Társalgó főoldal » Várandósság » 2008 április-májusi babavárók

Áztatni, és cserélni rajta a vizet azért fontos mert egy csomó minden vacakkal bekenik a citrusok héját ami nem túl egészséges és ez leázik ha áztatjuk és gyakran cseréljük a vizet... meg az állagán is javít.

...a csíkokra szeletelést én kifelejtettem a receptből...

Mamacka!
Te kérdezted, hogy hol kezelik a nővéremet?
Nem tudom. Bp-n és volt már Debrecenben is....
Anyukámat megkérdezem.

Mariann, Mamacka,

köszi a receptet. Meg fogom én is csinálni, csak nem kristálycukorral, hanem gyümölcs cukorral...

Lányok hihetetlen sokat írtok alig győzöm olvasni...

A Tescoban vannak jó babarucik... Cherokee meg a lady bird is jó... amúgy én sem szeretem... tele van egérrel... egyszer egy szétrágot joghurtosdobozt tettem a kosaramba...

Szöszi
Gratulálok a kislányhoz!

...és a kisfiúhoz is csak már elfelejtettem ki a mama!


Magika
Nagyon jók a képek!
Mi is tervezzük de várok, hogy nőjön a poci...

A rucik is nagyon szépek...én szívesen vennék tőled akár Áronnak is. Helyileg hol lehetne megnézni? Vagy képeket akarsz feltölteni?


Mi is Dec. 11.-én megyünk ultrahangra... kíváncsi leszek... minden rokon kislánynak nézi, ti meg fiúnak!

Mamik a szüléstől ne féljetek!
Jó persze az emberben mindig van egy félsz... főleg az ismeretlentől való félelem, de annyira nem szörnyű mint hiszitek.
Mivel ez egy olyan fájdalom aminek értelme van, az ember könnyebben elviseli. Nekem azt mondták, hogy amikor már úgy érzed, hogy elviselhetetlen a fájdalom az már azt jelenti, hogy itt a vége... és így is volt... amikor már azt éreztem, hogy ezt tovább nem bírom jöttek a tolófájások amik egyáltalán nem is fájtak... akkor az ember már másra koncentrál...
Nekem anno azt tanácsolták, hogy várjam a fájdalmat, ne féljek tőle így hatékonnyá fordíthatom és nem is érzem olyan elviselhetetlennek... így is volt... ha az ember retteg tőle erősebbnek is érzi...

Nekem olyan csodálatos élmény volt a szülésem azt kívánom, hogy nektek is ilyen lehessen... (meg magamnak is ilyet kívánok másodiknak is) megpróbálom előkeresni a szüléstörténetem és felteszem...

mamackaA Tescoban vannak jó babarucik... Cherokee meg a lady bird is jó... amúgy én sem szeretem... tele van egérrel... egyszer egy szétrágot joghurtosdobozt tettem a kosaramba...

Baaa Amúgy egér Fosanban is van meg szerintem mindenhol..... Én Tescot azért nem szeretem mert tök összevissza. Polcok fele üres (legalábbis a Fogarasiban), a többin szét vannak szórva az áruk.

De annak örülök hogy gyermekes anyukák szerint is jók a Tesco rugik!

Szösszenet, gratulálok neked a kislányhoz, Zorróné, neked pedig a kisfiúhoz! Csak minden álmunk így teljesülne!

Én is nagyon kíváncsi vagyok már, de még várnom kell. Most addig nincs türelmem neveken gondolkodni, míg nem tudom a nemét.

Zorróné!
Persze! neked kell a fiúcskához gratulálni!


A mézesreceptet keresem... ez így karácsonytáján egy rítus nálunk... sose találjuk...


