Szosszenet!
Nem ertem mi gaz van ezeken a kepeken.
Tok jol nezel ki. En is szeretnek igy kinezni. En is en is en is.
Zorrone!
Mennek neked is a drukkok, hogy hamar beerj. MOndjuk en nem szeretnem ha negy orat tartana, bar bizti fog, de akkor is jo lenne, ha rovidebb lenne.
Pumpoka!
Nagyon jol neztek ki ti is.
Meg egyszer SOK BOLDOGSAGOT!
Nici!
En mostanaba annyit eszem, hogy hihetetlen. Rosszul is vagyok tole, de sajnos akar hogy probalom nem birom megallni, hogy kevesebbet egyek.
Remelem nem most fogok megint elhizni.
Lituka!
Te is nagyon csini vagy.
En is en is en is.
Teje!
Eleg brutal lehetett, a sokkolo!
En nem nagyon hiszek az ilyen dolgokban, foleg miota a ferjem kozolte, hogy csak sejtekbol allunk es semmi tobb.
De ilyenkor valami megszall engem is es hiszek benne, hogy igy van. Igen is van lelekvandorlas.
Mint hogy a babak sem tudjak mi tortenik veluk idekint.
"Két magzat beszélget az anyja hasában:
- Mond, te hiszel a születés utáni életben?
- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Lárifári! A születés után nincs semmi: onnan még senki nem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S még hogy szájjal enni? Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom pontosan, mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...
- A Mama? Te hiszel a Mamában?
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán, látta már valaki?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyj békén ezzel az ostobasággal, jó!? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod, simogatását, érezni fogod óvó kezét."
Kerekes!
Te is jol nezel ki.
Klarka!
Ezzel en is igy vagyok.
Szulni akarok, mert mar nagyon nehez.
Minden nap apat maceralom, hogy csinaljon valamit, de o csak
mondogatja, hogy turelem. Ettol meg szetvet az ideg.
Magi