Új privát üzeneted érkezett!
2000.05.31 12:38
Szia Viki!
Lehet, hogy nem rám gondoltál, mivel nekem megvan a párom és segít is, de valahogy mégis úgy érzem, hogy egyedül maradok a gyerekkel. Ha én nem főzök neki akkor nem eszik mást csak babapiskótát és yoghurtot. Most 8 hónapos a lányunk. Csak akkor segít a párom, ha külön megkérem rá, hogy akkor most légyszi, mert szeretnék elmeni futni, vagy át akarok ruccani a barátaimhoz. Szóval hiába lelkes és segítőkész, nem olyan mint egy apa, hanem olyan mint egy elég gyakran kéznél lévő gyakorlatlan bébiszitter. Szóval azt hiszem a nevelési nehézségeket meg tudod velem beszélni.
Lehet, hogy nem rám gondoltál, mivel nekem megvan a párom és segít is, de valahogy mégis úgy érzem, hogy egyedül maradok a gyerekkel. Ha én nem főzök neki akkor nem eszik mást csak babapiskótát és yoghurtot. Most 8 hónapos a lányunk. Csak akkor segít a párom, ha külön megkérem rá, hogy akkor most légyszi, mert szeretnék elmeni futni, vagy át akarok ruccani a barátaimhoz. Szóval hiába lelkes és segítőkész, nem olyan mint egy apa, hanem olyan mint egy elég gyakran kéznél lévő gyakorlatlan bébiszitter. Szóval azt hiszem a nevelési nehézségeket meg tudod velem beszélni.
2000.07.14 16:55
Veroniknak uzenem,hogy amit a tarsarol irt az tokeletesen illik az atlagos(jo)apukak tulajdonsagaira.Biztos nagyon fiatal vagy,talan kerdezd meg a korulotted elo anyukakat is a temarol.Sajnos ilyen egy anya,haziasszony elete.Ettol fuggetlenul senki nem mondta,hogy konnyu dolog gyereket nevelni es biztosan allithatom,hogy egy egyedulallo nonek lenyegesen nagyobb gondjai vannak,mint egy lusti apuka.Kivancsi lennek,mibol el,hogyan oldja meg a gyerek felugyeletet mig dolgozik,kivel osztja meg a gondjait es a csodanlatos elmenyeket,amit egy gyerek fejlodese nyujthat,van e kitol kerdeznie,ha kell?
2000.07.16 19:47
Kedves Veronik!
Hidd el, egész szerencsés vagy, hogy ha megkéred a párod, legalább segít. A férjem nagyon szeret engem is és a gyerekünket is, de istentelenül sokat dolgozik (napi 16-18 (!) órát, náha nonstop 34 órát. Ezek után tényleg nem várhatom el, hogy még segítsen is, de amikor épp nem dolgozik (néha az is megesik), akkor is csak magamra számíthatok. Szóval, ha dolgozik, azért nem segít, ha nem, akkor meg azért. Egyébként csatlakozom Zsuzsi véleményéhez, az átlagos apuka nem vesz ki nagy részt a háztartásból-gyereknevelésből, XX,. század ide, emancipáció oda.
üdv
Zsóka
Hidd el, egész szerencsés vagy, hogy ha megkéred a párod, legalább segít. A férjem nagyon szeret engem is és a gyerekünket is, de istentelenül sokat dolgozik (napi 16-18 (!) órát, náha nonstop 34 órát. Ezek után tényleg nem várhatom el, hogy még segítsen is, de amikor épp nem dolgozik (néha az is megesik), akkor is csak magamra számíthatok. Szóval, ha dolgozik, azért nem segít, ha nem, akkor meg azért. Egyébként csatlakozom Zsuzsi véleményéhez, az átlagos apuka nem vesz ki nagy részt a háztartásból-gyereknevelésből, XX,. század ide, emancipáció oda.
üdv
Zsóka
2000.07.17 09:34
Lányok!
Nekem átlagon felüli férjem van! Ezt most sok oldal ovasása után kürtölöm világgá.
Büszke vagyok rá! (és szeretem! )
Szegény épp külföüldön van, konferencián. Látható, máris hiányzik.
Ő pelenkázott, etetett, firdetett, épp csak nem szoptatott.
De! Nekem sem volt sose időm (az első években) a futás, barátokhoz mászkálás típusú gyerek nélküli programokra! Valahogy nem is igényeltem. Még ma is sokszor csak ténfergek, ha lepasszoltam a gyerekeket. Sokszor lelkiismeretfurdalásom van miatta.
Még csak azt sem mondanám, hogy sajnos ilyen az anyák sorsa. Ez nem rossz sors.
Fel a fejjel, kitartás!
SZiasztok:
Ildi
Nekem átlagon felüli férjem van! Ezt most sok oldal ovasása után kürtölöm világgá.
Büszke vagyok rá! (és szeretem! )
Szegény épp külföüldön van, konferencián. Látható, máris hiányzik.
Ő pelenkázott, etetett, firdetett, épp csak nem szoptatott.
De! Nekem sem volt sose időm (az első években) a futás, barátokhoz mászkálás típusú gyerek nélküli programokra! Valahogy nem is igényeltem. Még ma is sokszor csak ténfergek, ha lepasszoltam a gyerekeket. Sokszor lelkiismeretfurdalásom van miatta.
Még csak azt sem mondanám, hogy sajnos ilyen az anyák sorsa. Ez nem rossz sors.
Fel a fejjel, kitartás!
SZiasztok:
Ildi
2000.07.17 21:49
Szia Ildi!
Hát, irigyellek!! És, ha nekem is nagy néha időm-alkalmam támad elmenni gyerek nélkül (uram bocsá' a párommal moziba) nekem is lelkiismeretfurdalásom van, és ha két órát töltök a gyerek nélkül, máris hiányzik. Ezek szerint ez normális. :)
A hites uram most elmegy külföldre három hónapra. (Munkájából adódóan ez évente legalább egyszer így van). Máris hiányzik. :( Úgyhogy megértelek...
üdv
Zsóka
Hát, irigyellek!! És, ha nekem is nagy néha időm-alkalmam támad elmenni gyerek nélkül (uram bocsá' a párommal moziba) nekem is lelkiismeretfurdalásom van, és ha két órát töltök a gyerek nélkül, máris hiányzik. Ezek szerint ez normális. :)
A hites uram most elmegy külföldre három hónapra. (Munkájából adódóan ez évente legalább egyszer így van). Máris hiányzik. :( Úgyhogy megértelek...
üdv
Zsóka
2000.07.18 06:52
Sziasztok!!!
Nálunk van papa, de munka- és számítógépmániás. Aztán jött az Internet. Minden este-éjjel azt nyomogatja, néha olyan, mint egy drogos. Ha megzavarja a való élet, nem szívesen száll ki. Szóval alig-alig foglalkozik a gyerekkel (velem még inkább tölt időt), nem is eteti, mondván, hogy nem tudja, ki tudja mikor fürdette...
Szóval, nem fenékig tejfel.
Van egy barátnóm, aki egyedül neveli a kisfiát, és neki a "rabság" a legfőbb problémája, mivel a szülei nem itt élnek. Vagy mindenhova magával cipeli a gyereket, vagy megkér valakit (de nem jó alig-ismert emberekre hagyni a gyereket), vagy marad a rendszeres bébisintér, de ott a pénz a gond.
Na meg a magányos esték, mikor a baba alszik, úgy érzi magát, mint a remete a barlangjában.
Most nyaral, de szívesen beszállna valami Magányos Mamik Őrző-Védő/Baráti Klubjába.
Nem lehetne ilyet csinálni?
Hello!
Zsumama
Nálunk van papa, de munka- és számítógépmániás. Aztán jött az Internet. Minden este-éjjel azt nyomogatja, néha olyan, mint egy drogos. Ha megzavarja a való élet, nem szívesen száll ki. Szóval alig-alig foglalkozik a gyerekkel (velem még inkább tölt időt), nem is eteti, mondván, hogy nem tudja, ki tudja mikor fürdette...
Szóval, nem fenékig tejfel.
Van egy barátnóm, aki egyedül neveli a kisfiát, és neki a "rabság" a legfőbb problémája, mivel a szülei nem itt élnek. Vagy mindenhova magával cipeli a gyereket, vagy megkér valakit (de nem jó alig-ismert emberekre hagyni a gyereket), vagy marad a rendszeres bébisintér, de ott a pénz a gond.
Na meg a magányos esték, mikor a baba alszik, úgy érzi magát, mint a remete a barlangjában.
Most nyaral, de szívesen beszállna valami Magányos Mamik Őrző-Védő/Baráti Klubjába.
Nem lehetne ilyet csinálni?
Hello!
Zsumama
2001.01.06 21:06
Szia, Faline!
De jó, hogy írtál!!! Igazán örülök.
