Egye fene, ha ennyi mindenkit érdekel, akkor írok
(Remélem, hogy nem az udvariasság beszélt belőletek

)
Nu, akkor akkit nem érint, az hozza a dobbantót 'oszt ugorgyon! Mert mese jő
Tegnap délelőtt elmentem Igivel egy fejlődés pszichológushoz (már a titulusa is szédítő). Az ötlet, hogy odamenjünk onnan jött, hogy véletlenül megtudtam egy kolléganőmtől, a 10 éves kisifa storyját:
a gyerek bazi jó eredményekkel kezdte a sulit, vág az esze, mint a beretva, megtanul hamar írni, számolni, aztán 2. évben jönnek az "érdekességek": az addig szép írásképe elkezd torzulni, amint végez az órai feladatokkal nem vár a többiekre, nekilát dumálni, mindenbe beleszól, fegyelmezési problémák vannak, úszásoktatáson csak akkor tud egyenesen siklani csukott szemmel, ha az oktató előtte megy és beszél hozzá.
A tanár volt olyan jó fej, hogy ne tegye be a gyereket a megátalkodott skatujába, hanem ok-keresésre bíztatta a szülőket.
Nem tudom hogyan, de rábukkantak erre a pszichomókus nénire, aki másfél órát beszélt a gyerekkel, majd elmondta a szülőknek, hová vigyék még el.
Ami azóta nekik kiderült: a bajok forrása, hogy a gyereknek kimaradt a mászás. Ezért nem tud a térben csukott szemmel (lásd. siklás a vízben) tájékozódni. Javasolt nekik korai fejlesztőt, valamint egy szemészeti vizsgálatot, ami 1 helyen van az országban. Itt megállapították, hogy a kisfiú totál rejtett kancsal, annyira kikompenzálja magának, hogy ember észre nem veszi a szemén, ha ránéz. DE: ez a kompenzálás akkora megterhelés az idegrendszerének, mintha te egész nap felemelve tartanád a karodat
Na, nekem nem is kellet több, ezzel a nővel BESZÉLNEM KELL, gondoltam.
Tegnap de. másfél órát beszélgettünk. És nagyon jólesett. Összességében ettől az egy beszélgetéstől nem lettem előrébb, de megint tisztult a kép és tudom, hogy van mostmár valaki, aki ugyan dönteni helyettem sosem fog, hogy merre menjünk, de a lehetőségeket VAN KIVEL MEGVITATNI. Olyan valaki, aki ismeri az összes fejlesztési módszert, ezért nem fog hitvita szinten csak az egyik mellett kardoskodni.
érdekesség: Igi a H-ban születése után nem úgy sírt, hjogy OÁ-OÁ-OÁ, hanem azt mondta: LÁ-LÁ-LÁ-LÁ. Mivel nem ő volt az egyetlen ilyen baba (voltak vagy 3an,4en), betudtam annak: lám-lám, így is tud egy baba sírni. Na, most kiderült tegnap, hogy EZ IS EGY JEL volt, és nekünk most kell arra rágyúrnunk, hgy a gyerek sokat halljon tiszta A és O hangokat, kezdje el őket utánozni, mondogassa, mert ha nem, akkor majdna olvasáskor keverheti ezt a két betűt
Szó volt arról is, hogy fontos azon lennünk, hogy az ő problémássága ne nyomja rá a bélyegét a mi kapcsolatunkra, tehát ne nehezteléssel, csalódottsággal teli légkör vegye körül.
Ez nekem nagyon fontos momentum volt, mert H-ra SOHA nem haragudtam, mert nem volt "elég rossz" gyerek, Igivel kapcsolatban pedig mióta megszületett voltak durva érzéseim,és ezek borzasztóan elkeserítettek, mert mindeddig el nem tudtam képzelni magamról, hogy eszembe jusson, hogy legszívesebben kidobnám a gyereket az ablakon, annyira kimerültem már a sírásától/nem alvásától/ stb.

(az első zúzós 5 hétben bizony volt ilyen gondoltom is

) Meg kell mondjam, amikor elmúlit az adott helyzet, és jött az enyhülés, teljesen kiborultam, az ilyesféle érzések miatt.
Lényeg: ez a nő volt az első ember, aki nem csak a gyerekkel, hanem a gyerek-anya viszonnyal is foglalkozott. (mielőtt szakértőink figyelmeztetnek: igen, tudom, ahol eddig jártunk, nekik nem is területük ezzel foglalkozni, ők a gyerekre koncentrálnak cask) Sőt, arról is beszéltünk, hogy Hankát hogyan segítsem ebben a helyzetben.
Még felmerült egy érdekes szakmai kérdés is:
mi a jobb: először beindítani a mozgásokat és majd ahogy ezek beindulnak érlelni ezekkel az idegrendszert - akár időben a normál fejlődéshez képest jóval eltolódva
avagy: függetlenül attól, hogy mennyi mozgást képes önnállóan elvégezni, mindig a normál időben érje az összes adott életkorhoz kapcsolódó inger az agyát, és a mozgások meg majd az idegrendszer érésével jönnek.
Nem foglalt állást egyik mellett sem.
Hát e volt. Meg még egy csomó minden. Még lesz folyt. köv., érdeklődés esetén arról is beszámolok
Akata, én is kérek oltásos privit, Plííííz.
Votiv, tetszik a Józsi parókája a kádas képen
És igggen... mindig eszembe jut, hogy a természet milyen bölcs:
noha Isti nem egyszerű eset, de SZÍVDÖGLESZTŐEN jól néz ki, és mi sem tudom még mire jutunk Igimmel, de tőle is minden néni odavan, hogy milyen kis szép.
Én személy szerint Réka mosolyától is olvadok, és ha így folytatja, szerintem nagyon szép kislány lesz és a down-os gyerekeknél is mindig azt érzem, hogy olyan nagyon kedves-aranyos arcuk van.
Ha már nem lehet egyszerű gyerekem, legalább keltesen a külsejével szimpátitát a társadalomban... ez talán a nekik járó "védelmi pótlék" a Sorstól? Ez most egy elég primitív gondolat lett, bocsánat érte
