Társalgó főoldal » Anyaságról » Mit csináltok, amikor az utód bosszant, bosszant és bosszant...

Zsuzsa,Magdi,Solya!Küldtem emilkét nektek.Nem felejtettem el,csak nem volt eddig időm rá.

Sziasztok!

nagyon tetszik a topik! Időnként annyira magunkra ismertem ,amiket írtatok a gyerkócökkel kapcsolatban. Remelem, majd írok én is, eleg keves (vagy semmi) időm van netezni. Meg az elmúlt héten inkánbb a kruppos gyerek- topikot kellett böngésszem :-(((( ! Hála Istennek a László Kórházba nem jutottunk el...
Bea

Linato!
Boldog szülinapot! (ide raktam volna egy tortát, de nem enged feltölteni )
A mailt megkaptam, még rágódom rajta, köszi szépen.

Magdi

Magdi!Nagyon szépen köszönöm.Örülök,hogy megkaptad,mert néha vacakol a freemail.

Linato

Timi, olyan aranyos Laura! Elképesztően egyedi személyisége van, ahogy eldumálgat a maga képzeletbeli világával! És hogy gondol a húgára is, külön édes!
Sajna nagyon sok vacak játék van. Ami meg valamit ér is, olyan drága, hogy nem lehet megfizetni. Pláne, ha az embernek/ember gyerekének több vágya is van. Gyerekenként 20-30 ezer forint, ki bírja azt??? Pedig csak a jó játékra érdemes költeni, mert hiába veszel olcsóbbat, ha az egy hét alatt szétesik, ha nem azonnal, és így is belekerült legalább egy ezresbe vagy kettőbe. Én mindig azt modnom a rokonoknak, hogy szemétreveló ócskaságok helyett akkor már inkább csokit-nasit vegyenek nekik, aminek úgyszintén örülnek, nem kerül olyan sokba, mint egy jó játék, és ha sok értelme nincs is, mégis ünnepi hangulatot lehet vele teremteni.
Kíváncsi

Kíváncsi,hát ez az!
Én is nézegettem a játékokat, de amit érdemes lenne megvenni az már vagy megvan, vagy nagyon drága. Ritával még nagyobb gondban vagyok, mert ami neki való , és jó játék, azt már Laurának megvettük. Mégegyszer nem akarom megvenni! Szerencsére Laurának nincsenek nagy igényei, az általm lészített báboknak is nagyon tud örülni. Persze karácsonyra kap valami "tisztességes" játékot is de, hogy mit, azt még nem tudom. Ritus nagyon aranyos, mert ő Laura ajándékainak is úgy örül, mintha ő kapná.Sok játékot egyébként sem akarok, mert így sem férünk el a gyerekszobába!Érdekes, egyébként a karácsonyfa nagyobb szenzáció, mint az ajándék. Azt most is jobban várja, mint a játékokat. Azt hiszem a fa jelenti igazán számára az ünnepet!
Timi

Linato!
Én is megkaptam, köszönöm!
ZSuzsa

Zsuzsa, te otthon??? Vagy csak netközelben?

Sziasztok anyucik!

Az én fiam Dani 16 hónapos atomanti. Én attól zakkanok meg, hogy semmit nem csinálhatok mellette, mert akkor tuti, hogy valami szörnyűséget tesz. Ma például egy az egyben kitépett a falból egy konnektort!!! Én épp a konyhában melegítettem az ebédjét. Benézek a szobába és mit látok?! Ordítva rántottam odébb. Nem rázta meg, legalábbis semmi nem utal erre, de én kis híján elájultam. Dani sírt nagyon, gondolom a frászt hoztam rá. Orvossal is beszéltünk: nincs a gyereken égési sérülés meg semmi, jó kedvű. Állítólag nem így nézne ki ha megvágta volna a 220. Ilyen esetben érzem azt, hogy kész én megőrülök. Multkor a wc.-n ültem mikor nagy durranás..és a lurkó a padlón fetreng, mert dobott 1 hátast a kanapéról. Most vigyem magammal a klotyóra? Járókában nem marad meg, segítségem -a férjemen kívül -nincs. Kissé kivagyok a mai attrakciója miatt.
Egyébként is miféle konnektor az ilyen amit egy gyerek kitud húzni a falból??? Lassan olyan vagyok mint egy őrmester: azt lesem mit csinál, hova megy...közben se főzés se takarítás se pihenés Egyébként imádom, nem élném túl ha valami baja lenne. kicsit túlféltem, de ez már egy másik történet. Aztán mikor alszik akkor aztán hajrá! Próbálom magam utól érni. Lányok, mondjátok, hogy ennek a korszaknak is csak vége lesz egyszer...

Bellana

Zsuzsa! Nagyon szívesen.Annyira meglepődtem,hogy írtál.Vagy már eltelt egy hét?Hiányolunk ám!

KÍváncsi, Linato! Olyan édesek vaygtok, nem is hittem volna , hogy hiányoltok! Jól esett!
Szerencsére hazaengedtek az ünnepek miatt, így ugyan nem sok kezelést kaptam,de az ünnepek alat meg úgysincs semmi. Legalább kaptam egy talán valamivel jobb diagnózist, meg néhány fájós injekciót, meg kilónyi tanácsot(fogyókúra, rendszeres torna). MIndegy valamit el kell lezdjek, mert nem lenne jó két törp mellett lerobbanni, és menetképtelenné válni, még rövid időre sem!

Bellana, vége lesz ennek a korszaknak is, de akkor jön a dackorszak, meg újra a dackorszak, azután az ovi, a suli és már kamaszodnak is! Na most jól megvigasztaltalakmIndenesetre gyere gyakran ide, ez is segít a túlélésben! TApasztaltam!
ZSuzsa

Kedves Bellana!

En nem Magyarorszagon elek, ezert csak nagyon halkan kerdezem, hogy Nalatok meg nem lehet kapni olyan biztonsagi konektordugot, ami megvedene az ilyen balesetektol???
Ha azt beledugod, szerintem 100 %, hogy nem tortenhet ilyen dolog.