Szőlő
Nem mind jó... az anyagösszetételt mindig meg kell nézni ill bodykánál szerintem nem túl jó a borítéknyak... kinyúlik és csúnya lesz... meg ha túl vékony az sem szerencsés... én bodykákat a H&M-ben szeretek venni... persze ott drágább 1000 Ft körül van egy... anyóst tegnap is odaküldtem mert akart venni valamit, erre azt mondja, hogy neki nem jön be nem talál semmit... vett a kenguru goldban kétszerannyiért feleannyira jót... 1890 Ft volt egy body, vékonyabb anyagból és a feneke sincs olyan jól kiszabva...

Nekünk a H&M-es bodykáink még mindig olyanok mint új korukban...

És gyönyörűek a kislányruháik!!!!!

Nekünk a babarucikkal nem nagyon kell foglalkozni. Nővérem gyerkőce 5 éves lesz, és nagyon sok új ruhácska megmaradt. Meg anyumék már nagy erőkkel gyűjtögetnek nekünk...

Hát én elképzelni sem tudom milyen lehet az a fájdalom, ami már az elviselhetetlen kategória. Mikor szülőszoba látogatáson voltam, egy kismama olyan hangokat adott ki, hogy rendesen megijedtem!

Mamackának igaza van, ne féljetek a szüléstől! Én utólag úgy látom, hogy mikor messze voltam tőle baromira féltem, de ahogy egyre közelebb jutsz, úgy múlik a félelem és alakul át egy természetes folytatás gondolatává! A 36. héttől nekem már tök magától értetődő volt, sőt addigra az ember már túl is szeretne rajta lenni!!

Nem baj, ha én is teszek szüléstörténetet?

"Július 8-ra voltam kiírva, de aznap még nem volt semmi. 8-ról 9-re éjszaka volt néhány fájásom, de attól tudtam aludni, ellenben 9-éről 10-ére éjszaka már sokkal elviselhetetlenebb volt, de azért tettem magam ide-oda. Délután már egész gyakran jöttek, mértük is, persze az egész család piszkált, hogy menjünk be, pedig még csak 7-8 percenként jöttek. De ők még akkor "nőttek fel", amikor a mamák egyből bementek a kórházba. Felhívtam a szülésznőmet, aki azt mondta, hogy jöjjek be este 8-ra, megvizsgál. Bementünk és mondta, hogy egész szép kis fájásaim vannak, de ebből délelőttnél előbb nem lesz baba. Ezért visszamentünk a anyósomékhoz aludni, de hát én nem aludtam semmit. A lakás különböző pontjain görnyedeztem, aztán hajnali 3 körül már olyan elviselhetetlen volt, hogy mondtam, én most tudok utoljára kétlábon bemenni. A kórházban is minden méteren meg kellett állni.
Tisztára hülyeség volt, hogy ilyen állapotban az emberrel nyilatkozatot iratnak alá. Persze mikor máskor, csak akkor lehet, ha már beindult a szülés, de én pont azt tanultam jogból, hogy ilyenkor és a szülést követő 3 napon keresztül a gyakorlat nem tekinti beszámíthatónak az anyukát, eufórikus állapota miatt.

Kaptam beöntést, borotválást, de engem ez nem különösebben zavart, csak arra gondoltam, hogy minden rendben menjen. Utána, mikor már jól kiürültem (...) behívták a férjemet is, ami nagyon megnyugtató volt. Egyre gyakrabban (percenként) jöttek a fájások és nagyon-nagyon erősek voltak, biztatásul mondta is a szülésznő, hogy ideális a szülésem, mert jó erősek a fájások...

Elég hamar éreztem a tolófájásokat is. A labda meg a zuhany nem jött be, csak a fekvés, félig ülő helyzetben. Amikor jöttek a tolófájások, nem bírtam magamon uralkodni, ordítanom kellett..szegény kórházi személyzet... De nagyon jó volt, hogy olyan otthonos volt a környezet, meg hogy minden szülőszobához volt fürdő.

