Társalgó főoldal » Házasság, család » - Mit tegyek, ha a férjem semmibe vesz?

Sziasztok!
Szerintem 100%-osan Kata dolga, hogy a sajat nevében akar-e irni, avagy sem. Felnött nö, ö dönt. Ha kedve lesz, uj nevet valaszt. Puszi.

Modi! Anna!

Ti tudjátok ki az a Ladányi Kata? Hol lakik és hogy hívják a családja többi részét? Neem? Felismernétek, ha látnátok az utcán a férjével? Susmus lenne, hogy milyen hapsi ez, hogy így bánik a feleségével? Igen mindenkinek elmondja, aki olvassa a netet, de valljuk be őszintén, a neten olvasva az emberek többsége együttérző. De amikor nem netezik, kikapcsol, akkor a gyerekkel, munkával, (kinek hogy) saját férjével/családjával csöppnyi életével van elfoglalva és nem jut ideje törődni azzal, hogy most az utcán felismerjen bárkit is akiről olvasott. Egyszóval elmondott mindent mindenkinek, senkinek... Az hogy anyós olvassa a babanetet az is csak véletlen, hallotta, hogy a menye ide írogat. Egyedül őt érinti és /talán/ neki szól, de nem igazán veszi a lapot, hisz nem változtat a hozzáállásán. Ő tudja egyedül, hogy kik ők valójában, míg az összes többi embernek fogalma sincs róla. Honnan tudod, hogy a neve nem kitaláció? Azért mert regisztrálva van? Nos én is regisztrálhatom magam Kissné Kovács Diánának...Domboriné Annának és még sorolhatnám.

sasha

Na megint helyben vagyunk vagy inkább van a topic.
Nem arról szól amiről a cím alapján kéne.
Nézzétek én könnyen vállalhatom a nevem mert a férjem nem szereti a számítógépet ezért nem is használja, tudtommal a barátai sem, a család végképp nem a szülei nem élnek és....amiket ide leírtam neki is elmondtam már tehát semmi meglepőt nem fog tapasztalni, ha egyszer mégis benézne.
Teljes név ugyan nincs de a profil képről tudni ki vagyok....ha ismerős olvasgatna.
Másrészt ha tudnám hogy anyósom is be ugrik időnként, no meg ismerősök akik vissza mondhatnak egy s mást akkor valószínűleg választanék valamilyen nick nevet kevesebb konkrétummal.Pusztán azért mert az élethez néha kell egy kis ködösítés nem jó mindent a mások tudtára adni.Ebben valahol egyet értünk.
De...ez én vagyok.És ugyebár nem vagyunk egyformák.
Ha vissza olvastok lányok az archívba láthatjátok hogy erre már többen felhívták Kata figyelmét ilyen olyan módon.
Ő megértette, hogy innen már hogyan folytatja az az ő szuverén joga. Nem?
Most őszintén idegeneknek mért fáj, hogy mit ír és kiről?
Ha pedig érintettek vagytok a dologban akkor érdemes szólni hogy én ez és ez vagyok szerintem nem így történt stb., egy emil vagy ilyesmi hogy ő is lássa konkrétan kit bántott meg és mivel!
Ha az anyósa , a szülei vagy a férje akikről időnként volt szó válaszolna ezen a fórumon is és kikérné magának hogy több ezer ember előtt írnak róluk akkor voltaképp igazuk van.
Ha valamelyiküket bántja ez a dolog tutira az értésére adja majd neki és a barátok is vagy maradnak vagy elfogadják hogy ő egy ilyen típusú ember, és ilyetén fognak majd viselkedni vele, esetleg vállaják hogy másnap nyomtatásban is szereplnek , de ez az ő dolguk!
Nem?
Vagy valamelyikőtök családtag vagy barát/volt/?
Mert hogy a jó érzését sérti ez bizonyos embereknek az csak egy dolog, attól neki még joga van megírni nektek meg nem elolvasni!

Könyörgöm ugorjuk már át ezt a témát, úgy sem lesz más belőle csak veszekedés, névtelen vagy regisztrálatlan odamondogatások és sértődött válaszcsapások amíg valamelyik fél meg nem unja.

Dzsili

Szia Sasha,

Ha figyelmesen elolvasod a legelső hozzászólást, akkor kiderül, hogy mint Kata írta : vállalja a SAJÁT nevét.
Másrészről a net azért nem olyan nagy...illetve "kicsi a világ". Persze nem az én bajom lesz, de nyilván kinos lehet ha valaki felismeri őt, a férjét stb. Mert valljuk be ez azért előfordulhat.

Dzsili,

Teljesen igazad van, joga van megírni - a saját sztorikat. Ami az ismerősök sztoriját illeti: Amerikában ez már személyiségi jogokat sértene ...Ezért is írtam a levelem végére "Nem a miért-en illetve a jogos panaszon akarok vitatkozni csak jótanács".

