek után kérdés, hogy a véleménye vajon az-e, mint amit leírt. (Lehet, hogy voltaképpen egyetért velünk, csak így moderálja a vitát? )
Egyébként én sem értem, hogy valaki hogy tud annyira unatkozni, hogy mások bosszantásán szórakozik. Gyerekkorban még hagyján, de ezek az emberek felnőttek, ez nyilvánvaló. Legalábbis az éveik száma alapján.

Kicsit elcsúsztunk a témától, pedig Mónikának is sok érdekes gondolata van, amiket végig lehetne elemezni. Érdemes lenne!
Sajnos azonban lényegében nélkülem fogjátok, mert holnap már megérkezik a barátnőm, és ha itt lesz, biztosan nem lesz időm, legfeljebb csak benézni hozzátok.

Mónika,
annyit azért hadd mondjak el, hogy nagyon érdekes gondolataid vannak neked is. Remélem, lesz majd egyszer időnk megbeszélni!

Kíváncsi

Na idefigyeljetek csajok!
Én csak 1 névvel (Ilusta) írok ide!
Az, hogy a profilomba mit írtam (neme?), csak vicc volt. Azt nem gondoltam, hogy a "nem férfi" névvel valaki írogat!(Bár, én nem ezt írtam oda!!)
De leszögezem, nem én vagyok!
Annyira azért tényleg nem vagyok elvetemült, hogy máshová, más névvel irkáljak!
Úgyhogy sajna rossz helyen keresgéltek!
Az "ikres" duma nekem is tetszett, és igaza van!

Már nem azért, de a profilomat tegnap jobban megcsináltam, hogy lássátok nagyjából ki vagyok, de úgy látszik nem erősítettm meg.
Bocs, megpróbálom mégyegyszer. Még a kislányom képét is feltettem!
Na jó, kezdem előlről...amit pedig előbb írtam IGAZ!!!

Még valami!
Halvány lila fingom sincs (már bocs!), hogy ki a csuda az a Judit, meg J, meg "nem férfi" meg egyebek!
Ha ismernétek, akkor tudhatnátok, hogy ilyet nem tennék!
Ennél százszor őszintébb, becsületesebb vagyok....

Megint én vagyok!! )
Szóval meg lehet kérdezni a moderátorokat, az IP szám alapján be lehet azonosítani az elkövetőket...

nem adhatják ki!!!!
ha mégis megteszik, az elég gáz, mert nem publikus

Ilusta!

Gyönyörű a kislányod!
(most ezt éppen harmadszor írom le, mert kétszer elszállt a nagy keresgélésben, de most nem fog, mert wordbe mentettem! )
Örülök, ha nem vagy Judit, fentebb már írtam erről.
Azért a következőket kimásoltam a -Mit tegyek, ha a férjem semmibe vesz? c. topikból, olvasd át, tanulságos. Az is, mai rád vall, meg az is, ami nem.

"Elküldve 2003 Július 01 kedd - 22h 10:

Zsunya!
Mail ment!!!

Adrienn!
Szerintem felesleges belemenni ilyen találgatásokba. Azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy valaki hogyan, milyen néven mondja el a véleményét. Nem biztos, hogy kívülálló "szórakozik", sőt, nem is biztos, hogy szórakozik.

Fentebb azt írtam, hogy itt sem a gyerekszám a lényeg, hanem a nyilatkozó "világnézete". Ugyanis a két dolog között nagy összefüggést látok, pont erre utaltam, amikor azt írtam, hogy valószínűleg más területen sem értenék meg egymást az itt vitázók.
Anno jókat vitáztunk Te meg én az EU-s topikban. Ott sem csak az EU volt terítéken, hanem nagyon sok más, minket érintő dolog. Emlékszel, nem csak az EUval kapcsolatban nem értettünk egyet. Szeretek vitázni, ezt csak névvel lehet. Ha viszont ott kitalált névvel írogattam volna, és egy másik topikban egy másik nickkel reagáltam volna Neked más témában, akkor azt hihetnéd, hogy szórakozik valaki veled. Pedig nem biztos, hogy erről van szó. Sok dolog igenis összefügg, kapcsolódnak egymáshoz. Mások vagyunk. Nem értek egyet Judittal, Ilustával EBBEN a topikban, de lehet, hogy jól főzőcskézünk egy másikban. És akkor mi van? Semmi.
Mellesleg nem tudok olyan pasit elképzelni, aki le tudja követni néha kissé bonyolult eszmefuttatásainkat
Tehát nem "külső" támadások vannak itt szerintem, hanem alaposan eltérő vélemények, és eltérő stílusok. Némelyik persze nem elfogadható, de attól az még vélemény, és egy embert tükröz. Úgy, ahogy.
Bocsi az "offért".

Vissza a topikhoz: majd akkor lehet egyazon, vagy többekkel hasonló a véleményünk, ha mindenki választhat, és az, hogy hány gyereket szülünk, tényleg csak az egyéni akaraton múlik majd, nem lesznek befolyásoló tényezők, mint megélhetés, munkahely, karrier, szociális biztonság. Azt hiszem, ezt hívják utópiának...
Egyébként pont most mondják a TVben, hogy milyen nagy gondok lesznek itt hamarosan, ha tovább nő a lakosság elöregedése.

Sziasztok
Csi

Csi,
ennél már csak az lenne a szebb, ha mindenki a szabad akaratából döntene OKOSAN, nem különféle olyas tényezők miatt, mint megélhetés, munkahely, karrier és szociális biztonság. De ez aztán már tényleg utópia...
Kíváncsi

Adrienn!

Vegyél vissza. Még nem olvastam végig, és nem is minden szót, de megjegyezném, a legerősebben itt te személyeskedsz és te pocskondiázol másokat, nem Judit és Ilusta (akikkel, micsoda meglepetés, én sokban egyetértek, ahogy bizonyára többen is, akik nm akarunk belefolyni ebbe a vitába). Semmi rosszinduat nincs benne, hogy a más topikokból szerzett tudásukat is felhasználják, hisz attól, hogy itt nem regisztrált nick-kel vannak, még nyilván léteznek regisztráltan is, és hozzám hasonlóan bizonyára ők is figyelemmel kísérik az eseményeket. Szerintem ami a neten nyilvánossá válik, és egy nickhez kötődik, azt bizony legitim felhasználni egy vitában. Ami azt illeti, kiváncsit megszólítva te ugyanúgy más topikbeli tapasztalataidra hivatkoztál. Idézzem?
Énnekem nincs veled semmi bajom, máskor már (régebben) beszéltünk egyetértésben. De ez a névtelenekkel kapcsolatos paranoiád, ami kíváncsinál bevallottan rokonszenvre talál, most már kezdi beárnyékolni a józan észt. Mások meg elhiszik neked, és már olyasmiért szidjátok az ellenfeleiteket, amit azok feltehetőleg el sem követtek. Nagyon ciki, amit csinálsz.

Méri

Ui: utólag jutott eszembe, ha most kitalálod, hogy én vagyok Judit és Ilusta és még az összes névtelen, akikkel bajod van, nem is csodálkoznék

Méri!

Pont az a baj, a névtelenül vagy regisztrálatlanul beírókkal, hogy a stílusok khm. hogy is mondjam... kifogásolható. Engem sose zavart a névtelenség, ha valaki normális hangnemet használt, ha kicsit érdekel, láthatod, hogy ugyanúgy beszélgettem vele, mint veled.

Az nagy baj, hogyha ilyen hangon beszélgetünk, mint amit most sajnos te is használsz. Ez a kocsmai hangulat nem hiányzik. Ez a házmester sítlus, vagy nevezhetjük piaci kofa stílusnak is, ami ellen kikelünk, Adrienn is, én is, meg gyakran tudod mások is.

