Társalgó főoldal » Várandósság » Elvesztettem a kisbabámat

Köszi Kukacz,már számolom a napokat,hogy végre tesztelhessek.Még egyszer köszi!

SZiasztok!
Biztatásként írok, mert egy éve ilyenkor nagyon neki voltam keseredve. 14 hetesen vetéltem el. A lelkem annyira szerette volna a babát, hogy bár már nyolc hetesen elhalt, csak hat hét múlva kezdtem vérezni. Még akkor sem akarták elhinni a kórház ambulanciáján, hogy baj van. Pedig az akkori rosszullétem már nem hasonlított a terhességet jelzőkhöz- Folyamatosan hánytam, és alig láttam, úgy fájt a fejem. Az orvosom szabadságon volt, idegenek között harcolni a műtétért... Nem volt könnyű. Aztán kaptam Bromocriptint, hogy a mellem ne gyulladjon be, meg mondták, hogy három hétig tartózkodjunk a házasélettől. Aztán csak vártam, hogy megjöjjön a mensesem. Már három hónapja volt a műtét és még mindig semmi. Elmentem a dokihoz, ő mondta, hogy jöjjek vissza egy hónap múlva, majd ad valami hormont. A terhességet kizárta. Végül az én kérésemre átküldött UH-ra, hogy megnézzék minden rendben van-e. A legnagyobb rendben volt a tízhetes Marci. Az UH doktornőnek felállt a karján a szőr a gyönyörűségtől, kicsit a szeme is könnyezett. Ő diagnosztizálta a vetélést. Marci március 24-én született. Egy évvel azután, hogy a másik baba megfogant. Úgyhogy fel a fejjel! Sofka

Kedves Kukacz'
Nagyon aranyos vagy, reszemrol a szerencse, hogy Ratok talaltam. Ismerem a tenyeket, sajnos meg kell ismerkednem veleuk, pedig en szentul hittem, hogy velem nem tortenhet meg, es mikor a szemembe mondtak, akkor sem hittem el, mert semmit nem ereztem, tokeletesen jol voltam. 18 nap telt el a mutet ota, kivancsi vagyok, mikor fog megjonni. Ugy varom, mint a messiast A mellem mar kapcsolt es felere csokkent, a test sajnos a sivar valosag ele allitja az embert...en ugy erzem belul is minden ok, de hetfon megyek az orvoshoz, o biztos tobbet fog latni. Nehezen, de lassan visszarazkodom a hetkoznapokba, most latom mennyire szintelen minden es valoban masallapot, mikor gyermeket var az ember, megtelik gondolattal, alomokkal, tervekkel a feje. Engem olyan erzes toltott el, mintha egy mezescsuporban fekudnek. Boldogsag es teljesseg. Most vagyom ezutan, mint egy kabitoszeres a napi adagja utan....lassan telnek a napok...

kEDVES aNDI!
mÉG VALAMI. Mikor ez az egész történt, emlékszem, nagyon nehezen rázódtam vissza az életbe, pedig két aranyos lányom itthon várt. Rendszeresen felébredtem éjszaka, felvertem a férjemet is, jobbnál jobb ötletekkel traktáltam: Adjuk el a házat, építsünk másikat, stb. Aztán két dolog jött be. Az egyik, az, hogy átrendeztem az egész lakást. A másik pedig, hogy elutaztam a srácokkal, a férjem nagygyerekeivel, meg a mi két kisebbünkkel a Balatonra. Egyszerűen nem volt időm szenvedni. Végül pedig aktívan diétáztam, futottam és tae-boztam (lehet, hogy nem így kell írni). Mindaddig, míg ki nem derült, hogy lakóm van. Sofka

Szia Andi!
A mensid a műtét után 4-6 héttel fog megjönni.Nekem szerencsém volt 30 napra rá megjött.Ha ugyis mész a dokidhoz,kérd meg nézzen hormonszinteket,az sokmindent megmutat,és legalább gyorsabban telik az idő és történik is valami.Sok sikert és kitartást!Brigi

Koszi-koszi, aranyosak vagytok. A dokim imad hormonszintekert szurkalni, szoval biztos elkuld...bennem is rengeteg tettvagy van, alig varom ,hogy mehessek mozogni es en is dietazom Jelentkezem kedden, hogym it mondott az orvosom. Koszi Lanyok meg egyszer))

Sziasztok, Andi, latod, én pld egyik terhességem alatt sem éreztem mézescsuporban magam, faradt voltam, hanytam, szédelegtem, meg ilyenek... Ok, tervezgettem, de valahogy nem fogtam fel, hogy a hasamban van Valaki, pedig nagyon örültem Nekik... 2 elveszitett terhesség utan a 3. sikeres lett: mint fentebb irtam, van egy szuppper fiam , de amikor a hasamban volt, nem voltam az a röpködös kismama, akikröl olvas az ember... Végig rosszul voltam, talan a fiam testosteronjatol...Aszongyak, sok mama nem birja, ha mas nemü (azaz fiu) a babaja, és rosszul van.Ennek ellenére tervezgettem... Mind a 3 kicsinél... Szerencsére, végre, valahara a 3. terhességet ki tudtam hordani!!! Puszika, kitartas, irj, irjatok!!!

Szia Kukacz!Látod ezért mondjuk,hogy a remény hal meg utoljára,bizni kell,neked 3x-ra csak sikerült.Remélem én most már nekem is fog /7x-re/.Jujj!Még kimondani is sok!De ne adom fel.Még másfél hét és kiderül.

Brigi, tovabbra is Veled vagyok, ne add fel!!! Csodallak a batorsagodért!!!