Kata,

Tényleg, a te életedet könnyitené meg...de ahogy a lányok is irták ez a te döntésed. Amúgy meg ne idegeskedj, mert csak árt a pocakbabádnak !

Modi

Modi

Amerika az ott van mi meg itt, azért sztorizgatni szerintem szabadjon már, nehogy már valaki rám szóljon akár itt akár élőszoban pl. a játszótéren hogy csak saját dolgaimat mesélgessem. Nem?
Hol marad akkor a szólás szabadsága? /Tudtommal azt is ismerik Amerikában!/
Másrészt abban látom egyetértünk hogy baja csak Katának lehet belőle, tehát nincs értelme folyton figyelmeztetni erre, ha valakit sért majd rá szól, de ne legyünk már fogadatlan prókátorok főleg ha az állapotára is tekintettel vagy!

Üdv: Dzsili

Ha valaki ismeri Katát, a férjét, az anyósát és ismeri az adott helyzeteket, akkor Katát nick névvel is fel fogja ismerni. Hát akkor mi értelme a nicknek? Eleinte nickkel írogatott, és én mégis felismertem a stílusáról.
Személyiségi jogot szerintem akkor sért az iromány, ha te a szövegből megtudod mellesleg azt is, hogy ki a Kata elvetemült anyósa. Mert ugye az nem derül ki. Sőt. Azt sem lehet innen megtudni, hogy ki az a LadányiKata.

Felismerésről csak annyit, hogy a babanetre feltett családi képek alapján első látásra felismertem Katáékat a Minimax hajóján vasárnap, pedig sosem láttam őket élőben.
Én nem ítélek el senkit, ha kiteregeti a szennyest, de ilyen esetekben szerintem is taktikusabb lenne egy alkalmi nick-kel írni.

Annak ellenére, hogy olyasmikről amikről Kata ír, én se írnék névvel, (a résztvevők miatt), mégis most azt mondom: utólag már nem tök mindegy? Mostmár ha meg is győznétek őt, hogy válasszon más nicket, akkor se tudja azzal visszacsinálni az eddigieket. Valószínűleg nem is akarja, mert másképp gondolkozik erről a kérdésről. Még az is lehet, hogy esetleg nincs igaza. De utólag már tényleg teljesen fölösleges ezen vitatkozni.

OK. Ezentúl, ha panaszkodom, majd alkalmi nickel írok. Aki ismer (pl. SzaBori) felismer úgy is. Ráadásul, Bori egy olyan esetről ír, amikor direkt, abban az egy esetben más névvel, más adatokkal meséltem el valamit...s lőn: Boritól jött a mail: nem te vagy az????
Tehát, aki ismer, és akiről fontos, hogy tudja NEKEM van bajom, az rájön úgy is. Aki meg nem, az pedig nem mérgelődik, hogy miért vagyok ilyen szókimondó, és akkor nem rólam kell szólnia ennek a topicnak már megint. Mert ezt nagyon nem szeretem. Kérlek benneteket, most már tényleg, hagyjuk ezt a témát, mert ahogy Adrienn is írja, visszacsinálni nem lehet.
Úgyhogy inkább segítsünk azoknak, akik ide a segítségért jönnek, és azért nyitják meg a topicot, mert szerintem marhára nem érdekli Őket az, hogy ezen rágjuk a rongyot már egy hónapja, hogy én miért írok névvel.

A felismerésről: ennyi erővel egy találkozón is mindenkitől megkérdezik, hogy te ki vagy?? Aztán ugyanazt az embert láthatom legközelebb a metrón is, nem?? Attól még nem ismerem a családját, a szomszédait a szüleit..Én is láttam már az állatkertben innen ismert arcot. Teljesen mindegy, hogy nickkel, vagy teljes névvel írt. Mert ugye ha megnyitom a profilt, aki pl "Mézgagéza" néven ír, több esetben ott a teljes név, és a fénykép. Na, akkor mi a különbség????

Kata

.

Sziasztok!

Tudjátok engem nem vesz úgy semmibe a párom, kimondva, de talán tudtok segíteni abban, ami a másik a kimondatlan, a rosszabb része...
Munkát keresek, a párom dolgozik, én pedig amiatt
hogy nem egyenlőtlennek és kevesebbnek érzem magam...
most leírom, hogy mit szeretnék, bár úgyse teljesül, mármint csak úgy a vágyaimat...de sebaj, annak is kell lennie,
so:
legyen egy férjem, két kisgyerekem, és valami olyan munka amivel kereshetek is, de azért valamennyire kreatívnak is mondható, ha tudtok ilyet, szóljatok!?
e.