Szóval a helyzet az, hogy egy közel éve vagyok egyedül, azaz hogy nem teljesen, mert jelenleg egy 10 hónapos kis lovag a társam. Ezt csak azért írom le, hogy nagyjából tudj hová tenni :-). A kialakult helyzetet lelkileg már feldolgoztam, de itt a nagy kérdés, hogy hogyan tovább??? A pénz nagyjából OK, nincsenek túlzott igényeim, ami kell, azt meg megteremtem, de... Félek újra bárkiben is megbízni, ugyanakkor szeretnék családot, Picurnak testvérkéket. Szóval hogy lehet mindent, ami elveszett, újra felépíteni, de gyermek mellett??? Tudod-e valakire rábízni ezalatt az idő alatt? Dolgozol vagy még otthon vagy? Mit szólnak a mh-eden, mennyire nézik ezt ferde szemmel pl. álláskeresésnél?
Szóval ilyenek, meg bármi más, amit fontosnak tartasz, és szeretnéd megosztani.
Várom válaszod!
Szia, Cicamama
De jó, hogy írtál!!! Igazán örülök.
Szóval a helyzet az, hogy egy közel éve vagyok egyedül, azaz hogy nem teljesen, mert jelenleg egy 10 hónapos kis lovag a társam. Ezt csak azért írom le, hogy nagyjából tudj hová tenni :-). A kialakult helyzetet lelkileg már feldolgoztam, de itt a nagy kérdés, hogy hogyan tovább??? A pénz nagyjából OK, nincsenek túlzott igényeim, ami kell, azt meg megteremtem, de... Félek újra bárkiben is megbízni, ugyanakkor szeretnék családot, Picurnak testvérkéket. Szóval hogy lehet mindent, ami elveszett, újra felépíteni, de gyermek mellett??? Tudod-e valakire rábízni ezalatt az idő alatt? Dolgozol vagy még otthon vagy? Mit szólnak a mh-eden, mennyire nézik ezt ferde szemmel pl. álláskeresésnél?
Szóval ilyenek, meg bármi más, amit fontosnak tartasz, és szeretnéd megosztani.
Várom válaszod!
Szia, Cicamama
2001.01.22 11:53
Sziasztok Lányok!
Segítségeteket szeretném kérni, hogy én is segíthessek egy barátnomnek. Eloször leírom a szitut aztán kérdezek:Adva van anyuka, apuka, 3 éves kisleány.Apuka és anyuka a gyerek születése elott költöztek össze, házasság nincs.Apuka által még az összeköltözés elott vásárolt lakásban éldegéltek. Apuka egyik nap bejelenti ég veletek összeköltözöm valaki mással, a lakást pedig eladom.
Kérdéseim: Milyen jogok illetik meg a gyereket?
Jól tudom-e, hogy az élettársnak nem jár semmi, mivel a lakás apuka külön vagyonának minosül?
Ha valaki tud válaszoljon!
Illetve az is segítséget jelentene, ha valaki leírná, hogy a családjogi törvényt honnan szedhetem le az internetrol.
Várom válaszotokat SOS
MIMI
Segítségeteket szeretném kérni, hogy én is segíthessek egy barátnomnek. Eloször leírom a szitut aztán kérdezek:Adva van anyuka, apuka, 3 éves kisleány.Apuka és anyuka a gyerek születése elott költöztek össze, házasság nincs.Apuka által még az összeköltözés elott vásárolt lakásban éldegéltek. Apuka egyik nap bejelenti ég veletek összeköltözöm valaki mással, a lakást pedig eladom.
Kérdéseim: Milyen jogok illetik meg a gyereket?
Jól tudom-e, hogy az élettársnak nem jár semmi, mivel a lakás apuka külön vagyonának minosül?
Ha valaki tud válaszoljon!
Illetve az is segítséget jelentene, ha valaki leírná, hogy a családjogi törvényt honnan szedhetem le az internetrol.
Várom válaszotokat SOS
MIMI
2001.01.22 12:46
MIMI !
En ugy tudom,hogy az elettarsank igen is jarul,
de biztosan,csak 5 ev egyutteles utan ! De szerintem mar a 3ev utan is kaphat valamit.
Ha a gyerek az apuka neven van akkor meg igen
is koteles eltartast fizetni.( Legalabbis en
igy tudom ). De ha van itt a lanyok kozott
v.ki aki a joghoz ert ill.tanulta akkor o
biztosan bovebben tud ehhez a temahoz szolni.
Mindenesetre ez azert nem igy mukodik :
-hogy pa aranyom ! Foleg ha egy baba eleterol is
szo van !( Mar csak erkolcsileg is !!!)
Szia,
Csilla
En ugy tudom,hogy az elettarsank igen is jarul,
de biztosan,csak 5 ev egyutteles utan ! De szerintem mar a 3ev utan is kaphat valamit.
Ha a gyerek az apuka neven van akkor meg igen
is koteles eltartast fizetni.( Legalabbis en
igy tudom ). De ha van itt a lanyok kozott
v.ki aki a joghoz ert ill.tanulta akkor o
biztosan bovebben tud ehhez a temahoz szolni.
Mindenesetre ez azert nem igy mukodik :
-hogy pa aranyom ! Foleg ha egy baba eleterol is
szo van !( Mar csak erkolcsileg is !!!)
Szia,
Csilla
2001.02.14 11:53
Sziasztok!Elöször is boldog valentinnapot mindenkinek!Nem tudom kinek lenne kedve dumálni egy-két sértő dologról, amiről a férfiak követnek el a terhes barátnőjük lelkivilággával.Velem megtörtént az a dolog,hogy :megtudtam ,hogy 5-6 hetes terhes vagyok a barátom szakítással reagált.Mit tehetek ez után? Írjon valaki!
2001.02.14 15:12
Kedves Névtelen!
Nagyon nehéz lehet most neked, de ne keseredj el. Nem árultál el sokat a helyzetedböl, de úgy tünik, a babát nem terveztétek, 'véletlenül' jött össze. Van, hogy a férfi elöször megilyed, és így reagál, föleg, ha más tervei voltak az életével. De ha igazán szeret, idövel elgondolkodik a dolgon, és megpróbálja elfogadni a tudatot, hogy apa lesz, ami egy csodálatos dolog... de csak az érzi annak, akinek sikerül megbékélni magában ezzel a megmásíthatatlan (mert elvetetni gondolom nem akarod!) helyzettel. Ne veszekedj vele, ne követelözz, ne rendezz jeleneteket. Késöbb, egy hónap múlva esetleg kérd meg, hogy kísérjen ez ultrahangra. Talán ha meglátja a képernyön a picit, akinek már keze, lába van, kalimpál, mocorog... akkor bizotosan felébrednek benne az érzelmek is, és a hideg megfontoltság helyébe lépnek. Persze ehhez megfelelö intelligencia is szükséges.
Katus
Nagyon nehéz lehet most neked, de ne keseredj el. Nem árultál el sokat a helyzetedböl, de úgy tünik, a babát nem terveztétek, 'véletlenül' jött össze. Van, hogy a férfi elöször megilyed, és így reagál, föleg, ha más tervei voltak az életével. De ha igazán szeret, idövel elgondolkodik a dolgon, és megpróbálja elfogadni a tudatot, hogy apa lesz, ami egy csodálatos dolog... de csak az érzi annak, akinek sikerül megbékélni magában ezzel a megmásíthatatlan (mert elvetetni gondolom nem akarod!) helyzettel. Ne veszekedj vele, ne követelözz, ne rendezz jeleneteket. Késöbb, egy hónap múlva esetleg kérd meg, hogy kísérjen ez ultrahangra. Talán ha meglátja a képernyön a picit, akinek már keze, lába van, kalimpál, mocorog... akkor bizotosan felébrednek benne az érzelmek is, és a hideg megfontoltság helyébe lépnek. Persze ehhez megfelelö intelligencia is szükséges.
Katus
2001.02.14 15:17
Kedves Névetlen, folytatom, mert nem küldött el többet a gép:
Próbálj meg leülni az apával, és higgadtan, csendesen, veszekedés nélkül megbeszélni, hogyan tovább. Egy ember életéröl, jövöjéröl kell döntenetek, ezt próbáld vele megértetni. Az a pici a TI KISBABÁTOK akart lenni, és most itt van!
Mióta tart a kapcsolatotok?
Még valami: az hogy "sértö dolog, amit a férfiak követnek el terhes barátnöjük lelkivilágával" elég enyhe kifejezése annak, hogy cserben akar hagyni, mikor az Ö gyermekét hordod a szived alatt. Ezt nem sértönek nevezném, egész más kifejezéssel jellemezném a fiatalembert.
Írj bövebben a fejleményekröl, és vigyázz a picire és magadra!
Katus
Próbálj meg leülni az apával, és higgadtan, csendesen, veszekedés nélkül megbeszélni, hogyan tovább. Egy ember életéröl, jövöjéröl kell döntenetek, ezt próbáld vele megértetni. Az a pici a TI KISBABÁTOK akart lenni, és most itt van!
Mióta tart a kapcsolatotok?
Még valami: az hogy "sértö dolog, amit a férfiak követnek el terhes barátnöjük lelkivilágával" elég enyhe kifejezése annak, hogy cserben akar hagyni, mikor az Ö gyermekét hordod a szived alatt. Ezt nem sértönek nevezném, egész más kifejezéssel jellemezném a fiatalembert.
