Társalgó főoldal » Anyaságról » Mit csináltok, amikor az utód bosszant, bosszant és bosszant...

Egyszer egy hasonló hiszti rohamnál bevittem Milénát a fürdőszobába és lezuhanyoztam a fejét langyos vízzel.Úgy megdöbbent,hogy rögtön abbahagyta.Fél év múlva egy hasonló esetnél egyszer csak odarohant hozzám és azt mondta:Anya zuhanyozd le a fejem,mert már nem bírom.Mondanom se kell,hatalmas nevetésben tört ki az egész család.Persze ez sem megoldás,de akkor hatásos volt.

Márti!

Én ilyenkor megpróbálom mosolyogva felhívni a figyelmét arra, hogy nem jó egy hisztis gyerekkel együtt lenni. Elismétlem kétszer, hogy szeretem, de ezt a viselkedést nem. Aztán otthagyom. Nem mondom, hogy biztos recept, de van hogy bejön. Vannak ilyen nyűglődve ébredős reggelek. Lehet, hogy a front?
Ráadásul most olvastam, hogy négyéves kor körül az én csinálom egyedül annak a kifejezése, hogy önálló személyiség vagyok. Sok sikert!!! És még több türelmet.
sofka

Márti!

Sóhajts mélyeket! Kinn. Ő pedig erősítsen tüdőt a szobában! A múltkor hasonló ügyben járt Zsombi a szobájában és mondtuk neki, hogy akkor jöjjön elő, ha sikerült abbahagyni. Beletelt 5 perc is, amikor megjelent könnyáztatta arccal, de fülig vigyorogva, hogy "Anya! Sikerült abbahagyni!" Majdnem megzabáltam. Komolyan büszke volt a teljesítményre!

A kérdésem hálisten nem gyakorlati tapasztalatból származik, ami a harapást illeti. A még ilyen irányú tapasztalatokban nem bővelkedő erőszakmentességet hangoztatóknak gondoltam, hogy felhívom a figyelmét arra, hogy "a gyerek kicsi, de nem hülye", azaz tud olyat lépni, amikor Nekik is lépéskényszerük lesz, mert ami eddig bevált, az már korántsem lesz elég. Nálunk a harapás gyorsan lefutott téma volt. A bölcsiben hosszabban él. Pedig sosem látott ilyesmit tőlünk. Biztos ott. Mi párszor eljátszottuk, hogy mennyire fáj, az apja egyszer visszaharapta, párszor gondolkozás lett a vége. Most éppen nincs ilyen problem. Nincs garancia arra, hogy nem fogja reneszánszát élni.

Próbáltam már máshol is tippeket szerezni. Sok cikk teljesen elveszítette hitelét, amikor tételesen végigment azokon a módszereken, amiket kipróbáltam, vagy hallottam eddig és kifejtette, hogy milyen maradandó lelki károsodásokat lehet vele okozni. DE NEM KÍNÁLT ALTERNATÍVÁT!!!!
A homo sapiens sapiensnek viszont nevelésre van szüksége, hogy elfogadható szinten beilleszkedjen a társadalomba. Pont.

Két módszer látszott használhatónak, amit azóta is próbálok alkalmazni:
1.: Játszótéri agresszivitás: egy figyelmeztetés, majd 5 perc anya mellett a padon, játék nélkül, majd tetszés szerinti ismétlésszám, majd hazamenés. Általában beválik, mivel a gyerek játszani szeretne. Ha meg örömmel üdvözli a hazamenést, akkor jót tettél vele.

A másik még kipróbálás alatt, csak jól beszélő, értő gyerekkel lehet hatásos. "Te üzenetek" helyett "én üzeneteket" kell közvetítenünk. Azaz ne úgy szidjuk le, hogy mit csinált, hanem úgy, hogy azt is elmondjuk, hogy miért volt az rossz, amit csinált a mi szempontunkból. Még az önveszélyes dolgokat is lehet ezzel fűszerezni. PL:" Azért is nagyon rossz volt, hogy az úttesten szaladgáltál, mert anya nagyon félt, hogy valami bajod esik. Ha nagy baj történik és kórházba kerülsz, akkor anya nem tud mindig Veled lenni és nagyon szomorú lenne, mert nagyon szeret és szeretne folyton melletted lenni, megölelni és puszit adni és sajnos akkor nem lehet!"

Egyébként (már biztos untok) kedvenc könyvem a gyereknevelésben a Hogyan le legyünk tökéletes anyák és a másik két könyv. Ha valaki nem ismeri ezeket és érdekli a könyvek témában való véleménye, akkor szívesen idézek belőlük. A legtöbb használható tanácsot ott kaptam eddig.

Snoopy

És másfél évesen az ededül, minek a kifejezése? Hogy még 3 évig minden alkalommal kifejti, hogy önálló személyiség? Sára is ilyenkor már ededül csinált mindent. Nálatok nem? Tegnap a lépcsőn lejövetel okozott volna problémát, ha ellenkezem.

Milla
linato

Márti,
nem tudom. leginkább nyűglődnék. És szomorú lennék, hogy már reggel is.

Nálunk tegnap volt hepaj. Este 11 kor még nem aludtak, sőt a mese olvasása közben felkeltek. egy dbig tűrtem, aztán felálltam és elmondtam nekik, hogy én fáradt vagyok, megyek aludni, ők játsszanak még nyugodtan, ha akarnak. Na, erre kitört a sírás, anya ne menjen sehová, álljon reggeltől hajnalig készenlétben, stb. Én lefeküdtem aludni, megnyugtattam Sárát, hogy felőlem mellém fekhet, de én nem bírok tovább fent maradni. (az igazság az, hogy tényleg nagyon fáradt voltam és Füles is, nem bírtam, hogy éjjel ugrálnak. Meg is találtam estére az okát. Itt olvastam vmit, amitől elment a kedvem, egy másik topicban. És ha mellém fekszenek, pillanatok alatt elalszanak.) Éjjel úgy tűnt, vmi nagyon nincs rendben Mátéval, nyűglődött, alig aludtam, forgolódott, sírdogált, nem kellett neki semmi, mindent elutasított. Akkor úgy gondoltam, megpróbálom átvinni az ágyába. Csodát láttatok már? Pár perc alatt elaludt, és reggelig fel sem kelt. (Igaz ekkor már negyed hat volt.) Ti mit csináltok, ha este direkt szórakoznak lefekvés helyett? Tudom, hogy nem szabad otthagyni őket, ebből már volt gondunk, mert Máténak használ, Sára pedig kiakad.
SO(S)lya

Lányok!
Köszi a tippeket!
A hiszti kb. 15 perc után abbamaradt. Én közben a másik szobában voltam, és pont ide írtam. Ez jó volt, mert kisebb volt a kísértés, hogy bemenjek hozzá, míg ordít.
Úgy jöttem ki tőle, hogy nem látott rajtam indulatot: tehát talán érdemesnek találta, hogy újra lásson, ezért hagyta abba.
Szóval nálunk Snoopy módszere volt a nyerő.
Hideg zuhanyt már próbáltam, de csak tovább dühítette, így végképp elhagytam ezt a módszert.

