Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Most először írok erre az oldalra. A segítségeteket, tapasztalataitokat, tanácsaitokat szeretném kérni.
A történetem röviden:
2 hónappal ezelőtt elhagyott a férjem. 8 hónapos a kisbabám. Azt sem tudtam, hová kapkodjak. Az indok: nem szeret már sem engem, sem a babánkat.
Most itt állok GYES-en, férj és család nélkül. Azt hiszem, mivel jelenleg nincs az egyszál drága barátnőmön senki, akivel egy kicsit kimozdulhatnék,(a babával is) új társaságot kellene kialakíanom magamnak. Igen ám...de hogyan?
GYES-en ez nem könnyű. Olvastam, hogy többek is jártak így. Sőt...nekem legalább az megadatott, hogy a terhességem alatt, és még utána is 6 hónapig volt apukája a gyermekemnek. Kérlek titeket...Ez tűnik az egyetlen megoldásnak arra, hogy túléljem az életem. Ti hogyan szereztek barátokat? Hogyan tudja az ember újra, immár kettesben a gyerekével felépíteni az életét? Tudom, hogy az interneten lehet csevegni, de vágyom arra, hogy kimozduljak otthonról. Valamelyik topikban olvastam, hogy vannak klubok is. Előre is köszönöm mindenki válaszát.
 


Szia Móni!
Először is ne keseredj el!
Másodszor pedig jó helyen vagy. Ez a babanet egy nagy klub. Vannak találkozók. Lehet ismerkedni anyákkal, akik gyesen vannak. Vagy nincsenek gyesen, vagy nem anyák még, vagy már.. Kép
Szóval van itt sokféle ember, sokféle örömmel és gonddal. Ha rendszeresen tudsz erre járni, és olvasgatni a többi topikot is, előbb utóbb biztos találsz pár szimpatikus embert. Aztán meg csak rajtatok múlik, hogy találkoztok e személyesen.

Sokan nevelik egyedül a gyereküket. Megoldják. Biztos sokkal nehezebb, de pár dologban talán könnyebb is. Ne engedd át magad a csüggedésnek, hiszen biztosan nem életfogytiglan szól ez az állapot. Remélem hamarosan gyakorlati tanácsokat is kapsz. Én szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben, de szivesen levelezek veled.

Ja, babával is ki lehet mozdulni. Van is ilyen topik, hogy hol vannak bababarát helye, bevásárlóközpontok, éttermek. Ha még nem megy a babád még egyszerűbb is.

Kép

Zsunya

 
 


Sajnálom. a történteket, de ne keseredj el.
Én ajánlom a játszótereket, ott rengeteg kismama van, sokan hasonló cipőben is járnak, barátkozz ott! Legyél nyitott, merj odamenni, kérdezni, rámosolyogni, akkor menni fog!!

Fel a fejjel, a férjed meg egy nagy szemét!
 
 

 
 

Igen, azzal, hogy egy nagy szemét, most már én is egyetértek. Egyáltalán nem érdekeljük őt. Most elmegyek dolgozni, mert szükségünk van a pénzre. 18000Ft a GYES-em, mer főiskola altt született a picim. Így neki marad a bölcsi. Talán ennek is van jó oldala, hiszen sokat tanulhat (remélem túlnyomórészt jót Kép ) a többi gyerkőctől. Időnként szenvedek mint egy kutya, időnként meg olyan haragra gerjedek, hogy...
Igyekszem ismeretségeket kötni, talán ha jobban elfoglalom magamat könnyebb lesz.
 


Szia!

Ugy olvastam ki leveledből, hogy legfőbb gondod az (többek közt), hogy alakits ki új társaságot.