Szia Esztyx!

Nézz át a keres-kínál Munkatársat keresek topikjába. Ha felkeltette a figyelmedet, akkor kérlek, írj!

Snoopy

Sziasztok!
Talán nem ide tartozik amit írok, de nem találtam olyan topikot ahová az irományomat bebiggyeszthetném! Bár tekinthetitek úgy hogy nem tartozom közétek, mert nincs gyerekem, nem vagyok várandós, elég fiatal is vagyok (21 éves) és nem vagyok férjnél. Mégis úgy érzem itt talán kiönthetem a lelkem. Talán érdekel valakit.

Van egy párom 2 éve aki úgy érzem, hogy semmibevesz. Nem a férjem, csak úgymond 1 éve szinte együtt élünk. Hogy miért szinte? Mert nem lakunk egy lakásban, de: én főzök, mosok, takaritok, stb. rá, szinte egész nap (talán 1-3 órát nem) együtt vagyunk, és együtt is alszunk, hol nála, hol nálam. Együtt is dolgozunk, bár ebből sok a probléma. Bár igazán nem abból, hogy együtt dolgozunk, hanem inkább abból, hogy ő egész nap dolgozik (reggel 5-től, éjszaka 2-3-ig). Magyarul nem marad ideje rám, és úgy tűnik mintha nem is foglalkozna vele.
Az elején minden okés volt, egészen addig amig be nem hozta külföldről az "első" autóját. Ezután kezdődtek a problémák. Állandóan dolgozott, hogy törlessze a vámot, stb. Helyrejöttünk 3-4 hónap alatt. Ezután nyitott 2 boltot, igy megint állandóan dolgozott (bár két lépésre tőlem, de dolgozott és nem foglalkozott velem). Most amióta behozta a harmadik autót, folytatódik a dolog. Kezdek belefáradni abba, hogy mindig másodlagos vagyok! Az autó az első, az a lényeg hogy az jó legyen. Ha az okés akkor jöhetek én. Ez alatt az egy év alatt voltak olyan hónapok, amikor csak éltünk egymás mellett. Állandóan dolgozott fáradt volt, éjszaka aludtunk, a szexuális életünk egy nagy nulla volt, pedig ő nem ilyen én tudom.
A másik problémám vele, hogy állandóan késik. Ha azt mondja 2-re jön akkor tuti hogy 4-kor én hivom fel hogy hol van. Nem tudom elérni, hogy legalább szóljon ha késik. Olyan mintha nem is érdekelné. Pl egy friss eset (kb. fél órája volt): megbeszéltük hogy 15 perc múlva nálam van, mert megyünk bevásárolni, erre jön 50 perc múlva, és úgy tesz mintha mi sem történt volna. Erre kijelenti hogy 8-kor pontban egy haverjánál kell lennie. Még a telefonját is beállította, hogy jelezze, sőt 2percenként ismételten jelez. Azthittem eldobom az agyam. Tehát ez azt jelenti, hgoy csak tőlem lehet késni?, mástol nem? Unom már és nem tudom mit tegyek. Tudom hogy szeret és én is szeretem, de ez így nem mehet tovább. Egyszer már szakítottunk ez miatt és be is látta hogy igazam van, de nem tartott sokáig a változás csak pár hétig, utána folytatódott minden onnan, ahonnan eddig.
Szóval ez az én problémám. Szivesen veszek minden jótanácsot. És bocsánatot kérek ha hosszú voltam, de muszály volt leírnom ami nyomja a lelkem!
Helga

Biztos nem ezt akarod hallani, de sztem a legjobban akkor járnál, ha rövid úton lezárnád a kapcsolatot.
Bárhogy is sz.r ilyet hallani, ez a fickó nem szerelmes beléd. Nem bántásból, de miből gondolod, hogy szeret téged? Milyen cselekedetei, viselkedés alapján gondolod? Az is megfordult a fejemben az írásod alapján, hogy van neki másik nője. No szex? Vekker egy haverhoz???? Na, ne má.
Ami 1000%, hogy megváltozni nem fog. Nem is tud, nem is akar az ilyen típusú ffi.
Fiatal vagy, minden esélyed megvan, hogy találj valakit, aki odafigyel rád. Ezek elpazarolt évek, sztem ingyen háztartási alkalmazottnak tart. El tudod képzelni, hogy így éld le az életed? Hogy szülj neki gyereket, úgy, hogy ő nem is találkozik a családjával?
Ne haragudj, hogy ismeretlenül így megmondtam az okosat, de akárhogy agyalok is, nem hinném, hogy bármi más variáció hosszútávon boldoggá tenne téged.

