Moni - beléptél a 37. hétbe, gratulálok!!!!!!!!!!
A szüléstől való félelmen gondolkodom sokat, hogy igazából mi is az ami aggaszt, de rá kell jöjjek, hogy csak a fájdalom.

Mert ha gond van, tudnak segíteni, ha valami nem jó, akkor megműtenek vagy kiveszik a babát fogóval, vákuummal (bár ezt nem szeretném), az pedig hogy milyen is lesz, nem én irányítom, legfeljebb próbálom magam nyugtatni és jobban egymásra hangolódni a babával, hogy segíthessünk egymásnak. Amitől én tartok inkább csak az, hogy ha sokáig étlen-szomjan vajúdok, már a lényegre nem marad energiám, de remélem ezt a helyzetet is meg tudják oldani az orvosok, hiszen bízom a dokimban, ezért választottam őt, így nagy baj nem lehet! A fájdalmat pedig ki kell bírnom, más is kibírta, más is végigcsinálta, legfeljebb EDA lesz belőle. Jó, hogy így győzködöm magam, nem? De talán így könnyebb rákészülni, hiszen így vagy úgy, de az a baba egyszer úgyis kijön a pocakból.
Schopin - jó pocakfotó!
Már én is mindent összepakoltam, kimostam, kivasaltam. Tök jó érzés, hogy már nem kell ezek miatt sem aggódnom. Én ezeken a dolgokon tudom magam idegelni, hogy legyen minden készen, rendben, időre, megtervezve, elintézve...velem sem könnyű az élet.
Bari - nem semmi beszólás, egyesek mit meg nem engednek maguknak!
Manka