Szia Mamszi,
hasonló cipőben jártunk mindketten. Én mos várom a kisbabámat, a 14. hétben járok. A párom 5 hetes terhesen elhagyott. Én már évek óta szerettem volna kisbabát, de ő mindik kitalált valamit. Ne meneküljek a rossz munkahelyemről gyerekszülésbe (ekkor 25 voltam, ő 26). Várjunk amíg befejezi a főiskolát (én 27 ő 28.) Idén januárban elhatároztam, hogy én ugyan tovább nem várok, lesz ami lesz, ha a házasságom az ára hát legyen (bár nagyon reméltem, hogy ez nem fog bekövetkezni). Szóval januárban elmagyaráztam neki, hogy 29 éves leszek néhány hónap múlva, és úgy érzem nincs már időm várni, meg nincs is nagyon mire. A házunk elkészült, van autónk, az ő vállalkozása beindult, szülői segítségre is számíthatunk, ha a part szakad. El is jött velem februárban az Optimális Családtervezési Tanácsadóba. Bár nem volt túl lelkes, de eljött. Májusban már terhes is voltam, de sajnos a babát 5-6 hetesen elvesztettem. Mikor elmondtam neki, hogy azt hiszem terhes vagyok csak annyit kérdezett, hogy biztos-e. Mikor elkezdtem vérezni és elmentem orvoshoz, és a doki kórházba küldött akkor a kedves férjem először azt mondta miért nem megyek be egyedül.
Mondtam neki, hogy ugye ezt ő sem gondolja komolyan, és aztán csak bevitt. A kórházben sem segített megkeresni az orvost vagy ilyesmi, én rohangáltam, mint egy hülye. Sajnos a babát már nem lehetett megmenteni. Talán itt kellett volna kapcsolnom, de az ember lánya annyira vak tud lenni. Szóval innentől kezdve a kapcsolatunk elindult az igazi lejtőn, csak én nem akartam tudomásul venni. Én csak vártam, hogy elteljen 3 ciklus, és újra teherbe eshessek. Ez júliusban be is következett. Mikor elmondtam a páromnak csak annyit mondott:"Hát jó." Egy héttel ezután rájöttem, a kedves férjem megcsal, mégpedig az egyik barátnőmmel. Mikor megmondtam neki, hogy mindent tudok, csak a vállát vonogatta, hogy sajnálja, de ő szerelmes. Gondolkodási időt kért, másnap elköltözött. Bennem pedig egy világ omlott össze. Ennek ellenére nagyon-nagyon örülök a kisbabámnak. Biztos nem csak a gyerek kérdés miatt ért így véget a házasságom, de szerepet játszott benne.
Pszichomókusnál is voltam a történtek óta, egy dologban megerősített. Jól döntöttem, mikor úgy határoztam, hogy ha ennyire szeretnék gyereket, akkor akár a kapcsolatom árán is. Az anyaság nagyon fontos egy nő életében.
Én azt mondom, azt gondold meg, hogy mi lesz majd 10, 15, 20 év múlva, ha nem lesz gyereked. És akkor már ugye nem is biztos, hogy lehet. Akkor nem fogod úgy érezni, hogy valami olyan dolog maradt ki az életedből, amit más nem pótolhat. Mert ugye férjet lehet találni (bár biztos nem könnyű), de a gyerek azért nem olyan egyszerű kérdés.
Egyébként, ha kerek-perec megmondja, hogy ő nem akar gyereket, azt hiszem elhagytam volna.
M.
)) 
. A lányom valahogy így érkezett