Aztán mikor már látszott a baba feje búbja, bejött a szülésznőm is, és végül 3-4 nyomásra megvolt Andris.. Annyira gyönyörű volt. Amíg varrtak, addig férjem kitolta Andrist a folyosóra, mert Apuék nem bírtak magukkal, bejöttek, és megmutatta nekik ablakon keresztül. Elég kiváltságos helyzetben voltak... "
[/color]

Én attól félek, hogy azért nem merek majd ordítani, mert a a férjem marhára bepánikolna, és úgyse tudna segíteni rajtam. Jaj, inkább erről majd csak márciusban kezdjünk el beszélgetni.

Sziasztok!

Bocs, h a gondjaimmal terhellek titeket, de tegnap este sajnos

nyilvánvaló vált, h a gyereket egyedül fogom nevelni, már ha

egészségesen meg fog születni. Sőt , ha ez a tendencia marad

hamarabb el kell ,h váljanak útjaink. Már az is csoda, h még meg

van a Kicsi. biztos olyan szívós, mint én . Mindig próbálom még

hinni ,h minden jó lesz, de már elfogyott a remény.

Klarka, Mamacka,

engem akkor is kiráz a hideg ha rá gondolok... Rám jellemző, hogy ha úgy gondolom, hogy valami nagyon rossz lesz, akkor a végén "kellemesen" csalódok.. Remélem a szüléssel is ez lesz. Persze a szülőszobát meg fogom nézni, meg keresek egy felkészítő tanfolyamot is.

Szőlő,

tudom, hogy minden áruház tele van egérrel a többit sem szeretem. Viszont a tesco még abban is alul marad a többitől, hogy össze vissza vannak az áruk kirakva és nagyon sok a gagyi minőség. Örülök, hogy a babaruhákra ez nem jellemző...
Tavaly előtt decemberben pár napot Londonban töltöttünk. Ott nagyon sok Tesco van. (Picik is és nagyok is.) Hát össze se lehet hasonlítani őket a magyar Tescoval...

Kamilla
Nem is biztos, hogy akarsz ordítani... én nem akartam... nem azért mert szégyeltem vagy valami hanem nem jött...én búgtam... az valahogy megnyugtatott... mintha fájdalmat is csillapított volna...
Ill én kaptam fájdalomcsillapító szurit. Arról azt kell tudni, hogy fájdalmat nem csillapít, de olyan állapotba kerülsz mintha berugtál volna... olyan álomszerű lesz az egész... nekem jól esett...

Szerintem máciusban már késő erre ráhangolódni... vagy inkább úgy írom sosincs korán... sokkal rosszabb ha nem akarsz vele foglalkozni mert úgy marad a félelem.. ha foglalkozol vele szűnik az idegensége... az ember barátságba kerül a szülés gondolatával és várni kezdi...
Engem megnyugtattak más nők szüléstörténete, szülései (a tv-ben láttam párat) szűnt az ismeretlenség... és vele együtt a félelem...
Persze a horrorsztorikat kerülni kell, de jó élményű szüléseket olvasva az ember megnyugszik, hogy azért nem is olyan szrnyű mint amilyennek sokan beállítják.
Szerintem egy csoda! Hatalmas boldogság!

Kriszta,

mi történt?????

Mamacka,

tök jó, hogy benned ilyen szép élmények maradtak és én is úgy gondolom, hogy ezzel a témával foglalkozni kell... Márciusban már lehet, hogy valóban késő lesz.
Én szívesen meghallgatom mások élményeit, de csak akkor, ha nem annyira rosszak.

Emi
Hát így is rá lehet hangolódni... de szerintem jobb ha nem életed legszörnyebb napját várod...
Az viszont jó dolog, hogy készülsz a fájdalomra mert az nem marad el, de nem annyira vészes... és így biztos megkönnyebbülsz, hogy nem is volt olyan szörnyű...

Nekem a mensi görcseim is erősek voltak... nem is volt olyan nagy a különbség... állítólag a második gyerek fájdalmasabb viszont rövidebb...

Klarka, köszi nekem ez nagyon tetszett

Kriszta! Mi a baj, mi történt?

