Ja a hétvégéről még nem is írtam.
Először is pénteken ment a nagy sütés, anyának csináltam túrós tortát, meg a Mesi féle csokis muffint is megsütöttem.
Aztán aznap Lilla délután mintha tudta volna, h dolgom van elaludt fél 7kor és nem is kelt fel csak 10kor szopizni és aludt tovább.
No de ennek az lett a következménye, h hajnal fél 1kor már felsírt (és mivel mi 12kor tettük le magunkat így elég gáz volt) innen kezdve, kb negyedóránként és végül fél 2 kor úgy döntött játszani akar. Mi meg próbáltuk a kiságyba betenni cumi vissza, csak ne játszunk vele hajnal közepén. Fél 4ig küzdöttünk vele. és 7kor felkelt. Jó ha 3-4 órát aludtam aznap este és másnap ugye utaztunk haza szüleimhez.
Hát eléggé fáradt HP voltam.
Itthon maradt a kiságy, popsitörlő és egyebek.
Otthon a 4 éves öcsi meglepően jól fogadta Lillát, foglalkozott vele, vigyázott rá, játékokat mutatott neki (azért odaadni már túlzás lett volna

)
És mászott vele együtt

este pedig együtt fürödtek, csak Lilla már nem volt nagy partner a fürdésben, mert 3tól nem aludt és már álmos volt. Így is előrébb hoztuk a fürdést, így már 8 körül ágyban volt.
De tündéri volt aznap egész nap. Délután elvolt kint a kertben, cipeltük, meg egy dupla pokrócon mászkált.
Meg ölben volt. Aztán mikor bementünk öcsém játszó szobájában mászkált, meg apum szobájában.
Aztán öcsinek beraktak egy mesefilmet és tágra nyílt szemmel nézte vagy negyed óráig. Közben pedig egy kekszet szopogatott (biztosan megköveztek érte, de ez most normál háztartási keksz volt-úgy tűnt nagyon jó az ínyének, jól elmasszírozgatta vele)
és az elalvás is annyi volt, h fürdés után lerakta a fejét és már aludt is. Mi is korán vele mentünk, mert fáradtak voltunk.
A másnap is nagyon kellemes volt, babakocsiban aludt, gyönyörű idő volt, szép játékokat kapott a nagyiéktól

és mászkált fel le a lakásban
Anyukám nagyon örült a tortának meg az ajándékoknak, azt hiszem sikerült eltalálni, h mit szeretett volna.
Viszont a hazautunk az borzalmas volt. Azt hiszem végül is több összetevő miatt, kicsit későn is indultunk, de tulajdonképpen az út felét végigüvöltötte a kicsi lányom. Többször is megálltunk vele, h megvigasztaljuk, de az csak addig tartott, amíg újra el nem indultunk.
A negyedik megállásnál még le sem ért a feneke a gyermekülésbe már üvöltött. Nekem úgy tűnt, h álmos csak nem bír elaludni. És teljesen kiborult. Tényleg totál hangerőt, hüppögést és krokodil könnyeket képzeljetek el.
A végére már tiszta gyomoridegem volt.
Nem tudom mit tudtunk volna tenni ebben a helyzetben, de az az igazság, h próbálkoztunk minden félével, de semmi nem volt jó, azon kívül, h kivettük az ülésből és pont ezt az egyet nem lehetett kocsiban, mert az élete nekem fontosabb, mint az én kényelmem, inkább sírjon mint baja legyen.
Persze a lépcsőházban már sikítozott örömében és a lakásba érve gyorsan végig trappolta a lakást és megnézte az összes játékát, majd szopi után elájult.
Azért remélem nem lesz megint ilyen. Amúgy is érdekes, mert mostanában nincs úgy el a kocsiülésben. Már alig várom, h 9 kiló legyen és lehessen menetiránnyal szembe bekötni és megvenni a következő ülést.
Nem tudom miért, de ettől várom a megváltást