Nemrég lettem anyuka, és meglepő módon teljesen átalakult a baráti köröm. Nem vesztek el a régi barátok, de nagyobb hangsúlyt kaptak azok, akik hasonló helyzetben vannak, azaz akiknek szintén van kisbabájuk /hasonlóak a gondok,ill napközben csak ők érnek rá Kép /. Ha körbenézel,neked nincsenek a szűkebb/tágabb környezetben ilyen anyukák? Emellett annyi program van, amit kimondottan kismamáknak szerveznek, babákkal(!) együtt.
- Én pl elvégeztem egy babamasszázst, ott is találkoztam sok anyukával.
- Vagy léteznek baba-mama tornák.
- Vagy ha nagyobb a baba, azt hiszem 1 év kortól már foglakozások is vannak kisgyerekek részére (ügyességi feladatok, tornák, ill. mondókákat és verseket, énekeket tanitgatnak nekik).
Ezek mind-mind jók arra, hogy más kisbabát is lásson a babád, illetve itt nem csak anyukákkal találkoznál, hanem hasonló érdeklődésű anyukákkal.
- Olvasom a Kismama újságot, ott is mindig hirdetnek különböző találkozókat (bár ezek többnyire Pesten vannak).
- Vagy kérdezd meg a védőnődet, tudd -e ajánlani kismama találkozókat. (esetleg hasonló helyzetben lévő kismamákat)
Látod mennyi lehetőség van arra, hogy barátnőket találj, akik hasonló helyzetben vannak, akik tudnak neked segiteni?
Nincs ki segitsen nektek? Olyat is hallottam, hogy pár kismama megszervezi egymást közt, hogy alkalmanként épp ki vigyáz a babákra. A kisgyerekeknek is jó, tudnak egymással játszani, (mint egy kisovi) illetve ha valaki három babára vigyáz pl egyszerre, nem egyre, az nem háromszoros megterhelés, azaz nem annyival nehezebb.
Ha bölcsibe viszed a kicsit, ott szintén csak anyukákkal találkozol, és a beszédtéma is adott, mit is játszottak aznap a kisgyerekek.

Társkeresés szempontjából szerintem jobb, ha előbb összerendezed az életed, -egyedül-, és ha már biztos lábakon állsz, akkor keresnél társat. Ellenkező esetben ki lennél neki csak szolgáltatva, ami nem jó alap egy hosszú és kiegyensúlyozott kapcsolatnak. (Másik visszaélhet a kiszolgáltatott helyzeteddel, te meg kényszernek érezheted, mivel nincs más választásod)

Nikko
Nikko
 


Kedves Nikko!

Köszönöm a válaszodat. Ezek valóban jó ötletek. Szerencsére az anyukámék a mellettünk lévő házban laknak, így mindig van segítség.
Talán, egy kicsit jobb a helyzet...elintéztem a picinek a bölcsit, és találtam egy igen jó állást. Sajnálom, hogy ennyi idősen bölcsibe kell adnom, de nem nagyon maradt választási lehetőségem. Azt gondolom, ha az együtt töltött idő minősége megfelelő, akkor nem lesz probléma. Lehet, hogy önzően hangzik, de nekem is jót fog tenni a munka.
Férfit egyenlőre az életembe nem akarok. Majd csak akkor, ha jól érzem magamat a bőrömben, és egyedülállóként is boldog vagyok.

Moncsi
 


Szia

Elárulok egy titkot, én is Mónika vagyok Kép, talán ezért is érzem úgy, hogy segiteni szeretnék!

Az nagyon jó, hogy a szüleid közel laknak, erről korábban nem is irtál. És akkor hadd kérdezzem meg, ők melletted állnak egy emberként?

Örülök, hogy tudtam ötletek adni neked. Az ötletekhez csak annyit, hogy sokszor annyira kétségbe van esve valaki, hogy nem jut eszébe az, ami máskor neki is eszébe jutna. Pl kirándulás napján hajnalban kétségbeesve hivott fel a barátnőm, hogy nem tud eljönni, mert a lépcsőház zárva, és az egyszem kulcsukat a férje elvitte. Azt tanácsoltam neki, hogy egy korán kelő szomszédot kérjen meg, engedje ki, igy is tett, és elérte még az induló buszt! Kép

Milyen állást sikerül találnod?
A bölcsit pedig ne sajnáld, nem azon múlik, ki milyen jó anya, hogy otthon van -e a kicsivel, vagy dolgozik. A lényeg, hogy felelősségteljesen döntöttél, hisz anyagi dolgok is kellenek hogy eltartsd, hétvégék pedig ott vannak, hogy együtt legyetek. A bölcsiben meg sok játszópajtása lesz, ami otthon nincs. Az babámon látom, hogy más kisgyerekkel jobban eljátszik, mint velem (mivel bennem anyát lát, nem játszópajtást)! Kép

A munka és a baba szerintem ki fogja tölteni úgy az idődet, meg lekötik úgy az energiádat, hogy egyre kevesebbet fogsz gondolni a férjedre. (El is váltatok vagy az függőben van?)
Az utolsó soraiddal teljesen egyetértek, csak akkor érdemes egy új kapcsolatot elkezdeni, ha egyedülállóként is képes vagy boldog lenni!! Ezt is meg kell tanulni!!!

