lányok csatlakozom!
öreg néniknek én se adom át a helyem!
nálunk is ne tudjátok meg. pampognak hogy itt meg ott fáj, de a picaon állnak a kis 5 szál virágjukkal egész nap és árulják. meg szaladnak a busz után....
másik sztori. anyukám is ugy járt mintahogy nóci irta. azzal a különbséggel, hogy egy kedves hölgy akarta anno átadni neki/nekünk

a helyet és egy néni (amilyet az előbb irtam) elfoglalta előlünk. pedig akkor anyukám már nagy pocival cipelt engem.
ugyhogy bárki megvethet érte én se adom át a helyem. bácsiknak előbb átadom mint néniknek. ők aranyosan meg tudják köszönni.
képzeljétek épp a minap jártam igy. jövök haza (kivételesen buszoztam), meg pont az az időszak volt mikor iskolából jönnek a diákok is. szerncsémre még sokan engem is középiskolásnak néznek

pocakom se árulkodik még főleg kabátban.
nah ülök szépen a buszon... jön egy néni (kivételesen nem piacos) és pampog hogy egyik fiatal sem adja át a helyét a buszon, pedig egész nap az iskolában ülnek. nah igy folytatódik egyik ajtótól a másikig. odaér hozzám, fölöttem megáll, aztán ott is pampog, hogy hát ezek a mai fiatalok nem képesek átadni a helyüket... közben néz rám
én meg közöltem vele, hogy rám ne tessék nézni, mert én nem fogok felállni. nehogymár a 16 hetes kismamák (akkor még kb. annyi voltam) ne ülhessenek
kicsit udvariatlan voltam, mert még bőven átadhatnám a helyem, mert még egyáltalán nem cipekedem babómmal
lehet a néni el se hitte, de szerencsémre jött ismerősöm és egyből kérdezte hogy mi ujság a terhességemmel
persze a néni addig nyavajgott mig valaki tényleg átadta a helyét. szegényt kicsit sajnáltam hogy a fiatalok meg ott röhögtek rajta hogy áll.