Sziasztok Mindenkinek!
Nincs türelmem végigolvasni a topikot sajnos,
de azt azért látom, hogy tegnap Nóra mit írt, és hogy ítélte el az itt fórumpzó szülőket, anyákat, akik egyszer-egyszer rácsapnak a gyerek fenekére.
Nem tudok most senkit sem idézni épp ezért, de azt azért elmondhatom, bár nem dicsekvésnek szánom, mert egyáltalán nem dicsérendő dolog, de sajnos bizony néha nekem is eljár a kezem.
Egy valamire viszont nagyon figyelek, és amennyire lehet kerülöm a fejre ütést, ugyanis nem tudom felmérni a saját ütésem erejét, és azért a fejére mért ütés nem tanácsos a gyereknek. A fenékre ütés, lábszárra ütés az más. Na azt sem naponta, és többször egy nap. Vannak napok, amikor a gyerekekbe belebújik az ördög, és juszt is rosszalkodnak.
Jaj, nem tudom ki, azt hiszem PIldi írta, hogy a 7.5 éves lánya milyen makacs. Vígasztal Ildi, hogy az én 8.5 éves fiam dettő ilyen? Katasztrófális érzés, amikor szembesülsz azzal, hogy ha Paprikajancsit csinálsz magadból, akkor sem fogja azt csinálni, amit mondasz neki.
Ilyenkor ráhagyom, és kb 10 perc múlva jön a fiam, és mintha mi sem történt volna, előadja az ő változatát a dologról, és a röhej az egészben, hogy általában egy az egyben azt mondja el, amit én is mondtam előtte.
Épp ma délután történt, hogy itt a szgép körül matatott a 2 éves kislányom. Mondtam neki, hogy nem szabad, és ne rámolja az asztalt. Közölte, hogy "Nem", azaz nem hagyja abba. Többször szóltam neki, aztán egy hirtelen mozdulattal elhúztam az asztaltól, és mondtam neki, hogy a elkapom (elverm) a pelenkáját, amikor rajta lesz. Úgy meglepődött, hogy eljött az asztaltól. Sajnos tudom, hogy holnap, vagy holnapután ismét el fogjuk játszani ezt.
Majd többször visszanézek ide, érdekes dolgokról beszéltek, de most úgy érzem nem vagyok még teljesen képben a fórummal kapcsolatban, és így nem is tudok reagálni dolgokra, csak egy-két szöszenetet írtam le a mi kis családunkból.
Ja még valami!Van egy közel 11 éves fiam is, ő már elkezdett kamaszodni. Hát, néha nagyon viszket a tenyerem, de az igazság az, hogy a verés nála már semmit nem ér, és sokszor a lelkérebeszélés sem, ilyenkor jön az üvöltés sajnos. Szerencsére ő még sincs elrontva nagyon, és amikor végig gondolja, hogy baromságot csinált, akkor még tud bocsánatot kérni.
Na most tényleg ennyi, majd ha lesz mondanivalóm, akkor még jövök.
Zsuzsa + 3 néha nagyon kiborító csemetéje