Írj bövebben a fejleményekröl, és vigyázz a picire és magadra!
Katus
2001.02.14 18:28
Kedves Nevtelen!
Elegge keveset irtal, de abbol, amit irtal, kiderult, hogy nagyon el vagy keseredve, ossze vagy zavarodva, ami tokeletesen ertheto. Voltam en is valamifele hasonlo helyzetben, bar annak nagyon rossz vege lett, es nagyon nehezen tettem rajta tul magam( csak par szoban: 21 evesen en is terhes lettem, a baratom, aki elotte fut-fat igert,ugy otthagyott, hogy meg az utcan sem ismer meg. A babat ennek ellenere meg akartam tartani, de az elet maskeppen akarta: hethetes terhes voltam, amikor kiderult, hogy mehen kivuli terhesseg volt, megmutottek.) En annyit tudok tanacsolni, hogy ha a fiu igy dontott,( bar nem ismerek reszleteket), nem hiszem, hogy felnott, felelossegteljes aggyal gondolta vegig a dolgot. az, hogy elhagyott, nem jelenti a problema megoldasat, csak" elforditotta a fejet", nem vesz tudomast a dologrol, attol ez a baba meg letezik, es( bar en nem itelem el azokat, akik az abortuszt valasztjak)ha mar "lett", akkor valami celja van vele a termeszetnek, a joistennek( nem, nem vagyok vallasos) vagy barmi fensobbrendu akaratnak. ha vallalod ilyen korulmenyek kozott is, nem te leszel az elso anyuka, aki igy vallal gyereket, bar ez ma irto nehez.
Abban egyetertek Katussal, hogy ezt a fiu reszerol eroltetni nem lehet. Ha nem akarja most a gyereket, kesobb sem biztos, hogy megvaltozik a velemenye. Masreszt valamifele "jellemhiba" is lehet az, hogy ennyire nem vallalja a kovetkezmenyeket. A 'gyerekcsinalasnal" o is jelen volt, nem? Ha igy tudott veled banni, magadra hagyni ezzel a felelosseggel a nyakadban,- hat, inkabb nem mondok velemenyt, nem akarom ismeretlenul bantani.
Irj meg magadrol, hany eves vagy, hany eves a fiu, hogyan gondolod a tovabbiakat?
Udv, bocsi, ha hosszu voltam.
Eva
Elegge keveset irtal, de abbol, amit irtal, kiderult, hogy nagyon el vagy keseredve, ossze vagy zavarodva, ami tokeletesen ertheto. Voltam en is valamifele hasonlo helyzetben, bar annak nagyon rossz vege lett, es nagyon nehezen tettem rajta tul magam( csak par szoban: 21 evesen en is terhes lettem, a baratom, aki elotte fut-fat igert,ugy otthagyott, hogy meg az utcan sem ismer meg. A babat ennek ellenere meg akartam tartani, de az elet maskeppen akarta: hethetes terhes voltam, amikor kiderult, hogy mehen kivuli terhesseg volt, megmutottek.) En annyit tudok tanacsolni, hogy ha a fiu igy dontott,( bar nem ismerek reszleteket), nem hiszem, hogy felnott, felelossegteljes aggyal gondolta vegig a dolgot. az, hogy elhagyott, nem jelenti a problema megoldasat, csak" elforditotta a fejet", nem vesz tudomast a dologrol, attol ez a baba meg letezik, es( bar en nem itelem el azokat, akik az abortuszt valasztjak)ha mar "lett", akkor valami celja van vele a termeszetnek, a joistennek( nem, nem vagyok vallasos) vagy barmi fensobbrendu akaratnak. ha vallalod ilyen korulmenyek kozott is, nem te leszel az elso anyuka, aki igy vallal gyereket, bar ez ma irto nehez.
Abban egyetertek Katussal, hogy ezt a fiu reszerol eroltetni nem lehet. Ha nem akarja most a gyereket, kesobb sem biztos, hogy megvaltozik a velemenye. Masreszt valamifele "jellemhiba" is lehet az, hogy ennyire nem vallalja a kovetkezmenyeket. A 'gyerekcsinalasnal" o is jelen volt, nem? Ha igy tudott veled banni, magadra hagyni ezzel a felelosseggel a nyakadban,- hat, inkabb nem mondok velemenyt, nem akarom ismeretlenul bantani.
Irj meg magadrol, hany eves vagy, hany eves a fiu, hogyan gondolod a tovabbiakat?
Udv, bocsi, ha hosszu voltam.
Eva
2001.03.24 12:46
Sziasztok!
Nehany hete meg csak, hogy belepem a maganyosok korebe, illetve ez nem igaz,mert van egy pocaklakom. A 8. honapban vagyok es a draga apuka kb ket honapja ment el. Hogyan lehet ezt feldolgozni lanyok? Van valaki aki atelte es van nehany jotanacsa? Nem vagyok mar tinilany, sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerulok. Nem az anyagi, a lelki a nagyobb problema. Orulnek ha sokan irnatok,adok egy mail cimet is:
odettke@freemail.hu
udv: Krisztina
Nehany hete meg csak, hogy belepem a maganyosok korebe, illetve ez nem igaz,mert van egy pocaklakom. A 8. honapban vagyok es a draga apuka kb ket honapja ment el. Hogyan lehet ezt feldolgozni lanyok? Van valaki aki atelte es van nehany jotanacsa? Nem vagyok mar tinilany, sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerulok. Nem az anyagi, a lelki a nagyobb problema. Orulnek ha sokan irnatok,adok egy mail cimet is:
odettke@freemail.hu
udv: Krisztina
2001.04.23 14:09
Kedves Kriszti!
Indítottam egy apa-nélkül topikot.
Rajtam valami hihetetlen erö lett urrá,mikor terhesen egyedül maradtam.(Talán ezért nagyon könnyü szülésem volt,napra született(3,7kg-vel 55cm.vel,1,5ora alatt)
Szerintem elég nehéz,így.Amikor látod a gyereked(az enyém tiszta apja),látsz "normális" apukákat...stb.Sokszor szomorkodom ilyenkor,de biztos vagyok benne,hogy jol döntöttem,és nem én fogom megbánni ezt,hanem ö.(és talán még nem késön...)
Üdv:Etus
Ui:írjatok a topicomba(apa nélkül)
Indítottam egy apa-nélkül topikot.
Rajtam valami hihetetlen erö lett urrá,mikor terhesen egyedül maradtam.(Talán ezért nagyon könnyü szülésem volt,napra született(3,7kg-vel 55cm.vel,1,5ora alatt)
Szerintem elég nehéz,így.Amikor látod a gyereked(az enyém tiszta apja),látsz "normális" apukákat...stb.Sokszor szomorkodom ilyenkor,de biztos vagyok benne,hogy jol döntöttem,és nem én fogom megbánni ezt,hanem ö.(és talán még nem késön...)
Üdv:Etus
Ui:írjatok a topicomba(apa nélkül)
2001.05.20 20:56
Kedves Zsike! Huuuuu....! Nehéz a helyzeted! Talán az elsö, hogy keress egy jo ügyvédet, vagy a Babanet jogászától kérj segitséget. Az én élettársi kapcsolatom 6 éve szakadt meg - hála Istennek -, az ex most perelt be. Pedig az ö hibája volt. Az élettársi kapcsolat sokmindenben azonos jogu a házastársival, de van, amiben nem. Az biztos, hogy a kapcsolat alatt szerzett "javak" a kapcsolatban "végzett"munkával arányosak, ha ez nem állapithato meg, akkor fele-fele arányban.
Drukkolok Neked!
Üdv: tmóni
Drukkolok Neked!
Üdv: tmóni
2001.08.12 18:12
Kedves Kriszti, Cicamama, Faline és a többi sorstársam! 
Hát íme, itt vagyok én is, aki immár 2 hónapja közétek tartozom. 5 éves kislánnyal maradtam egyedül. Nálam szintén nem az anyagiak a fő gond /ezt jó hallani másoktól is/, hanem az életforma megváltoztatása és a gyerek lelkivilága. Az én lelkivilágom, gondolom idővel normális lesz újra, de a helyzet új és idegen, nem igazán tudom még gazdaságosan és okosan kezelni. Várom ezzel kapcsolatos tanácsaitokat, tapasztalataitokat.
Fragile
Hát íme, itt vagyok én is, aki immár 2 hónapja közétek tartozom. 5 éves kislánnyal maradtam egyedül. Nálam szintén nem az anyagiak a fő gond /ezt jó hallani másoktól is/, hanem az életforma megváltoztatása és a gyerek lelkivilága. Az én lelkivilágom, gondolom idővel normális lesz újra, de a helyzet új és idegen, nem igazán tudom még gazdaságosan és okosan kezelni. Várom ezzel kapcsolatos tanácsaitokat, tapasztalataitokat.
Fragile
2001.08.13 15:39
Sziasztok!
