Sziasztok!
Beletelt egy kis időbe, mire átfutottam - tényleg csak átfutottam - az utolsó 40 archív és a mostani hozzászólást. Húúú! Ennyi a véleményem, és nem állok senki mellé és ellen sem.
Igazából Mamacica hozzászólása miatt írok én is.
Bár nem vagyok művészlélek, de talán mégis elég önző ahhoz, hogy egyformán gondolkodjunk.
Nekem is egy gyerekem van, egy kislány. És most úgy gondoljuk a férjemmel, hogy itt meg is álltunk.
Mikor még csak terveztük a családot, három, de minimum 2 gyerekben gondolkodtunk. Amint megszületett a kislányunk, úgy éreztük, hogy inkább egy gyerekes családmodell leszünk. Nem, nem negatív élmények miatt! Egyszerűen ez az érzés jött.
Sok dolog miatt gondoljuk így, de persze ezek a dolgok változhatnak, és lehet, hogy néhány év múlva mi is belépünk a 2 gyerekesek táborába. De most szinte biztosak vagyunk benne, hogy nem.
Az okok teljesen szubjektívek,úgymond egyéni szoc. problémákból, mentalitásunkból fakadnak.
Ami miatt "lecsaptam" erre a topikra: az az időnként feltörő leliismeretfurdalás, hogy nem teszek-e rosszat a gyerekemmel, hogy megfosztom egy testvértől.
De mindig arra az eredményre jutok, hogy biztosan jó lenne egy tesó a lányomnak, de egy meghibbant, ideges, gyagya anya?! Az gondolom nem hiányzik neki.
A lányunk most 2 éves múlt. Most így gondolkodunk. Aztán 3-4 év múlva lehet hogy újra felgyúl bennünk a láng, és vágyunk egy másik gyerekre. Lehet.
És akkor már bele merek vágni, mert tényleg akarjuk, nemcsak a lelkiismeret lökdös az újabb gyerek felé.
De ha nem jön meg ez a szikra, marad a gyerekünk "egyke". Bár ezt a környezetemben néhányan elítélik. Ezzel néha nem tudok mit kezdeni.
Tőletek most nem azt várom, hogy segítsetek eldönteni, hogy jól gondokodom-e a gyerekszámot illetően, ebben úgyis a mi családi tanácsunk dönt. Azt szeretném, ha lenne közetetek olyan (pl. Mamacica), aki hasonló cipőben jár, megosztaná valem, hogy an reagálja le a kellemetlen megjegyzéseket: "Egy gyerek nem gyerek!", mocorog-e neki is a lelkiismerete és mit kezd vele.
Persze elolvasom majd a tiltakozókat is, de nem ígérem, hogy tudok majd velük valamit kezdeni. A vita nem az erős oldalam.
Köszönöm, hogy elolvastatok!
Különben viszonylag új vagyok itt a Babaneten, egyetlen topikban vagyok törzstag, meg valamikor, talán tavasszal írtam egyszer-kétszer egy másikba is.
Bővebben is írok magamról később, ha érdekellek benneteket, de egyelőre ennyi, lehet, hogy ez is sok volt belőlem.
Sziasztok!