Szerintem éppen az a nagyon ciki, amit te csinálsz. Adrienn arc és személyiség nélküli, feltételezett, azonosíthatatlan lényekre tett esetleg dehonesztáló megjegyzést. Ezzel szemben te valóban pocskondiázod, őt, akit a korábbi beszélgetések alapján már, ha csak virtuálisan is, de ismersz. EZT nevezik személyeskedésnek.

Írjon csak mindenki névtelenül, ha jobb neki úgy. De kulturáltan. Csak ezt kérem. Tőled is, nick-kel.

Kíváncsi

Kiváncsi!
Abban a topicban nem is jártam, mert nem érdekel.
Elég lenne, ha csak a hozzászólásaim számát követnéd nyomon, mondjuk kezdve a mostanival és rájönnél, hogy nem én voltam!
Össz visz, ha 4 topicban megfordultam..
Itt, a Normális gyarapodásban, a Késői mozgásfejlődésben, és mikor a lányom megszületett, a friss kismamás topicban...
Össze lehet számolni a hozzászólásaimat és rögtön kiderül, hogy én nem lehettem...

Nem kell kikérni az IP számot, de ők megnézhetik és magánban elküldhetik nektek, csak annyit, hogy én, vagy más volt-e?

Üdv.
Ili

Ilusta,
én nem nyomozok utánad, ha azt mondod, nem, hát biztos nem. Azért a helyedben engem érdekelne, ki lehetett az, aki megszólalásig hasonló dolgokat írt le ahhoz, mint amit te ebben a topikban a mama négy testvéréről, a félrevezetett apákról...
Kíváncsi

Ui: A lányod érintve volt a késői mozgásfejlődésben? Akkor máris van újabb közös témánk!

Egyszer ez az ip -szám már felmerült a férjes topicban, ott a topic-nyitó üldözési mániája miatt. Én azt hiszem, ha semmi szélsőséges, törvényt sértő dolog nincs egy hozzászólásban, -ezt pedig a moderátorok vagy a szerkesztők dolga lerendezni-,
akkor talán nem azt kéne találgatni, hogy ki írta, hanem pro vagy kontra reagálni rá, esetleg figyelmen kívűl hagyni. Egyébként csodálkozom, hogy kíváncsi úgy nekiugrott Mérinek, pedig az ő hozzászólásban sem volt semmi durva, csak úgymond a másik oldalon kapcsolódott a vitába.
Az a baj, hogy a többség nem a tartalommal van itt elfoglalva, hanem a sebeit nyalogatja, folyton támadást vél felfedezni, ha valakivel nem ért egyet, és az az örömforrás, ha minél nagyobb csapat áll mellé lehurrogni a másikat. (nagyjából ez folyik most a szopis topicban a hozzátáplálás témájában is.) Elég szomorú.

Kedves névtelen!
Egyénenként változó, ki mit tart durvának, nekem pl. már attól is feláll a szőr a hátamon, hogy "vegyél vissza". Adriennek van mélcíme, oda is megírhatta volna Méri, ha a szándéka jobbító, hogy mi a véleménye Adriennről, így azonban lejáratásnak érzem sorait. Éppen azért, mert Adrienn konkrét személy, míg pl. Judit nem az. Ha érzed a különbséget. Mint ahogy te sem vagy az, még akkor sem, ha otthon, most a gép előtt konkrétan meg tudod fogni magadat.
Méri nem a vitába kapcsolódott be, hanem keményen le... - gondolj ide, amit akarsz - Adriennt, ami itt legfeljebb offnak ment volna el. (Bár igaz, hogy egy ideje már tényleg kicsit offos a topik, elismerem.)
Én éppenhogy úgy érzem, hogy a többség a témával foglalkozik, nagyon is a tartalommal van elfoglalva, érveket és ellenérveket vonultatunk fel. Sebeket ki nyalogatott? Idézed már fel, kérlek, lehet, hogy rossz a memóriám, nem vagyok tévedhetetlen, sose mondtam. Pont az a kevés kellemetlenkedő, aki nem a tartalommal van elfoglalva. Mit válaszolt pl. Judit a sok ellenérvre, ami a reagálására jött? Lényegében semmit, csak vádaskodott.
Szeretnén, ha te is érveket hoznál föl a véleményed igazolására, nem holmi bölcsnek vélt magaslatból sajnálkoznál a nagy semmin.
Kíváncsi

A sok offolás után előjövök a legjobb érvemmel, bár ez inkább a nagycsaládos topikba való, de azért itt sem lesz rossz: minél több gyereked van, annál többen fognak szeretni! (Ha el nem tolod.) (De itt úgyis csupa rátermett anya gyűlt össze, nemde?) (Legyen akár egy-, akár többgyerekes.) (Csak a többgyerekesnek könnyebb.) (Úgy bizony, még ha elsőre hihetetlenül is hangzik!)

Kíváncsi, Te még mindig nem nyaralsz???

Te ezt írod:
"mindenki a szabad akaratából döntene OKOSAN"

Én meg ezt mondom:
mindenki a szabad akaratából döntHETne OKOSAN.


Már régebben került szóba, hogy mi van, ha valaki otthon marad a gyerekével, így nem fedezi fel a rák ellenszerét?
Én erre azt mondom, hogy mi van, ha valaki visszamegy a munkahelyére, és így nem szüli meg azt, aki majd feltalálja a rák ellenszerét?

Mindennek két oldala van.

És azt is el lehet fogadni, hogy van, aki szociálisan érzékeny, festi az ovi falait, gyűjtéseket rendez, vagy csak simán első sorban áll, ha valakin segíteni kell.
Van, akinek eszébe sem jut, hogy a gyerek használt cuccait ne egy turkálóban értékesítse, hanem mondjuk egy közeli gyerekotthonban tegye le.
Sokan határolódnak ez ezektől a dolgoktól, na, ők valószínűleg nem foglalkoznak azzal sem, hogy tán mi is tehetünk valamit az elöregedéssel szemben. Itt szó szerint sok kicsi sokra megy

És az is számít, persze nem itt közöttünk /gondolom én/, hogy szívesebben szülnek egy olyan társadalomban az anyukák sok gyereket, ahol a társadalom akkor is mögöttük áll, amikor baj van. Ez nem anyagi kérdés. Pl. tuti, hogy a németországi áradások után némileg nyugodtabbak lehettek az emberek, nem úgy, mint nálunk.

Nálunk van egy törvény, ami arról szól, hogy anyagi okokból nem lehet senkitől elvenni a gyerekét. Törvény ugyan az van, de semmi, de semmi nem történik azügyben, hogy a családok ne kerüljenek szó szerint a tönk szélére.
ezért is írtam régebben, hogy sajna nem csak egyéni döntés kérdése a gyerekvállalás.

Ezeket mind nem a fentebb vitázókra kivetítve gondoltam, hanem, csak a kérdéshez kapcsolódóan.

Sziasztok
Csi
kíváncsi, jó pihenést

Szia Kiváncsi!
Megmondom őszintén nem érdekel, hogy ki irkál hasonlókat mint én! Az is lehet, hogy ezt olvasva, úgymond.ellopta és kicsit átfestve adta tovább. Igen sajnálom ezt az embert? mert igen szegényes a fantáziája, hogy egy másik sztorit legalább kitalálhatott volna. Az enyém igaz.
Attól még az illetőnek lehet hasonló a véleménye mint nekem, lehet, hogy ugyanolyan degenerált mint én! (Úristen! Rajtam kívűl még egy ilyen hülye rohangál a Világban??? Fel kell keresnem a pszichológusomat!!!)
Félre a tréfát, igen sajnos a kislányom kicsit elmaradt a mozgásban, állítólagos oxigénhiány miatt, amiről nem tudtunk...de ezt elolvashatod abban a topicban, a történetemet pedig a "normális gyarapodás" topicban..