KÖszönöm válaszod!
Együtt vagyunk mi, mert együtt dolgozunk kétlépésre egymástól, de ez nekem nem elég. Azért van szexuális életünk, csak vannak hónapok amikor nincs sajna. A késései kiboritanak. A vekkeres dologra meg azt mondta, hogy azért kell, mert a srácot nem lehet elérni máskor csak most és fontos üzleti dolga van vele. Nem tudom hogy mit gondoljak. Én is gondolkozok azon hogy van valakije de nem tudom elképzelni.
Ma gyanus volt, hogy beparfümözte magát. Nem szokta. (nem szokott büdös lenni, mindig fürdik napi 2-szer, csak parfümöt nem szokott használni). Rákérdeztem hogy most miért azt mondta épp kéznél volt. Mindegy ennek nem tulajdonitottam nagy jelentőséget, remélem nem is kell!
Lehet igazad van és sosem fog megváltozni. Remélem nem így lesz. Próbálok erőt meriteni csak nem tudom miből.
Hogy nem szeret azt nem hinném, mert ha velem van akkor nagyon kedves meg akkor tényleg rám figyel, csak az a hülye telefon ne lenne (5percenként csörög). Csak az a baj, hogy ilyen kevésszer van.

Csak annyit irnek a tortenetedehez, hogy ennel nagyobb MEGALA`ZAST el sem lehet kepzelni, mint amit ettol a fickotol elszenvedsz!
Te valoszinuleg csak adsz es adsz es adsz neki, es tole "cserebe" mit kapsz???? SEMMIT!
Megalazast!!
Menekulj!!!

Bocs, de en is Rjulival ertek egyet.
Es hasonlo kerdesek merultek fel bennem is. Szerintem minden szerelmi kapcsolat "kozos celja", a gyerekvallalas. El tudod kepzelni, hogy a baratod szules utan naponta rohangaszik be hozzad a korhazba, viszi a tiszta torolkozoket, a maga altal fozott szopis teat, es mindazt, amire szukseged van? Aztan setalgat a kisbabatokkal, amikor Te mar kimerultel vagy jatszik a gyerekekkel estenkent? Egyutt mentek nyaralni, ahol egyutt jatszotok a gyerkocokkel? Elmegy bevasarolni, ne adj isten besegit a hazimunkaba?
Neked kell megvalaszolnod ezeket a kerdeseket, es donteni, hoyg elfogadod ot ilyennek vagy inkabb menekulsz es keresel valakit, aki emberszamba vesz! Az biztos, lehet, hogy a parod egyszer majd megvaltozik, de ennek az eselye a leirasod alapjan nem tunik tul nagynak. (TApasztalatom szerint a pasik feje 30 eves koruk korul szokott benoni, de akkor se mindegyiknek. )

Gombóc

Nem tudom hogy igazatok van-e! Én félnék bevallani maganak hogy igen. Tényleg az lenne a megoldás, hogy hagyjam el? Rengeteget gondoltam már rá! Egyszer meg is tettem, de visszakönyörögte magát. Belátta hogy igazam van, de sajnos 1-2 hét (mint mondtam) és megint minden a régi volt. Nem értem hová tünt az a férfi akibe én belezúgtam. Mert hogy ő nem az az biztos.

Annyian írtok nekem hogy nem győzök írni! Köszönöm a válaszokat!
Gombóc:
Nem tudom, hogy segitene-e nekem. Egyenlőre nem látom a közös jövőnket ha így mennek a dolgok! Gyerek? Egyenlőre nem szeretnénk, még van 5 évem az egyetemből! Viszont amikor házasságot emlegetek, szerinte még túl fiatalok vagyunk hozzá! Hát ez azért szerintem relatív. Bár meggondolandó amit irtatok. Összekötném-e egyáltalán az életem egy ilyen emberrel? Nem tudom! Szeretem! Sajnos! Könnyebb lenne, ha nem lenne igy!

Symur!
Egy kevenc okos konyvben olvastam egy gyakorlati megkozelitest: a "szerelem az az erzes, amelyet olyasvalaki irant erzunk, aki kielegitette, kielegiti vagy ki fogja elegiteni szuksegleteinket es legmelyebb vagyainkat".

"Valas soran az egyik fel nem kapja meg azt a kielegulest es nem teljesulnek azok a szuksegletei, amelyek a hazasfeleket osszehoztak."

"Abba szeretunk bele, akirol azt hisszuk, hogy a legjobban ki tudja elegiteni igenyeinket es vagyainkat vagy akirol azt hisszuk, hogy a legjobb, akit szerezhetunk maunknak."

Picit gondolkodj el ezeken a mondatokon. En sokszor megtettem mar, nekem nagyon sokat segitettek az eletem folyaman.