Előkeresem...
Képzeld a kitolásnál meg is dícsértek, hogy nagyon ügyes vagyok... hol gyakoroltam!

Amúgy egy kicsit skizoid lány anno lenyúlta és a sajátjaként állította be...

Kriszta
Sajnálom...

mamacka, én is szívesen elolvasnám.

Azért ez a lenyúlós hát..... Vannak nagyon furcsa emberek.

emi29

priviben írtam neked megkaptad?

Nem tom h megy ez a pirivát.

én törött térddel úgy ,hogy nem tudtam h eltört és otthon voltam ellátatlanul még tudtam aludni kb. 4 órát.

másfajta fájdalom, de az se volt semmi.

Nehogy félre értsétek! Írjatok ám a szülésről bátran! Hátha tényleg nekem is megjön a kedvem. (De most én még egy picit maradok az álomvilágban.)

Na, az van, hogy most olyat érzek, mintha egy jó nagy tál babgulyás után fortyognának a beleim. Bocs, ha undorító voltam, de ne lehet, hogy ezek már a babák? Vagy tényleg csak bélmozgás? Nem tudom eldönteni. De nem ettem ma még semmi megterhelőt csak májas kenyeret.

Klarka - Én is drukkolok, hogy mocorogjon, rugdalózzon a Pici
Én tegnap megtudtam, hogy hátsó fali a méhlepényemem, így ezért érzem élénken a babát .. Amióta megéreztem, azóta egyfolytában nyomul Alíz

Kamilla - Szorítok a vegyespárosért! Nagyon örülnék, ha egyszerre lennénk bent a kórházban fórumosok Én is császáros leszek, de én ismerem magam .. fájdalomküszöböm nagyon magas, tehát a babáért azonnal felkelek az ágyból, akármennyire fáj.
Barátnőm tavaly szült császárral (sajnos neki komplikáció lépett fel a természetes szülés közben) és másnap felkelt és sétált .. szerencsére a teje is megindult, így csak 1 napot nem tudott szoptatni
Remélem nálunk is hasonlóan lesz!

Kriszta - Mi történt? Nagyon ijesztő amiket írsz ..

Alig várom a hétvégi nagy bevásárlást .. szerintem 1-2 rugival fogok hazatérni

Hát ezek a storyk, amiket írtok .. hogy nem adják át a helyet .. döbbenet, milyen bunkók az emberek.
Velem is ez történt a hétvégén. Mi színházban voltunk Párommal, és a szünetben a Büfében vettünk nekem szendvicset meg sütit .. (elég nagy már a poci, láttátok .. ráadásul meleg volt, így ujjatlan hosszú testre feszülős tunikában voltam, ordított rólam, hogy kismama vagyok) nem volt ülőhely .. és SENKINEK nem jutott eszébe megkérdezni, hogy nem ülnék-e le megenni az ételem ..
Felháborító .. Férjem úgy kiakadt, hogy közölte, hogy soha nem mehetek sehova egyedül .. sem ebben a 2in1 állapotban, sem Alízzal amíg pici és babakocsizunk .. mert nagyon félt minket
És azt is megállapítottuk, hogy Budapest legnagyobb rock klubjába ezerszer kultúráltabb és emberségesebb emberek járnak, mint egy színházba .. Elgondolkoztató a jelen társadalmi morál

Akkor bemásolom:

"A mi szüléstörténetünk röviden...

