Nem kötekedni, hanem segíteni akarok, még akkor is, ha kicsit nyersen hangzik majd.
Tegyük fel, bebizonyosodik, hogy megcsal. Akkor mit fogsz tenni? Elválsz? Gondolom, ha más miatt nem is, hát a gyereketek miatt azért emiatt még nem fogod beadni a válópert. Tehát mondjuk, hogy nem válsz el.
Tehát a kiindulás: megcsal, kiderült, és nem akarsz válni.
Akkor? Jelenetet rendezel? Attól csak rosszabb lesz minden. Beszélgetsz vele? Azaz lelkizel... Azzal vajon jobb lesz? A fiúk nem vevők az ilyesmire, különösen akkor nem, ha egy nő mellett éppen nem a szerelem, hanem a lelkiismeret tartja ott őket.
Ha tehát esetleg már tudod, hogy megcsal, két lehetőséged marad: a lelkiismeretére apellálva elvárod tőle, hogy a gyereknek továbbra is jó apja maradjon, veled viszont nyilván minden szexuális viszony szűnjön meg, amíg a másik ügy tart (vagy örökre). Hát, ez elég megalázó kompromisszum, de még mindig jobb a hasztalan és még megalázóbb szokvány-női megoldási kísérleteknél.
A másik lehetőség, hogy visszahódítod, mintegy gyanútlanul. Erre megint csak nem a balhézás, megsértődés, lelkizés a megfelelő eszköz. Hanem az, amivel anno meghódítottad. Vagy amivel tudod, hogy ő meghódítható.
Ezt viszont akkor is megteheted, ha nem vagy biztos abban, hogy megcsal, csak érzed, hogy nem szeret úgy, ahogy régen. Ezért viszont valóban kár nyomozni. Szerintem vedd alaphelyzetnek azt, hgoy valami nem oké köztetek, és - függetlenül attól, hogy esetleg neked van igazad morálisan - ezen pillanatnyilag csak te tudsz csak te akarsz változtatni. Magadon segítesz ezzel. Amellett nyilván nem is vágysz arra, hogy abbahagyja a viszonyt a másikkal, de titkon egyrészt vágyjon utána, másrészt még haragudjon is rád.
Vedd sorra, mit szeretnél, mi az, amit ezek után még akarsz vele. Lehet látszat-családot fenntartani a gyerek kedvéért, sértődötten vagy csak simán büszkén elélni egymás mellett. Lehet visszahódítani, ha szereted még, és akarsz még tőle valamit. Tkp. ezt a két dolgot érdemes tenni, mert bármi mást csinálsz, nevetségessé teszed magad. Légy büszke, ez az egyetlen, ami lehetővé teszi, hogy ne szánalmas fél legyél ebben a csúnya játszmában.
Bocs, hogy csak ilyen keményet írtam, de én tuti ezt tenném, és biztos, hogy a kettő közül mindkettő bejönne! Ugyanis az "élünk egymás mellett" is oda vezetne, hogy előbb-utóbb újra izgalmas lennél számára, amiért ilyen büszkén viseled a dolgot.
Semmi más nem kell, csak hogy ne zuhanj össze. Erre vannak trükkök, én tudok párat. És a többihez akkor fogj hozzá, ha már összeszedted magad. Először is kell egy-két barát, akikkel az időd kitöltheted, tehát ne őt várd haza egész nap lelkesen vagy dühösen. Ne látszódjék olyasmi, hogy függenél tőle érzelmileg. Másrészt kell hozzá egy nagy adag egészséges vitalitás. Ez - bármily furán hangzik - némi vitaminnal és sporttal elérhető. Járj pl aerobic-ra. Én nyolc hónapos babával jártam, és imádott ott lenni. A férjem meg gyorsan rászokott a futásra, nehogymár én legyek a sportosabb
Vagy járj konditerembe, ha van kire bízni a babát arra az időre. De ha elalszik babakocsiban, akkor azt is lehet, hogy mire odasétálsz elalszik, és mialatt békésen szuszókál, te tornázol. Szóval próbáld magad lélekben kicsit függetleníteni tőle. Ez fizikai tevékenységekkel kezdődik, aztán evés közben jön majd meg az étvágy, hidd el.
Remélem, nem haragszol, amiért ilyen "te tegyél lépéseket, segíts magadon, mert más nem fog rajtad segíteni..." jellegű tanácsot adtam.
