Réges-régen hajdanában...én is jártam errefelé többször is napjában:)
Sajnálattal láttam, hogy nagyon sokan vannak ebben a topicban még mindig. Illetve újra jönnek újak és újak. Ennek azért nem örülök, mert bár nem olvastam vissza a topicot, anno az jött ide, akinek sokadszorra sem sikerült és vigaszra, tanácsra, lélek-ápolásra volt szüksége. Gondolom, most is vannak itt sokan akik ebben a cipőben járnak:(
Másrészt örülök neki, hogy ilyen sokan vagytok, mert ahogy elnéztem nagyon élénk ez a topic
És ez jó. Nagyon jó!
Aki még nem ismer, annak röviden magunkról:
Két évig küzdöttünk a terhességért. Dokitól dokiig jártam, különféle eredménytelen kezelések, míg végül kiderült a PCO. Megműtöttek és a következő ciklusban terhes maradtam. A dokim szerint ezerből 1 eset az ilyen, hogy rögtön a műtét után összejön. Nekünk sikerült
Közben kiköltöztünk Németországba, így a terhességet hetente 800km-t ingázva csináltam végig. Nem volt egy sétagalopp. Folyton idegeskedtem, féltettem a nehezen megszerzett kincsünket, sokat fájt a hasam. A 32. héten vérezni kezdtem (mint akkor kiderült a méhlepény lent volt a méhszájnál), 3 hét kórház és egy erős vérzés miatt a 35+3héten végül császárral megszületett a kisfiam. 2560g és 46cm. Hála az égnek erős, egészséges baba volt. A kórházban folyton attól féltem, nehogy koraszülött legyen és nekem inkubátorban, milliónyi csövel a kis testében kelljen őt látnom.
Azóta eltelt idestova 2 év (júniusban leszünk 2 évesek
), tavaly novemberben végre haza költöztünk és most újra projekt van:) Persze nem olyan egyszerű az élet, hogy én csak úgy pikk-pakk teherbe essek ám!:) Most is küzdünk, de most legalább nincs PCO. Csak alig működő hormonok:)
Szóval ennyi dióhéjban. Remélem befogadtok újfent a klubba és szeretnék bekerülni a tábliba is:) Ha lehet:)
Vali
Nem vagyok az ilyenekhez hozzászokva. 
).
De azót sem produkálta.Na majd legközelebb.
3 órát vártunk a párom unokatestvérére, aki volt olyan rendes és Pestről eljött értünk és meg is csinálta az autót. 
[/url]