Kedves ZSUZSA! köszönöm a vígaszt, azt hiszem jövök gyakrabban

Kedves MASZAT: gondolom nem voltam elég egyértelmű ha ilyet kérdezel. Tehát: a fiam a konnektor magát úgy ahogy van VAKDUGÓSTÓL tépte ki a falból. A vakdugó nem védi meg a konnektort attól, hogy kijöjjön a falból az egész nyavalya!
Igy most már érted?????
Bellana

Ui: a konnektor a kukában hever, a férjem már betett egy másikat. Remélhetőleg ezt már nem bírja kiszedni a Dani...( Nem vakdugót cseréltünk hanem konnektort.)

Bellana!

Nekem is van egy 16 hónapos ördögöm, csak lány kiadásban. A nagyobbik lányom maga a megtestesült nyugalom, a kicsi olyan mint a te Danid! Nekem sincs egy perc időm sem , mert állandóan a sarkában kell lenni. A kanapéról ő is rendszeresen dobja a hátasokat, ezekhez már kezdek hozzászokni. Ritának ma az volt a legjobb alakítása, hogy amíg a postással beszéltem felmászott a mikrósütőre, mert volt rajta egy fénykép Lauráról. Mire bementem a konyhába már a tetején állt és a képet puszilgatta. Nagyon együttérzek veled! Azt hiszem én is vehetek lassan hajfestéket, mert beleőszülök!

Timi

Bellana! Nem biztos, hogy a konnektor a hibás, lehet, hogy falban lévő doboz anyaga túl kemény. Szerintem nézessétek meg villanyszerelővel, mert lehet, hogy hiába cseréltetek konnektort!

Kedves Timi!

Jaj, de jó, hogy van akinek ismerős ez az örökös mutatványsorozat! Én gondoltam, hogy lesznek meleg helyzetek, de tényleg azt hiszem, hogy néha már túlzásokba esünk
a környezetünkben élő gyerekek valahogy nem csinálnak ilyeneket. Persze lehet, hogy anyuci bölcsen hallgat róla és csak a jó dolgokat meséli el..
Mindenesetre iszonyúan megijedtem. Én festem a hajam, de nagy valószínűséggel tegnap a festék alatt totál megőszültem
Hiába próbálok figyelmes jó anya lenni, ha egyszer kiszámíthatatlan dolgok történnek. Sosem gondoltam volna, hogy a konnektor csak úgy kijön a falból!! Mondd Timi te, hogy oldod meg, hogy levegőhözz juss? A vicc az, hogy Dani közben tök édes, vigyori kis kölök, mindenkihez barátságos és ha próbáltam elmondani, hogy ki tud akasztani nem hitték el. Már nem igen mondom, nehogy már a végén úgy nézzen ki, hogy mindenáron szidni akarom az én kis kincsem! Csak probálnám elmondani, hogy néha nagyon kifáradok idegileg.

Kedves Névtelen! Az új konnektor stabilabb, az előzőn a karmok amik tartották a falban, nem voltak már jók, de igazad van, legjobb lesz ha szakembert hívunk!

Bellana

Bellana,
szerintem ne idegeskedd túl a dolgot, mert egész biztos, hogy az a konnektor egyszerűen csak meg volt már gyengülve. Ja, tényleg, ezt írtad is. Minden gyereket érdekli az ilyesmi, az meg, hogy kiszedte egészben, abszolút a véletlen műve volt. Úgy is történhetett volna, hogy a te kezedben marad, akkor most te volnál a "mutatványosnő".
Na persze azt értem, hogy a frász jött rád, hogy is ne! Egyszer az öcsém, amikor olyan két éves volt, nyáron rohangált a lakásban meztelenül, egy kicsi barkácsolló volt a kezében, és egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve elvágta az állólámpa zsinórját futtában! Be volt dugva a konnektorba!!! Egyetlen szerencse az volt, hogy a kisollónak műanyag borítás volt a fogóján, különben ott csapja agyon az áram a gyereket!
Csak azért mondom, hogy nyugi, más gyereke még sokkal őrültebb dolgokat produkál ám!
Inkább örülj neki, hogy ilyen édes, aranyos, kíváncsi kisfiad van!
Kíváncsi

Kedves Kiváncsi!

Már lenyugodtam Tudom ám, hogy lehet ezt még fokozni, de jó volt elmondani és ápoltatni egy kicsit ijedt lényemet

Bellana

Szia Bellana!

Nagyon ismerős amit Daniról írtál. Rita is nagyon barátságos, vigyori kisgyerek,szinte mindenkivel kedves. Sokkal nyíltabb és barátkozóbb mint a nagyobbik lányom. Nekem sem hiszi el senki, hogy ilyen örökmozgó, már én sem szoktam bizonygatni senkinek.
Levegőhöz egyébként csak akkor jutok, ha alszik, mert egyébként állandóan a sarkában kell lennem. Az a baj, hogy emellett nagyon anyás, még mindig szopik, ezért a nagyszülőkhöz sem tudom elküldeni egy napra sem! Abban reménykedem, hogy ahogyan nő, majd egy kicsit jobb lesz a helyzet. Addig kitartás mindkettőnknek!

Timi

Szia Timi!

Újabb egybeesés: Dani is szopik még! Igaz, hogy már csak napi egyszer.
Nagyszülők nem állnak a helyzet magaslatán, látogatni is alig jönnek
Én is akkor pihegek ha alszik, már ha a mosogatás és egyéb nyalánkság annak nevezhető
Szeretnénk tesót is, bár mostanában elbizonytalanodtam

Bellana

Szia Bellana!