Irj majd, mi van veletek! Én mindig elnézek ide, és irni fogok neked. Kép

Nikko (Mónika)
Nikko
 


Kedves Nikko!

Egy háziorvosi rendelőben sikerült munkát találnom. Ez jó, mert kötetlen a munkaidő, és a fizetés is elég jó, mert a diplomás minimálbért megkapom. Így anyagi gondjaink nem lesznek, bár a férjem mindössze egyszer fizetett gyerektartást. Ez a második hónapban már elfelejtődött.
Hétfőtől még angolra is fogok járni. Szerencsére anyuék még szabin vannak, de e mellett a munka mellett erre is marad időm. Lehet azt mondod, hogy akkor miért adom bölcsibe a babát. Azt nem tehetem meg, hogy egyik nap viszem, a másik nap nem. Ezt nem tartanám túl jónak. Ha elkezd valamit, azt folyamatosan csinálja. Biztosan én is beleszokom majd, vele együtt. Mindössze 5-en lesznek egy csoportban, ami szerintem elég jó.
Anyuék, és bátran mondhatom, hogy az egész családom egy emberként áll mellettünk.

Moncsi
 


Szia Moncsi!

Örülök, hogy rendezödik a helyzetetek! Főleg, hogy a szüleid melletted állnak, nagyon sokat tudnak segiteni. (Sokkal súlyosabbank tünt a helyzeted az első levélből.)

Egy pillanatra sem kérdőjeleztem meg a bölcsivel kapcsolatos döntésedet! Kép

Milyen főiskolára jártál? Sok maradt el belőle? Nem tudod valahogy folytatni?

Sajnos pár hétig ritkábban tudok internetezni, mert elköltözünk, és állitólag a matáv csak lassan helyezi át a vonalat, de azért néha internet közelébe fogok jutni, akkor mindig ellátogatok ide, igérem.

És az igaz, hogy egyedülállóként kell mostantól megállnod a helyed, de az nem igaz, hogy egyedül. Kép Hisz már sosem leszel egyedül, ketten vagytok már a kicsivel! Kép Ezt sose feledd! És bármilyen hihetetlen - ő még nagyon kicsi, de már most is sokat tud segiteni neked! Amikor reggel felkelsz, és ő mosollyal köszönt téged, tudod, hogy semmi nincs hiába! Érte van... Kép

Nikko
 
 


Szia Moni!

Azért, főleg, hogy ilyen szemét volt a férjed, a gyerektartást próbáld kiverni belőle, ha másképp nem megy, bírói döntés alapján! Nem csak a Tiéd a gyerek, ő is felelősséggel tartozik érte. Nem tudom, mennyi idős(ek vagytok), de benőhetne a feje lágya! Hogy lehet kijelenteni, hogy már nem szeretlek Titeket? (Még ha igaz is lenne, akkor is milyen szemét dolog ez! Főleg egy gyerekre nézve, aki kettőből lett "összerakva", az ő része is...

Neked sok sikert a munkához, azáltal, hogy anyagi oldal rendben lesz, lehetőséged lesz kimozdulni (mert sajna majdnem minden pénzbe kerül...), jobban fogod magad érezni, és magadra fogsz találni. Egy-két évesen pedig tüneményes lesz a gyerek, és szerintem lesz olyan férfi, aki akár már tőle is elolvad, és vele együtt fog vállalni Téged. (van ilyen ismerősöm, olyan szemét pasitól lett gyereke, pedig mi tudtuk előre, de ő hitt benne, hogy megváltozik... hát nem. Aztán egy ideig egyedül volt, ma társa van, és boldog, végre valaki igazán szereti, a picibe meg már önmagába is bele lehet zúgni...

Üdv
Kriszta
 


Kedves Nikko!

Köszönöm leveledet.
Szerencsére a főiskolát befejeztem, megvan a diplomám, így most elég jó esélyeim vannak ezen a téren.
Igen, azt valóban úgy van, hogy a kisfiam rengeteg örömöt ad. Nem is tudom, hogy nélküle mi lenne velem. Érte érdemes reggelente felkelni.
Amikor az első levelet írtam rettentően el voltam keseredve, de próbálom minden erőmet összeszedni, és továbblépni. De persze vannak pillanatok, amikor azt sem tudom hová kapjak bánatomban.