Gombóc

Köszönöm amit írtál Gombóc nagy segítség lesz nekem szerintem! Épp most fejeztünk be egy vitát a "párommal". Sajna nem mindenben adott nekem igazat, de már megszoktam. Azt ígérte változik. Nem tudom lesz-e változás, de ha nem akkor mindenképp megfogadom a tanácsotokat. Egyenlőre bizakodok, de nem adok nagy esélyt a dolognak!
Azért megírom holnap hogy hogy állunk! (Ja ő még mindig dolgozik! Rá várok! Netezek amig nincs kész
Legalább kibeszélem magam!

Kedves Symur!

Gombóc nagyon jó gondolatokat írt le. Gondolkozz rajta!

Te még nagyon fiatal vagy, most még több lehetőséged van váltani, új barátot keresni - aki alkalmasabb a Rjuli által leírt feladatokhoz! Úgy gondolom, hogy ezt a 2 évet is elvesztegetted bizonyos szempontból, bár egy nagy tapasztalatot szereztél, hogy, hogyan NE, hogy, milyen emberrel NE. Ha további éveket 'nyüglődtök el' egymás mellett és évek múlva mondod ki az elválást (vagy essetleg belemész egy sz.r házasságba !!!), akkor mindig egyre kevesebb lesz a szabad normális férfi. Tudom, hogy már ismerkedni is nehéz! De 30 év fölött még nehezebb, amikor a barátnőid, ismerőseid pelenkáznak, vagy az óvodába, iskolába hordják a gyerekeiket.

Próbálj meg a 'háztartási alkalmazottkodás' helyett, amíg a barátod dolgozik, Te is elmenni otthonról, programot csinálni a barátnőiddel, ismerőseiddel. Már lehet, hogy ebből is tanulni fog a fiú. Ha ebből sem, akkor ez is mutatja, hogy nem kell vele folytatni a kapcsolatot.

Sok szerencsét kívánok Neked! És halgass az eszedre!

Zsóci

Sziasztok,

Symur, bocs, hogy belekotyogok, nekem csak annyi jutott eszembe, (okos könyvekben olvastam) hogy ilyen játszámkba nem szabad belemenni, és a megrögzött későnjövő megregulázására javasolják azt a taktikát, hogy valahányszor megbeszéltek valahol, valamikor egy találkozót, akkor max 10 perc várakozás után egyszerűen el kell menni, és nem szabad megvárni. Vegye észre magát.
No meg még azt is olvastam, hogy mindig az a fél van "előnyben", akinek kevésbbé fontos a kapcsolat. Ez így nagyon rondán hangzik, de azt hiszem van benne valami...
Ha nem akarsz most még szakítani, akkor próbáld meg lazábban felfogni, ha nem jön, nem jön... Le van ejtve... Elboldogulsz nélküle is.

Yoan

Sziasztok!
Először is mindenkinek szeretném megköszönni a válaszát még akkor is ha nem minddel értek egyet, dehát mások vagyunk, mások az elképzeléseink! Tegnap megtörtént az ominózus beszélgetés, amire már rég szükségünk volt.
Természetesen megint belátta a hibáit. Hogy változik majd kiderül. De a javára szóljon, hogy ma több időt volt velem és NEM KÉSETT! Az happy, de majd meglátjuk meddig. Remélem nem úgy mint a múltkor. Igazatok van, hogy nem kellene rá várni, de mivel otthon vagyok és általában ő jön értem, így kénytelen vagyok, szóval az átlagos 10 perc nem jön be, mert otthon elérhető vagyok!
Barátnők?! Háááát! Sajna az a helyzet, hogy mindenki most éli a "hű de szeretem a barátom és egy percre sem hagyom egyedül" korszakát. Szóval így nehéz kimozdulni. Sajna a legjobb barinőm Angliában van, a többiek meg Szegeden, ami 100 km-re van tőlem, szóval majd szeptemberben bepótoljuk a nyarat. Fiú barátaim vannak, de mivel sok balhé volt a csavargásból inkább felhagytam vele. (Pasim elég féltékeny, főleg miután egyszer sikerült "megcsalni". Azért akkorát nem vétkeztem, csak egy csók volt az egész. ) Azóta nem nagyon járok sehová.
De megfogadtam, hogy ennek vége. Holnap megyek foglalkozok egy kicsit a munkámmal egy szemináriumon, pénteken meg irány a város a barátnőmmel.
Remélem sikerül észheztéritenem a párom. Azért, mint mondtam reménykedem. Egyébként ezzel a problémával egyedül vagyok? Nem valami nagy a topik forgalma. Mármint mindenki nekem ad tanácsot, de nem látok újjabb problémát! Remélem nincs is! Legyen mindenki happy!