Sofka! Oké, oké, személyiségfejlődés, de az én lányom nem 4, hanem 2,5 éves! Már ekkor ennyire jelentkezhet ez?

Solya! Az én lányom is hamar kezdte az "ededül"-t, 1,5 évesen. Azért nem súlyosbodott a helyzet sokat.Sok mindent megengedek neki, hadd próbálja, ha nem árt vele senkinek.
Neki a számítógéphez is szabad nyúlnia. Már régóta. Pár hónaposan kapott egy billentyűzetet, azt nyúzta.
Még nem volt 2 éves, mikor nem lehetett a gépről leszedni, állandóan "írni" akart. Erre én, "jól van kislányom, ha ezt szeretnéd, akkor tanulj meg néhány dolgot!" kijelentéssel beidomítottam, hogy melyik gombokat nem szabad megnyomni, és ha véletlenül legördül egy menü, vagy megjelenik egy ablak, azonnal szóljon nekem. Nem hiszitek el, milyen hamar megtanulta (kb. 2 perc)! Érdeke volt! Nem sokkal utána megtanulta azt is, hogyan kell leállítani a gépet billentyűparancsokkal (a programból még én lépek ki), és az egeret is elég jól irányítja már.
A Paint-ben tegnap egyedül színezett ki lufikat, még a színeket is maga váltotta, miután megmutattam, hogyan kell.
Így jó, mert nem kell féltenem a gépet, különben is az ő játszós szobájában jutott csak neki hely.

Mi bántott tegnap, Solya? Melyik topikban?
A lefekvéssel kapcs. nem biztos, hogy tudok jó tanácsot adni, mert nekem csak 1 van, és kettővel elbírkózni este, nem ugyanaz, mert egymást is gerjesztik.
Apa nem volt otthon? Én lehet, hogy nem hagytam volna rájuk, hogy "ti játsszatok, én megyek aludni". A gyerekek valószínűleg nem játszani, hanem téged akartak. Egyiket apára hagyni, a másikkal meg te boldogulsz. Lehet, hogy fárasztó félóra lesz, de nyugodtan alhatsz utána. Én hasonló helyzetben azt szoktam mondani a lányomnak: Anya nagyon fáradt, de addig nem tudok elaludni, míg te nem szundikálsz. Be szokott jönni.
És mostanában, hogy a délutáni alvás ellen tiltakozni szokott, sose hozom szóba, nem jelentem ki, hogy most már pedig aludni megyünk, hanem csak egyszerűen elkezdem csinálni az alváshoz készülődés rituáléját (bili, vetkőzés, stb). Észre sem veszi és már ágyban van, és a mesét hallja. Ha közben mégis eszébe jut tiltakozni, előveszem a fentebb említett "anya fáradt..." kezdetű mondatot.
Márti

Márti,
Egy történet, egy kórházról, egy orvosról, a rossz tulajdonságokról, hibákról, a következményeiről. És az ezt követő emlékezésemről.

Nem megy. Ezt már próbáltam.

pocok,
annyira jó, hogy rajtunk kívül más is tud "nagyon gáz" lenni!

Solya

Sziasztok! Nem tudok mindenkire reagálni, mert annyi érdekeset írtatok, mióta nem voltam.
Márti! Emlékszel nyár végén nekünk bekakilós gondjaink voltak. mára 90%-osan elmúltak, talán amióta nem morogtam, hanem flegmán cseréltema kakis gatyókat, mintha mi sem történt volna. Oviban egy ilyen eest volt, itthon hétvégén előfordul, de elenyészően ritkán ma már. Ha kicsit feszültebb talán, de még ez sem biztos. Amúgy elmélyült játék közben ő is bepisil néha, sőt anyabosszantóbepisilés is volt már.
HIszti. Ha ilyenkor "visszacsinálod" az nem segít? pl. ebben az esetben visszabújtatod a karját, hoyg húzza ő ki. Attilánál ez legtöbbször bejön.
A nayg hisztiknél én is ált. bevezetema gyerekszobába (és igyekszem a kicsit távol tartani), és megmondom, hogy most biztos nagyon mérge vayg és sírni akarsz, ha befejezted, gyere ki. GYakran hallom ilyenkor, hogy néhány perc múlva már játszik, azután egyszercsak előjön: "már nem sírok" felkiáltással.
Linato! Ez aranyos!
Egyébként a hisztiról olvastam,hoyg az ő kis testükben ugyanazok az intenzitású érzelmek élnek, mint a mi nagy felnőtt testünkben, és sokszor számukra is ijesztő ennek az intenzitása.
Önállóság. A 3,5 évesem remekül közlekedik, egyedül száll fel és le még a legmagasabb lépcsőjű troliról is (ez nagy segítség, mert nekem még a babakocsit is fel kell pakolnom, naponta 2-4 alkalommal tömegközlekedünk). Ha valaki segíteni akar neki,ellilul a feje és kiabálja hogy egyedüüüül! rosszabb esetben az is hozzá teszi, hoyg tünés buta néni (bácsi).
A 20 hónapos pedig új szót vett fek minimál szókincsébe (a nem,de, gyeje, vau, hamm, jó, ge-igen mellé) ÉN. mOst bármit csinálni akarok, mindig közli ÉN. KOrán kezdi, nem?
Harapás. A nagy a verekedős korszakában néha harapot is, ill. most néha az öccsét harapja meg. A kicsi viszont harap, de csak engem, és ált. a játék hevében. A barátnőm kisfia viszont támadásól-ő sem tud mit kezdeni vele, állandóan a nyomában van.

Na abbahagyom, mielőtt kitiltotok fecsegés miatt...
ZSuzsa

Zsuzsa!
Te is meggyőztél: nyugi és türelem pisiügyben.