Nagyon megértem, hogy a tesón gondolkozol. Azt hiszem, ha Rita lenne az első gyerekem én is meggondolnám a másodikat. Ennek ellenére azt mondom, hogy mindenképpen legyen Daninak tesója. Lehet, hogy jobb ha vártok még egy kicsit, de az is lehet, hogy Danira jó hatással lesz a kistesó. Mi is szeretnénk még egy babát, és én is reménykedem, hogy addig Rita lenyugszik egy kicsit./Most is felmászott az ölembe, hogy egy kicsit piszkálni tudja a számítógépet./ Az viszont mindenképpen igaz, hogy ha nincs egyedül, és Laura itthon van, akkor nincs annyi probléma vele. Ha van kivel játszania, akkor nem a folyamatos kíváncsiságát igyekszik kielégíteni.

Timi

Sziasztok!
Nálunk a nagylány volt ilyen kíváncsi- fáncsi.Olyanokat csinált,hogy nem hittem el.Pl:Megette a mosogató szivacsot,pedig rács van a konyhán.Na de kifújta a szél az előszobába.Gyurmát dugott az orrába.Beleesett egy évesen egy 1 méteres árokba.Sorolhatnám.Mindezt úgy,hogy többen figyeltünk rá.Elég egy pillanat.De nem lehet 24 órában őrt állni mellettük.A kicsi pedig felült az ebédlőasztalra és megrágcsálta nővére vízfestékét.Ameddig szülőin voltam az oviban apukám vigyázott rájuk.Két óra alatt hugi összerajzolta az előszoba és nappali létező összes falfelületét.Tehát fel a fejjel.Lesz ez még így se!

Sziasztok!

Linato, jót derültem az írásodon, pedig a magam példájából tudom, hogy ez nem valami vicces, legfeljebb pár év múlva derülünk rajta.
Egyébként nálunk is volt, hogy apukája ott állt az ágy mellett és a gyerkőc így is leesett. Persze én is jártam már így...
A másik mániája, hogy mindent elcsen. A mobilt, kulcsot, akármit és eldugja. Ezek után nálunk a férjemmel közös esti program, hogy előkerítsük eme tárgyakat. Volt már, hogy a szennyestartóból kerültek elő a kincsek Jó, mondhatjátok, hogy tegyük elérhetetlen helyre, de valami mindig elöl marad. A szekrény, fiók kirámolása már hidegen hagy. Vettünk rá gyerekzárat, de izomból letépi..Mondom én, hogy atomanti. Már egy rész kirámoltunk neki a komódban, ott legálisan pakolászhat
Ja, igen a hajhúzás is sláger. Tudtok rá gyógyírt??

Timi, a tesó nagy vágyunk. Mikor Dani békésen alszik és ámában mosolyog, meg amikor fennt van és éppen nem amortizálja a lakást és minket, akkor vágyom még egy puha, édes babucira. Két hónapja majdnem sikerült, de a kicsi meggondolta magát
Nagyon fájt, magamat okoltam...aztán arra gondoltam lehet, hogy ennek most így kellett lennie. Még van 1 hónapunk míg elkezdhetünk próbálkozni. A férjem is nagyon szeretne tesót és biztos Daninak is jó lenne ha nem lenne egyke.
Szóval hajrá.
Arik vagytok, hogy válaszoltok, jól esik, hogy nem nevettek ki. Pl. anyósom már éppen csak hogy szentté nem avatta Danit. Mikor mondom, hogy azért ő is csak gyerek és szokott cirkuszolni csak les és nem hiszi...

Majd megpróbálom végigolvasni miféle sztorikat írtatok, hátha magunkra ismerek.

Sziasztok: írjatok:

Bellana

Sziasztok!

A múltkori bejelentkezésem óta jó sokat elolvastam az archívumból.
Teljesen emberi történeteket láttam és nagyon úgy tűnik, hogy mi Danival még igencsak előtte vagyunk a javának
Viszont a nevüket nem vállaló emberkéken teljesen meglepődtem.
Sőt, sokszor ijsztő volt amit írtak. Főleg a pofon ügyében.
Ilyen agresszív megnyilvánulás esetén nehéz elhinni, hogy ők amúgy teljesen nyugodtak és derűsek. valamint fogalmuk sincs milyen
az, ha az ember agyát elönti a lila köd. A névtelenség meg már eleve fura.
Olvastam valahol azt is, hogy magyarázzuk meg a gyereknek ha valami rosszaságot csinált. Persze, ha van már akkora, hogy megérti és a helyzet is alkalmas rá. Ha én most a konnektoros bulinál neki állok angyali arccal magyarázni az áram veszélyességéről Daninak, talán már nem
lenne fiam!! Én még nem fenekeltem el, pofon sem volt, de nem merném kijelenteni, hogy erre sosem fog sor kerülni. Azért mert anyák lettünk
attól még emberek maradtunk, ugyanúgy érzünk ,nevetünk, haragszünk,sírunk. Nem nő plussz kezünk és szemünk, hogy a lurkót távoltartsuk minden bajtól. Bár nem lenne rossz
Egy -két névtelen megnyilvánulásból az is kiderült számomra, hogy egyeseknek ott a kezében a bölcsek köve. Milyen jó nekik!
Igazán megoszthatnák velünk is -jóindulatúan ha lehet- titkaikat.
Én vállalom, hogy ember vagyok és közel sem tökéletes. Van, hogy felhúz a bébim és kiakadok: ez van. Még jó, hogy rátok találtam, most már van
kinek panaszkodni. Azért mert néha pipák vagyunk attól még nagyon szeretjük a gyerekeinket és ők a szemünk fénye, hát nem igaz?