Kedves Symur!
Én a helyedben két út közül választanék. Egyik, hogy - amennyiben nagy a szerelem részemről - a fiú mellett kivárnám, hogy totál kiábránduljak, és csak akkor hagynám el. A másik, hogy rögtön elhagyni. Ez a ti esetetekben szerintem számodra nagyobb szenvedés lenne, mint az első megoldás. Úgyhogy maradnék mellette, kivenném a kapcsolatból érzelmileg, amit csak lehetséges, de nem várnék többet, mint amit érdemes. Élj vele, élvezd a társaságát, ha együtt vagytok, és ne várj tőle semmit. Ez így nem igazság, de megváltozni nem fog, tehát kár konfliktusokat pazarolni az ügyre. Ha vele akarsz még egy kicsit maradni, akkor fogadd el őt olyannak, amilyen, tudd, hogy miért éri ez meg neked, tudd, hogy nem helyes, ahogy viselkedik. És ami még fontos: ne légy mártír. Csak annyit tegyél meg érte, amennyihez kedved van. Ne kényszerítsd magad olyan dolgokra (főzés, várakozás), ami neked nem esik jól. Mert sosem fogja értékelni, max kihasználni. És minél jobban megalázkodsz, annál kevésbé leszel fontos neki. Éld az életed, ahogy neked jól esik, nem tartozol neki semmivel, és ezt hozd is a tudomására. Amikor meg együtt vagytok, élvezd ki az együttlétet. Csak elvárásaid ne legyenek vele szemben. De akkor neki se (és magadnak se) veled szemben.

De a legfontosabb: nehogy feleségül menj majd hozzá! Amiatt, amit Gombóc írt. Az ilyen férfi mellett gyereket vállalni... nem szabad.

Symur,
Nekem errol a sajat tortenetem jut eszembe. Megoldas: hagyd el! Ajanlom hogy mentsd el a leveled amit ide irtal, es ugy 8-10 ev mulva olvasd el. Nevetni fogsz sajat magadon, mint ahogy en is rohogok mar magamon hogy akkoriban bedoltem a sracnak akinek "uzletei" voltak, amivel a kiscsajokat szeditette. Pl az autos uzlet, ami milyen megnyeronek hangzik, de szerintem gyozodj meg felole hogy nem keveredett bele valamilyen piszkos uzletbe. Bocs ha nagyon tavol vagyok a valosagtol, de annyi ilyen "a baratom csak az uzletevel meg a haverokkal torodik" tortenetet hallottam mar. Na meg a haverok. Milyenek? En a mostani fejemmel szegyellem azt a regi baratomat is, meg a haverjait is.
En csak azt tanacsolom hogy nagyon becsuld meg onmagad, a kepessegeidet. Ne vesztegesd az idot ilyen ember mellett, akit tiz ev mulva vesztesnek titulalnal. Inkabb fajjon egy keveset, maradj egyedul, tanulj, dolgozz, ismerkedj mas fiatalokkal, csinalj magadnak ertelmes programokat (utazz, szorakozz, olvass, jarj tancolni, tanulj hangszert, nyelvet, barmit) ahelyett hogy egesz nap hazimunkat vegzel (nem mintha az nem lenne ertelmes, de gondolom tudod mire gondolok).
Ne hazudj magadnak. Fiatal vagy meg, elvezd a huszoneveidet!!!!!!!
Udv,
Mandarin