Éjszaka nálunk aludtak sógornőmék így bepótoltuk a január óta halogatott születésnapi köszöntőjét... fél kettőkor kerültem ágyba hulla fáradtan... amint lefeküdtem egyszercsak éreztem, hogy valami kibuggyan belőlem... felpattantam és elkezdtem figyelgetni... valami szivárgott... szerettem volna azt hinni, hogy nem a magzatvíz... de egyre több lett és nem akart elállni. Szóltam apának, hogy folyik a víz... szegény épphogy elaludt így nem is nagyon reagált (gondolta zárd el a csapot... )... Egy kicsit bepánikoltam, fel-le rohangáltam a lakásban és azt hajtogattam, hogy én még nem akarok szülni még van két hetünk... barátnőm segített összetenni a maradék motyót... az ő kezében is remegett az izgalomtól a kórházi lista... felszaladtam a létrán nektek írni... letusoltam, hajat mostam és elindultunk a kórházba. Megvizsgáltak és közölték, hogy ebből csak esetleg délutánra lesz baba... semmi fájásom nem volt. Így befeküdtünk az alternatív szoba franciaágyára, összebújtunk apával és elaludtunk... 11-kor megvizsgáltak, fájás még mindig semmi, közölték, hogy akkor bekötik az oxitocint. Ettől egy kicsit tartottam, féltem, hogy nagyon hirtelen szakad rám a fájdalom, de végül is nem volt vészes. Egy-két ötperces fájás után végig kétpercesek voltak. Az infúzió egy kicsit zavart, nem tudtam tőle mozogni, ráadásul a kádba sem ülhettem be. Fekve sokkal erősebbnek éreztem a fájdalmakat ezért apa hátulról a hónom alatt tartva állva vajúdtunk (szegénynek másnapra iszonyat izomláza lett és megfogadta, hogy legközelebb egy kicsit edz előtte ) a fájásszünetekben beleültem apa ölébe és egy kicsit elbóbiskoltam. Ezeket a fájásokat is olyan szépnek éltem meg valahogy eltávolodtam saját magamtól... Negyed négy körül megvizsgált a doki... csak négy centire voltam kitágulva ez egy kicsit megrémített, hogy akkor még nagyon sokáig fog tartani, de igyekeztem a jelen pillanatra koncentrálni. A vizsgálat után hirtelen nagyon felerősödtek a fájások... kezdtek elviselhetetlenné válni... de egyszer csak éreztem a tolófájásokat... szóltunk a dokinak és kezdődött a kitolás. Ez kifejezetten jó érzés volt... forróság öntötte el a testemet... amikor kint volt a fejecskéje megérintettem... három-négy fájásra ki is bújt és a hasamra tették. 2006 április harmadikán négy óra után két perccel megszületett Lipovszky Áron. Csodálatos élmény volt... apával elpityeredtünk és szorítottuk a mi kis csomagunkat. A doki megdicsért, hogy nagyon ügyesem nyomtam... "gyakorolta valahol?"...

Az elején egy kicsit el voltam keseredve mert sem a dokim sem a szülésznőm nem volt bent... a szülésznő üzent, hogy nem is jön, a doki fél egy fele érkezett. Emiatt egy kicsit elhagyatottnak éreztem magam de utólag látom, hogy a Gondviselés nem hagyott cserben. Csűrös Erzsike szülésznő volt ügyeletben, tudtam, hogy vele jó kezekben vagyok. A gátvédelem sikerült, nem vágtak, nem repedtem... kivéve a hüvelyem meg a szeméremajkak. Egy kicsit még nehéz az ülés de szépen gyógyul.

A gyerekágyról is jó élményeim vannak pedig ötágyas szobába kerültem. Azt hittem majd zavarnak a látogatók de teljesen ki tudtam kapcsolni és beszűkültem a saját ágyamra, kicsi fiamra... A szoptatásban sem zavart, hogy látják... az ember annyira kitárulkozik a szüléssel, hogy mindez mellette eltörpül.
Negyedik nap jöhettünk haza, azóta itthon próbálgatjuk a családi lét örömeit. Áron az éjszaka első felét átordítja utána öt órát alszik egyhuzamban. Nagyon fáradtak vagyunk, de egyben nagyon boldogok. A hormonok kezdenek bennem dolgozni... olyan erős féltés van bennem a szeretteim, kicsi férjem és Áron iránt, hogy majd belepusztulok. Nehéz elterelni a gondolataimat, mindenféle szörnyűség jár az agyamban... remélem pár nap és enyhül a hormonok hatása .

Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen szép élmény lehetett számunkra a szülés és, hogy egészségesek vagyunk mindketten.


Ilyen gyönyörű élményt kívánok mindannyiótoknak, mint amiben nekünk részünk lehetett."
További képeket itt láthattok rólunk https://www.babanet.hu/album/main.php?album=9273

Szőlő
Írt egy internetes naplót is... ellopta a fotóinkat és a szüleimet a saját szüleiként, a gyerekemet a saját gyerekeként állította be...

Biztos vagyok abban is, hogy ezt a topikot is olvassa... sőt egy kicsit tartok attól, hogy álnéven köztünk van... mindig más-más néven jelentkezik be más sztorikat ad elő... van, hogy épp elvetél, vagy gyereke születik... stb

Én őszintén sajnálom mert beteg... de ezt fel kellene ismernie a családjának és orvoshoz irányítani.

mamackaiztos vagyok abban is, hogy ezt a topikot is olvassa... sőt egy kicsit tartok attól, hogy álnéven köztünk van... mindig más-más néven jelentkezik be más sztorikat ad elő... van, hogy épp elvetél, vagy gyereke születik... stb

Annyira megértelek .. nekem is van egy picit hasonló esetem ..
Nem mesélem el - szót sem érdemel.
De ne foglalkozz azzal, hogy itt lenne .. szerintem nincs.
Szerintem nagyon jó társaság verődött itt össze

Tudtam hogy nem szabadna ezt itt a m unkahelyen elolvasnom, Mamacka. Engem úgy meg tudnak hatni ezek hogy azonnal "belemegy valami a szemembe" Nem is tudom melyik kép a kedvencem, az összes. Az első gyönyörű, a kis talpa az meg annyira édes!

mamacka: Nagyon édes Áron! A negyedik napi képek között van egy, amin úgy néz fel, mintha csak azt mondaná: "biztos, hogy ezt akarod? nekem ez a fotózás annyira nem jó, zavarsz! "....
Te az István kórházban szültél amúgy?

mamackazőlő
Írt egy internetes naplót is... ellopta a fotóinkat és a szüleimet a saját szüleiként, a gyerekemet a saját gyerekeként állította be...

Biztos vagyok abban is, hogy ezt a topikot is olvassa... sőt egy kicsit tartok attól, hogy álnéven köztünk van... mindig más-más néven jelentkezik be más sztorikat ad elő... van, hogy épp elvetél, vagy gyereke születik... stb

Én őszintén sajnálom mert beteg... de ezt fel kellene ismernie a családjának és orvoshoz irányítani.

Igen, sajnos ez valóban betegség, de azért képzelem milyen lehetett viszontlátni a saját családodat úgy hogy más az ő sajátjának állítja be....

magika

mamacka ,gyönyörűek a képeitek egész meghatódtam.

Nálunk sajnos olyan veszekedések vannak, h aggódom a

gyerekért.

hétfőn és tegnap éjszaka szinte kisírtam már a szememet is. Meg

most is kezdem.

Kriszta, mi a baj?
nekem is volt, hogy azt hittem, egyedül fogom felnevelni, hátha tudok neked segíteni...

szüléstől parázók, meg lehet beszélni bébivel, hogy mikor és mennyi idő alatt jöjjön ki, nem kell feltétlenül 14 órán keresztül vajúdni, én megegyeztem vele kettőben, mert annál többet nem bírtam volna, és pont két óra alatt kijött
málnatea majd a megfelelő időben nagyon jó lazító, gátmetszés nálam nem volt emiatt
igaz, hogy nagyon intenzív volt, de az az érzés mindent megér, és még egy hétig eltart, olyan mintha újjászületnél, tényleg!

én kézszorítós voltam, de cselesen az orvos kezét kaptam el és azt szorongattam halálra...

Ollem, Szőlő! Én is dec. 3-án megyek 18. heti UH-ra!!! Jó kis nap lesz! A végén majd beszámol mindenki!!