Sziasztok! Örülök,hogy rátaláltam erre a topicra,mert talán erőt tudok adni történetem "végeredményével".Csodálok Mindenkit,aki többszöri vetélés után sem adja fel a reményt!!!!!!!Én 2000 tavaszán végre teherbe estem,de a pici a 12.héten meghalt.Egy csodálatos időszak /hányinger semmi,boldogabb és energikusabb voltam mint valaha,az UH egy tökékletes kis "miniembert" mutatott-mindennap boldogan néztük a felvételeket.../után egyik napról a másikra,hajnalba halvány rózsaszín lett a WC papír...Először azt hittem,most lenne itt a mensi ideje,talán azt jelzi,de mikor reggel folytatódott,hívtam az orvosom.Mivel nem egyszerűen estem teherbe-peteérést segítő gyógyszert szedtem-,kétségbeestem és míg a kórházba értem,már sírtam a taxiban.Az UH-on majdnem elájultam-az én örökmozgó pocaklakóm mint egy pici kinderfigura,mozdulatlan.Az orvos úgy tett,mintha hülye lennék-nem baj majd szerdán megnézzük újra/mivel akkor volt ügyeletes/,adjunk meg "neki" esélyt,1%!!!!!!!!,hogy még él...Azt hiszem,ha nem jön véletlenül be egy másik orvos,és nem kezd el vigasztalni-talán el is hiszem,hogy van remény.Szóval elküldött,hogy otthon pihenjek!!!!!!!!!Azt a napot senkinek nem kívánom.A kollégák,barátok folyton hívtak én pedig megállás nélkül zokogtam.De a szüleimnek és a páromnak nem mertem elmondani,csodára vártam...Aztán este görcsölni kezdtem, s mire hívott a párom a munkahelyéről,nem bírtam tovább...Ő mondta /kérdezte?/ ki először:"Meghalt a gyerek???!!!!".Talán akkor éreztem igazán,itt most vége,nincs tovább remény.10 percenként telefonált,én egyre rosszabbul lettem,hajnalban már nem bírtam tovább,hívtan az orvost.Mondanom se kell nem arattam osztatlan sikert...Közölte,mire beérek ott lesz.De már nem volt több időm,mire a kádba léptem,hogy letusoljak,vmi kiszakadt belőlem,s ahogy odakaptam a tenyeremben tartottam egy "csomagot".Lemostam,egy kis üvegbe tettem/gondoltam biztos megvizsgálják/,lefürödtem,s irány a kórház.A taxiban már az ájulás környékezett, ömlött belőlem a vér.Az orvos telefonált a műtőbe:"Lesz egy befejezés!",majd az üvegre nézett,s kérdésemre/ez a baba?/közölte:"Ez Az".A műtét előtt WC-re küldtek,ahol egy nagy loccsanással távozott a lepény,mint egy leeresztett lufi.Ezek után a műtőasztalra úgy feküdtem fel, hogy l!csepp vér volt a betétemen.MINDENT a műtőn kívül hagytam!!!!!!!!!!!!!!Mire az altatásból felébredtem a párom szorította a kezem és puszilgatott,ott sírt Ő is az ágyamnál.Az udvaron pedig ott cigarettáztak a mindenórás kismamák... Az üvegcse nálam maradt,a kutya sem volt Rá kiváncsi,így nem csoda ha a szövettan nem állapított meg semmit.A doki egyébként is felháborodott a kérdésemen,hiszen költői túlzásokkal kísért mondandója:"évi 150000 vetélés van,csak nem hiszi,hogy mindnél elvégzik?! Ez egy nagyon drága vizsgálat!" Szóval talán érthető,hogy "3 hét múlva újrakezdjük Erika"- nem 3 hét és nem Vele történt. Mindenkinek ajánlom dr.Czeizel Endrét,aki nekem nagyon sokat segített.Ő igazi EMBER, az anyákért és a magzatokért mindent megtesz.Én a padlón voltam,mikor felhívtam,de Ő rögtön reményt adott és megoldást keresett!!!!!!!!S a megoldásnak itt a gyümölcse/i/,hiszen 2002.február 8-án két gyönyörű kisfiúnak /egyik szőke,a másik barna/adhattam életet. Még most is könnybe lábad a szemem,ha arra a napra gondolok...Szóval Brigi és Andi HAJRÁ!!! Én nagyon szorítok Nektek és minden leendő anyukának!Saci! Kívánom,hogy Te is újra átéld ezt a csodát,s egy egészséges pici baba boldog mamája légy.Azt hiszem a Te tragédiád a legnagyobb,hiszen Te már ismerted,ölelted,szerethetted megszületett kisfiad!Ne add fel,én hiszem,hogy hamarosan Te is boldog édesanya leszel! Kukacz,Kriszi!Nektek pedig őszintén gratulálok! Ha vkit kifelejtettem bocsánat,de kicsit hosszúra nyúltam....Mindenkit üdvözlök! Erika

Sziasztok lányok!
Ma reggel ismét megjött,igy ujabb honap probálkozás elé nézünk.Nem kesergem,a doki azt mondta,még egy honap,és ha semmi akkor egy kis gyogyszerrel besegitünk.Nekem csak az furcsa,hogy eddig mindig terhes maradtam,amikor akartam,most pedig 2.honapja semmi.Most kezdem átérezni azok bánatát aki évek ota probálkoznak.Azzal telik a honap,hogy várom mikor a legideálisabb/peteérés/,majd azt hogy meg fog jönni vagy nem.Szoval nem bánkodom,most ugyis majd nyaralni megyünk,csak el telik ez a honap is,talán most már sikeresebb lesz.Mindenkinek sikeres babásodást kivánok.Brigi

Sziasztok!
Köszi mindenkinek a biztatást. A nyaralásról ugyan nem hárman jöttünk, vissza, de sikerült egy kicsit feltöltődnünk. Még 2-3 hónap türelem és újra beültetés.
Petrakovacs
Mindketten Rh- -ok vagyunk, az immunológiai vizsgálatok során találtak eltérést, ami a vetélések oka lehetett.
P.Brigitta
Szurkolok, biztos sikerülni fog.
Telia
Gratula a három királylányhoz és a sok energiádhoz.
Andrea
Most pihenj, erősödj meg testileg-lelkileg és észre se veszed, eltelt a három hónap és újra lesz pocaklakód.
Erika
Kösz a biztatást. Szerencsére a férjem minden rossz hírnél mellettem volt mert én mindig azonnal zokogásba törtem ki és 1-2 napig szinte megállás nélkül sirtam.