Symur!
Adriennhez hasonlóan nekem is volt ilyen pasim. Lásd, nem vagy egyedül, mással is történik ilyesmi!
Életem legintenzívebb szerelme volt- viszonzatlanul. Kapcsolatunk kezdetétől tudtam (elmondta nekem), hogy nem akar komoly kapcsolatot, magyarul sosem vesz el feleségül. De amilyen szerelmes voltam, belementem, vállaltam, mert nagyon akartam őt! Én csak annyit kértem tőle, hogy szóljon, ha van más a láthatáron, szó nélkül lelépek, mert nem szeretnék másodhegedűs lenni.
Nagyon keveset voltunk együtt, de azok a napok csodálatosak voltak, máig a legszebb emlékeim közé tartoznak!
Aztán 1 év után kezdett furcsa lenni. Biztos voltam benne, hogy olyan utakon jár, amiről én nem tudok. Naná, hogy volt valakije. És naná, hogy nem épített le, hanem ketten voltunk neki.
Mi nem éltünk együtt, nem mostam, vasaltam, főztem rá, de megalázó volt, ahogy becsajozott mellettem. (Egyszer az autóban vártam egy tömbház parkolójában, hogy felugrik egy munkatársához. Egy óra múlva jött. Utóbb kiderült: a szeretőjénél volt, míg én lent vártam. Ezt az egyet sosem bocsátom meg neki, bár általában a szépre emlékezem.)
Ez úgy derült ki, hogy én később megismerkedtem ezzel a kolléganővel és összehaverkodtunk. Egyikünk sem tudta a másikról, hogy közünk van egymáshoz egy pasi révén. Mikor meglátogattam és felmentem hozzá, hát látom, hogy ki van tapétázva hálószobája pasim (ezek szerint pasink)képeivel!!!!
Ne csináltam botrányt, szép nyugodtan elmondtam a csajnak, hogy mi az ábra, mire számítson. Én már úgysem lógok bele a képbe, mert lelépek. Nem volt nehéz, mert már régebb óta elhatároztam, hogy véget vetek ennek a kapcsolatnak, pont másnap volt egy randim egy sráccal (hírdetés).
(Pár hónap múlva ők is szakítottak)
Szóval elkezdtem teljesem magamtól kiábrándulni belőle. Már többet éreztem dühöt és elégedetlenséget, mint lángoló szerelmet. Döntöttem: kerestem más partit magamnak. Naná, hogy sikerült, pedig nem is vagyok manökenalkat!
Aztán a legközelebbi találkozásunkkor, halál nyugodtan elmondtam neki, hogy csalódtam benne, tudok mindent, és viszlát, mert már van nekem is valakim. Láttátok volna a döbbenetet a képén! Akkor, de akkora elégtétel volt ez nekem! No, persze az új pasival (most a férjem) a hátam mögött könnyű volt nagylegénykednem! Na persze személyesen nem volt jelen!
Visszanézve nagyon örülök neki, hogy nem ő lett a férjem, bár erre esély sem sok volt. De aki nem fordít rád elég időt, és csak akkor kedves veled, amíg veled van szemtől szemben, az NEM AZ IGAZI!

Nem mondom az, hogy most azonnal szakíts! Legyél vele, amíg neked jó, amíg nincs helyette másik! De járj nyitott szemmel és ha valaki vinni akar téged ebből a kapcsolatból, engedd, hadd vigyen!
Szóval használd ki a kellemes (és ritka ) együttléteket, de ne tegyél le annyit az asztalra, mint eddig.
Sok sikert!
Dove

Sziasztok!

Symur, ne vesztegesd erre a pasira a fiatal éveidet! Menj szórakozni, ismerkedj, mert nem fog megváltozni. Ez csak az én véleményem, és tapasztalatból beszélek. Szóval ez csak egy vélemény, de kár lenne érted és a legszebb évekért!

Bárhogy is döntesz, sok sikert és boldogságot,

- Dirtha

Sziasztok!

Mi most értünk egy olyan életszakaszba, amikor azt vettem észre, hogy a párom "semmibe vesz". Nélkülem hozott döntéseket, előbb beszélt meg - szerintem fontos, szerinte apró - dolgokat a szüleivel, mint velem. Volt olyan, hogy észre sem vettem, hogy megint átvitte az akaratát. Szerintem sokszor ő sem vette észre, hogy nélkülem döntött. Tudjátok, úgy hangzott a kérdés: ez és ez lesz, jó? Persze ilyenkor már nem lehetett azt mondani, hogy nem jó.
Mindenesetre ma sort kerítettem rá, és elmondtam, hogy nekem ez így nem jó, én egy független, önálló akarattal rendelkező nő vagyok és az akarok lenni, és legyen szíves emberszámba venni, mert különben kiszállok az egészből. Nem tudom, megértette-e, remélem.
Egyébként nagyon szeretem a családomat és eszem ágában sincs kiszállni belőle. És a férjem is nagyon szeret minket. Csak egy kicsit elszaladt vele a ló. És én ezt mindenképpen összekötöm azzal, hogy GYED-re mentem, és nem dolgoztam. Akárhogy próbáltam bizonyítani - otthonlétem alatt tanultam és dolgoztam is -, hogy ugyanolyan értéket képviselek, mint ő, aki nagyon soakt dolgozik, láttam, hogy nem tekint egyenrangúnak, nem vagyok már olyan érdekes, mint mikor dolgoztam. És hiába jöttem most vissza dolgozni, már nem tud a hozzáállásán változtatni.

Mindenesetre azt gondolom, hogy nem kell egyből a válást propagálni, meg kell próbálni megbeszélni. És nekem is változnom kell, jobban a sarkamra állni, megmutatni, hogy van önálló akaratom, magabiztosnak mutatni magam, megmutatni, hogy nélküle is remekül tudom érezni magam, hogy vegye észre, nem egy unalmas bábuval házasodott össze.

Nem biztos, hogy csak a férfi hibája, ha semmibe vesz minket...

Dió

Szia Dió!!
Szerintem ez a legokosabb amit ebbe,a helyzetbe
tettél,nagyon sok nőnek,igy kellene cselekedni
és nem megvárni míg a férje teljesen, bolondnak nézi.Az ilyen esetben nem hiszem hogy az idő megoldja a helyzetett,sőt.
A párod hogyan reagált??
Üdv:Kata

Sziasztok!