DE mi még előtte megkukkantjuk most szombaton 4D-vel is!!

Sajnos ő egy mindenért ideges típus , én is hasonló vagyok.

Nem vagyok egy "álomnő", nem vagyok házias kif. rendetlen

vagyok. bár igyekszem, semmi nem jó neki. A szüleimet gyűlöli és

veszekedés közben úgy érzem engem is.

Nem mertem még senkinek elmondani. Azt, h miket vág a fejemhez

azt ép ésszel nem lehet kiíbírni.

Gabo, ez jó Mi majd utána megyünk 4D-re, szerintem a következő héten.

Kriszta nagyon sajnálom De a babát ő is szerette volna? Bocs ha már ezt más is kérdezte csak nem emlékszem mint válaszoltál

Kriszta,

nem kaptam meg a privit:(

A pü-re kell nyomni, ha privit szeretnél küldeni.

Szerintem ez pont az a fórum, ahol nyugodtan megoszthatja mindenki a problémáit. Néha már az is segít, ha kibeszéljük magunkból, ami bánt.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell babát várnod. Nem igazán értem a párod hozzáállását, főleg mivel ő jobban akarta a picit mint te. Megkérdezhetem, hogy mióta vagytok együtt és, hogy miért nem szereti a családodat?

Lei,
Mizújs veled? Olvastam, hogy már nagyon rajta vagytok a témán...

Emi

(Szerintem ez pont az a fórum, ahol nyugodtan megoszthatja mindenki a problémáit. Néha már az is segít, ha kibeszéljük magunkból, ami bánt.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell babát várnod. Nem igazán értem a párod hozzáállását, főleg mivel ő jobban akarta a picit mint te. Megkérdezhetem, hogy mióta vagytok együtt és, hogy miért nem szereti a családodat?Szerintem ez pont az a fórum, ahol nyugodtan megoszthatja mindenki a problémáit. Néha már az is segít, ha kibeszéljük magunkból, ami bánt. )

talán zsigerből, mert apám konzervatív és nem érdekli csak a saját dolgai ,anyukámmal meg szoros a kapcsolatunk ami irritálja (egyke vagyok)

Tegnap már inkább megsemmisültem volna annyira fájt.

Mamacka,

ultra durva amit arról a skizoid nőről írtál!!!!

Mamacka, köszönjük a szüléstörténetedet. Én szeretem ezeket olvasni, bár egy kicsit mindig megijedek, nem tudom, hogyan fogom bírni majd.

Kriszta,

ilyen helyzetben annyira nehéz tanácsot adni. Ha nem várnál babát most egyből azt mondanám, hogy lépj le.. (Mégha a teljes sztoryt nem is ismerem, az azért már kiderült rólad, hogy nem vagy felhőtlenül boldog, pedig most aztán tényleg annak kellene lenned)
Viszont mivel babát vársz, picit más a helyzet. Miért nem öntöd ki a szívedet a párodnak? Mi lenne, ha leülnétek és nyugodt körülmények között átbeszélnétek, hogy kinek mi a gondja a másikkal? Vagy azon már túl vagytok?[/i]

emi29

köszi

én azt már túl jól tudom h mi a baj velem.

Mondtam többször neki h így nem fogok tudni szoptatni, a gyereknek nagyon rossz lesz ,ha stresszes az anya.
Látja h baj van és persze igérget mindent majd este írok meg, mert most utazom Pestre anyósomékhoz,mert holnap sulim lesz.

emi29ei,
Mizújs veled? Olvastam, hogy már nagyon rajta vagytok a témán...

szia emi!
köszi, jól vagyok. Szerencsére minden rendben van, úgyhogy megint lehet próbálkozni.
Persze nem görcsösen, de azért óvatosan figyelve a PÉ-t
Olvaslak Titeket és mindenkinek drukkolok, hogy minden rendben legyen.

