Tegnap éjjel ültem a karomban Vilkával, Ármin már aludt a szobájában, Apa pedig kimenős volt. Hallgattam a rádiót - na, nem valami nosztagiaműsort
, hanem ezredjére is ugyanazt a húszat, a "mai slágereket" 
- és közben arra gondoltam, hogy hogy elment ez a nyár. Aztán arra is, hogy hogy elment a többi nyár is ... és hogy már soha többé nem leszek tizenéves 
, meg már huszonéves sem ... és aztán elkezdtek eszembe jutni mindenfélék. Elég kaotikusan, elég sok minden, mára is jutott belőlük. Főzöm az ebédet, de képzeletben a régi konyhánkban vagyok. Mosogatógép helyett bádoglavór, laminált bútorlapok helyett fehérre mázolt fa konyhaszekrény, az egyik fiókban ott hevernek a nagymamám által gondosan kimosott tejeszacskók - ugye, nemcsak az én nagymamám mosta ki és tette el az értékes nylonzacsit? Szóval, azt gondoltam, írjuk le ide azokat a nosztalgiáinkat, emlékeinket, amelyeken már mi magunk is csak mosolygunk (meg néha könnyezünk), amelyek közül nagyon kevés fog szerepelni a történelemkönyvekben, mert apróságok, de amelyek a mindennapjaink voltak. Kár, hogy a gyerekeink nem fogják ismerni ezeket
és jó, hogy a gyerekeink nem fogják ismerni ezeket De azért mi tartsuk meg őket nekik és magunknak! Márti