Férfi létemre megdöbbentem azokon az eseteken amiket leírtatok. Én is sajnos elváltam, van kétkislányom, de én mindenben segítem õket még most is, hogy újra férjhez ment az ex nejem. Havi 50.000 forintot fizetek, bevásárlásokat csinálok, és ruházom a gyerekeket. Döbbenetes számomra az a kétségbeesés, ahogy egyik másik anyuka leírja a sorsát. Esküszöm könnyezem. Nagyon szeretem én is a lányaimat, és azt hiszem valami hasonlót érezhettem akkor amikor elveszítettem õket. Mert sajnos nálunk nem úgy mûködnek az apasági jogok, mint általában egy "normális" válás során. Eddíg úgy éreztem, hogy nekem van a világon a legnehezebb sorsom, hogy nem láthatom rendszeresen a gyerekeimet, de most elolvasva a topicot, erõt merítettem, mert látom, hogy van az enyémnél sokkal sokkal rosszabb.
Férfi létemre megdöbbentem azokon az eseteken amiket leírtatok. Én is sajnos elváltam, van kétkislányom, de én mindenben segítem õket még most is, hogy újra férjhez ment az ex nejem. Havi 50.000 forintot fizetek, bevásárlásokat csinálok, és ruházom a gyerekeket. Döbbenetes számomra az a kétségbeesés, ahogy egyik másik anyuka leírja a sorsát. Esküszöm könnyezem. Nagyon szeretem én is a lányaimat, és azt hiszem valami hasonlót érezhettem akkor amikor elveszítettem õket. Mert sajnos nálunk nem úgy mûködnek az apasági jogok, mint általában egy "normális" válás során. Eddíg úgy éreztem, hogy nekem van a világon a legnehezebb sorsom, hogy nem láthatom rendszeresen a gyerekeimet, de most elolvasva a topicot, erõt merítettem, mert látom, hogy van az enyémnél sokkal sokkal rosszabb.
2001.08.13 19:45
Kedves Névtelen apuka!
Soraidból úgy tűnik, hogy nem te voltál válásotok okozója. Azért így elég igazságtalan a helyzet. Pláne ha az exed még nem is igazán segíti a kapcsolattartást. Annyira nem fair, hogy az egyik szülő mindig jobban szenved, mert a legritkább esetben jut el egyidőben oda a két fél, hogy vége. Pláne ha vesszük a fenti történeteket, amikor még család sem alakulhatott ki. Kívánok neked kitartást és semmi egyebet ne tegyél, csak add önmagadat és a szeretetedet a gyerekeidnek. Ezzel mindenki jól jár!
Faline: "Pontosan miben vagy bizonytalan? Mit latsz a kislanyodon, mit mond? Milyen kapcsolat maradt a papajaval? Hogyan szeretned a helyzetet "gazdasagosan es okosan" kezelni?"
Hú mennyi kérdés egyszerre. Először pl. volt egy nagy sírás semmiért. Aztán mikor ez megismétlődött többször, akkor rájöttem, hogy hoppá, az én gyerekem eddig nem volt ilyen, tehát ez is egy szindróma lehet. Mit mond? Sokszor semmit, ugyanúgy éli a kis világát, mint eddig. Aztán egyszercsak azt mondja, ugye ha majd nagy leszek, akkor szeretni dogjátok egymást az apával. A papája imádja, hiányzik neki a kiscsaj nagyon. Ő is szívesen nevelné, de erről én hallani sem akarok. Annyit tehetek, hogy maximálisan segítem őket a találkozásban, kapcsolattartásban és én sem gondolok semmi rosszat, pláne nem mondok róla. Ehhez persze a férjem hasonlóan pozitív hozzáállása is kell. Hogyan szeretném kezelni? Hát mindenképpen úgy, hogy a lehető legkisebb fájdalommal és frusztrációval járjon. Hogy már messziről lássam a buktatókat, amelyekhez közeledek és ki tudjam őket kerülni. Ehhez várom a ti tapasztalataitokat, mert mindenből okul az ember
Fragile
Soraidból úgy tűnik, hogy nem te voltál válásotok okozója. Azért így elég igazságtalan a helyzet. Pláne ha az exed még nem is igazán segíti a kapcsolattartást. Annyira nem fair, hogy az egyik szülő mindig jobban szenved, mert a legritkább esetben jut el egyidőben oda a két fél, hogy vége. Pláne ha vesszük a fenti történeteket, amikor még család sem alakulhatott ki. Kívánok neked kitartást és semmi egyebet ne tegyél, csak add önmagadat és a szeretetedet a gyerekeidnek. Ezzel mindenki jól jár!
Faline: "Pontosan miben vagy bizonytalan? Mit latsz a kislanyodon, mit mond? Milyen kapcsolat maradt a papajaval? Hogyan szeretned a helyzetet "gazdasagosan es okosan" kezelni?"
Hú mennyi kérdés egyszerre. Először pl. volt egy nagy sírás semmiért. Aztán mikor ez megismétlődött többször, akkor rájöttem, hogy hoppá, az én gyerekem eddig nem volt ilyen, tehát ez is egy szindróma lehet. Mit mond? Sokszor semmit, ugyanúgy éli a kis világát, mint eddig. Aztán egyszercsak azt mondja, ugye ha majd nagy leszek, akkor szeretni dogjátok egymást az apával. A papája imádja, hiányzik neki a kiscsaj nagyon. Ő is szívesen nevelné, de erről én hallani sem akarok. Annyit tehetek, hogy maximálisan segítem őket a találkozásban, kapcsolattartásban és én sem gondolok semmi rosszat, pláne nem mondok róla. Ehhez persze a férjem hasonlóan pozitív hozzáállása is kell. Hogyan szeretném kezelni? Hát mindenképpen úgy, hogy a lehető legkisebb fájdalommal és frusztrációval járjon. Hogy már messziről lássam a buktatókat, amelyekhez közeledek és ki tudjam őket kerülni. Ehhez várom a ti tapasztalataitokat, mert mindenből okul az ember
Fragile
2001.12.01 15:56
Szia Cicamama!
Eloszor is nagyon nagy bocs, hogy anno nem reagaltam, de zuros idoszakunk volt januar kornyeken. Aztan meg teljesen el is felejtettem
Ha jol szamolom, mar tobb, mint masfel eve vagytok egyedul es gyermeked is kb. ennyi idos. Igaz? Januarban azt kerdezted, hogyan tovabb? Tortent veletek valami nagyon jo? Esetleg talaltal ujra tarsat? Dolgozol mar?
Mi tobb, mint 3 eve vagyunk egyedul, tavaly szeptember ota elunk Budapesten, az allaskeresesnel nem nagyon volt akadaly a csemetem. Sot, ha meghallottak, hogy egyedul nevelem, meg kicsit meg is enyhultek. Az elso ev (a fiacskam bolcsis lett) nagyon nehez volt, mert feltettem az allasomat, de o meg allandoan beteg volt... Azota mar a harmadik munkahelyemen vagyok, az elsotol en valtam meg jobb fizu miatt, a masodiknal leepites volt, a jelenlegit mar fel eve gyurom Mindegyik helyet nagyon szeret(t)em, imadok dolgozni. A csemete mar ovis, nagyon jol erzi magat ott, a betegsegek is csillapodtak, de azert meg mindig stresszelem magam sokszor egy apro natha kezdeten is.
3 ev nagy ido, kezdek szembesulni azzal, hogy mennyire megszoktam igy, szinte mar kuzdenem kell magammal, hogy elfogadjak segitseget vagy akar egy uj embert az eletunkben...
Egyelore ennyi
Faline
Eloszor is nagyon nagy bocs, hogy anno nem reagaltam, de zuros idoszakunk volt januar kornyeken. Aztan meg teljesen el is felejtettem
Ha jol szamolom, mar tobb, mint masfel eve vagytok egyedul es gyermeked is kb. ennyi idos. Igaz? Januarban azt kerdezted, hogyan tovabb? Tortent veletek valami nagyon jo? Esetleg talaltal ujra tarsat? Dolgozol mar?
Mi tobb, mint 3 eve vagyunk egyedul, tavaly szeptember ota elunk Budapesten, az allaskeresesnel nem nagyon volt akadaly a csemetem. Sot, ha meghallottak, hogy egyedul nevelem, meg kicsit meg is enyhultek. Az elso ev (a fiacskam bolcsis lett) nagyon nehez volt, mert feltettem az allasomat, de o meg allandoan beteg volt... Azota mar a harmadik munkahelyemen vagyok, az elsotol en valtam meg jobb fizu miatt, a masodiknal leepites volt, a jelenlegit mar fel eve gyurom
Mindegyik helyet nagyon szeret(t)em, imadok dolgozni. A csemete mar ovis, nagyon jol erzi magat ott, a betegsegek is csillapodtak, de azert meg mindig stresszelem magam sokszor egy apro natha kezdeten is. 3 ev nagy ido, kezdek szembesulni azzal, hogy mennyire megszoktam igy, szinte mar kuzdenem kell magammal, hogy elfogadjak segitseget vagy akar egy uj embert az eletunkben...
Egyelore ennyi
Faline
2001.12.01 20:41
Sziasztok!
Talán olvastátok a "storym", én inditottam az "Apa nélkül" topikot...bár utólag kértem a hozzászólásaim törlését.