Kriszta!

Neked is köszönöm, hogy írtál. A gyerektartásér könyörögnöm kell. Tegnap, így 21-e táján írtam neki egy SMS-t, hogy nem kíván-e valamicske pénzt küldeni, mire felhívott, és letámadott, hogy már e
 


gyszer küldött pénzt, most minden hónapban kérni fogom ezt? Kép))
Felvilágosítottam, hogy igen amíg a gyereke nappali tagozaton tanul, addig neki ezt fizetnie kell. Erre a válasz az volt, hogy még csak 3 hete kapta meg a fizetését, nem fog mindjárt a postára rohanni. Hát ennyit az én szerető és gondoskodó férjemről, akit az életemnél is jobban szerettem. Nagyon félreismertem őt.

Örülnék, ha minél többen, és többet írnátok, mert nagyon jól esik, és az elkeseredett pillanataimban erőt ad.

Valaki mondja meg, én egyedül jártam így a világon? Vagy más is volt már ilyen helyzetben?

Moncsi
 


Szia Moncsi,
Én is írtam már egyszer ebbe a topicba, de arra nemigen kaptam választ senkitől..Kép
Gondoltam csak megosztom Veled, hogy nem vagy egyedül ilyen helyzetben, bár az enyém azért annyiban más, hogy az én férjem nem hagyott el, szegény tragikusan elvesztette életét egy balesetben, amiben vétlen volt, ő nagyon jó apuka lett volna és nagyon szerettük egymást. Neked talán a gyűlölet erőt is adhat a továbblépéshez, nekem még sokáig fog tartani amíg összeszedem magam. És az én kicsim még nem született meg, januárban fog. Akkor viszont én is szívesen találkoznék majd anyukákkal, akik egyedül nevelik a gyermeküket, akár Veled is, hiszen átérzem amit írtál, hogy az embernek új ismerettségre van szüksége, hogy jobban magára találjon...
Krisz
Krisz
 


Kedves Krisz!

Én nem is nagyon tudok neked mit írni, hiszen úgyis minden elcsépelt. Teljesen átérzem a fájdalmadat, hiszen a végeredmény ugyanaz. Persze nekem még megvan az esély, hogy ha nagyon nem bírom, hát felhívom. Neked már nincs. Az unokatestvérem hasonló cipőben jár, most volt a férje temetése csütörtökön.
Nagyon szívesen leveleznék veled, ha neked is van kedved.
Az e-mail címem:
zagori@axelero.hu.
Nagyon örülnék, ha írnál nekem.
Merre laksz? Van segítséged?
Nagyon sajnálom ami történt veled, de tudom, ez kevés...
Írj,ha gondolod.
 


Tudod Krisz, ez szörnyű, és talán ezért nem kaptál választ. Amikor olvastam a történetedet, összeszorult a gyomrom, és amikor írni akartam, rájöttem, hogy nem tudok mit - erre nincsenek szavak!
Ráadásul, ha jól emlékszem, olyan friss volt - röviddel a párod halála után írtál.

Hidd el, borzasztóan sajnálom, és azt is, hogy nem írtam egy-két bátorító szót.

Csak remélni tudom, hogy ici-picit jobban vagy, és a gyermekedre tudsz koncetntrálni. Addig amíg meg nem születik, talán még könnyebb is: tartanod kell magad, nem engedheted meg, hogy teljesen összetörj - ösztönösen véded a picit.
(én az anyut veszítettem el, amikor 7 hónapos terhes voltam) - akkor "szinte" nem is fájt - ahogy kibújt a kicsi, rámszakadt minden, és akkor tört ki a fájdalom. Elő jöhetnek az elfojtott érzések (hogy már nem láthatja, nem segíthet, minden).

Remélem, minden rendben lesz a terhességeddel, vigyázz magadra és a kicsidre!