"Visszacsinálás"? Úristen, hányszor csináltam már! Vissza lépcső tetejére, mert a legalsó lépcsőfoknál meg találtam fogni a kezét. És hasonlók.
De most azonnal annyira begerjedt egy pillanat alatt, hogy meg se hallotta, hogy felajánlom neki: bújjon vissza. Visszasegíteni se tudtam rá, mert már dobálta magát az ágyon.
Maradt a "kivárommígmagadhoztérsz" módszer.
Márti

Mintha csak az én drága kisfiamról lenne szó! Most is elkülönítésben bőg a gyerekszobában...
Szomjas vagy? - kérdem. Bólogat. Vizet kérsz? - kérdem. Bólogat. Ebben a pohárban? - bólogatás a válasz. Megtöltöm, odaadnám, erre heves hisztiben tör ki. Nna, amikor ezt már egyazon napon tizedszer adja elő, az ember lánya nem annyira türelmes. Rácsuktam az ajtót. Majd kijön, ha elfáradt. Ha neki is sikerült abbahagyni (szia Snoopy! ).
Kíváncsi

Kíváncsi!
Az én lányom=a te fiad! Teljesem át tudom érezni az estet! Nálunk is gyakori az ilyen "rapli". Kitalál valamit, aztán mire megkapja, már nem jó neki->üvöltés következik. Pedig a drágám már bonyolult mondatokban képes kommunikálni, de ilyenkor visszasüllyed egy 5 hónapos szintjére. (Bocsi, 5 hónaposok!)
Márti

Most névtelen leszek, mert akiről írok, már maga is bele-bele olvas a babanetbe, és nem akarom kibeszélni. DE! Annyira odaragadt a számítógéphez (játék), hogy becsorgott neki! Nem bosszantásból, csak nem akarta abbahagyni a játékot. Márti, nem három éves!!! Háromszor annyi. Úgyhogy fel a fejjel! (És úgy tettünk, mintha elhinnénk, hogy ő sem tudja, mi sem tudjuk mi az a meleg és nedves, amibe szegény húhga belecsüccsent.)

Kedves Lányok!

A topik témájához kapcsolódóan szeretnék ajánlani nektek egy nagyon hasznos könyvet, amit a férjem hozott haza nekem nemrég:

John Gray: A gyermekek az égből jönnek

Ez a híres "A férfiak a Marsról a nők a Vénuszról jöttek" sorozat egyik kötete.
Figyelemre méltó gyermeknevelési módszereket ismertet, melyek éppen a topik fő problémájának megoldására adnak válaszokat!

Idézek a tartalomjegyzékből:

-Minden gyermeknek megvannak a maga sajátos problémái
-A pozitív nevelés öt alapelve
-A lehetőségek felmérése
-A nevelés okozta stressz
-Az erőszak erőszakot szül
-Mitől válnak a gyermekek engedetlenné és zabolátlanná
-Kérjünk, ne parancsolgassunk, ne követelőzzünk
-Ne tegyünk fel szónoki kérdéseket
-Ne magyarázgassunk
-Mondunk le a kioktatásról
-Az érzelmekkel ne manipuláljunk
-Az együttműködést elősegítő mágikus szavak
-Mi a teendő ha a gyermek nem hajlandó együttműködni?
-A figyelem átirányítása
-Szeretet-szertartások
-Adjuk azt gyermekeinknek, amire szükségük van
-Mi ébreszti fel a gyermekekben az ellenállást?
-Ne sajnáljuk az időt gyermekünk meghallgatásától
-A két feltétel
-Szigorú nevelés
-Engedékeny nevelés
-A büntetés hiábavalósága
-A büntetés pozitív oldala
-A nyilvános helyeken rendetlenkedő gyermek kezelése
-Okulás a termeészetes következményekből
-Félelem a jutalmazástól
-Módszerek a szülői tekintély megszerzésére
-Ne próbáljunk az érzelmekre hatni
-Az üvöltözés nem használ
-Engedetlenség ellen az érvelés nem segít
-Az együttműködési készség javítása
-A törődés és a bizalom folyamatosságának fontossága
-Elszámolás háromig
-Temperamentumbeli különbségek
-A gyermekek mindig egyre többet akarnak
-Tíz módszer a nemet mondásra
-A hála kimutatása
-A felelősségtudat kialakulása
-A generációs különbségek megértése
-Okulás a hibákból
-Miben segít az érzelmek kifejezése?
-Segítség kérése más szülőktől
-Küzdelem az akartossággal
-Megbírkózás a negatív érzelmekkel

....

Érdekesnek tűnik, szerintetek is? És nem írtam le az egész tartalomjegyzéket, csak szemezgettem belőle. Én már alig várom, hogy elolvassam a könyvet!! Remélem okosabb leszek tőle.

Majd megosztom veletek a tapasztalatomat.

Sok sikert és még több türelmet kívánok csemetéitekhez:

Katus

Katus,
a könyv bizonyára érdekes, különösen azoknak, akik még nem találkoztak ilyen tipusú munkákkal. Nekem kicsit már uncsik - nem felvágni akarok, egyáltalán nem, de nagyon sok ilyen jellegű könyvet olvastam már, és egyre több az ismétlődés, csak ezért mondom. Kicsit az a bajom velük, hogy eléggé egy, max. két gyerek létét felétetelezik a megoldásjavaslataik. No persze úgy kell nekem, hogy több van! Elismererem, a mikrocsaládokban segít, jó is az efféle olvasmány.

Van új sztorim, talán érdekes lesz nektek is. Kétéves, raplis lánykát fenyegetett meg többszöri, hasztalan figyelmeztetés után az anyja: Lili, ha nem hagyod abba, bizisten a kezedre ütök! (Korábban nem volt gyakorlat a családban a tasli.) Mire a válasz kitartott kéz: Üssz!
Kíváncsi

Sziasztok!

Kiváncsi!
A gyerekek majdnem mindig képesek bennünket überelni. Ha minket nem is (a mienk épp még nem tudja a taktikára a megoldást),akkor a szomszéd kislánya bemutatja!

Nem tudom, hogy ez biztosan rossz-e, de valószínűleg nem jó, de szoktam fenyegetni.Pl.:
Ha nem hagyod, hogy megmossam a fogad, akkor egyedül alszol el!
A gyermek egyedül is el tud aludni, bőgés nélkül is, ha akar. Sőt, újabban akkor nem alszik el, ha ott vagyunk vele. Így normál esetben is mese után szeretetről való biztosítás, gyermek kondicionálása a hat óra utáni vándorlásra és egyedül elalvás. De a fogmosáshoz az előbb említett mondat sokat hozzásegít, ami különösen azért fontos, mert ilyenkor már nagyon fáradt vagyok, a másik pedig folyamatosan üvölt a cicimet követelve (ha egyedül vagyok otthon velük.)

Édesség. Próbálunk időnként a nagymama értelmére hatni, hogy ezt nem jó, ha megeszi a gyerek. Ő mit tett a saját fiaival? Állandóan csokit, cukrot tömött beléjük, nem akart inkább egészséges kaját adni nekik?
Zsombi imádja a mazsolát. Képes megenni egy zacsival. Persze eszi a francidrazsét is, ha hozzájut. Nálunk otthon nem fordult még elő. A gyermek nagyinál bemutatja, hogy szereti a mazsolát (pont jó édességnek), a franciadrazsé miatt már számosszor figyelmeztettük a nagyit, hogy tüntesse el a Zsombi szemmagasságából. Legközelebb mit látunk, amikor ott járunk? A franciadrazséba bele van keverve a mazsola. Jézusom!!!!

Snoopy

T-Márti!
Mint olvastam, már nem hagyod a gyerkőcöt a pisi bugyiban. Ennek örülök! De korábban nem féltél, hogy ki fogja csípni a popsiját? A lányom 3,5 fél éves, időnként elblicceli a popsitörlést pisilés után, aminek az az eredménye, hogy esténként már panaszkodik, hogy csípi a posiját.

Bea

Kíváncsi, ilyen nálunk is volt. És akkor bizony ütni kell, különben hülyét csinálok magamból végképp. Persze ilyenkor kellően kicsit ütök, csak jelképeset, és meg is magyarázom. Amúgy az én fiamon nem látszik úgy, hogy nagyon a lekére venné az ilyen jelképes kézre vagy egyébre csapást, viszont a kiabálás, amit sajnos gyakrabban művelek, egyértelműen jobban megviseli. Szerintem ez sokkal rombolóbb.
Más: engem sokszor bosszant az, hogyha a fiam viccet csinál a fegyelmezésből, kvázi a képembe röhög. Többnyire talán tényleg azt hiszi szegény, hogy játékról van szó. De ha nem? Ezzel fel tud bőszíteni bennünket. Ismeritek a helyzetet?
(Ja, az okos könyvekről: nekünk is van vagy egy tucat belőlük, az a legjobb, amikor egymással totál ellentétes dolgokról próbálnak meggyőzni, mindkét fél hathatós érvekkel. Aztán a szegény szülő döntse el, kinek is hisz. De Katus, azért lehet, hogy elolvasom még ezt az általad ajánlottat is, mert tényleg ígéretesek a címei. Hátha sikerül hasznosítanom már végre valamit a sok jó tanácsból...)
Klára

Titati/Bea!
Biztosan elkerülte a figyelmedet: én egyetlen egyszer(!) hagytam a lányomon az alig nedves bugyit. Természetesen nem csípte ki a fenekét!
Olvasd el légyszi még egyszer figyelmesen a szept 28-i hsz-t és ott kiderül!.
Azért idézném a két kulcsmondatot:
"Én meg közöltem, hogy MOST nem veszem le róla." - tehát máskor lewvettem!
"Máskor is PRÓBÁLTAM már rajtahagyni a nedves bugyit, ... Akkor mindig hiszti lett a vége." - tehát nem hagytam rajta.
Bocs, ha félreérthető voltam!
Márti

Nem tudom miért,de az én nagylányom csak akkor hajlandó bármit is megcsinálni,ha kedve van hozzá.Ha éppen nincs akkor jön az,hogy elrakom a játékaidat amit nem raksz a helyére.De akár honnan nézem ez már zsarolás.Viszont ezt megérti és 5 perc alatt összepakol.(4 éves)Hisztizni is szokott,de lassan rájött,nálam ezzel semmit nem ér el.Azt viszont tényleg nem tudom a kicsi kitől tanult meg toporzékolni,mert itthon ilyet senkitől nem látott.Máshol sem.

Apa is nagyon ideges tud lenni amikor az ő 20hónapos csemetéje tizedszer kapcsolja el a híradót.A gyerek nagyokat kacag és juszt is kikapcsolja,pedig tudja,hogy nem szabad.Ő is csak játszik,de apa rosszul tűri.

Ma:
Voltunk gyógyszertárban, vettem szőlőcukrot is, de megbeszéltük ?!, hogy csak ebéd után, aztán a közértben betettek kindertojást, megvettem, ahelyett, hogyerős és kegyetlen lettem volna, egyet megehettek. Majd a köv. közértben ( ahol újságot vettem) Sára elkezdte lepakolni az édességes pultot. Nemet mondtam természetesen, kitört a hiszti, elmondtam neki újra, ebéd után, otthon... Semmi eredmény, elindultam hazafelé, mellettema még mindig bőgő lányommal. Útálom az ilyen szituációt, a végére més Máté is rákezdte, igaz csak szolidariból, így legalább csak Sára bömbölte végig az utat: Cukorkát kérek! Felkiáltásokkal övezve.
Solya

Épp most történt:
Lefektettem a lányomat ebéd után. Egy kis idő múlva éktelen ordítás hallatszott a szobájából. Berohantam, azt hittem baj történt. De nem. Valami olyasmit vettem ki az ordítás mögül, hogy nem akar aludni, de ez nem volt egyértelmű. De hiába maradtam ott mellette, símogattm, kérdezgettem, mi a baja, nem mondott semmit, csak ordított, és dobálta magát.
Kijöttem a szobából azzal a kijelentéssel, hogy majd visszajövök, ha megnyugodtál. Még kb. 15 prcig folytatódott a sikítozós-ordítós hiszti, aztán bementem, mert abbahagyta, csak hüppögött.
Kért még egy mesét. Jó, mondtam, melyiket? Nem szólalt meg. Elkezdtem találgatni, de mindegyikre hisztérikus "nem" volt a válasz.
Választhattam: vagy kimegyek újra, és folytatódik az ordítás, vagy valami mást találok ki. Más nem jutott az eszembe. Végül a legutolsó könyvre végre igent mondott, de ekkorra már olyan nagy feszültség halmozódott fel bennem, hogy üvöltözni kezdtem. Biztosan nagyon helytelenül, de ez jött ki belőlem.
Érdekes módon, a gyerek az ordítozásomtól nem fakadt újra sírva. Próbáltam lehiggadni és elmondtam a mesét. Utána szó nélkül alváshoz helyezkedett el.

Mi a véleményetek a fenti esetről?
Márti

Mi a különbség a kompromisszum és a zsarolás között?
Az előbbi mindkét félnek jó, az utóbbi csak az egyiknek? Vagy?
(Bocsi, most nincs időm továbbvinni a gondolatot, majd még jövök. )

Na, eljött az ideje, hogy a kicsit lecsaptam... Elegem van belőle, hogy nem alszanak éjjel, nem alszanak nappal, akármikor kellek legyek készenlétben, stb.
Nem lesz több ilyenből, az biztos! Ha véletlenül vha ilyet mondtam volna, akkor félrebeszéltem. Kész vége, kiborultam, hogy lehet egy, pláne két gyereket elaltatni, ha közben röhögnek, és nem alszanak? És még csak nem is érdeklem őket! Egy nagy rakás csődtömeg vagyok!
Ráadásul ha azt mondom maradjanak a szobában, kijönnek és szétröhögik az arcukat rajtam. Ha kiabálok, röhögnek, ha rácspok a seggükre, röhögnek... Kész, vége, felmondok.
És már nem érdekel, van-e kül. a kompromisszum és a zsarolás között, és a szeretetről is megváltozott a véleményem. Nincs eredendő, elvárás nélküli szeretet...
Sziasztok, jó dumcsizást!
Solya

Solya! Én a legjobban akkor tojtam be annak idején, mikor anyu azt mondta, akkor én fogom magam és elmegyek. Azt hiszem ment egy kört a háztömb körül. Talán? (De azt hiszem ez is zsarolás)

sofka

Azt hiszem, Solya ráérzett az anyaság egyik legnehezebb pontjára. Tényleg idegőrlő az állandó 24 órás készenlét, és olyan lehangoló is. De nem szabadulhat tőle az ember! Hiába jönne valaki, hogy menjek el akár egy hétre is, nem tudom én már soha nyugodtan élni világom, mindig csak a gyerekeim függvényében.

Volt egy idő, amikor a gyerekeim fektetéskor teljesen kivetkőztek magukból. Ráadásul éppen akkor volt, amikor kiköltöztünk Bécsbe, és nagyon frusztrált voltam, nagyon feszült, nem akartam az egészet, utáltam, úgy, ahogy van. Már vártam a negyedik gyereket, akit titkoltam még, szóval nem volt könnyű. És akkor, mintha csak még egy lapáttal tenni akartak volna rá, olyan cirkuszt csináltak minden este, hogy a hajamat téptem, és szemmel láthatóan élvezték! Még a legnagyobb, aki akkor kilenc éves volt, ő is részt vett a tréfában, és irtó jól szórakoztak azon, hogy ütöget a guta. Ilyenek ezek.
Kíváncsi

Talált tárgy, de idevág:
"A "folyton foglalkoztat, addig nyúz, amíg teljesen ki nem hoz a sodromból" témakör nagyon izgalmas. Mindig azt hajtogatom a mamáknak, hogy a gyerek addig próbálkozik mindenféle hisztikkel, rosszalkodásokkal, nyüglődésekkel, amíg tud. Amíg érzi, hogy megingatható, hogy határozatlan vagy. Amint eljutottál arra a pontra, hogy most már tuti fix kidobod az ablakon, mert ebből eleged van, szóval, amikor végre magad is elhiszed, hogy jogod van kiharcolni, hogy megszűnjön ez az állapot, attól a pillanattól kezdve HITELESEN tudod közvetíteni a gyerek felé az álláspontodat. És csoda történik. A gyerek megtalálta, amit keresett: a határt. Megbékél a helyzettel. Erről van szó. El kell hinned, hogy jogod van egy kis nyugalomra, és még idejében határozottan leállítani a dolgot. Ez nem könnyű. Azt is mondhatnám, hogy elég misztikusan hangzik, hogy a gyerek megérzi, mi folyik benned, és nem arra reagál igazán, amit hall (merthogy te már fél órája hajtogatod, hogy hagyja abba.). Sajnos nem tudok mást mondani: ez így működik."
Sződy Judit
http://origo.hu/noilapozo/szuloknek/20030828mamisuli.html?pIdx=2

Borcsa

Borcsa! Ez jó, köszi hoyg idehoztad!

Én kb. egy éve voltam a legmélyebb ponton. A kicsi 8 hónapos, a nagy 2,5 éves volt, éppen kialakult, hoyg volt a napnak 1-1,5 órája , mikor mindkettő aludt, és a nagy ekkor abbahhagyta a du.-i alvást egyik napróla másikra és végérvényesen. Beindult a szünetnélküli üzemmód (éjjelente 4-6 alkalommal keltek), és én az összeomlás határán próbáltam túlélni. A csúcs(mély)pont az volt, amikor november végén ültem a fotelben, a két csintalan csibész rajtam ugrált (szó szerint) én meg szépen elaludtam. Aztán valahogy kievickéltem belőle, mert ma is itt vagyok

Solya!Idegesítő egy helyzet, az már biztos de akkor lennél csődtömeg, ha vígan, boldog mosollyal az arcodon tiltakoznál az ellen, hogy a gyerekeidből eleged van néha. Szerintem így egy egészen emberszabású anyának tűnsz előttem!
Zsuzsa

Lányok, ma volt valami a levegőben! Fiam minden elkövetett, hogy kikészítsen, olyasmiket művelt, amiket soha. Ahogy érte mentem az oviba, elkezdett dobálni egy gyereket, a játszótéren kinyitotta a kaput és ki akart sétálni az útra, pimaszkodott, a képembe röhögött, egyértelműen a határokat keresgélte. Abszolút elveimmel ellenkezőleg elfenekeltem, mert ez már tűrhetetlen volt. A fejembe erre beleállt a görcs, és nagyon kiakadtam. Solya, ez egy ilyen nap? Klárus

És ma úgy látszik folytatódik...a kicsi felébred szokásosan 6-kor, onnantól kezdve folyamatosan nyifog, nyávog, nyikorog, mindezt valami elviselhetetlen frekvencián, semi sem jó neki, ha tisztába tettem az volt a baj, ha nem akkor az, a tejét nem issza, az ölemből lemászik, majd sír, hogy vissza akar jönni, stb, stb. A nagy csapkod, verekszik az öccsével, szétszedi a játékait....
Mi lesz még itt egész nap?
Kezdek megőrülni, pedig még csak reggel van.
Zsuzsa

Lányok!
Tuti, hogy valami van a levegőben.
Bea is mindenért nyávogott tegnap, mondjuk ő egy kicsit meg van fázva, az is igaz, de ma reggel úgy ébredt, hogy minden OKÉ, de csak addig, míg nem ellenkezik vele senki. Sajnálom a dadusokat ma a bölcsiben, szerintem ki fognak rá akadni. Eddig azt mondták, hogy semmi baj nincs, de ma lehet, hogy megváltozik a véleményük egy kicsit.

Klára!
Húúú, nagyon ismerős, ez a képembe röhögés figura. Hát akkor elszabadul a pokol a fejemben, és üvöltök, hogy kinek a pofájába röhögjön, és még mindig röhög, és röhög. Az amúgy alacsony vérnyomásom tuti, hogy a duplája ilyenkor. Ja, ezt leginkább a 8 éves fiam csinálja.

Hisztikről jut eszembe:
Valamelyik nap megnéztem mit csinálnak a dadusok a bölcsiben a hisztinél. SEMMIT!!! Addig, amíg nem tesz magában, illetve másban kárt, addig ráhagyják. Hétfőn az egyik kislány a fejét verte a padlóba, és ue a kislány kedden a falba verte a kobakját. Nem foglalkoztak vele, bár az egyik dadus azért felvette, amikor már túlzásnak találta a dolgot.

Solya!
Ilyet én is szoktam mondani, hogy felmondok, elmegyek világgá, de mindig kinevetnek.

Zsuzsa

Zsuzsa,
látod! Mert az természetes, hogy anyuci mindig ott van, ahol éppen kell, tisztára jótündér effektus. Csak a varázspálcát elfelejtették átadni az első munkanapon.

Borcsa,
de akkor ez egy ördögi kör? Hogy tudok önmagamból kifordulás nélkül elég hitelesnek tűnni? Én már az elején is úgy gondoltam, hogy aludniuk kell. Ők nem. Én feladtam. Ők nem. Kitartóbbak. Én sosem voltam az. Inkább rájuk hagyom. Lehet, hogy ez a baj. De ha nem hagyom rájuk, (mondjuk ez utóbbi ált. fűszerezve némi hegyibeszéddel), akkor előbb utóbb felhúznak, kiborítanak, de úgy, mint tegnap, még soha. Szövetkeztek ellenem!!!

Kíváncsi,
de ez a szép benne. Csak most ki is függ kitől?

Még mindig zabos Solya, bár a kölykök már nem zabolátlanok.

Sziasztok!

Elalvás. Általános szabály nálunk, egyelőre bejön, hogy takarodó, lefekvés időpontja után nincs kijárkálás, világos a gyerekszobában ÉS MINDENKI A SAJÁT ÁGYÁBAN ALSZIK. Anya, apa mindenkinek nagyon örül, HA MÁR SÜT A NAP!. A nagyobbik hálisten el tudott egyedül aludni már kicsinek is. Ha nem cicizés közben, akkor hason ágyban gőgicse, majd spontán szunya. Ez akkor látszott csődbe menni, amikor levettük a rácsot az ágyáról. Eddig tudta, hogy nem tud kijönni (inkább bejárkáltunk hozzá éjszaka), onnantól izgatta a fantáziáját, hogy a szobából is ki tud jönni. Rászoktunk, hogy mellette ülünk, amíg el nem alszik. Amikor ez kezdett tarthatatlanná válni(több, mint egy óra), akkor jött a mese, jóéjtpuszi, egyedül elalvás. Mellette a figyelmeztetés, hogy ha Zsombi kijön, akkor sajnos be kell, hogy csukjuk a rácsot (közismert a gyerekszobánk kengururácsa az ajtóban, ami egyelőre nyithatatlan, mászhatatlan )De ezt a mélypontig nem hitte el.(beváltott fenyegetésre szívhezszóló "Anya! Gyeje!" sírás) A mélypont egy pocakosan, Zsombival kettesben töltött éjszaka volt. Amikor éjfél körül zuhanyoztam és egyszercsak Zsombi jelent meg a fürdőben. Anya zuhany alól ki, gyermek ágyba visszavezet. Figyelmeztetés. Fogmosás közben hallom, hogy a gyermek hajnali fél egykor, a legsötétebb éjszaka kellős közepén babytaxizik vigyorogva a kövön (lakótelepi lakás). Fogkrém kiköp, gyerek taxiról lekap, ágyba rak, rács becsuk. Hiába kiabálsz nem fogok idejönni, tessék aludni!!!
Visszamentem, befejeztem a fogmosást. Majd elhúztam az ágy irányába, ahonnan kétszer keltem fel vizet adni a gyermeknek és visszaadni a cumáját, amit kidobott az előtérbe a rácson át. Húsz percig (végén már erőlködve) zokogott, "Anya! Gyeje!", párszor verbális kapcsolatot létesítettem vele, hogy tessék lefeküdni és aludni, de nem mentem oda. Majd elaludt. Másnap a szinten lévő szomszédok érdeklődtek, hogy otthagytuk egyedül a gyereket??? Mindenkit megnyugtattam, hogy csak nevelés volt.
Azóta a Zsombi tudja, hogy hol a határ és azt is, hogy nyugodtan komolyan vehet, ha a rácsot emlegetem. Azóta szinte nem is kellett említenem.

Volt már, hogy kiborultam (a kicsire) és otthagytam este fél 10. El kellett mennem sétálni. Ott maradt vele az addig nem megfelelően empatikus apja. Félóra múltán már csend volt. De a gyerek épp 29 percet üvöltött neki.
Szerencsére a nagy nem ébredt fel.

Jó a bölcsisnéniknek. Ők higgadtak tudnak maradni. Van abban valami hihetetlen megnyugtató érzés, hogy tudod, hogy csak napi 8 órában kell elviselned. Utána kimész az ajtón és (ezek a gyerekek) nem neked sikítanak és hisztiznek.
A bölcsiben csak rövid ideig vannak hisztik (szerintem), ezeket a hölgyeket ilyennel biztos nem lehet sem befolyásolni, sem felhúzni. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy a bölcsiben nem hisztiző gyermeked otthon nem fog tragikus méretű üvöltözést csapni. (Be tudnék ám számolni a ma reggelről (melyik pohárba tegyük a teát?))

Snoopy

Snoppy!
Ma a Bea is kiakart akasztani, de nem sikerült neki.
A kisfiam szokott bögre miatt sírni, hogy melyik bögrébe kéri a tejét, és ha nem abba kapja, akkor nem is issza meg. Na jó, ebből szerencsére már kinőtt. De tudom, hogy nagyon kiborító.

Zsuzsa

Nálunk a sünis pohár az egyetlen. Na jó, már vetekszik vele a mókusos is.

Eltelt egy kis idő azóta, hogy parázs vita zajlott itt Nora (Kaliforniából) és köztünk. Végül is azt hiszem, mindenki elfogadta közülünk azt, hogy a verés nem üdvözítő nevelési forma, még ha néha használjuk is.
Sokat emlegettük a két kultúra közti nevelési különbségeket is. Sőt, azt hiszem Németországból (Solya?), és Ausztriából (Kiváncsi?) is hoztatok példákat. (Bocs ha tévedtem, de telefonos netem van, és nincs sok időm bogarászni.)

Most hallottam egy érdekes dolgot, igaz egy egészségügyi problémával kapcsolatban. Barátnőm kisfiának fitymaszűkülete van, és ez most elég központi téma. Egy ismerősömnél is rákérdeztem, mert neki is van 2 fia. Megbeszéltük a dolgot, arra jutottunk, hogy nem kell túldramatizálni a dolgot, különösképpen a "ráncigálást" nem kell erőltetni. És hozzátette: ezt külföldön (Németországban vagy USA-ban már nem tudom) nem is csinálják, mert ha piszkálod a gyereked fütyijét, pedofilnek tartanak!!!!!!!!!!

Lányok! Külföldön élők! Igaz ez?
Márti

Márti, nem tévedtél.
én azonban nem beszélem meg itt senkivel a fiam fütyiproblémáit. A dokival is csak az aktuális, sürgető, akut problémákat. De a múltkor Sára puncijáról beszélgettünk és nem mondta rám, hogy pedofil lennék azért, mert a gyermekem egészségére figyelek.
Solya

ui.: Én csak itt lakom, de nem itt élek

Sziasztok!

No jó,jó, de én azt sem tudtam kitalálni, hogy melyik pohárra gondol!!!
Annyi volt a kihúzható információ, hogy nem nagy( <, 0.5 l)és nem üveg. No de innen csak ordítás!

Snoopy

Ma oviból hazafelé menet bementünk a Nagycsarnokba ezt-azt venni. Teljes család, mert Apa is odajött az ovihoz. NAgyon szomjasak voltaka lurkók (na meg és is), ezért vettünk egy nagy doboz gyümölcslét. én állok a sorban zöldségekkel a kezemben, Apa tölti a kicsi csőrös poharába levet, a nagy erre elkezd hisztizni, ordítani, leveti magát a földre, apja öléből kitépi magát. Az ölembe fölkéredzkedik (+zöldségek), de ordít tovább (legalább nem a földön, Apa nehezen viseli az ilyesmit, bár én hagytam volna). 10 perc múlva egyszerre abbahagyja, és közli, hoyg "csak Anya öntsön gyümölcslét a csőrősbe". Legalább elmondta, ha utólag is, mi a baj
Zsuzsa

Az én Középsőm szerintem büntet engem kőkeményen minden óvodában eltöltött napért. Hisztivel, amit nem bírok elviselni. Pedig nem reagálok. csakhogy a műbömbölést a Kicsi nem tudja megkülönböztetni az igazitól, úgyhogy ő is biggyeszt, majd rákezdi. Az utóbbi napokban ebben a lármában készítem a vacsorát, karomon a közel tíz kilós bébivel. Még arra is hajlanék, hogy ne menjen oviba. De itthon már kilenckor a fülemet rágja, hogy menjünk át vkihez, vagy tv, vagy számítógép. Na ez a három az, ami nem fér bele szerintem az otthontöltött délelőttbe egy négyévesnél.

sofka

Sajnos ma én is kiborultam. Igazság szerint már tegnap. De mára sajnos beérett két pofon a középsőnek . Gyerekek, annyira dacos! És folyton azt veszem észre, hogy ha ketten maradnak, bántja Bencét! Persze erről volt már szó valahol, hogy mindig a sorban következő a fekete bárány a testvéreknek, a legjobban velük szeretik összeakasztani a bajszot, de ezt olyan sunyi dolognak érzem, hogy azt bántja, aki nem tud pontosan beszámolni a történtekről, csak bőg! Mintha nem bőgne amúgy is eleget... Ezt a többiek nem csinálták. Meg csinál még olyan dolgot, ami számomra felfoghatatlan és elszomorító, és a többiek nem csinálták. De ezt nem írom le a névtelenek szórakoztatására. Hát most megint nem álltam a helyzet magaslatán.
Tegnap már kiborultam, meg is akartam írni, de nem találtam olyan topikot, amibe igazán illett volna. Megírom hát ide: annyira elegem van a bevásárlásból!!! Hogy minden nap tízkilókat cipelek haza, plusz négy gyereket, hetente pedig nagybevásárlás, szerintem legalább nyolcvan kilóval, és nem autóval járok, mert úgy nagyon sok idő lenne, huzigával hozom haza, meg hátizsákkal, meg még két teli zsákkal! Komolyan mondom, a Mikulás nyeretlen kétéves hozzám képest! Utálom, sajnálom rá a sok-sok időt, nem beszélve a sok pénzről, ami csak folyik, folyik, folyik... És azt is nagyon utálom, hogy hegyekben áll a vasalatlan, és mindig koszos a szőnyeg, mert naponta szórják tele valami szeméttel, és állandóan tele a padló játékokkal, és mindennek csak én tudom a helyét, mert rajtam kívül senkit nem érdekel! Nem folytatom, ez nem ide való, csak kifakadtam. Bocsi.
Kíváncsi

Hűűűűűűűűűű!
Lányok! Én mondtam Mélabúnak és Búskomornak, hogy menjenek már el innen, semmi szükség rájuk, de mééééééééér pont Kíváncsihoz mentek?! Tessen már senéken billenteni őket!
Én csak sok kicsi bevást csinál, mert elég a két kölökkel is, a nagyot meg együtt, akkor is ha sokáig tart, kocsival, meg apával, mert nem vagyok Mikus! És a térdem sem a régi, meg a hátam is belukad. Pedig nálunk csak két férfi van a családban, de ebből egyiket sem érdekel mi van rajta, vagy inkább a másikon? Mert Apa gond nélkül ráadja az első arra járó gyerekre, ami rajta van. (Erről láttam egy tuti képet DeákZsu megvan még?) A szőnyeg néha meg azért kell, hogy olyen csúnya legyen, hogy amikor kiporszívózod, megdöbbenj: Jééé, ennek ilyen szép színe van? Tegnap óta már el is felejtettem!
Holnap talán sikerül kipróbálni azt a kenyérsütőt, ha sikerül és finom, és még nincs, vegyetek. Akkor el lehet havonta küldeni Apát ezer kiló lisztért, stb, mer ugye az nem kér enni, és akkor letudva a napi két-három kiló kenyér Csak beleöntöd és kész. Mint a rajzfilmeken.
A tökéletleneknél a vasalatlanra nagyon sok jó tipp volt. Én pl. vállfán szárítok, és mindent szépen kisimítok a szárítón. Így kb. csak az ingek, meg 1-2 kényes, hamar gyűrődő holmit kell vasalni. (Ja, és időben megtanítottam Apát ennek a nehezen kezelhető, műszaki zsenialitást igénylő műszernek a kezelésére. Még nem tökéletes, de legalább látszik, hogy vki mintha vasalt volna egy picit az ingen. A zakó meg úgyis eltakarja a maradékot. (Már nem tudom ki, de egyszer azt mesélte, hogy az ing ujját és hátulját nem vasalja ki, mert az úgysem látszik ) És nem veszek magamnak blúzt. A játszóra minek? A közértesnek sem fogok kiöltözni.

Hallod-e, ugorj át a tökéletlenekhez, panaszkodd ki magad, az a topic arra van!

Solya,
de jó,hogy írtál!
Köszi!!!
(Már amúgy is hiányoltalak egész nap! )

Kivancsi!
"És azt is nagyon utálom, hogy hegyekben áll a vasalatlan."
En arra lennek csak KIVANCSI, hogy Te miert akarsz mindenaron vasalni??? Nincs Neked szaritogeped?
Ha most azt valaszolod, hogy nincs (Becsben!) akkor en lemegyek hidba!
Amikor mi meg Budapesten laktunk (10 eve) mar akkor, es ott is volt szaritogepunk.Szerintem mar Magyarorszagon is nagyon sok haztartasban van.
Ha kivalasztod a megfelelo szarito-programot, akkor szebb allapotban jonnek ki belole a ruhak mintha vasaltad volna oket.Es milyen kellemes illatuk van!
Szoval ezert NEM ERTEM, hogy miert pazarolod a draga idodet holmi vasalasokra, mikor azt hasznosabban es kellemesebben is eltolthetned?!
Tehat: vasalasra szant idot fordits inkabb magadra!
Udv:Ancsa

Szia Ancsa!
Történetesen mosó-szárítógépem van, de tudod, nekem naponta kb. kettőt kell mosnom, a szárítóprogram meg vagy négy órás, nem beszélve arról, hogy akkor csak fele ruhamennyiség tehető bele. Szal erre nekem nincs időm. Ha szépen teregetek, azt is be lehet rögtön hajtogatni, de arra sincs mindig - szinte sose - időm, hogy azonnal behajtogassak, mert éppen akkor kell menni az ovisért, vagy éhes a pici, vagy pisilnie kell a nagyobbacskának, vagy kifut a leves, vagy...
Egyébként meg szeretek vasalni, és nekem nem ugyanaz a vasalt ruha, mint a hajtogatott, sőt, vásárolni is szeretek, nem ez a baj, hanem az, hogy MINDIG csinálni kell, MINDEN NAP, és ha nem teszem, akkor annyira felszaporodik, hogy már lépni se tudok tőle. Ez az, amit nagyon-nagyon utálok, hogy TÚL SOK IDŐT vesz el az életemből. Nem is beszélve a szanaszét szórt játékokról, amelyeket aztán semmiféle gép sem szed össze és rak a helyére a mamagépen kívül!
Azért köszi!
Kíváncsi

Kíváncsi!
Solya! gratulálok a teljesítményedhez, a mi Apánk műszakilag kivitelezhetetlennek érzi a vasaló használatát.
Zsuzsa

Sziasztok!
Szeretek vásárolni én is! A helyi bolt annyira drága és szegényes, hogy csak kenyeret veszek itt, amúgy pedig hetente nagybevás. Apa utál "soppingolni", ezért úgy egyeztünk meg, hogy a vásárlás napján kicsit előbb jön haza (ha ez nem megy, akkor beugrik a bébiszitter fél órára, míg apa hazaér), és meg KIMENŐT kapok! Így egész kellemes a bevásárlás. Igaz, tegnap hulla fáradtan értem haza fél 11-kor, és az autóból is csak a mirelitet, meg a romlandót szedtem ki, a többi mára maradt. De ez az idő csak az enyém! És még nyugodtan nézelődhetek is, anélkül, hogy a gyerekre kellene figyelnem, vagy apa nyafogását eltűrnöm.

Annyira megnyugtat, amikor a gyerekeitek hisztijeiről írtok. Hogy mi mindenen be tudnak kattanni a kölkök! Zsuzsa "csak anya töltsön a csőrősbe" sztorija különösen tetszett, mert az én Fruzsim is hasonlókra képes, de eddig azt hittem, ez valami különleges degeneráció nála. De nem!
Hurrá!
Márti

Mit csináltok akkor, amikor mindkét (3,4,5 stb.) gyerek anyát akarja, lehetőleg kizárólagosan?
Nálunk ma du. Attila megint az oviról beszélt, nem akar menni, nem akar ott aludni, mikor megy stb. (úgy látszik hiába telt el eza hét viszonylag szorongásmentesen, nincs még túl a beszokáson teljesen, ráadásul többször be is pisilt) Ölembe akart bújni, kicsit "anyázni". HOzta az ovodás mesekönyvét is , hoyg csak neki olvassak belőle. Természetesen a Gergő is rögtön jött, fel akart mászni az ölembe, néznia könyvet, erre az Attila kitúrta, ellökte, hogy csak neki, csak vele. Úgy éreztem, hoyg valóban erre lett volna szüksége, de a csatározás miatt hamar elszállt a pillanat varázsa. Ilyenkor Apa is hiába viszi el a kicsit, ordít, csak én kellek neki is. Olyan rossz volt, hoyg semmilyen hatákony megoldást nem tudtam kitalálni.
Ti mit tesztek ilyen esetben?
ZSuzsa

Én okosat nem tudok, csak még egy hisztitipust leirni. Peti nem egy hisztis, de ha gondja van és nem birja megoldani nyafog és otthagyja. Ha velem van baja engem hagy ott. De ez elég röhelyes, amikor enni kér, de nincs türelme kivárni mig megkenem a kenyeret. Ilyenkor nyafogva elrohan, de közben nehezményezi, hogy nem rohanok vele a kajával. Ha utánna viszem, akkor elhajt és duzzog. Pedig csak 17. hónapos. Szóval törpi. de önérzete az van.

Hogy én mit csinálok? Én, Zsuzsikám, ideges leszek. Nagyon. Végül az győz, aki hangosabban kiabál, mert akkor érem el a viszonylagosan legkisebb zajszintet.
Kíváncsi

Zsuzsa,
először megmagyarázom, hogy anyának két gyereke van, két oldala (kíváncsi, te olyan sokoldalú vagy, mostmár értem a sok a gyereket! ) Aztán vagy használ és ketten leülnek, persze ált. az marad tovább, aki először jött. Vagy ha nemmegy, akkor kíváncsihoz hasonlóan járok el.

Zsunya,
ilyen is van, akkor ált. ha mégsem kell, leteszem könnyen elérhető helyre. Ált. elvarázsolódik. (Legritkább esetben a kanapé, vagy a szőnyeg szívja magába, de ált. gyomorban landol. )

Zsuzsa!

Szerintem 2 gyerek-2 szülő esetében megoldható, hogy fogja az egyik szülő az egyik gyereket(jelen esetben apa a kicsit) és nem a másik szobába, hanem lemennek az utcára. (Erre nem lehet kifogás az eső sem, a gyerekek általában imádnak pocsolyázni, nekünk van kimondottan erre a célra vízhatlan gatya, kabát, csizma, és kismotorral külön program ilyenkor lemenni, ráadásul le is hűti)Szóval, lehet, hogy még a lépcsőházban hallod az ordítást, de az utcára érve valszeg megszűnik. És, ha még valami finomságot is vesznek(tudom, ez nem helyes, de mégis), akkor külön örülni fog, hogy nem maradt otthon. Nekem ez volna az ötletem.