Bellana

Ui: bocs a bölcselkedésért

Teljesen igazad van Bellana, pont ezért indítottam ősszel ezt a topikot!
GYere gyakran, témánk mindig lesz az elkövetkező sok évben
Zsuzsa

Na igen.Egyik nap vendégségben voltunk a barátnőméknél.Most lett kész a házuk.Gyerekekkel semmi gond nem volt,néha kicsit hangosak voltak.Épp indultunk haza,öltöztettem a lányokat, amikor a nagyobb kitalálta szeretne kölcsönkérni egy játékot a barátnőm kislányától.Visszamentem a szobába,hogy induljunk végre.Kb 10mp múlva már az előszobában álltam újra és mit látok?Az én Korim meg a másik 2éves kislány aszfaltkrétával összerajzolták a frissen festett hófehér falat.Pedig azt hittem már megúsztuk a vendégséget minden probléma nélkül.Szerencsére nem haragudtak meg,hiszen az ő lányuk is részese volt a dekorációnak.Viszont megbeszéltük,rossz helyen tartották a krétát.Azért nem repkedtem örömömben.

Sziasztok!
Tanácsra lenne szükségem,mert most megint el vagyok keseredve
Bosszant,bosszant,és bosszant,és mindehez,még csak 10 hónapos. Tudom,hogy furán hangzik,mert még kicsi,de tényleg ez az igazság
Többemberes babának született,elkényeztettük,folyton kézben tartottuk,és most nem tudom,hogy ezért vagy sem,de kiborít folyton. Akaratos,makacs,hisztis,egész nap csak nyüszög mindíg,és mindenért.
A türelmem pedíg fogy. Próbálom nevelni,nem engedni neki,nem észrevenni a folytonos nyűglődést,na de meddíg? Hol a határ? MIT CSINÁLJAK????????????????????????????????????????
Tanácsot a védőnénitől.és a dr nénitől csak annyit kapok,hogy ő ilyen,és ilyen is marad.
Ne engedjek a "terrorjának"(mert már kis terroristának hívom). Fejlett gyerkőc,8 hónapos kora óta megy,és az esze(állítólag)egy másfél éves gyerekéhez mérhető (nem én vagyok elfogult,ezt mondják). Nyüszög,ha fogom,ha nem,ha játszok vele,ha nem,és akkor a többit már ne is említsem Mikor növi ki? Vagy tényleg nem fogja? A helyzet kicsit könnyebb volt mikor elindult,3 hétig el volt jött,ment,semmi gond. Azt hittem fellélegezhetek. Aztán mikor,már megszokta,hogy megy,akkor kezdődött minden előlről. Mi a baj? Miért vinnyogizik folyton?
Van itt valaki akinek hasonló tapasztalata van? Kérlek segítsetek! Lehet,hogy naív vagyok,de én nem így képzeltem el a gyerekeket.Pedíg nagyon szerettem volna,ezt a babót,és most úgy érzem csődöt mondok. El vagyok keseredve
Üssetek nyugodtan,hívjatok rossz anyának,türelmetlennek,vagy bárminek,csak tanácsoljatok valamit!!!!!!!!!!!!!
Köszönöm.
Kesergő.

Jaj, szegénykém, ne keseredj már úgy el! Vannak nyűgösebb gyerekek, de azzal nem értek egyet, hogy ilyen, és így is marad! Vannak jobb és rosszabb periódusok, de azt hiszem, a leginkább azon múlik minden, hogy TE milyen lelkiállapotban és teherbírásban vagy.
Két dolgot tanácsolok: kérj egy hosszú hétvégét magadnak, amikor a gyerek nincs veled, legalább nappalra, ha szopik még, te pedig pihenj ezerrel és gondolkodj sokat kettőtök kapcsolatán. Másik: vidd a gyereket minél többet levegőre! Ne törődj a háztartással, semmivel, csak azzal, hogy naponta kétszer másfél-két órát a levegőn legyetek, ha esik, ha fúj! Ez neked is jót tesz, vele meg csodát, majd meglátod!
És édes az a gyerek, meglátod, pont olyan, mint amilyennek elképzelted! (Na jó, nyűgösebb egy "kicsit".)
Kíváncsi

Kesergő!

Remélem , sem Te, sem pedig más nem ugrik nekem, amiért azt mondom, hogy a babád mutat bizonyos hyperaktív jellegű viselkedést, úgyhogy el lehetne menni vele korai fejlesztőbe vagy pszichológushoz. Hívd fel a Damjanich u-ban lévő Gyógyped, Főisk.-át, és kérdezd meg, hogy ahol épp laktok, milyen lehetőség van szakembernek megmutatni. (Jellemző tünetek: korai mozgásfejlődés, átlagos, vagy annál magasabb értelmi képességek, nyughatatlanság, figyelemterelhetőség. Vagyis épp, amiket írtál.)
Szóval, szerintem mielőtt megromlik az anya-gyerek viszony, és lelkiismeretfurdalásod támad olyan dolgokért, amikről nem tehetsz, ill. haragszol, elégedetlen vagy vele olyan dolgokért, amikről meg ő nem tehet, inkább kérj segítséget. És ezalatt nem a védőnőt-gyerekorvost értem, mert ők nemhogy nem értenek hozzá, de általában még abban sem partnerek, hogy az ember eljusson a gyerekkel a megfelelő helyre.

http://bio.univet.hu/SALVE/fimota/')

http://bio.univet.hu/SALVE/fimota/fim_kozpont.htm

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/pedagog/modszer/fimota/

http://www.harmonet.hu/cikk.php3?rovat=26&alrovat=30&cikkid=85&dire=alma-es-faja &rovatnev=Az+alma+és+a+fája

http://bio.univet.hu/SALVE/00library/Laszlo_Zs/fimota1.htm

http://www.koraifejleszto.hu/

Jaj Lányok! A fiam már megint állandóan be-bekakil, írtam már róla máshol. Mostanáig 5 kakis bugyit mostam, már állandóan kakaszagot érzek. Ráadásul legtöbbször csak egy kicsi megy be, de nem hajlandó ráülni a bilire. Szegényt biztos zavarja is, mert tagadja, meg megpróbálja kitörölni magát egyedül..., csak én vaygok már lefáradva ettől, már 5 hónapja állandóan ez van, bár volt 3 hét szünet.
Ráadásul nem alszik, éjjel 3-6-szor kel, igaz 2-3 percre, de oda kell menjek, és már nagyon nehéz.
Teljesen tanácstalan vaygok.
Zsuzsa