Mindenkinek sok erőt kívánok
Vigyázzatok Magatokra
Sac

Brigi!
Egyszerre írtunk. Sajnálom,hogy nem sikerült, a nyaralás jót fog tenni. Érezzétek jól magatokat, pihenj sokat.
Sac

Brigi!
Jo nyaralast!!! Pihend ki magad!!! Ne szamolgasd nagyon a napokat, engedd el Magad!!! Minden ok lesz!!! Milyen gyogyszerrel akar besegiteni a doki?

Szia Kukacz!
Fogalmam sincs milyen gyogyszert akar adni,csak hétfőn beszéltünk telefonon,és akkor mondta,hogy várjuk meg még ezt a honapot,ez lesz a 3.honap és ha nem jön össze,akkor majd megbeszéljük,mit szedjek.Ugyebár igy 32 évesen nem nagyon érek rá évekig probálkozni.Reméljük a legjobbakat!Brigi

Sziasztok!

Már régen olvasgatlak Titeket, mélyen együtt érzek Veletek! Eddig nem szóltam hozzá, mondván, velem ilyen szörnyűség nem történhet meg. Hát sajnos megtörtént. Igaz, még nagyon pici volt a terhesség, nem egész 6 hetes, de mivel már van egy gyerekem, nagyonis tudom, mit veszítettem el. Eddig azt hittem, mindennap egy kicsit jobb lesz, de ma éjjel azt álmodtam, hogy ultrahangon vagyok és 12 hetes, élő babám van. Olyan szörnyű volt utána felébredni! Nem tudom, mikor fogom túltenni magam a vetélésen, mert elfelejteni soha nem fogom, az biztos.
A kisfiammal, aki most másfél éves, hosszú idő (majdnem 2 év) után sikerült teherbe esnem, meg is lepődtem, hogy most alig 3 hónap alatt megfogant a Pici (napra pontosan 2 évvel a kisfiam után). Sajnos úgy néz ki, ez a küzdelem is hosszabb lesz.

Igyekszem mégtöbbet foglalkozni a családommal, de napközben, mikor a kisfiam alszik és én egyedül vagyok, sokszor a vetélésen kattog az agyam és azon, hogy mitől következett be, mit emeltem, mit csináltam rosszul, stb.

Kicsit hosszúra sikeredtem, köszönöm, ha elolvastok,
Annamari

Annamari,

sajnálom. Tudom, hogy mit érzel, sajnos volt benne részem, kétszer is. Nekem is megvolt már a kisfiam, utána jött két sikertelen terhesség, és ezután a kislányom. Elfelejteni soha nem fogom, de az idő tényleg segít, és ha majd megszületik a kistesó Nálatok is(mert meg fog, biztosan), akkor kevésbé fog fájni.
Azt pedig felejtsd el, hogy Te hibáztál valamit, sajnos van ilyen, és bár közhely, de nagyon igaz, hogy ha egy terhesség elég erős, akkor akár szekrényt is tologathatsz, nem lesz semmi gond. Én ugyan nem tologattam szekrényt, de a kislányom pont egy nagyon zűrös időszak kellős közepén fogant, alig ettem már hetek óta, idegeskedtem, és persze nem is gondoltam, hogy a kisasszony pont azt a hónapot választja magának, úgyhogy utána meg azért rettegtem, hogy nem ártottam-e a babámnak. Szerencsére nem.
Dokid mit mondott? Műtétre is szükség volt?
Tényleg jó, ha a kisfiadra koncentrálsz, próbálod magad minnél jobban felkészíteni az újabb terhességre, így talán az első hetek félelmét is csökkenteni tudod, és ha a doki zöld utat ad, akkor hajrá!
Bocsánat, ha kicsit zavaros lettem, lényeg, hogy NE HIBÁZTASD MAGAD!
sok pusz
Zulu

Annamari!
Biztos hallottál már geréb ágiról, tudod, aki otthonszüléseket kísér. Ő mondta nekem annak idején hasonló helyzetben, hogy nem vagyok hibás. Nem lehet lélekben ölni, túlterhelni. ha a baba életképtelen, meg kell próbálni elengedni. Nem tudom sikerült-e. Ha elolvasod a történetemet, lehet, hogy Benned is felmerül a kérdés, nem ő jött-e vissza. Nekem úgy tűnik. sofka

Kedves Lanyok!

Sajnos en is pontosan aterzem mit jelent elveszteni a kicsit. Januar 4-en az en kismanomat is eltavolitottak. A 12. heti UH-ra mentunk, de mar nem volt szivhang...
Le se lehet irni, hogy mit ereztem... annyira ures volt a vilag, annyira felesleges volt minden. Amikor a mutet reggelen felebredtem, rogton a hasomhoz nyultam, s elkezdtem bogni. Semmi mast nem akartam, csak visszakapni ot. A mutet elott megkertem a dokit, hogy nezzuk meg meg egyszer a szivhangot, meg akkor sem akartam elhinni, hogy mi is tortenik.

En mar elkepzeltem a kicsimet, ahogy az elso lepeseit tette meg, amikor eloszor mentunk ovodaba. Minden almom romokban hevert...
Az elkovetkezo napokban csak sirtam a ferjemmel egyutt. Senki mas nem szamitott, csak a kicsi. Rengeteget beszeltunk errol, s azt hiszem ez segitett. Nem csak egymassal, de baratokkal, csaladtagokkal is. Ok mindig ott voltak, s meghallgattak engem. Ha nem beszelhettem volna, akkor azt hiszem sokkal nehezebb lett volna minden. Neha ugy ereztem, hogy semmi masrol nem is beszelek, de jo volt kisirnom magambol.

A mensim 8 hetre jott meg, s az elkovetkezo honapokban teljesen rendszertelen lett. (40 napos Szerencsere mar rendszeres lett.)