Még egyszer vissza a nick-hez.
Én csak ezt a nevemet használom. Nem csak itt, hanem az index fórumon (Állati), és a Paci.hu fórumon. Nos ezek az én hobbijaim, az állatok, állatvédelem, ló és lovaglás.
Ezt a nevet egy jó barát adta, teljesen véletlenül (nem azért mert lusta lennék), csak Ilinek hívnak, aztán ők elkereszteltek, Iluskának, ebből meg valahogy Ilusta lett!
Nos, már ezt is tudod.
Nyugodtan nyomozz utánam, nincs ebben semmi hiba, az ember kicsit jobban meg szeretné ismerni azt, akivel beszélget. Én is!
Köszi a kislányomról az elismerést, szerintem is szupercsaj!
Ha annyira rám is kiváncsiak vagytok (nem vagyok egy szupernő!!, nem is akarok lenni)és az egyéb állatfajtáimra megadom a honlapom címét:
www.kep.tar.hu/puskasne
Jó nézegetést és pusztuljon meg aki hasonló stílusban, hasonlókat ír mint én...máshová provokációként!
Üdv:
Ili

ja, bocs: www nélkül!!!
kep.tar.hu/puskasne

Na elolvastam ama "nem férfi" írásait!
Hát tényleg érdekes, kicsit hasonló a gondolkodása, vagy felfogása mint az enyém..talán kicsit durvább mint én...
Ő írta hamarabb az anyai 5 testvért...közülük 3 él.
Nálunk mindenki él...
Különben az én korosztályom szüleinek nagyon soknak, sok testvére volt, ezek voltak az ún. Ratkó-gyerekek. Ezen nincs csodálkoznivaló..Apámék is 3-an voltak testvérek...
De ezen kívűl nem akarok azonosulni vele...
Abba a témába bele sem folynék...nekem semmi bajom a férjemmel ezért tanácsot sem adnék...különben sem vagyok tanácsadó gyermektémában, házasságtémában, pedig 14 éve házas vagyok...
Jobban otthon vagyok mondjuk lovaglás, kutyakiképzés témában...))

Sziasztok!
Nem címzem személyesen senkinek a mondanivalómat, aki akarja olvassa el, aki akarja ugorja át. Az, hogy esetleg vki vissza köszönni látja egy-egy gondolatát, nem hordoz semmit. Csak, és kizárólag néhány gondolatomat osztom meg Veletek! És szintúgy igaz ez a negatív példákra is. Teszem ezt azután, hogy eddig nem kísértem figyelemmel a topikot, de most (jó, éjjel ) elolvastam szinte minden hozzászólást.

Egy idézet egy másik viszonylag új topikból:
"...itt vannak azok a névvel irok is, akik csak mondjak a magukét, meg sem probaljak magukat masok helyébe képzelni, CSAK és KIZAROLAG az lehet a helyes, amit ök gondolnak..." Azért másoltam ide (de sajnos a legtöbb topikba beilleszthető lenne), mert ez itt és most nagyon igaz
Ne keressetek ellentmondást a soraimban, mert nincs, de a kedvenc mondásom, amit Csí is írt, "mindennek két oldala van". Ezt miért felejtik el oly sokan?

Nekem egyelőre csak egy babám van, de háromig meg sem akarunk állni. Ez KÖZÖS terv Apával!!! De miért nem fogadható el, hogy más csak egyet akar. Az is az ő döntése, hogy miért. Talán idegesíti a sírás? Én csak sajnálni tudom az ilyet, de AZ az Ő élete és az élethez való viszonyulása. Talán anyagi okokra hivatkozik. Ezt szintén neki kell el döntenie. Persze, szeretet kell, de az anyagi háttér sem utolsó dolog egy családtervezésben!

Az ismerettségi körünkben sok egyke és sok nagy (nagyobb) családos is megtalálható. Nekem általában az a tapasztalatom, hogy az egykék sokkal önzőbbek azoknál, akik nagy családban nőttek fel. Sőt mióta megszületett a babám, felfigyeltem arra is, hogy azok a nagyobb gyerekek, akiknek van testvére sokkal barátságosabbak egy másik idegen gyerekkel is. A játszótéren az egykék irígyebbek azoknál, akiknek van testvérük. Gondolok itt olyanra pl., hogy akinek van testvére, az szívesen megosztja a játékait egy idegen gyerkőccel is. Ezek csak példák, és minden mondatom elejére odatehetném, hogy általában. Természetesen vannak kivételek. De ezek a kivételek sokban függnek a szülői hozzáállástól is, mondhatni neveléstől.
És nagycsaládos negatív példa is van. Anyukámék 7-en vannak testvérek, de jószerével csak ketten tartják a kapcsolatot Sajnos ez részben viszály kérdés, de a nagy távolság is közre játszik.

És a másik: az egyenesen sértő, hogy vki veszi arra a bátorságot és kijelentse, hogy egy nő azért szül több gyereket is, mert NEM AKAR dolgozni, vagy mintegy pótcselekvésként szül többet, mert a munkájában nem találta meg a célját. Könyörgöm, hogyan gondolkodhat ilyen formán egy ember (nő és ffi egyaránt) a gyerek világra hozataláról és neveléséről. Ugyanakkor el tudom azt is fogadni, hogy egy nő nem akar szülni, mert élete a munkája. Megérteni viszont nem tudom. A gyereket semmi sem pótolhatja az én felfogásom szerint. Amikor dolgoztam (természetesen most itthon vayok GYED-en), akkor a munkámban mindig a legtöbbet akartam és hoztam is ki. Bárhol dolgoztam is, tudtam azonosulni a mh-mel és mindig szívvel-lélekkel tettem. De az egy másik fejezet volt, ami nem azt jelenti, hogy véglegesen lezártam és többet nem akarok dolgozni. Viszont most van egy babám (remélem hamarosan kettő és három) és van egy nagyon jó férjem. Most itthon akarom a legjobbat magamból kihozni. Én főzök, én takarítok, én foglalkozom a kölökkel a legtöbbet és a férjemre és a hobbijaimra is jut időm (nem belekötni ám a szavaimba, a férjem is segít ahol tud és nagyon sokat foglalkozik a babával, de Ő dolgozik nap mint nap és nem is keveset). És nem utolsó sorban a szüleimre is. Ezt több babával is meg fogom tudni valósítani. És arra is lesz időm, hogy dolgozzak. Ez mind-mind hozzáállás kérdése.

Sokkal jobb lenne minedmki számára, ha nem csak elvekben, hanem gyakorlatban is megvalósulnának a család-barát munkahelyek.

Még két dolgot említenék meg, ami nem teljesen jön a topik címéhez, de már említésre méltó az indulatok miatt
Névvel vagy névnélkül-> nem teljesen mindegy? Volt egy idő, amikor én is felkaptam a fejem arra, hogy vki névtelenül beszólt. De rájöttem, teljesen felesleges leragadni annál, hogy aláírja vagy sem. Egy "személyes" közösségben lehet jelentősége (maradjunk a mh. példánál, Lujzika befeketíti Szerénykét a főnök előtt, hogy milyen csapnivaló - természetesen szerinte - a munkája. Igen, ennek van jelentősége, de igazságalapja nem biztos), de itt a neten felesleges ezt - sokszor szinte utolsó érvként - firtatni. Nagyon sok REGISZTRÁLT nick-ből sem lehet megtudni semmit. Ilyen pl. az enyém is. Idejövök a babanetre, mert szeretnék egy jót beszélgetni, gondolatokat elolvasni, gondolatokat megosztani, elméleti segítséget kérni vagy a sajázjaimat megosztani. Nem valószínű (bár soha semmire nem mondom, hogy 'soha', mert a tapasztalatoktól és benyomásoktól az ember véleménye változhat, ami nem egyelő a meghasonulással), hogy én valaha is személyes fotókat fel fogok tenni a világ elé. Ez nekem már egy olyan magánszfére, amihez túl nagy a világ.

A másik pedig ez a nyomozósdi. Ez már kezd beteges lenni a babaneten. Tippelgetni lehet, hogy ki is írt névtelenül, de érdemes és van egyáltalán vmi jelentősége? Tény, hogy annak van és lehet jelentősége, ha vki MÁS, egy létező nick alatt írkál botorságokat lejáratva a nick tulajdonosát(ilyenre is volt már itt példa), de az, hogy vki nem írja alá nincs iagzi jelentősége.

Még egy: néhányan szeretik hangoztatni (más topikban szintén), ha olyan jó anyák vagyunk, akkor hogyan is jut idő a számítógépre. 'Ejnye-ejnye, nem foglalkozok a gyerekeitekkel!' Ez is egy hobbi. Bármíly hihetetlen, még a gyerkőcök is szoktak aludni és ilyenkor (persze a saját pihenésünk kárára vagy épp pihentető)leülünk és számítógépezünk vagy kötünk vagy olvasunk vagy elmosogatunk

Hosszú lettem, de nem futom le az udvariassági 'ne haragudjatok' kört. Az elején is írtam : "aki akarja olvassa el, aki akarja ugorja át" !

Zárszóként egy gyerek is gyerek! de én legalább hármat szeretnék. Én tudom, hogy milyen jók is a nagy családi összejövetelek volt benne részem! És azt is tudom, hogy milyen érzés, amikor a lassan két éves kölköm a fontos elfoglaltságai mellett odajön, az arcomat a kezébe veszi és áhítattal mondja, hogy Mami-mami, utána pedig magától ad egy sorozat puszit. Alig várom, hogy ezt az "elismerést" több kölöktől is megkapjam

sziasztok, Phaedra

OFF>>Ilusta!
OFF>>Haramia nagyon gyönyörű!!!!!
OFF>>Borcsa

OFF!
Borcsa Boszorka!
Köszi, még szebb lesz, ha kicsit idősebb lesz, 6 éves korára fejlődik ki teljesen!
OFF Vége

Na, ez amolyan igazi "UFF, én beszéltem" hozzászólás volt. Szépen összefoglalt mindent, és akár záróakkord is lehet. (Phaedra-éra gondolok, persze.) Részemről legalábbis, mert én mostantól egy darabig nem tudok napi szinten belefolyni a beszélgetésetekbe. Aki akar, megtalál villanypostán, hetente talán lesz alkalmam megnézni. Mindenkinek nagyon szép heteket kívánok a továbbiakban, jó nyaralást, szeptemberben újra kezdjük! (SZUK)
Azért lehet, hogy néha majd nem bírom ki, és benézek, ne örüljetek annyira!!!
Ilusta, majd ha lesz végre kutyánk, tudom, kihez forduljak!
Sziasztok!

Hello!
Jó nyaralást!
A fene, akkor most kivel fogok perlekedni???
Önkéntes jelentkezőket kérek! (vagy megint meg kell látogatnom a pszichológusomat??)
Na jól van én is leállítom magam egy cseppecskét...
Aki nyaral (mert megérdemli! ) annak hajrá!

Kíváncsi! Remélem, ezt még elolvasod!
Hogy ééééén járatom le Adriennt? Hogy ééén nem írtam kulturáltan? Íme, az én olvasatom az eddiegiekről. Judit, egy következetesen használt nick-kel rendelkező hozzászóló - aki ugyanúgy egy személyt takar, mint az "Adrienn" név, bármilyen nehéz is ezt megérteni - ugyan gyakran fogalmazott élesen és mint Csi írta, igencsak különbözik a "világnézete" a hangadókétól, de mindvégig civilizáltan viselkedett. Annak ellenére, hogy regisztrálatlan létére durvább is lehetett volna, hisz úgysem muszáj más topikokban az "ellenségekkel" szembesülnie. Amikor tehát Judit rá merészelt mutatni egy (úgynevezett) ellentmondásra, ami a Te (Kíváncsi) két publikált/publikus hozzászólásod között van (ami szvsz jelzi, hogy egy rendszeresen olvasó), Adrienn a következőket írta, egy hangsúlyozom, teljességgel légbőlkapott és világosan paranoid feltételezésre alapozva (hogy Judit ugyanaz, mint aki őt felbosszantotta vmelyik másik topikban):

"Ez nem egyszerűen övön aluli ütés, mert az akkor lenne, ha te komolyan vennéd ezt a vitát. De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy valami miatt te itt (vagy itt is) éled ki magad. Csak az a célod, hogy hergeld a másikat. Sosincs normális nicked, de mindig ugyanaz vagy. Felismerni ezt a sunyizást, nem először csinálod.
Az meg egyenesen nevetséges, mikor kioktatod az embert, hogy micsoda dolog itt ülni a gép előtt, és társalogni... Tudod, még mindig jobb a gép előtt ülni és társalogni őszintén, mint poénból vagy bosszantósdiból csak hergelni másokat itt. És hát utóbbi sem épp időtakarékos dolog. Főleg hogy még utána is nyomozol annak, akit épp kipécéztél magadnak. Nem értem, hogy nem sajnálod erre az egészre az időt. Inkább olvasnál el valami jó könyvet. Neked leginkább Dosztojevszkijt ajánlom."

(Judit, aki ezen - számomra jogosan - nyilván felháborodott, nem tett többet, mint kicsit(!) ironikusan csodálkozott (de nem volt durva!). Mire jött ez:

"Judit, a másféle véleményeket jól tűri itt mindenki rajtad kívül (erre láthatsz példákat föntebb). A tisztességtelen vitamódszerekre viszont mindannyian allergiásak vagyunk. Úgyhogy tényleg hanyagolhatnád az ilyenfajta vitatkozást, vagy inkább hergelősdit. A nyomozósdit meg te magad provokálod, de ezt nyilván tudod, hisz épp ez a célod.
Valami nem oké veled. Kicsit sajnállak, mert nyilvánvaló, hogy pocsékul érzed magad a bőrödben. De hidd el, nem megoldás az, amit itt művelsz. Légy őszinte legalább magadhoz: könnyebb a lelkednek attól, hogy itt szivatsz minket? Még ha sikerülne is... De látod, nem megy, hisz csak magadat égeted. Jó ez neked?"


Szerintem erre egyáltalán nem sok az, hogy "vegyél vissza". És nem ez a ciki, hanem az (is), hogy Kíváncsi, erre azt válaszoltad, hogy "Adrienn, szépeket írsz. Köszi a védelmet." !!!!

Hozzád hasonlóan én is a stílust kritizáltam, csak épp nem Juditét (és Ilustáét?), hanem Adriennét.
Vajon kinek van igaza?
Neked, aki világosan elfogult vagy, és bizonyíhatóan mindenkinek nekiugrasz, ha akár egyetlen olyan megjegyzést is tesz, ami ellentmond a te álláspontodnak meg a te álláspontodat dícsérőknek?
Vagy nekem, akit egyáltalán nem érdekel ez a téma, nem voltam (eddig ) senkivel szemben sem elfogult, és csupán azért kockáztattam, hogy nekem ess (ami várható volt), mert az igazságérzetem berzenkedett az itt folyó koncepciós per ellen?

Mert itt koncepciós per folyik, és úgy tűnik, az is bíróság elé áll, aki ezt szóvá teszi.

Egyébként az érvelésedben elég furcsán hat, hogy csakis azért kéne hallgatnom arról, milyen felháborítónak tartom Adrienn eszelős vádaskodását, mert ő "vállalja a nevét". Hogy e-mailben kéne megírnom neki a véleményem, nehogy rontsak az image-én!!!!

Azért remélem, van még köztünk néhány józan ember, aki csak azért hallgat, és nem fogja pártomat, mert nem akar ellenségeket szerezni a csőlátók közül.

Méri

Szia Méri,
egy darabig tűnődtem, ne viselkedjek-e úgy, mint aki nem is olvasta a leveledet, csináljak-e úgy, mintha már itt se lennék, aztán szeptemberben már úgyis mindenre a feledés homálya terül. El is oldaloghattam volna, mint mindazok, akik átmeneti nickekekkel jelentkeznek, itt, akikről nem sokat lehet tudni, legfeljebb annyit, hogy adott témában hogyan vélekednek. (Arról sem túl sokat, mert amikor az igazi érvelésre kerülne a sor, akkor inkább övön aluli ütésekkel támadnak. Nem mintha nem tudnám magam megvédeni, nem kell engem félteni, de nem azért találták ki a témákat, hogy ne azokról, hanem egészen másról beszéljünk.) Aztán mégis úgy döntöttem, hogy nekem ér a nevem annyit, hogy ne bújjak el, még ha legszívesebben aludnék is már.

Nem is érdemel a téma többet annál, mint hogy a félreérthető dolgokat neked megvilágítsam.
Tehát: a szépeket írsz, meg a köszönöm a védelmet két különböző dologra vonatkozott. Adrienn, legalábbis szerintem szépen és okosan szokott írni, engedd meg, hogy ezt a véleményemet ne rejtsem véka alá. Másként vélekedünk a névvel vagy név nélkül, de mindenképpen azonosíthatatlanul beszólókkal kapcsolatos viselkedésről/hozzáállásról, szerintem jóval kevesebb figyelmet, illetve inkább csak fricskát érdemelnek azzal, ha esetleg sikerül őket fülön csípnünk. Azt viszont továbbra is megköszönöm mindenkinek, ha (szerintem) aljas támadás ér, akkor ki-ki a maga módján megvéd. HA van valaki egyáltalán.
A baj az, illetve mondjuk inkább úgy, hogy abban látjuk másként a világot, hogy te nem a "bajtársi" védelmet helyezted előtérbe, hanem a beszóló érdekeit. Szememben meg az látszik értékesebbnek, ha a nyílt lapokkal játszó emberek védik meg egymást. (Egyébként volt olyan is, amikor névtelenül védett meg engem valaki - ráadásul ellenoldali vitapartner - bajársiasan más, névtelen, de alpári beszólásokkal szemben. Az is nagyon jólesett, noha nem tudtam, ki küldte, s meg is köszöntem neki, ha jól emlékszem.)
"Neked, aki világosan elfogult vagy, és bizonyíhatóan mindenkinek nekiugrasz, ha akár egyetlen olyan megjegyzést is tesz, ami ellentmond a te álláspontodnak meg a te álláspontodat dícsérőknek?"
Ez tényleg nekem szól? Vagy az neked "nekiugrás", ha az ember, számtalan, korábban elolvasott és kiérlelt gondolattal és ténnyel érvel, míg az nem, hogy "vegyél vissza, ez nagyon ciki"? Meg az, hogy "eszelős vádaskodás", meg hogy "remélem, van még köztünk néhány józan ember, aki csak azért hallgat, és nem fogja pártomat, mert nem akar ellenségeket szerezni a csőlátók közül."?
Koncepciós per... ne légy nevetséges, Méri! Láttál már bolhát? És elefántot?
Nem, egy pillanatig sem hiszem, hogy meg tudlak győzni bármiről is. Csak szeretném, ha nem keverednének össze a dolgok. Amennyire erőmből telik, erre próbálok törekedni.
De ugye, te is örülnél, ha akárki, csak a pártodat fogná? (Nem félve a koncepciós pertől, kivégzéstől, majd hason fekve eltemetéstől...) (Most ide szívesen tettem volna egy mosolyit, de más okból ízléstelennek tartom. Aki akarja, megérti úgyis.)
Kíváncsi

Ui: a barátnőm már alszik, azért érek rá.

Kíváncsi!
Azt írod nekem: "Te nem a "bajtársi" védelmet helyezted előtérbe, hanem a beszóló érdekeit." Szó sincs róla. Én az igazságot helyezem a "bajtársi" védelem elé.

És nem állítottam, hogy nem ugrottam neki Adriennek, viszont részemről úgy gondolom, joggal.

Hadd említsek egyet a vak nekiugrásaidból. Judit megjegyezte egy vicced kapcsán (ami úgy kezdődött: "A zsidó rabbi"), hogy a "rabbi mindig zsidó, nem érdemel külön jelzőt." Erre te: "Már megint ez a kis finom lefajgyűlölőzés...!". Azt hiszem, ez nem érdemel külön kommentárt. Aki akarja, megérti úgyis.

Jó nyaralást, és kevesebb ehhez hasonló "kiérlelt gondolatot".

Méri

Méri!
Ó, az igazság!
Te úgy gondolod, hogy részedről joggal ugrottál neki Adriennek, én meg úgy gondolom, részemről joggal tettem azt a megjegyzést, amit te "vak nekiugrásnak" nevezel. Ha visszagondolsz, talán emlékszel Judit korábbi levelére is, amelyben kicsit "cigánykodott" is, így a kettő együtt, ilyen rövid idő alatt kicsit tendenciózusnak tűnt. Adott pillanatban, amit azért nem érthetsz, mert akkor nem követted nyomon a vitát - gondolom, de persze nem tudhatom biztosan, mi az IGAZSÁG -, ez teljesen úgy tűnt, mintha engem Judit azok közé a fajvédők közé sorolt volna, akik csak azért biztatják gyerekvállalásra a társaikat, hogy kivédjék a kisebbség aránynövekedését a lélekszámban. Mivel ez nagyon nincs így, ezt szerettem volna idejében, hangsúlyosan nyilvánvalóvá tenni. Meglehet, hogy érzékenyebben reagálok az ilyen megjegyzésekre, mint az átlag, de a részletekben bújik meg az ördög, modták a régi bölcsek. Talán ez esetben tévedtem, talán nem, de TE biztosan tudod úgyis, mi az Igazság.
Hát osszad csak tovább az IGAZSÁGOT, mi meg majd megszeppenve hallgatunk, jó lesz így?
Kíváncsi

Sziasztok!

Kíváncsi
Nem tudom hogy itt vagy e még mindenesetre mivel nekem szólt válaszolnék arra a megjegyzésedre ami az ovikkal és egyáltalán a gyerekek elhelyezése kapcsán nekem szólt !
Nem azt mondtam hogy az intézmények rosszak, és ne legyenek ott a gyerkőcök.
Az enyémek is jártak, most már csak múlt időben mert szeptembertől a kis fiam is iskolás /ami ugyebár kötelező/ és szerették, sok programjuk volt és rengeteget tanultak, játszottak.
De nem mindegy hogy mettől meddig vannak ott és mennyit otthon a családjukkal ahol figyelnek rájuk és meghallgatják őket!
És nem értek egyet veled abban megint csak hogy szüljön csak az is bátran aki úgy érzi hogy ez számára teher és alig várja hogy fellélegezhessen amíg a kicsi óvodában van, mert olyan munkája van hogy neki az létszükséglet.
Hár ne..... inkább ne!
Tudni kell lemondani.
Egy kicsi gyereknél még sok áldozatot követel az anyaság de ha valaki nem tudja vagy nem akarja ezt meghozni az ne tegye, ja és én nem ítélem el miatta, jobb ha belátja.
Engem pont az tud felháborítani amikor azt látom hogy a gyerek reggeltől késő délutánig intézményre van bízva vagy nagymamára stb. utánna anyuka/apuka még elszalad szoliba, fodrász, torna, megbeszélés, biliárd, foci, edzés sorolhatnám, hiszen neki is jár ennyi és még az a maradék pár órácska ami lefekvésig van el tűnik a mindennapokban.Mondván ő nem a gyermeke rabszolgája!
Sajnos sok ilyen családot ismerek aztán csodálkoznak hogy a tizenéves gyerek miért nem őszinte hozzájuk és miért a szomszédhoz megy ha gondja van, talán mert többet látja mint a szüleit!
Miért baj, ha akár egy gyerek tapasztalataira építve vagy csak azért mert ismeri magát és az igényeit azt mondja hogy ő nem kíván több utódot a világra hozni?

Csí
Július 12 szombat - 12h 57 hozzászólásoddal nagyon egyetértek!

Phaedra
A te írásod is tetszett!

Méri
Remélem azért hogy azt is észrevetted ,hogy itt nem csak két oldal van hanem egyre inkább vagyunk olyanok is akik nem akarnak senkit lehurrogni és azt mondjuk hogy mind két család típusban /egy-vagy több gyermekes/ van jó is és rossz is, annak ellenére hogy mi a magunkét találjuk járhatónak ezért azt választottuk! Úgy hogy itt nincs boszorkányüldözés, inkább csak személyes ellentétek csapodnak le.

Engem is zavar hogy a fél topic vádaskodásból és nyomozgatásból áll, én már írtam többször is hogy attól még hogy nevem van és azzal írok bárki lehetek, a szavak mögötti gondolat a lényeg, már ha nem viszik el egyesek ocsmány beszólásokkal a hitelét.
Persze hogy indulat lesz a vége és hogy ki kezdte és folytatta és hogy ki milyen hangnemet ütött meg ezt már utólag nehéz vizsgálgatni!


Arról akartam még írni -viszatérve az alap kérdéshez tehát hogy testvér vagy egyedül-, hogy az én környezetemben lévő gyerkőcökön bizony nagyon meglátszik hogy egyedüli csimoták vagy sem!

Akinek nincs testvére nem tudja mit jelent megosztani a dolgainkat, mert az:
- "Add oda kicsit Bélusnak majd vissza adja!" nem ugyan az mintha egész nap meg kellene osztaniuk ami van. Bélus vendég majd elmegy és akkor megint csak ő lesz a középpont ls tudja hogy otthon minden az övé.
Míg a tesó nem megy el akkor sem ha idegesítő ezért meg kell tanulnia a problémákat kezelni már kicsi korától, ugyanakkor példákat is lát erre nem egy idegen környzetben, idegen alakokon kell ezt próbálgatni /pl.oviban/

Aki nem egyedüli gyerek általában jobban megtalálja a hangot a többiekkel a játszótéren, vagy egyébb közösségben is, ráadásul van egy szövetségese is, mert hiába tépik is egymást mindig otthon a lurkók ha idegen fordul ellenük mindjárt egymás mellé állnak / az enyémek legalább is/!

Az unokatesójukkal vagy szomszéd kis gyerekkel aki ugyan csak egyke sokkal nehezebben jönnek ki, folyton az megy hogy ez az övé,ne használják mert tönkre megy kifogy az elem stb.
Önzők egyszerűen nem érzik mi az hogy meg kell osztania a játékaikat ha azt szeretnék hogy velük is ugyan ezt tegyék. Mindent csak el várnak, inkább kapni szeretnek mint adni!

Persze a felnőtekkel jobban ki jönnek , hiszen gyermek társaság nélkül otthon kihez idomulnának mint a szülőkhöz, a felnőttek világához, ami szerintem nem gyereknek való.

Így nálunk /hiszen saját pédámat mesélem nekem ez tűnt fel, mielőtt valaki nekem ugrik hogy az ő gyereke nem ilyen/, szóval a nagyinak pl. egyke unokája jól neveltebbenek és tisztelettudóbnak tűnik, mint a rosszcsontjaim.
Látná csak nálunk amikor felszabadul a gátlásaitól és gyerekként kezd eszetlenkedni, csak sajnos napokig tart amíg levedli ezt a tudálékos majd én megmondom hogy jó, stílusát és el kezd ő is alkalmazkodni, sértődés helyett be áll olyanba is játszani amit nem ő talált ki!

Nos én ezért mondtam többek között hogy egymást sok mindenre tanítják e gyerekeink!

Jó éjt:
Dzsili

Kedves Dzsili!

Persze, még vagyok ezen a héten, csak ritkán, be-benézek. A jövő héttől megyünk el, pár napot Budapesten leszünk, ott még lesz gép, aztán már tényleg nem leszek szeptemberig.

Az ovi-kérdés nem kifejezetten hozzád szólt, külön bekezdésben volt, mint új téma.

De kérlek, legalább te ne akarj már olyasmit belemagyarázni a szavaimba, amik nem szerepeltek ott! Most tényleg, hol írtam azt, hogy szülnie kell boldog-boldogtalannak, ha tetszik, ha nem? Én mindvégig ahhoz próbáltam érveket hozni, hogy mindenkinek jobb, ha fennmarad a társadalom reprodukciós képessége, tehát, ha egy szülőpár két gyereket (legalább) vállal. Vállal, nem kényszerül világra hozni! A vállalás önkéntes dolog, a kényszer kötelező. De ez csak arra vonatkozott, hogy jobb lenne, ha a nők-férfiak a mainál jobban hajlanának arra, hogy lemondjanak a pillanatnyi előnyökről a saját és a gyermekeik - ez utóbbit még fontosabbnak tartom - jövőbeni boldogulása érdekében. Ha nincs így, ha valaki nem tud ezzel a gondolattal azonosulni, úgysem szül majd több gyereket csak azért, mert én ezt helyesebbnek gondolom, nem kell tehát attól félni, hogy szegény nemkívánt gyerekek milyen sorsra jutnak.