Kedves Kesergő! Nem tudom, mennyire nyugtat meg a dolog, de az én gyerekem annyira UGYANILYEN volt, hogy akár én is írhattam volna, amit te. Most 3,5 éves, lényegesen elviselhetőbb, de a szája egész nap be nem áll. 16 hónapos kora óta beszél, és azóta soha nincs csend itthon. (Ez aranyos dolog így elmondva, de a valóságban igen fárasztó egyúttal.) Már többször felmerült ez a hiperaktív-kérdés is, de azt hiszem, nem erről van szó. Inkább az indigókéknek nevezett dolog illik ezekre a gyerekekre. Igazából sok biztatót nem tudok írni, amit Kíváncsi tanácsol, az a legjobb, télen-nyáron délelőtt-délután játszótér, lehetőleg gyalog menni, akkor talán felhasznál valamennyi energiát. Nálunk ez az egész nagyban belejátszott, hogy másfél évesen fiam bölcsis lett, ami várakozáson felül bejött, imádta, komoly barátai lettek, szóval ez is egy megoldás, persze azóta is lelkifurdalásom van, hogy így lepasszoltam a gyerekemet, bár ezzel a megoldással ő is jól járt, mert kevésbé voltam kimerült vele. Most már ovis, ott is remekül elvan. Sem a gondozónők, sem az óvónénik nem panaszkodnak rá, nem tartják hiperaktívnak, teljesen jól elvan a közösségben. 10 hónaposan azért még nem ajánlanám a bölcsit, inkább a sok, változatos programot. És ne okold magadat, nem te kényeztetted el, vannak ilyen gyerekek, és kész. Sok humor kell hozzájuk, vedd komédiának, s legott mulattatni fog!!! Mély együttérzéssel üdvözöllek: Klára

Szia Kesergő!
Talán láttad a korábbi írásaimat, pont ilyen volt az én fiam is, ugyanezeket keseregtem itt én is hónapokon keresztül. Én is tippeltem hiperaktívságra, de mostanában megnyugodva látom, hogy már játszik néha tíz-húsz perceket is egy helyben ülve. Ez nem jellemző a hiperaktív gyerekekre. Most egyébként másfél éves. Sokan azzal vigasztaltak, hogy fiúknál természetes ez a viselkedés, mert testi játékokra vágynak, de valami miatt ezt nem tehetik. Nálunk először a mozgási problémák tették ők frusztrálttá és nyűgössé, aztán később a helyhiány. Most nemrég nagyobb házba költöztünk, és megint javult egy kicsit a helyzet. A lakásméret mellett azért is, mert itt van kert, valamint azért mert a szomszédban van a barátnője, akivel úgy elvannak, hogy szinte rá se ismerek. Kell neki a társ. De a bölcsi nem jó, mert én azért kellek neki. Mostanában sokszor áthívom a szomszédból a barátnőjét (az én barátnőm kétéves kislánya), már csak azért is, hogy a fiam örüljön. És ez bejön!
Persze azért még most is vannak nehéz napok, a saját szobájában nem marad meg egyedül, egy percre se. De az elmúlt fél év alatt annyit javult a helyzet, hogy nem is hittem volna még tavasszal. Most meg már a kistesó programot is előbbre hoztuk, mint valaha is terveztük. Ha ezt valaki nekem év elején megjósolja, hát asszem, kinevettem volna...
Szóval fel a fejjel! És vidd sokat a szabadba, meg szerezz neki társa(ka)t!
Minden jót!

off
Kíváncsi!
Nem tudom, írtál-e nekem mostanában, mert már nem él az e-mail címem. Szóval ha nem válaszoltam, az ezért van. Már két hete elköltöztünk, és még néhány hónapig nincs internetünk. De ha lesz, majd újra jelentkezem. Most a tesóméktól írok, akiknek van egy csodaszép tíznapos kislányuk!

Üdv
És minden jót addig is, míg nem tudok újra írni neked.
Adrienn

Dr Ranschburg Jenő internetes tanácsadás-oldaláról:

Pszichológus válaszol
'Csak azért se!'
2003. 07. 24. [12:35]



Első gyermekünk 3 éves. Sokszor úgy érezzük a férjemmel, hogy egyedül vagyunk a problémánkkal, hiába kérünk a mamáktól tanácsot, csak azt halljuk, hogy "veletek ilyen nem volt, ti ezt nem csináltátok." Miért van az, ha valamire azt mondjuk: nem szabad, vigyázz leesel, ne menj oda, mássz le onnan, állj meg, ne menj tovább, tedd le mert eltörik és sorolhatnám tovább, de az én fiam meg se várja hogy végig mondjam a mondatot néz rám és csak azért is csinálja tovább, vagy oda se figyel, mit mondok. Elmondjuk neki szépen, nyugodtan 4-5-ször, elmagyarázzuk szépen, miért nem jó amit csinál, egyszerűen kiharcolja magának a gyerek, hogy az ember rákiabáljon és akkor talán megérti, vagy finoman a fenekére csapunk. Ezután következik a hiszti. Hagyjuk szépen megnyugodni, utána megbeszéljük, hogy hisztivel nem oldunk meg semmit. Aztán mikor megnyugszik odabújik az ölembe és azt mondja: látod anya megint bosszantottalak, gyere béküljünk ki, nem csinálok többször ilyet, én nagyon szeretlek, tudod én nem rossz voltam, csak eleven, stb.. (Ilyenkor persze majd elolvadok!) Értelmes tekintetével néz rám, átöleli a nyakam és elkezd magyarázni. (ugyanazt, amit pár perce én mondtam neki) Sokszor tanakodunk férjemmel, miért harcolja ki magának a gyerek, hogy veszekedjünk vele, amikor tudjuk, hogy érti miről beszélünk. Okos értelmes gyerek, a háziorvos is dicséri, hogy milyen értelmes, barátságos. Erre a problémára várom doktor úr tanácsát, hogyan lehetne gyermekünkkel ezt a "problémát" megoldani