Röviden kisfiam 2,5éves (még nem bölcsis), az apjával 5hónapos terhesen mentünk szét...neki van egy másik kapcsolata,ami (picit)fedte idõben a velem valót...állítólag a nõ tud a babáról,de "csak" az volt a feltétel, hogy a gyerekkel semmilyen kapcsolat nem lehet.(tett apai elismerõt, fizet tartásdíjat)
Ma történt: jönnek velem szembe az utcán kéz a kézben...(én a kisfiammal kéz a kézben),ahogy rám pillantot az EX,mint egy örült átkarolva a nõt befordította egy kirakat felé...HÁT most elbizonytalanodtam arról a mindent tudásról...(amúgy nem vagyok az a típus, aki odament volna hozzájuk..)
Más: még mindig nincs fényképem a "családról", még mindig nem tudom mit mondjak majd, ha kérdezi..(a múltkor nálunk volt egy 4éves kislány ismerõs,teljes faggatózásba kezdett Apa-ügyben...(és nekünk is vészesen közelít az ovi.)
Köszi, ha tudtok segíteni:
"Etus":-))
Talán olvastátok a "storym", én inditottam az "Apa nélkül" topikot...bár utólag kértem a hozzászólásaim törlését.
Röviden kisfiam 2,5éves (még nem bölcsis), az apjával 5hónapos terhesen mentünk szét...neki van egy másik kapcsolata,ami (picit)fedte idõben a velem valót...állítólag a nõ tud a babáról,de "csak" az volt a feltétel, hogy a gyerekkel semmilyen kapcsolat nem lehet.(tett apai elismerõt, fizet tartásdíjat)
Ma történt: jönnek velem szembe az utcán kéz a kézben...(én a kisfiammal kéz a kézben),ahogy rám pillantot az EX,mint egy örült átkarolva a nõt befordította egy kirakat felé...HÁT most elbizonytalanodtam arról a mindent tudásról...(amúgy nem vagyok az a típus, aki odament volna hozzájuk..)
Más: még mindig nincs fényképem a "családról", még mindig nem tudom mit mondjak majd, ha kérdezi..(a múltkor nálunk volt egy 4éves kislány ismerõs,teljes faggatózásba kezdett Apa-ügyben...(és nekünk is vészesen közelít az ovi.)
Köszi, ha tudtok segíteni:
"Etus":-))
2001.12.11 11:14
Sziasztok !
Annyi a feszültség és a kérdés bennem, hogy talán segítene, ha kívülálló emberek tanácsát és véleményét kérném!
Helyzetem a következõ, elkövettem életem egyik talán legnagyobb hibáját (szüleim figyelmeztetése ellenére) 4 éve, hozzámentem a férjemhez 20 évesen. Abbahagytam az egyetemet (férjem kérte), szentendrei "elvarázsolt kastélyba" költöztünk. Ezalatt értem azt, hogy közlekedés akár a napi vásárláshoz is csak kizárólag terepjáróval lehetséges. Lényeg: fiatal voltam, tele tervekkel, álmokkal, és akkor jött a férjem, aki tényleg a csillagot lehozta nekem, szeretett és én megszédültem, ez az igazság. Szerelmes nem voltam belé.
Most van egy 3 és fél éves kisfiam, akit imádok. Viszont a probléma az, hogy nem tudok tovább élni a férjemmel, semmi kapcsolat nincs közöttünk már másfél éve. Õ sokat van külfüldön és (mivel az egyetemet abbahagyatta velem, és nem is dolgozom) én nevelem a kisfiamat.
Aztán 10 hónapja megismerkedtem azzal a férfival, akit teljes szívembõl szeretek, õ is viszont és a fiamat is!! Kapcsolatunk titokban zajlik, és egy gusztustalan szappanoperához hasonló elemekkel. Most eljutottam oda (2 hónapos xanax-függés után), hogy bármi is legyen, én így nem élhetek, és amint hazajön a férjem Angliából (pár nap múlva) elmondom neki, hogy hazaköltözöm a szüleimhez a gyerekemmel. Persze a barátomról nem szólhatok.
Csak egyenlõre se diplomám, se állásom. Úgy ahogy van, elcsesztem (már bocsánat a kifejezésért) az életemet. Szüleim mostanáig (idõnként azért néha most is) próbálnak visszalökdösni a férjemhez, hogy ott a helyem mellette, de talán végre megértették, hogy nincs tovább. Szüleimnél lenne helyünk, nagy kertes házban élnek Pesten. Persze azonnal álláskeresés, kocsieladás, stb.
Kérdés, hogy a férjem mennyire tûri el (elõzõ házassága is tönkrement, elhagyta a felesége, de ott nincs gyerek), hogy elhagyjam és vigyem a kisfiamat?? És az anyagi része is fontos. Én nem akarok tõle semmit elvinni, átvágni, stb. A gyereket akarom, a kocsimat és azt, hogy fizessen tisztességes pénzt a fia részére. És normális kapcsolatot szeretnék, azt hogy ne legyen marakodás. Másoktól hallom, hogy ilyenkor sajnos a legtöbb ember kifordul önmagából és szörnyû dolgokra képes, csakhogy a másiknak ártson.
Annyira jól esne olyan emberek véleményét, tanácsát hallani, akik objektíven látják a dolgokat!! Kérlek írjatok valamit, szükségem van a bátorításra, erõt kell gyûjtenem, és idõnként fogytán van...
És bocsánat a hosszúságért!!
Puszi,
Adri
Annyi a feszültség és a kérdés bennem, hogy talán segítene, ha kívülálló emberek tanácsát és véleményét kérném!
Helyzetem a következõ, elkövettem életem egyik talán legnagyobb hibáját (szüleim figyelmeztetése ellenére) 4 éve, hozzámentem a férjemhez 20 évesen. Abbahagytam az egyetemet (férjem kérte), szentendrei "elvarázsolt kastélyba" költöztünk. Ezalatt értem azt, hogy közlekedés akár a napi vásárláshoz is csak kizárólag terepjáróval lehetséges. Lényeg: fiatal voltam, tele tervekkel, álmokkal, és akkor jött a férjem, aki tényleg a csillagot lehozta nekem, szeretett és én megszédültem, ez az igazság. Szerelmes nem voltam belé.
Most van egy 3 és fél éves kisfiam, akit imádok. Viszont a probléma az, hogy nem tudok tovább élni a férjemmel, semmi kapcsolat nincs közöttünk már másfél éve. Õ sokat van külfüldön és (mivel az egyetemet abbahagyatta velem, és nem is dolgozom) én nevelem a kisfiamat.
Aztán 10 hónapja megismerkedtem azzal a férfival, akit teljes szívembõl szeretek, õ is viszont és a fiamat is!! Kapcsolatunk titokban zajlik, és egy gusztustalan szappanoperához hasonló elemekkel.
Most eljutottam oda (2 hónapos xanax-függés után), hogy bármi is legyen, én így nem élhetek, és amint hazajön a férjem Angliából (pár nap múlva) elmondom neki, hogy hazaköltözöm a szüleimhez a gyerekemmel. Persze a barátomról nem szólhatok. Csak egyenlõre se diplomám, se állásom. Úgy ahogy van, elcsesztem (már bocsánat a kifejezésért) az életemet. Szüleim mostanáig (idõnként azért néha most is) próbálnak visszalökdösni a férjemhez, hogy ott a helyem mellette, de talán végre megértették, hogy nincs tovább. Szüleimnél lenne helyünk, nagy kertes házban élnek Pesten. Persze azonnal álláskeresés, kocsieladás, stb.
Kérdés, hogy a férjem mennyire tûri el (elõzõ házassága is tönkrement, elhagyta a felesége, de ott nincs gyerek), hogy elhagyjam és vigyem a kisfiamat?? És az anyagi része is fontos. Én nem akarok tõle semmit elvinni, átvágni, stb. A gyereket akarom, a kocsimat és azt, hogy fizessen tisztességes pénzt a fia részére. És normális kapcsolatot szeretnék, azt hogy ne legyen marakodás. Másoktól hallom, hogy ilyenkor sajnos a legtöbb ember kifordul önmagából és szörnyû dolgokra képes, csakhogy a másiknak ártson.
Annyira jól esne olyan emberek véleményét, tanácsát hallani, akik objektíven látják a dolgokat!! Kérlek írjatok valamit, szükségem van a bátorításra, erõt kell gyûjtenem, és idõnként fogytán van...
És bocsánat a hosszúságért!!
Puszi,
Adri
2002.02.03 17:07
Sziasztok!
Én csak most kapcsolódtam be ebbe a rendszerbe, de rengeteget tanultam eddig is belõle.
Amiért írok most: én is gyermekét egyedül nevelõ anya vagyok, jelenleg már válófélben. Férjem 17 hónapja nem él velünk és sosem lehetett számitani a segitségére. Emellett redkivül szemét módon viselkedik velem, lelkileg már a kezdetek óta terrorizál. (semmibe vesz,megaláz,tiszteletlen)
Sajnos én még emellett is szerettem. De rájöttem,hogy ez tarthatatlan állapot,hiszen számos kérésemre sem akart visszaköltözni hozzánk.(az én lakásomba-neki nincs)
Ezért rákényszeritett,hogy elinditsam a válást.