Se téged, se engem nem kell arról meggyőzni, hogy vállaljuk a gyerekekkel járó terheket, mert nekünk a gyerekek léte olyan, mint a levegővétel, élni sem tudnánk nélkülük. Nekünk mindenekfelett való öröm minden egyes újszülött első sírása, nem okoz tartós lelki válságot, hogy kevesebb idő marad magunkra a gyerekek miatt, minden bosszúságunkra gyógyír a srácok egy-egy mosolya, kedves megnyilvánulása. De gondold végig, milyen behatások értek téged addig, amíg felnőtté váltál, amíg kialalkult benned ez a gyerekekhez való ragaszkodás! Az a benyomásom, bár lehet, tévedek, hogy számos olyan élményed volt, amik ebbe az irányba sodortak. Nekem legalábbis egy csomó apróság eszembe jut, hogy miért is lettem gyerekcentrikus. Láttam sok egykeként felnőtt gyereket, akik nagyon vágytak testvérre, láttam sok felnőttet, akik az egy szem gyerekükre sem tudtak valóban odafigyelni, (tehát ez nem a gyerekszámon múlik), a családunkban elfogadott norma volt a topikcím, az egy gyerek nem gyerek - most hova ragozzam?
Arra gondolok, hogy sok hatás éri az embert, ezek közül az egyik nagyon lényeges a befogadó közeg véleménye.
Ha az az általánosan elfogadott norma, hogy a gyereket nem kell szoptatni, nagyon jó táplálék a tápszer, akkor mind több kismama fogja tápszerrel táplálni a babáját. Ha az az elfogadott, hogy már három-négy hónaposan adjunk almát-narancsot a babának, akkor adni fogunk, még ha van is elegendő tejünk. Ha azonban elég sok ember elég sok adattal alátámasztva elég jól el tudja hitetni azt, hogy legjobb a babának hat hónapig csak anyatejet kapnia, aztán egyen csak mást, de azt is lassacskán, óvatosan bevezetve, akkor, ha sok vita árán is, de egyre többen fognak így tenni. Szélmalomharc, amit a szoptatáspártiaknak meg kellett és meg kell vívniuk, de végül csak eredményre vezet. Szélmalomharc az is, amit én próbálok vívni, de hátha eredményre vezet. Ez nem jelenti azt, hogy elfogadnám, hogy csak szoptatni lehet a csecsemőt, sokan nem is tudják megtenni (én sem tudtam egyikkel sem), de a sok "rádumálás" igenis eredményes, hiszen egyre töb nő ismeri fel, hogy igenis képes szoptatni, habár nem hitte volna. És örül neki. És szívesen csinálja, mert rájön, hogy több a haszna, mint a kellemetlensége. A szoptatáspártiak is azt mondják, ha csak egy mamát is sikerült meggyőzniük, eredmény. Én is ezt mondom. Ha csak egy nőt is sikerül meggyőzni arról, hogy az a jobb, egészségesebb, hosszú távon megtérülőbb politika, hogy két gyereknek ad életet és esélyt felnőni, akkor már jó. És csak ezt mondom. Nem beszélek én kényszerről, kérlek, lásd ezt! De arról igen, hogy a változásokhoz kell a társadalmi elvárás is.
Mint ahogy ahhoz is kellett, hogy a dolog idáig jusson: nem tudom, ismered-e az egy évvel ezelőtti felmérés eredményét, amelyben az szerepel, hogy a ma a huszas éveik elején járó fiatal férfiak 30(!) százaléka nem tervez gyereket, a nők (és ez nekem még megdöbbentőbb) 20 százaléka ugyancsak nem!!! Ez is a mai társadalom berendezkedésének, elveinek a következménye. Annak, hogy sokkal jobban hasznosíthatónak tartják azt, aki független, aki bármikor behívható, akik a végletekig terhelhető, s akit ezért aztán jó alaposan meg is fizetnek, hogy aztán mindenki számára irígylésre méltó, tehát követendő példa legyen!
Menjünk vissza a szoptatási elvekhez: nézd meg a szoptatós topikokban, milyen vehemenciával védik az álláspontjukat az oda írogatók! Gondolod, ha nem így tennének, ugyanannyian elhinnék nekik, amit írnak? Azt hiszem, nem. Bizonyos dolgokhoz kell az azt hirdetők maximális elszántsága, különben sokak számára nem is olyan hiteles a dolog.
A gyerekvállalás kérdése persze nem ilyen egyszerű, mint a gyerek etetésének kérdése, ebben igazad van. Csak hasonlatként hoztam fel, hogy a változások eléréséhez sok közbeszédre van szükség. Erre írtam azt jóval ezelőtt, hogy fogadjuk el az egy gyerekben gondolkodókat, de ne féljünk, vagy ne legyünk restek a téma előkerülésénél ellentmondani nekik ebben a kérdésben. Ezért mondtam azt, hogy ne biztassuk őket úgy: jól teszed, ha nem akarsz, ne szülj többet! Hogy ne adjuk fel a reményt: ha lassanként is, de ők is képesek változtatni a saját álláspontjukon. Mert itt ez a lényeg: ők változtassanak a saját álláspontjukon, ne külső kényszernek érezzék végül, hanem belső meggyőződésnek azt, hogy szaporodni, illetve regenerálódni üdvös. Azonkívül klassz.
És most térek vissza az ovi-dologhoz. Ha valaki vágyik arra, hogy ne csak munkája, de gyereke IS legyen, valamint arra is, hogy ne csak gyereke, de munkája IS legyen, még nem kell róla azt feltételezni, hogy nem is akarta igazán azokat a gyerekeket, még nem kell azt gondolni, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ki és hogyan oldja meg a gyereke etetését-nevelést-fürdetését, amíg ő a szoliban barnul vagy a kollégáival dumcsizik. Sokkal gyakoribb az a modell, hogy anyu a jól - vagy ahogy aznap sikerült - végzett munka után rohan a gyerekért az oviba, onnan a játszótérre, hogy együtt tölthessenek egy nyugodt órát, onnan haza, ahol kicsit beszélgethetnek, játszhatnak még vacsora és fürdés előtt, közben esetleg elmennek még barátokhoz is, vagy egy múzeumba, vagy külön úszásra, tudom is én, szóval hasznosan töltik a délutánt. Vannak olyan anyák, akiknek ez nem gond, és vannak olyan munkakörök, ahol másként nem is megy. Attól még, hogy egy anya, akinek az anyain kívül más hivatása is van, óvodába adja a gyerekét, még lehet, igenis lehet jó anya, aki nem pusztán gyereklerakóhelynek használja az ovit. Te is ilyen voltál/vagy, én is, és engedjük meg másnak is, hogy az legyen.

Iszonyú hosszú voltam, de úgy éreztem, valahogy el kell oszlassam a kételyeidet. Mert mindvégig éreztem, hogy nem jól érted a szavaimat. Vagy nem jól írtam le. Remélem, hogy most sikerült jól megvilágítanom mindent. Ha nem, az én hibám.
Várom a kritikát!

Ja, és majd' elfelejtettem leírni: sokat gondolkoztam ezen a témán a topikon kívül is, és arra jutottam, hogy talán hosszú távon jobban kiegyenlítődnek a dolgok, mint azt a mai helyzeben gondolnánk. Talán azok, akik ma nem akarnak egynél több gyereket, számos unokához lesznek kénytelenek asszisztálni , míg a nagycsaládban felnőtt gyerekek azt mondják majd, elég volt a sokadalom nekem otthon, a saját családomban nyugalmat akarok. Én bízom a hosszú távú kiegyenlítődésben. De azért a közbeszédet is nagyon fontosnak tartom.

Dzsili, hát ez van.

Puszi:
Kíváncsi

Sziasztok!

Mónika
A számítógépet többnyire éjjel használom, és írok,legfeljebb csak délelőtt küldöm el, vagy ha a gyerkőc alszik délután a nagyobbak nincsenek stb.

Kíváncsi
Két dolog jutott az eszembe annak kapcsán amit írtál!
Az első hogy ez egy írott szöveg, nem látjuk egymás gesztikulálását, hangsúlyát tehát minden olyasmit a beszédet élővéteszi szerintem innen erednek köztünk a félre értések!
Különben egyetértünk, minden igaz amit mondtál, bár én sem mondtam hogy rossz anya volna aki oviba adja a gyerkőcét, vagy délután ide-oda mennek, minek is ülnének otthon, de együtt csinálják! Azt szerettem volna kihozni belőle hogy foglalkozzanak a szülők /apák is/ napi szinten a gyerekekkel!!!
Sőt ha másképp egyszerűen nem megy mert muszáj dolgoznia mind akét félnek akkor sem áll ez rájuk, nem kell mindig a kicsi fenekébe lenne, tény hogy vannak rossz példák és jók is, és az is hogy ha ezeket leírjuk akkor talán mindannyian okulunk belőle!