Valóban furcsa, hogy a szülők egy idő után már nem emlékeznek arra, hogyan viselkedett gyermekük hároméves korában. Higgye el, szinte minden hároméves gyermek ilyen, és ilyenek voltak Önök is, húszegynéhány évvel ezelőtt. A kifogásolt viselkedés legfontosabb oka: a gyerek keresi frissen felfedezett Én-jének akciórádiuszát. Nem valamiféle "genuin" rosszaságról van szó tehát, de - ha a szülő türelmetlen és túl gyakran büntet - könnyen tartósan elromolhat a kapcsolata gyermekével. A türelem és a megértés mellett külön felhívom a figyelmet arra, hogy idézetei között milyen sok volt a cselekvést tiltó utasítás: "ne menj oda!" , "ne csináld!", "nem szabad!" Az utasítás és a mozgásgátlás között a kapcsolat jóval később alakul ki, mint a cselekvésre való felszólítás és a cselekvés között, így minél hangosabban tilt a szülő, a gyerek annál valószínűbben fogja azt csinálni, amit nem szabad! Egyszerű példával élve: ha a gyerekre rászólunk: emeld fel a kezed! - megteszi, de ha azt mondjuk: "ne ereszd le a kezed" - azonnal leereszti! A türelem és a megértés mellett - a szeretetről leveléből ítélve nem is kell szót ejtenem - próbáljanak tehát cselekvésre ösztönző - és nem cselekvés visszafogására késztető - felszólításokat alkalmazni - a túl hangos utasítás pedig inkább konfliktusokhoz vezet, semmint eredményhez.

Adrienn!

A Te fiad minden volt, csak korai mozgásfejlődésű nem. Az ő problémáit épp a születés körüli oxigénhiány és annak idegrendszeri következményei okozták. Amúgy már arra is rájöttem talán, hogy miért aludt olyan éberen: nem a zajokra ébredt föl közvetlenül szerintem, hanem a zajok által kiváltott fokozott mozgásos válasz ébresztette őt fel.

Amúgy egy szakemberhez való fordulás nem (csak) azért lehet fontos, hogy az ember kapjon egy ijesztő diagnózist, hanem azért is, hogy használható ötleteket kapjon arra, hogyan oldja meg a napi élet konfliktusait, és, hogy tisztán lásson, vajon mit várhat el a gyerektől és magától. Senkit nem akarok megbántani, de én nem szeretem ezt az "ugyan, az én gyerekem is ilyen volt"-típusú "segítséget". Egy időre elaltathatja az aggodalmat, de hosszú távon sokat árthat.

Sziasztok!
Szerintem Rjulinak maximalisan igaza van: en is egybol hiperaktivitasra gondoltam. Meg kell mutatni szakembernek.
Adrienn kisfia pont Kesergo ellentetje, ugyhogy vetek lenne parhuzamot vonni a ket kisgyerek kozott.
Kedves Kesergo! Ne keseredj el, hanem minel elobb kerj tanacsot a szakembertol. Rjuli jo web-oldalakat irt, onala jobb tanacsokat senki sem adhatott vola. Fel a fejjel. Masok (sokan!) elnek ugyanilyen hiperaktiv kis-es nagy gyerekekkel.

Az én tapasztalatom viszont pont azt mondatja velem, hogy sokkal idegesebb voltam mindig attól, hogy ezer ördögöt festettek a falra, egyik orvostól a másikig küldözgettek, az orvosok meg csak hümmögtek, igazából nem volt diagnózis, utóbb kiderült, hogy nem is lett volna mire. Az igaz, hogy a gyerekeim fejlődése - egy kivételével - nem volt átlagos, de a lemaradásuk vagy az átlagtól való eltérésük sose volt akkora, hogy arra valódi terápiát javasolhattak volna. Az idő azonban mindent megoldott. Persze, menjen el orvoshoz, akit nagyon izgat a dolog, aki nagyon úgy érzi, hogy egyedül képtelen megoldást találni, de mégis azt mondom, hogy az ember elsősorban magára számíthat az ilyen típusú problémák esetén.
Jó, esetleg azért érdemes elmenni, hogy szakember zárja ki a komolyabb baj lehetőségét.
Kíváncsi

Adrienn, hurrá, hogy elköltöztetek!
Várom a leveled!

Még valami ezzel az "éngyerekemisilyenvolt"-dologgal. Ha átmész a hyperaktív topikba, ott meg olyan anyukákkal találkozhatsz, akik azt mondják majd: jé, az én gyerekem is..., most meg konkrét diagnózissal kapja a gyerek a fejlesztő foglalkozást. Ugyanígy van ez a mozgásfejlődéssel. Az egyik meg sem moccan hónapokig és később behozza, a másik szintén behozza, de más területen(pl.írás-olvasás) később jelentkezik a hátrány, a harmadik meg sosem hozza be, mert mondjuk mozgássérült. Hogy kinek a gyereke melyik kategória, azt nem mindig tudja eldönteni egy laikus. Azt a mondatot pedig, hogy "ha előbb tudtam volna, ha előbb hoztam volna..."-milliószor hallottam. Az idő kereke nem visszaforgatható, a lelkiism. furd. pedig mindig ott marad, akárhányszor a gyerekre nézel. Mindig azt szoktam mondani: maximum "potyára" idegeskedtél, és van egy impulzív gyereked. Mennyivel másabb ezt egy szakembertől(nem orvos!) hallani, mint tipródni hónapokig. Ha meg gáz van, akkor csak örülhetsz, hogy időben eljutottál a megfelelő helyre.
Részemről ennyi, mindenki úgy dönt, ahogy akar.

Kivancsi,mivel Kesergo azt irta, hogy:
"Tanácsra lenne szükségem,mert most megint el vagyok keseredve."
"Üssetek nyugodtan,hívjatok rossz anyának,türelmetlennek,vagy bárminek,csak tanácsoljatok valamit!!!!!!!!!!!!!"
...ezert probaltunk segiteni.

