Luca!
A kérdőjelek ellenére abszolut megértelek!
Nagyon szorítok Nektek, bár én inkább az ima szót használnám...
Rengeteg testi/lelki erőt! Van egy kegyetlen, de igaz mondás, h senkire nem rak nagyobb terhet az Úr, mint amit el tud hordozni. (ne utálj, h ezt írom)
Amikor ilyen szörnyűségek történnek, mindig azt kérdezzük, h miért ránk pakol az Úr ennyi mindent, miért ezt stb...?
Mikor rémes és reményvesztett helyzetben vagyunk mi nem látjuk az egész képet, csak a rosszat amit éppen átlélünk. De biztos vagyok benne, h kisüt felettetek a Nap, (csak addig az ember miken megy át...) és csodás dolgok várnak még rátok. Fog még nektek egészséges babátok születni!
Nem tudom, h én mit szólnék, ha a Te helyedben lennék, és vki okoskodna/bölcselkedne itt nekem a hálón, miközben elvesztem a gyermekem.
De le kellett írnom, ne hari!
Szeretettel gondolok Rátok!