Timi-Dió!
Engem is semmibe vesz a férjem, de téged legalább szeret, és veletek akar lenni. Engem is szeret a férjem, csak nem akar velünk lenni. NAGYON ROSSZ! Segítsetek. Persze nemcsak az ő hibája(te is ezt írtad), az enyém is. Nem foglalkoztam vele eleget, csak a gyerekkel, elég lüke vagyok. De akkor legalább mondhatta volna, ha én nem veszem észre.
Szóval azt mondja szeret, de nem annyira mint régen amikor megveszett értem. 8 éves házasok vagyunk.
Megcsalt 4x egy nővel év elején, hazudozott, azóta próbálunk zöld ágra vergődni. Most azt találta ki, hogy 1 hét gondolkodási időt kér, hogy velünk akar-e lenni, milyen dolog ez? De én megadtam neki. Most a fiunkkal a nagyinál vagyunk. Együtt kellene felnevelni a gyereket.

Ne mondjátok, hogy hülye vagyok, hogy ezek után is kitartok mellette. A családért minden áldozatra képes vagyok. De kitartok, mert a család a legfontosabb dolog, bízom, hogy minden olyan lehet mint régen. Szorítsatok, hogy így legyen.

Kata

Szia Kata!

Sztem nem vagy hülye, azt teszed, ami sztem helyes és az egyetlen járható út. Ha most rávágnád sértett hiúságodban az ajtót, örökre bánnád, mert úgy éreznéd te vágtad el a lehetőségét annak, h. rendbejöjjetek.

Elég baj, ha megcsalt, s az is, h. megtudtad, főleg, ha nem vagy megbocsátós fajta.

De azt kell mondanom, a párod egy típusba tarzozik, számtalan párhuzamos esettel találkoztam. Vkinél megoldódott - néhol több év alatt - , vkinél szétmentek. Vérmérséklet kérdése, s múlik a nőn is.
Én azt gondolom - s lehet, hogy tévedek -, a legjobb, ha hagyod, h. az idő ráébressze, hozzátok tartozik. Okként szoktak ilyenkor "kiesett a cukrosdobozból", bepánikolt, most szembesült a felelősséggel, meg hasonlókat mondani.
Nekem egy pszichológus ismerősöm (aki lehet, h. kissé elfogult volt a témában, mert pont akkor hagyta ott egy gyerekkel a párja) úgy jellemezte ezt a típust, h. családalapításra alkalmatlan.

Sok emberrel találkozom, s azt vallom, h. ez valóban egy típus reakciója (sok más típus létezik: van az együttfürösztős, anyahelyettéjszakaisfelkelős, a majdénvgyázokrátokis - ezek rokonlelkek, de irigykedni kár, van más hibájuk ).

Azt hiszem, a párod az a fajta, akit minél rövidebb, lényegretörő mondatokkal tájékoztass az érzéseidről, s hagyd, h. ő győzze meg saját magát, h. veletek kell maradnia.
Egy év múlva - bocsánatot nem fog kérni, nem az a fajta, s ne is várd, h. különösebben beismerje, h. hibázott - sem fogja tudni megmagyarázni, mi baja is volt tulképp.

Kitartás, arra gondolni sem merek, h. az a fajta, aki simán továbblép (azoknak nincs 8 éves kapcsolatuk sztem).

Esetleg menj - gyere - át a "Házasságban újra egymásra találni" topikba, az él még, és sorstársakkal találkozhatsz, itt van az is.

Tájékoztass minket, vagy csak dühöngd ki magad itt tehetetlenségedben.
Drukkolok:
Adri

Köszi Adri!
Jól esett, hogy ilyen hamar válasz jött.
"családalapításra alkalmatlan" pont ezt mondta a férjem is, pedig eddig szépen mevelgettük együtt a gyereket, sokat foglalkozott vele. Most meg a a fiunk hisztije nagyon idegesíti.
Átmegyek a másik topicba.

Kata

Olvastalak, válasz ment!
Adri

Újra keresünk babát és mamát reklámfilm forgatáshoz!

2005 június-júliusban született helyes kisbabát keresünk, aki anyukájával együtt szívesen szerepelne reklámfilmben. A forgatás augusztus 3-4. hetében 2 napot vesz igénybe!

Kérem, hogy akit érdekel a lehetőség, mihamarabb keressen meg az alábbi elérhetőségek egyikén, de legkésőbb augusztus 4-ig!

Köszönöm!!!!

Nikoletti Petra

Strawberry Films
www.strawberryfilms.hu
p.nikoletti@strawberryfilms.hu
Tel: 200 4040
Mobil: 0630 942 7758