Az ido tenyleg segit, enyhiti a sebeket. S nem szabad hatrafele nezni. Ez nem azt jelenti, hogy el kell felejteni, ami tortent, hanem azt, hogy nem szabad a multban eltemetkezni. Nem szabad mindig az elveszett babara gondolni, el kell engedni ot. Meg kell siratni, gyaszolni, s neha ez tobb honapon keresztul tortenik. Kinel hosszabb, kinel rovidebb. En sajnos elkovettem azt a hibat, hogy a baba fontosabb lett szamomra, mint a parom. Aztan valahogy az elmult honapokban helyrerazodtam... A parom itt van, mindig is itt volt velem, s o nagyon szeret. S ezt nagyon jo tudni.
Meg mindig nagyon szeretnenk kisbabat...

Nagyon sok erot kivanok Nektek, s mihamarabb gyogyulast!

Annamari! Adj magadnak egy kis idod! A sebeid meg tenyeleg nagyon frissek, de idovel konnyebb lesz! S tenyleg ne hibaztasd magad! (en is ezt tettem nehany hetig)

Minden jot!

Eszti

Sziasztok!

Köszönöm, hogy válaszoltatok.

Zulu!
Nem, nem volt szükség műtétre, kiürült teljesen a méhem. Neked a vetéléseid után mennyi idővel fogant a kislányod? A dokim azt mondta, 3 ciklus után próbálkozhatunk újra, de én várni szeretnék; szerintem nem tudom magam ennyi idő alatt túltenni a dolgon, azt meg nem szeretném, hogy később esetleg egy komolyabb depresszió vagy akármi formájában visszaüssön. Így inkább várunk egyelőre.

Sofka!
Elolvastam a történetedet, kirázott a hideg. Örülök, hogy a végén minden jól sült el!

Eszti!
Igyekszem nem hibáztatni magamat, gondolom, az idő majd ezt is megoldja, ahogy minden mást is.

Annamari

Annamari,
az jó, ha nem kellett műteni.
Mi a 3 hónap leteltével rögtön próbálkoztunk, szerencsére sikerrel.
De tényleg Te érzed, mikor mersz újra belevágni, mikor gyógyultak be a sebek. Azt pedig tökéletesen látod, hogy ezt a veszteséget fel kell dolgozni, nem elnyomni, túllenni rajta, stb, hanem feldolgozni. És ez mindenkinél egyéni, hogy mennyi időt vesz igénybe. Én a 2. vetélés után annyira kikészültem, hogy években gondolkoztam, aztán szép lassan csökkent a kitűzött idő, és mire letelt a 3 hónap, úgy éreztem, menni fog.
Zulu

Sziasztok, Szia Annamari!

Én is elvesztettem a kisbabámat, már több, mint 3 éve. Még mindig nagyon fáj, és nincs olyan nap, amikor ne gondolnék Rá. Sejtem, hogy mit érzel most. Amikor 12 hetesen kiderült, hogy elhalt a babám, műteni is kellett. Egy kórteremben feküdtem abortuszos lányokkal, asszonyokkal. Az egyikük egy idősebb roma nő, megjegyezte, hogy engem mennyire megvisel ez a dolog. Vígasztalni próbált és azt mondta: "Ha egy gyereknek el kell mennie, had menjen. Amelyik egészséges, azzal akár vasakat is emelhetsz,akkor is megmarad." Igaza volt. Kb. fél év telt el, mire elég erősnek éreztem magam a következő babához. Nem volt semmi gond, megszületett Krisztián. Túlhordással, végig teljesen zárt méhszáj. Egy éves se volt még, amikor megint vágyakozni kezdtünk egy babára. Rögtön összejött, de most nem tudtam semmit pihenni, segítségem senki nem volt, a 13-14 kilós kisfiamat cipeltem végig a 9 hónap alatt, közben költözés, az új ház rendbetétele, 4 hónapos terhesen végiggyomláltam , kapáltam, füvesítettem a kertet. És olyan jól éreztem magam /az első 3 hónap rókázásának is csak örültem, mert arra gondoltam, hogy akkor minden okés odabenn/, hogy csak na. És megint 1 hét túlhordás, semmi gond. Szóval ne hibáztasd magad, a természet bölcs.

Az elvesztett kisbabámat Balázsnak hívták volna. A következő két fiúnak nem tudtam ezt a nevet adni, már foglalt lett a neve a szívemben.

Szia Zulu,
nem is tudtam, hogy Te is. Olvastam, hogy Maca szíve teljesen okés, nagyon jó!!!

Sziasztok!

Mona&Máté

Mona,
sajnálom, hogy pont ebben a topicban futottunk össze. Én is így voltam a rókázással, mindenki hülyének nézett, hogy örültem neki. De így legalább tudtam, hogy minden oké.
Nekem is missed ab. volt a 2. vetélésem.
Meglestem a profilodat, kész férfi már Máté!
pusz
Zulu

Még valami: Mikor Marcipán jöttéről már megbizonyosodtunk nem mondtuk el senkinek. Még ma is van, akivel hosszabb ideje nem beszéltem, tudott a vetélésről, és csodálkozv anézi a babakocsit. sofka

Sziasztok
én eddig még csak olvasgattalak benneteket. csak azt tudom levonni hogy az ember erősebb mint legmerészebb álmaiban gondolná magáról. és valóban, senki el sem tudja képzelni mi zajlik le ilyenkor és ezután és hónapokkal, évekkel ezután az anyákban, akiknek nem sikerült anyákká válni.
És hogy kívülről nem látszik, élünk, dolgozunk, nevetünk, de közben senki nem látja ami legbelül van és néha a magányos sétákon vagy estéken előtör. De már "lerágott csont" és nem igazán illik beszélni róla a sorstársakon kívül senkivel.

Az a kérdésem van hogy aki a 3. harmadban vagy szülés után vesztette el a babáját, mennyit várt a következő fogamzással? Tudom hogy a minimum 6 hónap. Tegnap voltunk genetikusnál és nagyon csóválta a fejét és azt mondta 13-15 hónapot várjunk. Én biztos nem bírok ki annyit. De félek is mi lesz ha elveszitem majd a magzatot mert nem vártam eleget. Most azt gondolom abba végleg belebetegednék.