Sajnos,anyagilag én( 19 hónapos gyerekemmel)maradok a vesztes,mivel férjemnek nincs lelkiismerete és a saját gyerekén takarékoskodni akar. Csak azt hangoztatja,hogy neki joga van a gyereket látni stb.,de a kötelességeirõl megfeledkezik! És sajnos a jelenlegi ezeréves törvények is maximálisan az ellen vannak,aki felneveli a gyereket és a válás végén is õ húzza a rövidebbet minden szempontból.
Az én férjem eddig sem fizetett megfelelõ összegû gyermektartást,éves átlagban max. 12.000 Ft-ot 3 hónapos kihagyással. Akinek ilyen korú pelenkás gyereke van,az tudja,hogy havi min.30-40.000 Ft kiadással jár + rezsi.
Most a válás után 8.000 Ft-ot(!!!)akar adni havonta,monván,hogy minimálbérrel van bejelentve, meg egyébként sincs midig munkája,mivel kezdõ vállalkozó.
Megjegyzem,amig alkalmazásban volt rendesen keresett,el tudta tartani. Csak az önzése és büszkesége,nomeg jó adag felelõtlensége,hogy nem fogja fel,hogy abbahagyja azt ami nem megy és olyat csináljon,amibõl el tudja tisztességesen tartani gyermekét. Egyelõre nem akar váltani,inkább a gyermekén takarékoskodik. És az a legigazságtalanabb, hogy hiába bizonyitom én a gyermek szükségeteit a biróságon, akkor sem fognak a minimálbér 20 %-ánál többet nekünk megitélni. Felháboritó,nem igaz!!!
És a másik,hogy 2 éves korától el akarja vinni hozzájuk, a szüleihez hetente egy egész napra estig!!! Úgy,hogy nem élt velünk és úgy hogy a szülei az ég világon semmit sem tettek a kisfiamért,születése óta mindössze 1* jöttek el megnézni és a továbbiakban csak tõlem várták el,hogy én vigyem el õhozzájuk a gyereket. Én el is vittem párszor(5-6*),de azt is letagadják utólag. Nos ilyen(meg még ilyenebb)elõzmények után totálisan el vagyok keseredve és szeretném,ha ezt a hülye családjogi törvényt minél elõbb átreformálnák.
Kedves érintettek, szemét férjük és az õket védõ szemét jogrendszer által szenvedõk, kérlek jelentkezzetek,hogy együttesen fellépve változtathassunk az igaz emberek javára a családjogi törvényen!!!
Miért kellene szenvednünk nekünk, és gyermekünknek pl.a megalázóan alacsony tartásdij és a minõsitetlen,megalázó viselkedés miatt!
(bocs a hosszúságért!)
!!!
Én csak most kapcsolódtam be ebbe a rendszerbe, de rengeteget tanultam eddig is belõle.
Amiért írok most: én is gyermekét egyedül nevelõ anya vagyok, jelenleg már válófélben. Férjem 17 hónapja nem él velünk és sosem lehetett számitani a segitségére. Emellett redkivül szemét módon viselkedik velem, lelkileg már a kezdetek óta terrorizál. (semmibe vesz,megaláz,tiszteletlen)
Sajnos én még emellett is szerettem. De rájöttem,hogy ez tarthatatlan állapot,hiszen számos kérésemre sem akart visszaköltözni hozzánk.(az én lakásomba-neki nincs)
Ezért rákényszeritett,hogy elinditsam a válást.
Sajnos,anyagilag én( 19 hónapos gyerekemmel)maradok a vesztes,mivel férjemnek nincs lelkiismerete és a saját gyerekén takarékoskodni akar. Csak azt hangoztatja,hogy neki joga van a gyereket látni stb.,de a kötelességeirõl megfeledkezik! És sajnos a jelenlegi ezeréves törvények is maximálisan az ellen vannak,aki felneveli a gyereket és a válás végén is õ húzza a rövidebbet minden szempontból.
Az én férjem eddig sem fizetett megfelelõ összegû gyermektartást,éves átlagban max. 12.000 Ft-ot 3 hónapos kihagyással. Akinek ilyen korú pelenkás gyereke van,az tudja,hogy havi min.30-40.000 Ft kiadással jár + rezsi.
Most a válás után 8.000 Ft-ot(!!!)akar adni havonta,monván,hogy minimálbérrel van bejelentve, meg egyébként sincs midig munkája,mivel kezdõ vállalkozó.
Megjegyzem,amig alkalmazásban volt rendesen keresett,el tudta tartani. Csak az önzése és büszkesége,nomeg jó adag felelõtlensége,hogy nem fogja fel,hogy abbahagyja azt ami nem megy és olyat csináljon,amibõl el tudja tisztességesen tartani gyermekét. Egyelõre nem akar váltani,inkább a gyermekén takarékoskodik. És az a legigazságtalanabb, hogy hiába bizonyitom én a gyermek szükségeteit a biróságon, akkor sem fognak a minimálbér 20 %-ánál többet nekünk megitélni. Felháboritó,nem igaz!!!
És a másik,hogy 2 éves korától el akarja vinni hozzájuk, a szüleihez hetente egy egész napra estig!!! Úgy,hogy nem élt velünk és úgy hogy a szülei az ég világon semmit sem tettek a kisfiamért,születése óta mindössze 1* jöttek el megnézni és a továbbiakban csak tõlem várták el,hogy én vigyem el õhozzájuk a gyereket. Én el is vittem párszor(5-6*),de azt is letagadják utólag. Nos ilyen(meg még ilyenebb)elõzmények után totálisan el vagyok keseredve és szeretném,ha ezt a hülye családjogi törvényt minél elõbb átreformálnák.
Kedves érintettek, szemét férjük és az õket védõ szemét jogrendszer által szenvedõk, kérlek jelentkezzetek,hogy együttesen fellépve változtathassunk az igaz emberek javára a családjogi törvényen!!!
Miért kellene szenvednünk nekünk, és gyermekünknek pl.a megalázóan alacsony tartásdij és a minõsitetlen,megalázó viselkedés miatt!
(bocs a hosszúságért!)
!!!
2002.02.10 14:43
Kedves Zsuzsa!
Igen, ez így van. És még olyant is mondhatnék, hogy akár azt is megteheti a jelenlegi bírósági rendszer szerint, hogy semmit nem fizet évekig... Mert ha nem fizet, kell várnod három egymás utáni hónapot, hogy a gyámügyesek elhiggyék, hogy tényleg nem fizet, és ha bepereled, ami aztán évekig is elnyúlhat, akkor is csak 6 havi tartásdíj kérhetõ visszamenõlegesen. Végrehajtásnál meg bármirõl írhat ajándékozási szerzõdést, és akkor lobogtathatja a papírt, hogy nincs semmije. Tartásdíj megelõlegezésrõl csak akkor lehet szó, ha a tartásdíj már ítéletben meg lett állapítva. De mi van akkor, ha nincs bírói végzés, az ügy évek óta húzódik, két tárgyalás kitûzése között hónapok telnek el, nyáron meg ott a törvénykezési szünet! Nálunk az apasági per a T. Bíróság jóvoltából már két éve megy, és még mindig nem állapítottak meg gyerektartást, bírói végzés hiányában meg nem elõlegeznek meg semmit. És mindkét fél együttmûködõ volt, mindenhol ott voltunk idõben! Jelenleg azért áll az ügy, mert az állam által kirendelt eseti gondnok cseszett eljönni a tárgyalára, és én meg, mint anya, nem képviselhetem a kiskorút, hanem ezt egy vadidegen ügyvédnõ teszi, akit egyáltalán nem érdekel az egész ügy, és neki tök mindegy. Az én kisfiam most lesz kétéves, az apuka önként és dalolva alig egy pár hónapja fizet tartásdíjat. Nálunk is a minimális 8000 Ft-ot ajánlotta fel. Az õ logikája szerint 8+8+4 családi pótlék= 20 000 Ft, és ha én nem tudom ennyibõl eltartani, akkor majd õ eltartja! Persze, akár a felébõl is el lehet tartani egy gyereket, csak kérdés, hogy milyen szinten… És õ is olyan helyzetben van, hogy annyiról jelenti be magát, amennyirõl akarja, én hiába perelném be, bruttó 50-60 alapján a bíróság ugyanezt állapítaná meg. Az én kisfiam is még pelenkás, ami lazán 6-7000 Ft/hó, de ezt én már nem is reklámozom elõtte, mert akkor képes lenne jövõre, ha majd elhagyja a pelenkát, ennyivel kevesebbet adni. Szóval az egész bírósági rendszer úgy, ahogy van, egy nagy... És akkor még persze az ügyvédi költségekrõl ne is beszéljünk, amit magánúton te fizeted azért is, hogy egy ügyvéd képviseljen és hogy kiokosítson arról, hogy a törvény egyálatlán nincs melletted. Na, most én is jól elmondtam, pedig alapvetõen békés ember vagyok!