Kriszta
 


Kedves Kriszta, Móni!
köszönöm a bátorító szavakat, igen tudom én, hogy nem lehet mit mondani, hiszen ez az egész tényleg borzasztó, és itt a szavak nem segítenek. Most már látom, nincs rosszabb egy szeretett társ elvesztésénél, főleg hogy előttünk állt az élet, talán csak az ha a gyermekét veszíti el az ember, vagy a szüleit... Kegyetlen a sors, és mindíg azt kérdezem magamtól, miért mi? Miért velünk történt, és éppen most?? És nincs rá válasz.. nem is akarnék én senkinek rossz hangulatot okozni, de írni azért jólesik Róla. Móni, majd küldök mailt, persze szívesen levelezek, legalább addig is mással foglalkozom..
Kriszta, igen igazad van a babával kapcsolatban, és neked is rossz lehetett nagyon, én már most is küszködök ugyanezzel a gondolattal, hogy nem ismerheti meg, nem segíthet..pedig példás apuka lett volna..
Krisz
Krisz
 


Kedves Móni!

Most lehet, hogy úgy érzed, hogy csak Te jártál így, de hidd el, hogy ez ellen senki sincs beoltva és akármennyire is úgy érzed, hogy Te mindent megtettél, minden kapcsolat két emberen múlik. Az élet meg felépíthető kettesben is, csak egy kicsit más a szereposztás. Persze így azért egy kicsit bonyolultabb, mert így állandóan mindent mindig szervezni kell, de megoldható.
Én a manót születése előtti második hónap óta nevelem egyedül s ennek már több, mint 3 éve, szóval mesélhetek... Azt hiszem, én is egy hasonló kérdéssel kezdtem a babanetet, mint most Te és akkor nagyon jól esett, hogy többen is válaszoltak :-)) Szóval most lehet, hogy azt néha azt hiszed, összeomlott a világ és Te vagy a legszerencsétlenebb, de amire szép lassan kialakulnak az új dolgok az életedben (munkahely, mint ahogy írtad, bölcsi, stb.), észre sem veszed és már ki is alakult az új életed. Közhely, de mindenhez idő kell.
Az előttem szólók már olyan sok okosat mondtak, hogy sokban csak ismételhetem őket. Az új ismerettségek kialakításához szerintem első számú a megfelelő nyitottság, ami alkat kérdése (nekem ezt az elején kifejezetten erőltetnem kellett). Emellett érdemes mihamarabb az olyan komplexusoktól megszabadulni (ha vannak), hogy Te most valamivel kevesebbet érsz, mert elhagytak. Nekem az eset csúnyán beletiport amúgy sem túltengő önbizalmamba és ezt esett talán a leginkább nehezemre. De hidd el, senkinek sincs a hátra írva!
Ha a társaságról beszélünk, ezt két részre bontanám. Gyerekkel gyerekes társaságot találni elég könnyű. Gondolom, még nem jártok aktívan játszótérre, de ott a későbbiekben nagyon hamar kialakíthatók kapcsolatok. A fő terület a homokozó :-) és nem árt, ha rendszeresen ugyanoda jártok, mert általában mindig ugyanazok az emberek mennek egy adott játszótérre. A baba-mama klub is jó ötlet, babaúszás, stb. És lehet, hogy nem is kell túl messzire menni... Én több régi, "elfelejtett" ismerőssel vettem fel a kapcsolatot, akiről tudtam, hogy gyerekük van, főleg ha esetleg elváltak.
Más kérdés, ha felnőttek társaságára vágysz, akikkel nem a pelenkázásról vagy a böfiztetésről akarsz beszélni. Egy egyedülálló anyának talán ez a legnehezebb része (legalábbis nekem ez). Az ismerettség kialakítható a munkahelyen, de el lehet menni különféle kultúrális szervezetekhez, a nyelvtanfolyam is jó lehet, vagy tánciskolába, ha esetleg van rá affinitásod, vallási közösségbe. (Ezek nálam úgy szoktak lenni, hogyha végre megszervezem a gyerekvigyázást és időm, illetve pénzem is van, hogy elmenjek, tuti, hogy senkit nem találok, aki eljönne velem...)
Azt nagyon bölcsen írtad, hogy új kapcsolatot csak akkor vállalsz, ha egyedül rendbe jössz! Ez nagyon jó, hogy ezt így látod, mert sokan belemenekülnek egy másik kapcsolatba, ahol még nagyobbat sérülhetnek, ha előtte nem találtak vissza önmagukhoz.
Ha bármi kérdésed van, szívesen válaszolok, akár magánban is (címem a névre rákkatintva) :-)!
Szia,
Cicamama
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

cron
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó