sapé, odry nehezen írom, és a torkomban a gombóc, de kikívánkozik..
Tegnap kaptuk meg a levelet, amiben felajánlottak nekünk egy 2,5 éves kislányt. Amikor anya beolvasta a levelet a telefonba, csak pityeregtem, aztán áthozták, jól megnéztük, elolvastuk. Azt hiszem én a világ összes kisgyermekét befogadnám, de a férjem sokkal racionálisabb.
A kislány koraszülött, és átlagosan 22 hónapos gyermeknek felel meg a fejlettsége, szegénykéről sokféle egészségügyi és mentális problémát leírtak. Az utolsó oldalon pedig egy fotó, arról a kis csontsovány, hatalmas barna szemű tündérkéről. A szívem szakad meg, mennék és hoznám, mert neki igazán szüksége van segítségre. A férjem szerint elég lesz nekünk egy "egészséges" gyermekkel is megbírkóznunk, akik egyik napról a másikra kerül hozzánk, de ő nem tudja bevállani ezt a manócskát.
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz, egyszerűen elborzaszt, hogy válogatunk, mint a boltban. Belerokkantam egy kicsit.
Szégyellem magunkat, közben azért azzal vígasztalom saját magamat, hogy mindeketten el kell fogadjuk maradéktalanul, különben nem lesz jó neki nálunk. Ugye nem vettek meg?






