Nem utottuk agyon, nem hivtuk rossz anyanak, sem turelmetlennek, vagy barminek, csak tanacsoltunk valamit...ahogy kerte.

Lányok!
Köszönöm szépen,mindenki hozzászólását. Kérlek titeket ne vitatkozzatok,mert mindkét fél,csak a saját tapasztalatát,és hogy ő mit tenne írta le. Mindkét reakció,és álláspont segítség,és érthető.

rjuli, Kriszti!
Igen nekem is megfordult a fejemben a hyperaktivitás kérdése,már amikor megszületett is. Jelentem utána érdeklődtem,megkérdeztem.
Hál istennek úgy tűnik,hogy nála nem ez áll fent.
Bár hozzátették,hogy igazából 3 éves kor körül lehet pontosan kizárni a hyperaktivítást. De pár dolgot megfigyeltek,ami már most erre utaló jel lehet,de hál istennek ez rá nem vonatkozik. Folyamatosan figyelem a jeleket,valami azért azt súgja,hogy nem erről van szó.(persze tudom hogy ez kevés). A válasz az volt,hogy a gyerek kifejlett én tudattal született,amivel,nem tudott mit kezdeni,mert a mozgás fejlődése lassabb mint az észjárása.(remélem érthetően írtam). Valamint,hogy nem szimplán egyéniség,hanem "nagy" egyéniség.
Egy idő után vagy beéri a saját korabelieket,vagy "kis zsenike" lesz.


Bocsánat,most mennem kell,de feltétlenül folytatom,ahogy tudok jönni!
Kesergő.

Kriszti,
nem értelek: most mi a gond? Én senki véleményét nem kritizáltam, csak leírtam a magamét! És én se tettem mást, mint tanácsoltam a szívem szerint. Sőt, meg is erősítettem, ha valaki úgy érzi, fontos, vigye orvoshoz a gyerekét.
Most miért kellett engem itt kicikizni???
Kíváncsi

HOgy lehet valakinek a mozgásfejlődése lassú, ha 8 hónaposan jár???????
Hogy lehet egy ilyen súlyú dolognak utánaérdklődni? én biztos, hogy nemérdeklődnék, hanem vizsgáltatnék. Nem vagyunkegyformák.

Sziasztok!
12.35-ös névtelen!
Rosszúl fejeztem ki magam. Nem utánaérdeklődtem,hanem utána jártam a dolognak.
Nem értem viszont,hogy milyen lassú mezgásfejlődésről beszélsz? Én ilyet nem mondtam.

Kiváncsi, Klára, Adrienn!
Tudom,hogy nem sokat számít,de örülök,hogy nem vagyok egyedül. Nektek is köszönöm a válaszokat. Lányok! Az ilyen gyerkőcök nevelése miben tér el? Szigorúság már korán,és erős fogás? Vagy csak több türelem? Ti hogyan kezelitek,az állandó nyüszit? Egyébként sokat vagyunk levegőn,emberek,és gyerekek között. Nekem is van külön kis szabad időm,mert hetente 1-szer dolgozom(nekem ez kikapcsolódás). Igazából nem rossz kisgyerek ő,csak eleven. Dulifuli,amit lehet,hogy tőlem örökölt,és hát ugye 2 dudás egy csárdában nem fér meg. Nem tudom ki írta,hogy értékeljem át,és gondoljam végig a kapcs. a gyerekkel. Ez alatt pontosan mit ért? Tény,hogy nap mint nap harcolunk azért,hogy ki az erősebb,és ki az úr a házban,de ha gondban van,és fáj valamilye hozzám rohan,hozzám bújik,nállam nyugszik meg. Tehát(remélem) úgy érzem ettől nincs gond kettőnk között,csak mind a ketten erős jelleműek vagyunk. Azért mondjatok valami bíztatót is legalább,az ilyen gyerkőcökkel kapcsolatban. Okosabbak,az átlagnál,vagy csak gyorsabban fejlődnek? A szívem mélyén úgy érzem valamikor,valamiben majd meghálálja,ezt a sok türelmet,és törődést. Ugye?
Vagy mégsem? Fogadjam el így,mármint,hogy semmivel sem különmb az átlagnál,csak nehéz eset?
Túl kell élni,nekem (CSúnya szóval élve) ez jutott. (bocs a kifejezésért,de hogy értsétek mire gondolok,így írtam le) Úr isten! Én még egyet szerettem volna. Lányok! Gonosz,rossz anya vagyok? Nektek is voltak hasonló hullám völgyeitek,gondolataitok? Lelki ismeret furrd. van,pedíg tudom,hogy mindent megteszek,de mégis néha nagyon nehéz. Na jó azért nem vagyok pszichiátriai eset,csak néha kiborulok,és elkeseredem,mint pl mikor először írtam. Aztán persze utána minden ok,csak éppen kiakadtam,mert bosszant,bosszant,és bosszant....................

Klára!
Mit jelent az a kifejezés,hogy indigókék?

Sziasztok
Kesergő

Kesergo,
nem akarlak kiabranditani, de a gyerekek nagy tobbsegenek lassabb a mozgasfejlodese, mint az ertelmi. Ezert is tiszta "idegbetegek", hisztiznek rogton, ha valami nem sikerul nekik. Akar elesnek, akar nem tudjak a dobozt a masik tetejere tenni, vagy pl. a kanalat a szajukba tenni.Pedig az eszukkel mar tudjak, de a testuk még nem engedelmeskedik nekik. Ezt csak azert irom, ne nyugtasd magad meg ezzel a szakvelemennyel, hanem keresd a megoldast, akar nevelesi, turelmi modszerekben. Mint ahogy itt is tanacsot kertel, helyesen.
LegyekMondjukAndi

Mikor irtam, meg nem jelent meg az irasod.
Szerintem a szigor pont az ellenkezo hatast eri el egy eleven gyereknel. Turelem, turelem es turelem.
Andi