A másik dolog amit megemlítenék.
-az erőszakosság!
Már mint a győzködésben, érvelésben!
Tényleg úgy tünt nekem több hsz.-oból hogy kicsit rámenősen szeretnél mindenkit meggyőzni az igazadról/ami voltaképp az enyém is/ talán ezért is támadtak annyian olyan csúnyán is akár!
/Amiért én is felháborodtam már hiszen erre senkinek nincs joga akárhogy is érti amit írtál!/
De itt megint előjön hogy nem látjuk egymást!

Én csak azt hangsúlyozom hogy mindenki azt eszi amit főz, gyerekkel vagy nélküle, ezt egy nyugdijjas topicban pl. szívesen megkérdezném, ott sem lenne egyet értés az biztos de ők legalább már arról írhatnálak hogy ízlett amit főztek, mi még csak kavarjuk!!!

A szopis topicos vitában sincs igazuk hogy sokszor nagyon keményesn ledorongolnak egyeseket pedig mindenki a legjobbat akarja csak másként látja a dolgokat.

Vajon miért lenne most nekik igazuk?
Mert mostanában ezt tartják korszerűnek és követendőnek és pár év múlva?
Az egészet sutba dobják mint a fél évtizeddel ezelőttit?
Most miért higgyem el ezt aztán meg azt, érted, mi a gondom?

Nekem pl. Napocskánál is azt ajánlották az orvosok mind a gyermek gyógyászunk mind a szakember /gasztroeneterológus/ akinek ez a szakterülete hogy adjak a négy hónapos lányomnak sűrűbb ételt kevéske gyümölcsöt majd főzit meg tudja emészteni, és talán nem jön ki belőle minden folyton ugyanis refluxos volt a szentem!!!
Tehát szinte egész nap bukott!
NEM BAJ AKKOR IS CSAK SZOPIK HAT HÓNAPOS KORIG MERT MOST ÍGY KELL!
Őt már újszülött korától /bent a kórházban még a doktornő ezt ajánlott/ hasra fektetve megemelt fej résszel kellett altatni!
És a bölcsőhalál, ne fektessük őket hasra, vagy az az én lánomra nem vonatkozik?
Meg sok ezer pocakfájósra akik csak így tudnak pihenni?
AZOK IS HÁTON ALSZANAK MERT MOST EZ A SZENTÍRÁS!!!!

Tudom hogy kicsit elkalandoztam de remélem érted miért írtam mindeztminden viszonyítás kérdése honnan nézve mi a jó a babának.

Egyébként Napocska a mai napig szopik /napi négyszer/ mert szerintem is szoptassunk amig mind a kettőnknek jó és tehetjük, és segítsünk azoknak akik ezt kérik és mindent megtesznek azért hogy sikerüljön mert nehézségeik vannak.
De... Kapott kostolgatni valót ízlett neki, semmi baja nem volt tőle természetesen nem szalonnát rágott stb.és nem érzem hogy ezzel megmérgeztem volna őt!
Ne hurrogjuk le azokat sem /nem rólad beszélek most/ akik nem tudnak szopiztatni vagy már belefáradtak a sok kínlódásba és idegeskedébe, jobb az amind a kettőjüknek ha a kicsi kiegészítést kap vagy teljes egésszében tápszert eszik. Ettől még ugyan olyan jó anyukák mint én aki szopiztat.

Minden gyerek más ezért nem lehet rájuk húzni egy sémát aztán ha valahol kilóg az már eltérő, pedig lehet hogy teljesen normális csak éppen magához viszonyítva és ez mindenre vonatkozik etetésre éppen úgy mint pl. a mozgásfejlődésre.
Természetesen bizonyos határok között!
Az orvosi illetve beavatkozást igényli esetek nem ide tartoznak!

Biztos vagyok benne hogy ha a saját eszünkre hallgatunk és mindenből igyekszünk a lényeget leszűrni akkor járunk a legjobban!

Dzsili

Dzsili,
remélem, egy napon megismerjük egymás gesztikulációját is!
Pussz,
Kíváncsi

Sziasztok!

Átfutottam a hozzászólásokat.
Ilusta,
Egyet értek veled, persze nem mindenben. Gondolataimat idő hiányában sajnos nem tudom leírni, de tetszett, hogy leírtad: önző vagy. Én is az vagyok és nem akarom magam a gyereknevelés oltárán feláldozni, annyi minden más van még az életben.
Idő közben igyekszem magamba nézni, keresgélni arra a választ, miért nem vagyok én olyan anya, mint a többiek. Nagyon sokszor türelmetlen vagyok, holott áldott jó kisfiam van és nagyon okos is. Rájöttem, hogy el kell fogadnom magam. Ilyen hajlott korban már senki nem változik. Bizony szeretem ha rend van. Halálra idegesítene két-három randalírozó gyerek. Szeretem a csendet, a nyugalmat. Nem akarok nagyképű lenni, de ezt a művészlelkemnek köszönhetem. Szeretnék végre órákat csak az alkotással tölteni, háborítatlanul. Szeretnék oda és akkor menni amikor akarok és nem amikor van aki vigyázzon a gyerekre. Szeretnék végre emberek között lenni és nem csak a pelenákáról és a főzelékekről hallani.
Elfogadok mindenkit. Igaza van a sokgyerekesnek, mert ő is tiszta szívből ír, hiszen valóban úgy érez. Neki ez a küldetése. De úgy érzem nekem is igazam van ha nem akarok több babát. Mert én meg így érzem. Így kerek a világ. Eszmét cserélni lehet, de vitatkozni nem érdemes, hogy mi jobb, egy vagy több gyerek? Egyikünknek ez, a másiknak az.
Szóval köszönöm nektek, hogy ennyit írtatok. Mostmár leszűrhetem, hogy a ritkább az, aki egy gyerekkel is megelégszik. De talán ez is normális. Minden normális amit elfogadunk.

Mindenkinek köszönöm!

Mamacica

Dzsili!

Nem szólnék bele a vitába, csak észrevételeznék.
A szoptatás (nem megkövezni) nem korszerű tevékenység, hanem ősi... A tápszereket azért fejlesztették ki, mert a kommunista rendszerben az volt, hogy 6 hét szülési szabadságot kapott az anyuka utána mehetett vissza dolgozni. Vajon hány anyuka bírta így ősi módon táplálni a gyerekét? Max aki megtehette a férje által, hogy otthon maradjon. A bőlcsöde fogalma is akkor alakult ki. Azelőtt a női tejjel való táplálás volt, egyrészt, mert nem volt már és az ember ösztönösen tudja, hogy nem véletlen az, hogy van két melle és abból tej folyik... (mint ahogy mostanában nem divat ezt tudomásul venni) Régen a dadák szoptatták azt a babát akit az édesanyja nem tudott. Manapság ez elavult nézetnek számít, helyette az anyatejgyűjtők kapták meg ezt a szerepet, csakhát a legújabb szigorítások ezzel kapcsolatban megintcsak azt eredményezik, hogy a felesleges anyatej több mint fele a csatornákban végzi.

Lehet, hogy nem tetszik, a hozzászólásom, és off is, de úgy éreztem ezt le kell írnom, mert egyszerüen nem tudok napirendre térni afelett, hogy a szoptatást divatnak és korszerűnek tartják, mikor a legősibb módja az embercsecsemő táplálásának. Ezért is mondják sokan, hogy nagyon sok gyereknek akár 1 éves korig is tökéletesen elég csak az anyatej és én ismerek is ilyen babát.

puszi
sasha

javítás:
nem volt már - nem volt más..