Azért szerintem a láthatásnál nem érdemes kekeckedni, mert ezek a kismanók nagyon érzékenyek és állítólag nagyon rossz érzés nekik, ha látják, hogy a szüleik ki nem állhatják egymást. A láthatás különben 3 éves korig alapból az anya lakhelyén és jelenlétében történik, ha csak a felek nem egyeznek meg másképpen. Szóval ha nem akarod odaadni, akkor a törvényi szabályozás szerint jöjjön õ, esetleg a nagyszülõk, mert a nagyszülõknek is van valami láthatási joga. Vagy ha nem akarod õket otthon fogadni, akkor egy semleges helyen, pl. játszótér is találkozhattok. (Én múltkor egyszer nagy bátran odaadtam a manót és úgy hozta vissza, hogy azért máskor legyek én is velük :-))
Harcra fel!
Cicamama
Igen, ez így van. És még olyant is mondhatnék, hogy akár azt is megteheti a jelenlegi bírósági rendszer szerint, hogy semmit nem fizet évekig... Mert ha nem fizet, kell várnod három egymás utáni hónapot, hogy a gyámügyesek elhiggyék, hogy tényleg nem fizet, és ha bepereled, ami aztán évekig is elnyúlhat, akkor is csak 6 havi tartásdíj kérhetõ visszamenõlegesen. Végrehajtásnál meg bármirõl írhat ajándékozási szerzõdést, és akkor lobogtathatja a papírt, hogy nincs semmije. Tartásdíj megelõlegezésrõl csak akkor lehet szó, ha a tartásdíj már ítéletben meg lett állapítva. De mi van akkor, ha nincs bírói végzés, az ügy évek óta húzódik, két tárgyalás kitûzése között hónapok telnek el, nyáron meg ott a törvénykezési szünet! Nálunk az apasági per a T. Bíróság jóvoltából már két éve megy, és még mindig nem állapítottak meg gyerektartást, bírói végzés hiányában meg nem elõlegeznek meg semmit. És mindkét fél együttmûködõ volt, mindenhol ott voltunk idõben! Jelenleg azért áll az ügy, mert az állam által kirendelt eseti gondnok cseszett eljönni a tárgyalára, és én meg, mint anya, nem képviselhetem a kiskorút, hanem ezt egy vadidegen ügyvédnõ teszi, akit egyáltalán nem érdekel az egész ügy, és neki tök mindegy. Az én kisfiam most lesz kétéves, az apuka önként és dalolva alig egy pár hónapja fizet tartásdíjat. Nálunk is a minimális 8000 Ft-ot ajánlotta fel. Az õ logikája szerint 8+8+4 családi pótlék= 20 000 Ft, és ha én nem tudom ennyibõl eltartani, akkor majd õ eltartja! Persze, akár a felébõl is el lehet tartani egy gyereket, csak kérdés, hogy milyen szinten… És õ is olyan helyzetben van, hogy annyiról jelenti be magát, amennyirõl akarja, én hiába perelném be, bruttó 50-60 alapján a bíróság ugyanezt állapítaná meg. Az én kisfiam is még pelenkás, ami lazán 6-7000 Ft/hó, de ezt én már nem is reklámozom elõtte, mert akkor képes lenne jövõre, ha majd elhagyja a pelenkát, ennyivel kevesebbet adni. Szóval az egész bírósági rendszer úgy, ahogy van, egy nagy... És akkor még persze az ügyvédi költségekrõl ne is beszéljünk, amit magánúton te fizeted azért is, hogy egy ügyvéd képviseljen és hogy kiokosítson arról, hogy a törvény egyálatlán nincs melletted. Na, most én is jól elmondtam, pedig alapvetõen békés ember vagyok!
Azért szerintem a láthatásnál nem érdemes kekeckedni, mert ezek a kismanók nagyon érzékenyek és állítólag nagyon rossz érzés nekik, ha látják, hogy a szüleik ki nem állhatják egymást. A láthatás különben 3 éves korig alapból az anya lakhelyén és jelenlétében történik, ha csak a felek nem egyeznek meg másképpen. Szóval ha nem akarod odaadni, akkor a törvényi szabályozás szerint jöjjön õ, esetleg a nagyszülõk, mert a nagyszülõknek is van valami láthatási joga. Vagy ha nem akarod õket otthon fogadni, akkor egy semleges helyen, pl. játszótér is találkozhattok. (Én múltkor egyszer nagy bátran odaadtam a manót és úgy hozta vissza, hogy azért máskor legyek én is velük :-))
Harcra fel!
Cicamama
2002.02.14 21:05
Kedves Cipõ!
Nem tudom,hogy a cipõ mennyire hasonló... mert szerintem minden cipõ más és más. Nem, nem mi egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot, én az anyukájával tartom, az anyukája meg vele és így mentek a hírek, persze cenzúrázva :-).
Nálunk egy elég spéci oka volt, hogy nem akart felbukkanni. Egy idõ után elviselhetetlen mértéket öltött a féltékenysége (soha nem csaltam meg, de ezt nem akarta elhinni), és odáig fajult, hogy nem hitte el, hogy õ az apa, mert a saját maga által kitalált történetbe ez passzolt bele. Nem bukkant fel addig, ameddig a vérvizsgálat eredménye ki nem jött, a 99,7% pedig meggyõzte. Azóta meg, leszámítva azt, hogy egy zsugori alak, együttmûködõ, egész normális, már azon a szinten, ami tõle elvárható. Még a folytatást is javasolta, amit én gyorsan elutasítottam! Na, persze azért szerintem nem egy nap alatt lett "apa". Ez a kiesõ idõ azért látszik, hogy õt is megviselte, másfél évig emésztette magát, rágódott a dolgokon. Én egyszer megkeresem a másfél év alatt, hogy térjen már észhez, de elutasításba ütköztem, úgyhogy utána hagytam, hogy a tények gyõzzenek. És tényleg így lett. Az meg az õ baja, hogy ne látta az elsõ mosolyát, stb... Na, mennyire hasonló a cipõ, kedves hasonló cipõ? Nálatok mi a helyzet? Én is várom válaszod!
Szia, Cicamama
Nem tudom,hogy a cipõ mennyire hasonló... mert szerintem minden cipõ más és más. Nem, nem mi egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot, én az anyukájával tartom, az anyukája meg vele és így mentek a hírek, persze cenzúrázva :-).
Nálunk egy elég spéci oka volt, hogy nem akart felbukkanni. Egy idõ után elviselhetetlen mértéket öltött a féltékenysége (soha nem csaltam meg, de ezt nem akarta elhinni), és odáig fajult, hogy nem hitte el, hogy õ az apa, mert a saját maga által kitalált történetbe ez passzolt bele. Nem bukkant fel addig, ameddig a vérvizsgálat eredménye ki nem jött, a 99,7% pedig meggyõzte. Azóta meg, leszámítva azt, hogy egy zsugori alak, együttmûködõ, egész normális, már azon a szinten, ami tõle elvárható. Még a folytatást is javasolta, amit én gyorsan elutasítottam! Na, persze azért szerintem nem egy nap alatt lett "apa". Ez a kiesõ idõ azért látszik, hogy õt is megviselte, másfél évig emésztette magát, rágódott a dolgokon. Én egyszer megkeresem a másfél év alatt, hogy térjen már észhez, de elutasításba ütköztem, úgyhogy utána hagytam, hogy a tények gyõzzenek. És tényleg így lett. Az meg az õ baja, hogy ne látta az elsõ mosolyát, stb... Na, mennyire hasonló a cipõ, kedves hasonló cipõ? Nálatok mi a helyzet? Én is várom válaszod!
Szia, Cicamama
2002.02.14 23:12
Kedves Cicamama!
Egyszer már leírtam a történetünk...én nyitottam az "Apa nélkül" topikot...csak töröltettem félve, hogy ránk talál,ránk ismer...és "botrány" lesz.
Nálunk erõsen közrejátszott a 3. , õ tiltott meg mindent...(én voltam elõbb) aztán 7 hónapos terhesen tett apaságit, és végül magától ajánlotta, hogy fizetget...bíróságon közös megegyezéssel el is intéztük a papírokat...ez egy fix összeg,amit tavaly magától megemelt az inflációval, idén nem...
A szüleit én nem merem megkeresni...a nagymamája látogatott minket egy idõben, de megzsarolta (90 éves),így nem mer jönni, és túl gerinces ahoz, hogy "stikában" találkozzon velünk...
Van egy-két közös barát, tõlük tudom a nõ még megvan-persze csalja fûvel- fával- gyerek nincs. A nõ 40éves, nincs gyereke, de így tudott szerezni magának egy 10 évvel fiatalabb "kirakatba valót"...
Nem merek ennél többet írni, mert aztán megint bepánikolok,hogy "megtalálnak".
Szóval a hasonló cipõt csak a 2év nem látásra értettem...persze õ is kitalálta, hogy nem tõle van a gyerek, sõt amikor még apasági pert akart közölte, hogy az emberek vére 90%-ban megegyezik...vagy õ a nagyon hülye, vagy engem nézett annak.