Kedves Kesergő sorstársam! Inkább mailben írnék neked, mert elegem van a beszólásokból, a nevesekből meg a névtelenekből is. Te azt írtad: "Van itt valaki akinek hasonló tapasztalata van?" Csak ezért bátorkodtam hozzászólni, de már megbántam. Juli, igenis, az én fiam tényleg ilyen volt, és én is utánajártam gyerekpszichológusnál, hogy mi is ez. Láttam már igazi hiperaktív embert, hát az nem ilyen. A következő javaslat az aspergeres lesz? (Tudom, hogy az tök más, de másutt ilyen ötletek röpködtek ok nélkül.) Szóval ez most rosszul esett. Kesergő, az indigó gyerekekről is van egy topik, próbáld megkeresni, ha a keresőbe a hiperaktívot írod, akkor is ki fogja adni. Igenis, tudok biztatót mondani, igenis, ezek a gyerekek értelmesebbek, nagyon meghálálják a beléjük fektetett energiát (már ha marad a sok nyafi elviselése után). A nevelés nekem is nagy gond, én néha túl szigorúnak érzem magam. A fő baj az, hogy mivel nagyon értelmes, úgy képzelem, hogy mindent rögtön meg kell értenie, mindent gyorsan megcsinálnia, és elfeledkezem róla, hogy még csak kiscsoportos. Még annyit vigaszul, hogy nekünk lett kistesónk, és ő nagyon nyugis, biztos nálatok sem lesz mindenki zsarnok (merthogy mi meg így hívjuk a "terroristát"). Puszi neked, nem vagy egyedül. Klára

Keserő,
én voltam az, aki azt javasoltam, hogy gondold át. Úgy értettem a dolgot, hogy "csendes magányodban" gondold végig, hogy milyen alkalmak azok, amelyekben biztos nyafizik. Mit csináltok előtte, mi hergeli fel, de azt is, milyen helyzetek ingerelnek fel TÉGED, és így tovább. Meg hogy mi történik azelőtt, hogy minden jól megy nálatok, vagy legalábbis a jólsikerült órák előtt. Melyik az a napszak, amikor a legnyűgösebb, mikor van a legjobb kedve. Mit szeret nagyon csinálni, és mit nagyon nem. Ilyenek. Erre kellene megpróbálnod stratégiát kialakítani, hogy miként teheted a hétköznapokat elviselhetővé mindkettőtök számára. Fontos, hogy mindkettőtök számára, mert hosszú távon az ember lánya úgyse bír áldozat lenni.
Megértem, hogy jólesik a lelkednek dolgozni járni, de ne haragudj meg érte, az a véleményem, hogy talán mégis korai volt vállalnod. Két oka is van: az egyik, hogy a gyerek még nagyon igényel téged, és ez az ő esetében fokozottabban is jelentkezik, a másik, hogy még ha heti egy alkalmat is jelent a munkád, azon az egy napon biztos bizonyítani akarsz, és ez is nagyon sok erőt elvesz tőled. Tudom, hogy már késő, mert biztos nem állsz föl néhány hónap vagy hét után, hogy mégse bírod, de szerintem ez is benne van abban, hogy nehezebb a gyerek nyűgösködését elviselned. Két helyen helytállni nagyon megerőltető.
Ha már mégis így alakult, akkor próbáld meg azt, hogy munka után nem rohansz egyből a gyerekhez, hanem hagysz magadnak fél-egy órát, hogy ráhangolódj a kicsire. Próbálj meg vidáman közeledni a hisztijeihez, és humorral, nagyon sok humorral, ahogy Klára is tanácsolta. De névtelen Andi is jól beszélt szerintem, amikor sok türelemre intett, bár tudom, mondani sokkalta könnyebb, mint végigcsinálni. Itt a topikban sok ötletet látsz, főleg az elején arra, hogy mit tehet az egyszeri anya, ha elveszíti a türelmét. Próbáld ki egyik-másikat, hátha neked is bejön!
A beszólókkal meg nem érdemes foglalkozni.
Azzal együtt: rjuli nem írta, hogy ő szakember, gyógytornász, szóval amit ír, érdemes átgondolni. Most ugyan a szokottnál némileg nyersebb volt, de ne vedd zokon, nem rajtad húzta fel magát.
Kíváncsi

...A válasz az volt,hogy a gyerek kifejlett én tudattal született,amivel,nem tudott mit kezdeni,mert a mozgás fejlődése lassabb mint az észjárása...-eztírtad, erre volt válasz az, hogy miért lenne lassú a mozgásfeljődése.
szerintem a mozgása fejlődik gyorsabban agyerekeknek, ezért is van az, hogy kúszik,mászik és nem tudja értelmes játékra használni a tuományát, plusz hiába áll föl, nincsn elég esze leülni és főleg nem fogja föl, hogy ha elengedi a korlátot, az fájni fog.

Neked mar jar a gyereked?! Akkora marhasagokat irsz... A gyerek nem azert engedi el, mert nem tudja, hogy fajni fog, hanem mert mikor mar a vegtelensegig szoritja es remegve, uvoltve sir, elfarad es muszaj elengednie.
Ertelmes jatek?! Nem sakkozik, vagy mit varsz? A legertelmesebb dolgokat csinalja, ami a fejlodesehez kell. Ismerkedik mindennel, izeket, tapintast, tavolsagot tanul, lenduletet, sulyt. Tudod te, hogy a leuleshez milyen izmok kellenek?! Nem azzal szuletik az a gyerek, az is fejlodik, szepen. Lassan. Es ez tart soka.

Ps: Nem azt irta, hogy lassu a m.fejlodese, hanem hogy LASSABB, MINT az eszjarasa.

MegintAndi

miért? duplaszaltóznia kéne már az eszéhez képest? vagy mit vár4unk egy 8-9 hónapostól, de akár egy 1,5 évestől is? mi az amit tudnia kéne még?