Mi a szülés után 9 nappal vesztettük el Bálintot, ez 3 hónapja történt. tegnap kaptuk meg a zárójelentést a klinikáról és csupa szörnyüség áll benne amit nem is értek. Számtalan fejlődési rendellennessége volt. Viszont nem találtak örökletes genetikai betegséget, ami biztató. De akkor is várnunk kell. Jaj de hosszú ez az idő!
Erőt merítettem a történeteitekből.
Puszi

Sziasztok!

Sajnos mi is közétek tartozunk. Megahalt a kislányunk mielőtt megszületett volna. Juni 5-re voltam kiírva, teljesen panaszmentes terhesség után juni 6-án bementem, hogy szerintem szülök. De már nem volt szívhang, és én 12 órás vajúdással megszültem a 3980gr halott kislányt. Teljesen egészséges volt de halott, köldökzsinor baleset történt ...

Moncsi, igaz nekünk még csak a boncolás eredménye van meg de az alapján is teljesen egészséges volt a babánk, a Dokink két ciklust mondott amit ki kell várni. Aztán az 5 hetes vizsgálaton azt mondta nyugodtan próbálkozhatunk. Persze rá egy hétre megjött a mensim és szerintem most sem fogant még meg. De mi sem tudunk várni, minden nap egy örökkévalóság.
És mivel indokolja a Doki, hogy várjatok?? Én mindig kikérdezem, hogy mit miért mond.

Nagyon sok erőt kívánok mindannyiotoknak!!

Szilvi

Drága Szilvi,
Ó Istenem, egy babát így megszülni... őszinte együttérzésem. Pontosan ugyanez történt itt az én városomban Balassagyarmaton is, májusban, amikor én Vácon voltam a szülészeten. Azzal a különbséggel hogy az a mama már 2 hete benn feküdt "biztonsági okokból" mert túlhordta a babát, egyik reggel aztán mondta hogy szerinte nem mozog és valóban... (azóta bármi gyanús jel van, azonnal császármetszés...)

Dehát egészséges volt, hogyan történhetett?? Hogyan lehet ezt elkerülni! Sehogy?
Tudom, hogy az egyetlen ami miatt kibírod, az a következő babába vetett hit! Én is így vagyok!

A genetikus azért javasolta hogy várjunk, mert a WHO nemzetközi kutatásai szerint a következő magzatnak akkor a legjobbak az esélyei ha az anya normál szülés után 13, császár után 15 hónapig nem esik teherbe.
Ez a pihenőidő segít az anyai szervezetnek ugyanolyan formába jönni mint azelőtt, az anyai szervezet (izmok, szövetek) regenerálódása, a teherbeesés sikere, a terhesség megmaradása, kihordása, és egészséges, érett, megfelelő súlyú baba születése szempontjából.
Ugyanezt olvastam Czeizel könyvében is, azzal a megjegyzéssel hogy a baba elvesztése idején ebből 3 hónapot meg lehet spóroloni az elmaradt szoptatás, babagondozás miatt.
Viszont a Kismama újságban Boros doktornő azt írta hogy hüvelyi szülés után 3, császár után 6 hónapos várakozás elegendő. És számos olyan történetet ismerek és anyukákat is akik egészséges babát szültek 3-6 hónapos szünet után bekövetkezett terhességből. Mellettem a kórteremben ikreket szült császáros mama harmadik babája született szintén császárral, pontosan 12 hónappal az ikrek születése után. (nem direkt esett teherbe, szoptatott és gyógyszert is szedett és mégis, de csak 4 hónapos terhesen fedezték fel a picurt )

Neked melyik kórházban dolgozik az orvosod?
Olyan erős, ruganyos és egészséges a szervezeted hogy azonnal visszanyerte régi teljesítőképességét?

Akármit is döntesz én tiszta szívből kívánom hogy egészséges babátok, babáitok aranyozzák be az öszetört szíveteket!!! Minden jót!

Drága Szilvi,
Ó Istenem, egy babát így megszülni... őszinte együttérzésem. Pontosan ugyanez történt itt az én városomban Balassagyarmaton is, májusban, amikor én Vácon voltam a szülészeten. Azzal a különbséggel hogy az a mama már 2 hete benn feküdt "biztonsági okokból" mert túlhordta a babát, egyik reggel aztán mondta hogy szerinte nem mozog és valóban... (azóta bármi gyanús jel van, azonnal császármetszés...)

Dehát egészséges volt, hogyan történhetett?? Hogyan lehet ezt elkerülni! Sehogy?
Tudom, hogy az egyetlen ami miatt kibírod, az a következő babába vetett hit! Én is így vagyok!

A genetikus azért javasolta hogy várjunk, mert a WHO nemzetközi kutatásai szerint a következő magzatnak akkor a legjobbak az esélyei ha az anya normál szülés után 13, császár után 15 hónapig nem esik teherbe.
Ez a pihenőidő segít az anyai szervezetnek ugyanolyan formába jönni mint azelőtt, az anyai szervezet (izmok, szövetek) regenerálódása, a teherbeesés sikere, a terhesség megmaradása, kihordása, és egészséges, érett, megfelelő súlyú baba születése szempontjából.
Ugyanezt olvastam Czeizel könyvében is, azzal a megjegyzéssel hogy a baba elvesztése idején ebből 3 hónapot meg lehet spóroloni az elmaradt szoptatás, babagondozás miatt.
Viszont a Kismama újságban Boros doktornő azt írta hogy hüvelyi szülés után 3, császár után 6 hónapos várakozás elegendő. És számos olyan történetet ismerek és anyukákat is akik egészséges babát szültek 3-6 hónapos szünet után bekövetkezett terhességből. Mellettem a kórteremben ikreket szült császáros mama harmadik babája született szintén császárral, pontosan 12 hónappal az ikrek születése után. (nem direkt esett teherbe, szoptatott és gyógyszert is szedett és mégis, de csak 4 hónapos terhesen fedezték fel a picurt )

Neked melyik kórházban dolgozik az orvosod?
Olyan erős, ruganyos és egészséges a szervezeted hogy azonnal visszanyerte régi teljesítőképességét?

Akármit is döntesz én tiszta szívből kívánom hogy egészséges babátok, babáitok aranyozzák be az öszetört szíveteket!!! Minden jót!

Moncsi, a ti terhetek nehezebb, ti láttátok a babátokat, és ezekre a fájdalmakra tudjuk nincsenek szavak.

Nálunk nem hibázott senki. Csütörtök délben voltam bent a kórházban CTGn és keringésvizsgálaton minden teljesen rendben volt. Másnap kellett újra mennem. Péntek délben már csak azt tudták megállapítani, hogy halott a baba. De elkezdődött már a szülés, ezért úgy döntött az orvosom, hogy meg kell szülnöm. Kaptam epidurális érzéstelenítőt(ami már az utolsó 2 órában nem hatott) és oxitocint. 12 óra után már iszonyúan kinlódtam és úgy nyomta ki belőlem két doki a babát. Ami lehetett az szétszakadt rajtam, 1 órán keresztül vart a Dokim.
Én nagyon gyorsan felépültem, másnap hazamentem, és 5 nap múlva kocsival visszamentem varrat ellenőrzésre.
A baba valószínüleg azért halt meg mert beindult a szülés és ő elindult kifelé és a köldökzsinor a fejéhez sodródott és a feje odaszorította méhszájhoz és nem kapott vért ...

A MÁV kórházban szültem.

...és nálunk nem volt döntés, mert nem volt kérdés, hogy próbálkozunk. A Doki pedig semmi olyant nem talált ami miatt várnunk kellene. Mostmár csak a babánknak kell dönteni e mikor jön...

Szilvi

Sziasztok!
Régen írtam.
Szilvi, Moncsi!
Érdemes várni min. hat hónapot ennyi min. kell a szervezetnek, hogy fizikailag felépüljön, a hormononok teljesen visszarendeződjenek, a méh regenerálódjon. A lélek gyógyulása egyénenként változik, ezt mindenki maga érzi mikor kész a kis jövevény fogadására, úgy, hogy nem az elvesztett gyermekét keresi és látja benne, hanem testvéreként gondol rá. Mi öt éve vessztettük el a három hónapos kisfiúnkat (Leventét, holnap lenne öt éves), fizikailag fél év után késznek éreztem magam, de lelkileg kb 3 évre volt szükségem, hogy, mikor elképzelem a gyerekünket, ne Leventét lássam benne. Sajnos még nincs babánk, közben sok akadály gördült elénk, de küzdünk, még nem adtuk fel.
Hagyjatok időt magatoknak a gyászra, a megerősödésre, a gondolatok elrendezésére.

Sok türelmet, erőt és mielőbbi babásodást!

Puszi Mindenkinek
Sac

Saci, őszinte együttérzésem, és teljesen igaz amit irtál.

Mi gyereket szeretnénk, nem a mi kis Zituskánk helyett, vagy az ő fájdalmának az enyhítése miatt, hisz azt nem lehet ... a következő kisbabánkat a saját öröméért, aki nekünk már nem az első gyerekünk lesz ...
nekem már nincsenek éveim várni és türelmem sincs

... és várom a csodát, hogy megfoganjon ...

Szilvi

Szilvi!

Idővel mi sem bővelkedünk (33 múltam), de azért még nem vészes a helyzet.

Csodák márpedig vannak, csak hinni kell.
Remélem hamarosan mindannyiunkkal megtörténik a csoda és egészséges kisbabánkat dédelgethetjük.

Sac

Saci, én is 33 múltam.

De már nincs türelmem ...

Remélem már történik a csoda ...

Szilvi

Azért az biztos, hogy minden hónappal nagyobb esélyt adunk a köv. babának! Ugyan kicsi a kockázat, de én inkább elkerülöm. azzal nyugtatom magam hogy -ne adja isten- egy vetélés esetén még többet kellene várni. bár ez később sincs kizárva, sajnos ez bármi más okból is előfordulhat.
26 és fél vagyok és mindig hallom a közhelyeket hogy örüljek mert még van időm. dehát persze ilyenkor nem számít ez, csak a baba jönne már.
Most megpróbálok minden hónapban valami "célfeladatot" kijelölni amire várhatok, amit tervezgethetek és így gyorsabban megy az idő... optimális családtervező felkeresése (ez megvolt) motorozás a párommal, barátlátogatás, utazás, karácsony, stb majd eltelik ez az idő
remélem nem leszek egyre görcsösebb mert akkor pszichés alapon fogom gátolni saját magamat.
nehéz és erőszakkal kell magamat rávenni hogy másra koncentráljak, valami jó alkotó hobbi kéne ami miatt érdemes délután hazamenni. és ami nem igényel túl nagy művészi érzéket és kézügyességet
Nincs valami tippetek?

Saci
sok szeretettel gondolok rátok és Levire ezen a szomorú évfordulón. nálunk még csak hónapfordulók vannak de nem kell ez sem hozzá hogy rá gondoljak. valóban sokszor gondolok arra hogy egy új babában nem mindig őt látnám-e, hogyan lehet az újra koncentrálni ha elvesztettük az egyiket...
ezt még nem tudom. majd az idő ezt is megmondja. és örülni kell a párunknak aki velünk van és akitől biztató együttérzést kaphatunk, a napoknak amik közelebb visznek ahhoz a távoli időponthoz, amikor végre magunkhoz ölelhetjük az "új" kisbabát. Biztosan sikerülni fog nektek is, nagyon szurkolok

De jó hogy van ez a fórum

Szilvi
nagyon érdekel hogy mi lesz veletek, kukkants be ide majd ha meglesz a két csík
sok sikert kívánok

Moncsi

Moncsi

Nagyon aranyos vagy.
Persze én is megpróbálom lefoglalni magam. De oda jutottam, hogy éjjel terhességi tesztekkel és a dokimmal álmodom, hogy szülünk. Teljesen begörcsöltem ...

Sz.

