Sziasztok!
Először is mindenkinek nagyon köszönöm a szülinapi köszöntést! Fura 23-nak lenni, a 22 olyan jó kis szám volt…na mind1, azért baby-t várni egy fokkal jobb így, hogy öregebb vagyok 1-el.
Köldökzsinór vér…hát én még nem is gondolkodtam ezen. De nem hiszem, hogy levetetném. El tudom képzelni, hogy itt Londonban mennyibe kerül. Na meg ha tényleg csak 10 éves korig lehet felhasználni, és egyébként meg később is lehet őssejtet levenni, akkor nem sok értelmét látom. De ez csak az én véleményem.
Dalal!
Üdv közöttünk! További gondtalan hónapokat kívánok! Szerintem ne aggódj a szurkálások miatt, amíg nincs vér és görcs, addig nincs baj! Tuti, hogy csak nőnek, nyúlnak a dolgok odabent.
Kumpibogár!
Durva a barátnődék storyja! Na ilyen biztos, hogy nálunk nem lesz!
Melcsi!
Dejó, akkor mi ugyanabban a cipőben vagyunk, csak én egy pár évvel lemaradva.

Te nem érezted magad fiatalnak? Tervezett volt Hanna is? Hogy vetted az akadályokat? Nekem mondjuk annyi szerencsém van, hogy van tapasztalatom már jócskán, tul.képp. én nevelek már egy gyereket….igaz, hogy csak 5 hónapos korától vagyok vele, de nekem ez is rengeteget segít, hogy nem a nulláról indulok.
Harivera!
Jól néznek ki a járgányok!
Én is ilyesmit tologatok minden nap, igaz az Bugaboo és rohadt drága. (600font, kb 210.000ft) Otthon van már ilyen? Itt az összes tehetősebb családnak ilyen van. Egyébként tényleg jó kocsi, könnyű manőverezni vele, a gyereknek is kényelmes, és nagyon jól rugózik. Viszont aki sokat autókázik, az felejtse el, mert iszonyat körülményes összecsukni, külön le kell szedni a kerekeit, nagy a mérete is, meg ilyenek. Meg is unták a főnökeim, így a kocsiba (Porche) vettek egy Quinny Zapp-ot, amit tök egyszerűen miniatűrre össze lehet csukni. Egyébként ezt is ajánlom nektek! Igaz én a Quinny Buzz-t néztem ki, ami egyel drágább kategória, de ez is nagyon jó. Pici korban mehet a Maxi Cosi hordozóval, később pedig egy nagyon praktikus, pihe könnyű, jól manőverezhető, picire összecsukható járgány. És ajánlom mindenkinek, aki még szűz a témában, hogy az összecsukható állapotát és menetét is nagyon vizsgáljátok át, mert azzal nagyon lehet szívni.
Császár…jézusom! Eddig úgy voltam vele, hogy nem nagy cucc, ha véletlen muszáj, akkor hajrá, legalább nem foga annyira fájni, meg lent nem szakadok szana szét, tuti. De most itt olvasom, hogy csövek, meg nyomkodás, meg egész nap fekvés, jááájjj! Nem akarom. A természetes szüléstől is rettegek, mert semmi fájdalom küszöböm nincs, meg egyébként is, tizen akárhány óráig szenvedni…de akkor már inkább ez, mint a csaszi. Na meg mostmár valahogy ki kell onnan jönnie.

Az egyetlen ami esetleg vigasztal, hogy már nincsenek azok a hatalmas hosszú hegek, mint 1-2 éve, csak pici „bugyi alatti”. Annó még ettől is szörnyülködtem, hogy úristen, mi lesz ha nekem is lesz ilyen. Inkább maradjon bent a gyerek!
Dalmi!
Hála az égnek nálam elmúltak ezek az érzékenységek. Az elején egyfolytában el akartam bőgni magam, és azt sem tudtam miért. De mostmár csak nagyon ritkán van ilyen, és általában oka is van.
Ja és képzeljétek! Krumplibogár hozzászólásának kezdetéről jut eszembe. Itt nincs sem borotválás, sem beöntés. Itt úgy írnak róla, hogy „amikor még fejletlenebb volt a rendszer” bla, bla. Az előbbivel nincs is gondom, mert azt egyébként is elintézem magamnak rendszeresen, és igaz a beöntésől is ódzkodom…na de jobb, mint..hmm… Majdnem minden kismama újságban van erről szó, hogy hát igen, majdhogynem tuti, hogy meg fog történni a dolog, de ne aggódjon senki, mert ez normális, és a midwife diszkréten meg fogja oldani a helyzezet, legtöbb esetben a nélkül is, hogy te egyáltalán észrevennéd, hogy mi történt. Hát nem tudom, ez a része nem nagyon tetszik a dolognak…na de mind1, asszem sokkal jobban el leszek foglalva azzal, hogy végre jöjjön már ki az a gyerek, és legyen vége a fájdalomnak.
Velem semmi extra, miután már semmi tünetem nincs, törvényszerűen…ugyanissss MA BETÖLTÖTTEM A BŰVÖS 12 HETET!

Kedden uh, tarkóredő mérés, meg minden, és akkor hivatalosan is megnyugodhatok végre. Legalábbis remélem. Elvégre 23 évesen vajmi kevés esélyem van a Down-kórra, ez miatt nem izgulok, és 2 hete is minden rendben volt, mikor nem bírtam tovább és elrohantam magán uh-ra…akkor most miért ne lenne?

Várom már nagyon, kiváncsi vagyok mennyit nőtt?! Jó lenne, ha esetleg olyan profi lenne a doki, meg úgy is feküdne a baby, hogy meg tudnák mondani, hogy mi van a lába között. Bár ilyen pici korban esélyesebb inkább csak a fiúkat észrevenni, úh akkor inkább nem akarom tudni.

Bár tény, hogy már lassan lassan kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy akár az is lehet.
Na most be is fejezem, megpróbálok most még képeket is feltenni a cuccokról, amiket én kiválasztottam.
Ja és a bűvös 12 hét betöltésére való tekintettel, és mert valamiért elromlott a vonalzóm, kap egy újat a kis citrom. Asszem most pont akkora.