Mi tegnap tartottuk a lányom szülinapját a szép időre való tekintettel a kertben.
A férjem igyekezett mindent átvállalni helyettem,amit tudott (puszi érte

),és a lánykám is csak azt leste,hogy mit tud segíteni.Édesek voltak.
Anyósom viszont csak ült karba tett kézzel,és azt várta,hogy mit kap enni.A kezét is alig bírta kinyújtani,mindent elébe kellett tenni.
Egyetlen szóval nem kérdezte meg,hogy hogy vagyok(unk),rajta kívül persze mindenki más érdeklődött.(Kb.egy hete jóformán nem beszélünk!

)
A férjem pattog körülöttem,nem engedte azt sem,hogy én szedjem össze a tányérokat! Persze a mamának ez sem tetszett. Hogy nálunk a férfi (az ő fiacskája) besegít a háztartásba.Gondolom,egy lusta disznónak tart,aki fetreng egész nap.
Az unokájának még semmit sem vett,bizonyára nem is fog,nem érdekli az egész.(Még a 86 éves szenilis nagymamám is hozott neki kis rugit meg csörgőt!)
Úgyhogy fel kell készülnünk arra,hogy nekem szülés után sem lesz semmi segítségem.
Nektek ki fog segíteni?????????Hogy fogjátok megoldani??????Én már fogadtam fel egy segítséget (pénzért) ,aki a hazajövetelünk után eljön minden nap segíteni.Elhozza az ebédet,teriget,vasal meg ilyesmi.
Bocs,hogy ilyen hosszú voltam,és kifakadtam,de már napok óta emiatt bőgök.De azért is megoldom!!!!!
Ha pedig szülni megyünk,a nővérem fog vigyázni a gyerekekre.Meg persze majd ő is besegít,amennyire tud.(két pici gyereke van...) Anyum meg ugye már nincs...
