Sziasztok,
adri, nagyon-nmagyon jó a szoba!!!milyen lesz benne a bútor?
katavirág, VAR ÄR DU? HUR MÅR DU?
nono, azt hiszem mi vagyunk a legparásabbak
zorroné, jó híreket várok!
mamacka, én hiszek Neked a "segítséges" dolgokban hiszen Te túl vagy már egy szülésen...amúgy hétvégén az egyik ismerősöm is ráerősített arra, hogy nem akart segítséget, de utána hálás volt az anyósának, hogy segített neki, noha nem felhőtlen a viszonyuk, de jó volt olyan ember közelsége, aki már 2 gyerekkel végig csinálta ezt, ha nem is mostanában. de mégis jó volt a "tapasztalatabb" ember jelenléte, hiszen neki első gyereknél fogalma sem volt, hogy egyáltalán hogyan fogja meg a babát.
Viszont kérnék Tőletek egy kis tanácsot.
Pont hétvégén volt náluk itthon ez a "segítség" a téma. Hát, kicsit kicsordultak a könnyeim. A helyzet nálunk az, hogy szerencsére anyós 20 ezer km-re lakik. Azért szerencsére, mert sajnos nem normális. Volt nálunk látogatóban, de olyan sértő, pénzsóvár viselkedése volt, hogy 4 nap után a férjem nagyon csúnyán összeveszett vele, én meg nyugtatót vettem magamnak...Azóta telefonon sem vagyok hajlandó beszélni vele, bár ő sem akar. De a célozgatások mennek, hogy lakás kellene neki a kicsi fiától Bp-en, val.színű ezért nem is örül a bébinknek, hiszen így még kisebb az esélye, hogy a fia "meglepi" egy lakással. Bár eszünk ágában sincs neki lakást venni, főleg miből vennénk? (Mi is hitelből vettük.) másrészt a nagy messzi kenguru földön miért nem tudott összegyüjteni egy kis pénzt?Na, de hagyjuk, ő nem jön. Hála az égnek.
Anyukám mondta, hogy ő szívesen jön segíteni. Erre a párom kitalálta már korábban, hogy ne jöjjön! Majd mi ketten megoldjuk. Jóban van anyámmal, inkább rám jellemző, hogy a 3. napon összekapok vele. Anyám csendben elfogadta ezt a döntést, de látom a szemein, hogy...
Nem tudom, hogy bizonyítási vágy van-e a páromban, vagy mi? Ő azt mondja, hogy felesleges itt 3 ember, mert ő úgy is kivesz 2 hét szabit. Másrészt anyuék messze laknak, tehát ide kellene költöznie arra a kis időre...és szerintem ez a gondja a férjemnek.
Oké ezt elfogadtam.
Aztán hétvégén az ismerősöm nagyon elkezdte mondani ezt a "minden segítségnek örülni kell"-t. Meg a barátnőm is múlt csütörtökön elmesélte, hogy mekkora segítség volt neki az anyja, bár nekik sem 100-as a kapcsolatuk. Így meginogtam. Amúgy is annyi para van bennem...
Igaz, a párom mos, főz, takarít, stb. Tehát ha itthon van, tényleg megfogja azt csinálni, amit az ember mástól várna el segítségként. De neki sincs tapasztalata ilyen kisbébikkel...
Másrészt, most mondta azt, hogy szeretné ha 3-an szoknánk össze, és nem lenne itt más...
Kérdésem: szerintettek is megoldjuk 2-en a dolgokat? Mert ha hívom anyut, akkor a párom nem jön el szabira, mert "felesleges 3 felnőtt".
Vagy talán ha nagyon nem mennek a dolgok, akkor elég hívni anyut segíteni.
Azt hiszem a nagy para miatt vacilálok ezen ennyit...Valahogy lekellene állítani magamat és pozítivan közelíteni a dolgokhoz.
Na, ebben segítsetek: Ha nagyon segítőkész az ember párja, és itthon is lesz 2 hétig velünk, akkor megtudjuk oldani a dolgokat, ugye?
LÖJJETEK MÁR LE!