Sziasztok Lanyok!
Dobbenten tapasztaltam, hogy utobbi itt letem ota mennyi szomoru tortenetet vestetek fel ide, a szivem majdnem meghasad. Becsulom a higgadsagotokat es az elfogadast, amivel a tenyeket kezelitek.
Saci! Meg szeretnem kerdezni, hogy pontosabban mit ertettel az rh negativ miatti probleman, mert mi is rh negativak vagyunk.
Annamari! Szornyu az ilyen alom ,en is gyakran almodom vagy az uh-rol, vagy csak a tudatrol, hogy terhes vagyok es szimplan boldog. hat ezek utan felkelni es bejonni dolgozni teljesen lehangolo, mintha en orditanek es mindenki suket lenne korulottem
Eszti! Neked is sok erot kivanok es kitartast es optimizmust, mivel pontosan ugyanez tortent velem is, csak fekudtem, amig csinaltak az uh-t es nem ertettem egyszeruen mit mond az orvos, mintha egy akvariumban lettem volna. Keresd meg az okot, mire akart megtanitani a piciked, mi az, amin valtoztatnod kell/kellett, hogy jo mamaja lehess Hidd el meg van az ok. Mire megtalalod es elrendezed magadban, ujra be fog koltozni)) Meddig vartatok ra, mennyi ido alatt jott ossze? Gondolom most is probalkoztok, meg lesz az eredmenye
MoneMate! Erot adott, amit irtal es teljesen egyetertek Veled - es a ciganyasszonnyal- en amikor terhes voltam es most is igy hiszem. Ha akar, marad a gyerek, ha nem elhagy minket, ez tenyleg nem a mi hibank. Van egy buddhista elmelet, hogy a gyermek/felnott annyi idot tolt el a vilagon, amennyire szuksege van a teljesseg eleresehez...lehet, hogy nekem 8 het, masnak 80 ev. Ez vigasztalo gondolat lehet esetleg.
Moncsi es Szilvi! Sajnos a ti iszonyu emlekeitekhez nem merem a batorsagot venni, hogy barmit is irjak, mert nem tudom el se kepzelni a fajdalmat, amit atelhettetek Ti es az egesz csaladotok. Ismeretlenul is sok szerettel kivanok mindkettotoknek mielobbi tokeletes terhesseget es egy boldog eletet sok futkarozo gyerekkel.
Lanyok! Erosnek kell lenni es elore nezni, itt vagyunk es most vagyunk, nem szabad hosszu idon at emeszteni magunkat, mert elfolyik az ido a kezunkbol. Mindenkinek sok egeszseget es eros kis babucit kivanok!! Andi

Szia Moncsi (itt is)! (Remélem, rájössz, ki vagyok!)
Vártam ám a híreket, mit mond a Klinika, és most itt rád találtam!
Annak örülök, hogy örökletes genetikai problémát nem találtak, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag 0% az esélye annak, hogy újra előfordul.
nagyon meglepődtem azon, amit a genetikus mondott. Tudod, nekem császár után min. fél évet mondott csak a doki, és amikor 6 hónappal a szülés után megvizsgált, azt mondta, minden oké, ha úgy gondoljuk, jöhet a következő baba, mert a császáros heg jobban összeforrni már nem fog. Persze nekünk sem kellett kétszer mondani...
Mindenesetre nehéz döntés, ha úgy érzed, inkább várjátok ki azt az időt, nehogy utólag magadat hibáztasd valamiért.

Szilvi, anno még a friss-be írtam Neked. Nagyon örülök, hogy jelentkeztél és újra próbálkoztok. Máshol olvastam, hogy egy-egy ilyen tragédia van, akiből azt váltja ki, hogy nem szeretne újra babát.

Mindenkinek a legjobbakat kívánom!
Viki

OFF Nyiri Andi,
te nem az Expressznél dolgoztál régebben?
Zsuzska

Szia Viki!!!!
de jó hogy itt is találkozunk, tudod már vagy hatszor leírtam ezt az egészet és végül a priviket elhalasztottam. Hát 15 hónapot biztos nem bírok várni, de azért a hatnál többet talán bírok, végülis már 3 ebből letelt Én is azt olvastam hogy a császáros heg 1 évvel a szülés után már nem változik. A baba megmaradása és fejlődése szempontjából jobb várni. Mondom ezt egy olyannak akit már csak pár hét választ el a babagyúrogatástól ) !! Mi újság, jársz már NST-re? Mekkora a pocid? Nem is emlékszem hogy kisfiú vagy kislány lakik benne?
Szóval ez volt a tanácsadóban, de azért végigcsináljuk a programot csak lehet hogy későbbre halasztjuk az Elevetit szedést és az éles próbálkozást. És nagyon jó hogy már most elmentünk mert a genetikus még akar keresgélni hogy milyen fajta betegség lehetett mégis. Valami kromoszómarendellenességet is emlegetett Szabó doki, aki amúgy nagyon rendes volt megint, megadta a mobilszámát a genetikusnak. Szóval ha később megyünk akkor már senki nem emlékszik ezekre a dolgokra most meg még friss.

Szilvi
én is minden éjjel terhességgel, kisbabával álmodok különösen ezen a héten amikor megint fel-elevenedett ami történt.

Andi
köszi a jókivánságokat, viszont neked is, és igazad van, erősnek kell lenni. szerintem mi mindannyian azok vagyunk csak néha legbelül eltörik a mécses. ezért jó hogy van ez a fórum ahol megértjük egymást és el merjük mondani a dolgainkat.

puszi mindenkinek
Moncsi

Sziasztok!

Viki, köszi a bíztató szavakat amiket anno írtál és most. Remélem jól vagytok és minden rendben!

Moncsi, az éjjel már a férjem is a dokinkkal álmodott, hogy vizsgálaton vagyunk ... én nagyon be őrültem.

Szilvi

Kedves Zsuzska!
Nem en vagyok, ismersz masik Nyiri Andit? Megismernem, hatha rokon.

Andi,
csak egy volt kolléganőmet is így hívták, de már ő sem dolgozik ott és én sem, fogalmam sincs, mi van vele.
Zsuzska

Szia Moncsi!
Múlt héttől járok CTG-re (péntekenként), állítólag még nagyon jól érzi odabent magát a Kismanó (amúgy kisfiú)
Te érzed, mennyit bírsz és kell várni, nekem a fél év éppen elég volt. Igaz, csak az elején nehezebb, pár hónap után már sokkal gyorsabban megy az idő. Én a helyedben azért szedném az Elevitet, az nem árt. Meg tudod, írtam, hogy én a fólsavat is szedtem.
Rendes nagyon ez a Szabó doki, jobban jártatok, hogy hozzá mentetek, mint a prof.-hoz! Engem még mindig nem vitt rá a lélek, hogy viszamenjek a Klinikára... azt hiszem, erre még mindig képtelen vagyok.
Sajnos sokszor előfordul, hogy a dokik is csak találgatnak, mert nem találják a rendellenességek valódi okát. Ilyenkor jön az a magyarázat, hogy "a terhesség elején valami történt", ami valószínűleg tényleg így lehet. Ebben csak az vígasztalhatja az embert, hogy a következő terhességnél nagyobb valószínűséggel nem lesz semmi baj, mert a Jóistenke kétszer csak nem tesz egy anyával ilyet... én mindig erre gondolok, amikor elkezdek a kelleténél jobban aggódni.
Puszi: Viki

Viki,
Én egyre bizosabb vagyok benne hogy nem fognak tudni semmi konkrét dolgot megállapitani. viszont a családtervezőből ma visszahivott a doktornő aki a véremet levette és azt mondta hogy engedélyezik a toxoplazmózis szürést is. ezt most már csak akkor csinálják meg ha különösen indokolt mert különben a tb nem fizeti. gondolom szegény Bálint miatt "érdemeltem ki" hogy különösen indokolt eset lettem. és a nödokim is aszonta hogy köv. alkalommal nekem minden plusz vizsgálat alapból járni fog és minden UH-ra beutal valamelyik pesti klinikára ahol ultramodern UH készülék van.
kár hogy mindezt csak ilyen előzmények árán lehet kiérdemelni

a kicsi pocaklakónak meg a nagylegénynek, meg az anyucikájuknak is sok puszit küldök, és éljen a hétvége
kikapcs
(otthon még mindig nincs net)
Moncsi

Andrea!
Nálunk az Rh-val nincs gond, valaki kérdezte, hogy nincs-e gond a vércsoportunkkal és erre válaszoltam. Nálunk immunológiai okot találtak, ami miatt a szervezetem kilöki a magzatot, mint egy idegentestet (hasonlóan, mint a veseátültetésnél). Hosszas vizsgálódás és várakozás után születet meg az eredmény és még mindig kell menni vérvételre szeptemberben, mert még valamit találtak, amit még én sem értek, mindegy csak legyen meg az ok és maradjon majd meg a baba, ha lesz (lombikosok vagyunk).

Moncsi, Szilvi!
Még nagyon frissek a "sebek". Jó ötlet lefoglalni magtokat, és elérhető célokat kitűzni, szükség van a sikerélményre. Hiába nem vagyunk hibásak, azt hiszem kudarcként éljük meg a babánk elvesztését. Én viseletkészítést és csipkekészítést tanultam Levente halála után, lekötötte a felszabadult energiát, nem volt annyi időm gondolkodni, és alkottam. Egy idő után túlzásba vittem, mert dolgoztam , másodállásom is volt, éjszakákat is vállaltam és iskolába is jártam. Kicsit kipurcantam , de jól esett kínozni magam - kicsit hülyén hangzik de így volt. Kb két éve behúztam a vészféket és lassítottam, azóta volt két terhességem, bár elvesztettem őket, mégis valahol a gyógyulás jele, hogy már képes vagyok befogadni egy új magzatot. Ha egyedül nem megy, bátran kérjetek segítséget, barátoktól, szakembertől pl. a családtervezésnél.
A hétvégén kicsit dilipók voltam, az aug. 14. még mindig megvisel, már nem álmodom babával, de még gondolatban sokszor átélem azt a három hónapot, bár most már egyre ritkábban.Egy évvel Levente halála után a születésnapjától kezdve, napról-napra végig gondoltam és átéltem, hogy mi történt egy évvel azelőtt. Ez már nincs , nagyon nyomasztó volt.

Tudom nehéz türelmesnek lenni, de legyetek magatokhoz türelmesek, erősek vagytok.

Sok erőt és türelmet kívánok!
Vigyázzatok Magatokra, hisz a nagy babaelosztóban már ott várják a babucik, hogy jöhessenek.

Pusz
Sac

Sziasztok sorstársak!
Hát mindenben volt részünk nekünk is! Volt befejezett terhesség, nem vetéltem, hanem elhalt a magzat, és éjjel feltettek egy lamináliát, ami megnyitja a méhszájat. Reggel 8kor operáltak, előtte elmentem pisilni,ahol minden távozott belőlem. Láttam a magzatom. TEljesen összeomlottam. A műtőbe elcipeltek... Borzasztó élmény volt, nehezen sikerült teherbe esni.
Utána spontán teherbe estem, és ne haragudjatok nincs erőm leírni a történetünket, el tudjátok olvasni Apa tollából a :test.komplexnet.hu/baba (nem kell elé www)

Minden küzdőnek sok erőt, kitartást kívánok, ja és türelmet. Tudom, nagyon tudom milyen lassan telnek, a napok, hetek, hónapok. Azután, ha bekövetkezik, és eltelt a kritikus 14hét, mennyei érzés. Boldogság. De a kálváriánk még korántsem ért véget. Sőt a java most következett

Most azonban van egy kislányunk Virág, akivel még bőven vannak, lesznek gondok, de it van nekünk, és imádjuk

http://test.komplexnet.hu/baba

Angéla

Hihetetlen és nagyon szomorú,ami veletek történt.Végigsírtam az egészet.
Biztos vagyok benne,hogy Virág még sok örömet fog Nektek okozni és Regina pedig talán benne él tovább!

Minden jót!

Anyapoc

Angi!
Megint végigsírtam a történeteteket. Hihetetlen erőtök van!
További kitartást nektek!
Annamari (MuTeR )