"Etus"
Nekem segített mikor anno beírtál..most a "Nem mondhatom el senkinek..." topikban van egy lány...ha idõd engedi próbálj neki is segíteni...szerintem jó, ha az ember tudja nincs "egyedül"
Egyszer már leírtam a történetünk...én nyitottam az "Apa nélkül" topikot...csak töröltettem félve, hogy ránk talál,ránk ismer...és "botrány" lesz.
Nálunk erõsen közrejátszott a 3. , õ tiltott meg mindent...(én voltam elõbb) aztán 7 hónapos terhesen tett apaságit, és végül magától ajánlotta, hogy fizetget...bíróságon közös megegyezéssel el is intéztük a papírokat...ez egy fix összeg,amit tavaly magától megemelt az inflációval, idén nem...
A szüleit én nem merem megkeresni...a nagymamája látogatott minket egy idõben, de megzsarolta (90 éves),így nem mer jönni, és túl gerinces ahoz, hogy "stikában" találkozzon velünk...
Van egy-két közös barát, tõlük tudom a nõ még megvan-persze csalja fûvel- fával- gyerek nincs. A nõ 40éves, nincs gyereke, de így tudott szerezni magának egy 10 évvel fiatalabb "kirakatba valót"...
Nem merek ennél többet írni, mert aztán megint bepánikolok,hogy "megtalálnak".
Szóval a hasonló cipõt csak a 2év nem látásra értettem...persze õ is kitalálta, hogy nem tõle van a gyerek, sõt amikor még apasági pert akart közölte, hogy az emberek vére 90%-ban megegyezik...vagy õ a nagyon hülye, vagy engem nézett annak.
"Etus"
Nekem segített mikor anno beírtál..most a "Nem mondhatom el senkinek..." topikban van egy lány...ha idõd engedi próbálj neki is segíteni...szerintem jó, ha az ember tudja nincs "egyedül"
2002.02.16 14:00
Kedves "Etus"!
Köszönön a választ, ne értsd félre, nem kíváncsiskodni akartam, csak érdekelt, hogy ki kérdezi. Bocs, hogy nem válaszoltam, drága mulatság ez az internet.
Azt nagyon szemét dolognak tartom, ha az új nõ el akarja tiltani, és már több helyrõl hallottam ilyent, de azért ez még egy hosszú lefolyású dolog, kicsi még a gyerek és sok mindent hozhat az élet. A 40 éves nõ elõbb-utóbb 50 éves lesz, az meg biztosan nem kell egy 40 évesnek. Persze ha nagyon akarná látogatni a picit, akkor már most is járna. Nálunk nincs új nõ, ezért ilyen akadályok nincsenek. Az én kisfiam most szerintem úgy kezeli, mint egy kedves idegent. Apának szólítjuk, de inkább az én ölembe ül, tõlem kérdez a látogatások alatt. Most már jópár hónapja tartják a kapcsolatot, és emlékszik arra, hogy hol voltunk Apával hónapokkal ezelõtt. De valószínû arra is emlékszik, hogy az Apa az újonnan megismert emberek közé tartozik.
Szerintem az exed a hülye-ez egyértelmû, és különben is, az embereknek 90%-ának egyáltalán nem egyforma a vére. Ha a vércsoportok alapján nem zárható ki az apaság, akkor még 14 különbözõ tényezõt vizsgálnak a vérbõl. Van adatuk arról, hogy ez a 14 különféle tényezõ milyen arányban fordul elõ a népességben és ennek alapján adják meg, hogy hány százalék valószínûségû az apuka. Az eredmény után megkérdezik, hogy elfogadja-e az eredményt, és ha nem akkor ott DNS vizsgálatot is elrendelnek, ami meg tuti-tuti biztos. A vizsgálat költségeit, a szakértõi díjat a vesztes fél fizeti. Tehát ha azt mondod, hogy õ az, és tényleg, akkor õ fizet. Bár azt nem tudom, hogy elismerõ nyilatkozat alapján is meg lehet-e indítani, talán akkor másként hívják.
Szia,
Cicamama
Köszönön a választ, ne értsd félre, nem kíváncsiskodni akartam, csak érdekelt, hogy ki kérdezi. Bocs, hogy nem válaszoltam, drága mulatság ez az internet.
Azt nagyon szemét dolognak tartom, ha az új nõ el akarja tiltani, és már több helyrõl hallottam ilyent, de azért ez még egy hosszú lefolyású dolog, kicsi még a gyerek és sok mindent hozhat az élet. A 40 éves nõ elõbb-utóbb 50 éves lesz, az meg biztosan nem kell egy 40 évesnek. Persze ha nagyon akarná látogatni a picit, akkor már most is járna. Nálunk nincs új nõ, ezért ilyen akadályok nincsenek. Az én kisfiam most szerintem úgy kezeli, mint egy kedves idegent. Apának szólítjuk, de inkább az én ölembe ül, tõlem kérdez a látogatások alatt. Most már jópár hónapja tartják a kapcsolatot, és emlékszik arra, hogy hol voltunk Apával hónapokkal ezelõtt. De valószínû arra is emlékszik, hogy az Apa az újonnan megismert emberek közé tartozik.
Szerintem az exed a hülye-ez egyértelmû, és különben is, az embereknek 90%-ának egyáltalán nem egyforma a vére. Ha a vércsoportok alapján nem zárható ki az apaság, akkor még 14 különbözõ tényezõt vizsgálnak a vérbõl. Van adatuk arról, hogy ez a 14 különféle tényezõ milyen arányban fordul elõ a népességben és ennek alapján adják meg, hogy hány százalék valószínûségû az apuka. Az eredmény után megkérdezik, hogy elfogadja-e az eredményt, és ha nem akkor ott DNS vizsgálatot is elrendelnek, ami meg tuti-tuti biztos. A vizsgálat költségeit, a szakértõi díjat a vesztes fél fizeti. Tehát ha azt mondod, hogy õ az, és tényleg, akkor õ fizet. Bár azt nem tudom, hogy elismerõ nyilatkozat alapján is meg lehet-e indítani, talán akkor másként hívják.
Szia,
Cicamama
2002.02.17 10:25
Kedves Cicamama!
Szerencsére nem akar semmit indítani...addig eljutottunk, hogy egyszer fényképen megnézte,és mivel olyanok, mint 2 tojás...+napra akkor született. Apaságival még akkor fenyegetõzött mikor terhes voltam, és még nem tett nyilatkozatot.
Most csak a nagy CSEND van...
Etus
Ti már az exeddel nem fogtok kibékülni?!Együtt élni???
Szerencsére nem akar semmit indítani...addig eljutottunk, hogy egyszer fényképen megnézte,és mivel olyanok, mint 2 tojás...+napra akkor született. Apaságival még akkor fenyegetõzött mikor terhes voltam, és még nem tett nyilatkozatot.
Most csak a nagy CSEND van...
Etus
Ti már az exeddel nem fogtok kibékülni?!Együtt élni???
2002.02.18 19:17
Szia!
Légy itt is üdvözölve...szerintem valami név nem ártana, az enyém is csak "ezeken" a témákon ez, amúgy más...
Van még az Apa nélkül topic is...az is hasznos, bár kicsit érthetetlen, mert töröltettem az elejérõl a túl felismerhetõ hozzászólásaim...SOKAN vagyunk , sajnos ilyen cipõben...és látod mind túl éljük valahogy...
Etus
Légy itt is üdvözölve...szerintem valami név nem ártana, az enyém is csak "ezeken" a témákon ez, amúgy más...
Van még az Apa nélkül topic is...az is hasznos, bár kicsit érthetetlen, mert töröltettem az elejérõl a túl felismerhetõ hozzászólásaim...SOKAN vagyunk , sajnos ilyen cipõben...és látod mind túl éljük valahogy...
Etus
2002.03.08 00:01
terkep,
Igy ismeretlenul is nagyon sok kitartast kivanok.
En annyira szurkoltam es szurkolok most is, hogy rendezodjenek a dolgaid!
Egyszer irtam valami csunyasagot a ferjedrol. Ezennel szeretnek bocsanatot kerni, bar ...
En hiszek a sorsban, abban hogy igazsagot fog szolgaltatni. Lehet, hogy var rad egy meg nagyobb, boldogabb szerelem.
Idegesseg ellen pedig ajanlom a levedulaolajat. Mielott zuhanyozol cseppents egy par cseppet a zuhanytalcara.
Szimat
Igy ismeretlenul is nagyon sok kitartast kivanok.
En annyira szurkoltam es szurkolok most is, hogy rendezodjenek a dolgaid!
Egyszer irtam valami csunyasagot a ferjedrol. Ezennel szeretnek bocsanatot kerni, bar ...
En hiszek a sorsban, abban hogy igazsagot fog szolgaltatni. Lehet, hogy var rad egy meg nagyobb, boldogabb szerelem.
Idegesseg ellen pedig ajanlom a levedulaolajat. Mielott zuhanyozol cseppents egy par cseppet a zuhanytalcara.
Szimat