Sziasztok

Lányok lányok rengeteget írtatok,így csak hellyel közzel tudtam visszaolvasni...

Mamacka: tündéri képeket töltöttél nekünk fel! köszi szépen De amit arról a nőről írtál,hát hogy is mondjam... ÚRISTEN!!Ilyenek vannak a világban??Én megőrültem volna ha velem ilyen történik

kritta: nagyon nagyon sajnálom ami veled történik... szerintem gyere nyugodtan ide hozzánk panaszkodni.S hidd el meg tudlak érteni,nekem se felhőtlen a várandóságom,bár hála istennek nem a baba apukájával van a gond... De én is az elejétől kezdve sokat stresszeltem,sírtam,sokat szomorkodok,de hidd el lesz ez még jobb is!!Én sokat simogattam/simogatom a pocimat,és beszélek a babához,mert hiszem azt,hogy ha beszélek hozzá,rá koncentrálok,akkor ő azt érzi,és tudja.Szóval igyekszem vele törődni. Tedd te is ezt!

Képzeljétek el,ma reggel fekve az ágyamban éreztem az első határozott mozgásokat. Gyorsan odatettem a kezem a pocimnak arra a részére,és 2-3x úgy beleboxolt a tenyerembe,vagy belerugott,hogy most is alig hiszem. Annyira de annyira jó érzés...Azóta is melengeti a szívemet.

Mezsó de jó neked, meg mindnekinek aki már így is tud "kontaktálni" a picurkával. Én is nagyon várom már, nekem most ezek nem túl gyakori a "dobbanások" (amit én a babának véltem) abbamaradtak így aztán aggódom is kellőképp De remélem minden OK.

Kriszta, sajnos én nem tudok értelmes tanácsot adni, ez egy nagyon nehéz dolog. Az biztos hogy a stressz senkinek nem jó, sem neked, sem a babának. Esetleg amit Emi is mond hogy ha leülnétek beszélgetni vagy elmennétek valahová egy napra kirándulni, sétálni a természetben, úgy talán sokkal nyugodtabb körülmények között tudnátok beszélni erről, szerintem mindenképpen segítene.

Kritta: nagyon sajnállak.....

Mamacka: ez tök durva....mármint a skizo nő.....a szüléses képek viszont gyönyörűek..

Mamacka!

Nagyon könnycsalogatóak a képek. Az apukán is nagyon látszik, hogy mennyire odavan Árontól. Aranyosak vagytok nagyon!

Kritta!

Kitartás! sok jó tanácsot kaptál. Ne add fel! Eső után napsütés jön!!!

Gabo, Szőlő!
Akkor már hárman megyünk uh-ra dec. 3.-án!
Még valaki jelentkező???


Mit tudtok a császárról??? Oda egyik kórházban sem jöhet be az apuka???

Lei,

Köszi. Mi pedig azért szorítunk, hogy nektek is minél hamarabb összejöjjön a Baba!!

Mezsó,

Húha! Látszott is, vagy csak érezted? Én azt várom, hogy már lássam is a mozgást

Szőlő,

Ne aggódj, nekem is van úgy, hogy napokig alig érzem. Olyankor biztos megfordul.. a befelé történő rúgásokat pedig nyilván nem érezzük.
Egyébként én mostanában már nem csak az UH-t várom, hanem a védőnővel történő találkozókat is, mert ő is mindig megnézi a szívhangot. Nekem már az is elég a felhőtlen boldogsághoz, hogy a picim szívének dobbanását halljam

Kriszta,

Az még hagyján, hogy nem fogsz tudni szoptatni (persze az is borzasztóan fontos), de az sem jó, ha nem teljes családban nő fel a baba. Hiba mindenkiben van. Bennem is ezer, de ezekkel a hibákkal fogadott el a párom és ezen hibák ismeretében döntött úgy, hogy engem választ gyermekei anyjának.
Az tök jó, hogy felvállalod a hibáidat, de neki is fel kellene....