Katica!
Szuper kis hinta, imádni fogja a csepp tutira!
Apróka!
Jobbulást! Nem kéne magad talán annyira hajtani, vagy csak nekem van az az érzésem, hogy nem tudsz munka nélkül létezni!?
Mecsi!
Utólag is boldog szülinapot! Nagyon szépek a képek és föleg, az ill. skit ábrázolnak!
Én még mindig szalmaözvegykedek immár 4 napja. Egész jól bírom a strapát a 3 gyerekkel tökéletesen egyedül. Lényeg, hogy mindig történjen valami, otthon ülni huzamosabb ideig nem szabad. Már majdnem hogy azt kell mondanom, jobban telnek így a napok, mintha a párom is itthon van, mert nincs aki elrontsa a hangulatomat. Bocsánat ezért a mondatért, de nagyon összevesztem vele csütörtökön az indulása elött és lelkileg még meglehetösen zokni vagyok. Már olyan régen tapos napi bontásba a lelkembe, hogy nem vagyok már képes feldolgozni. Az érdemtelen rabszologa rám osztott szerepe nem túl találó...
Mindenesetre én ilyen apróságoknak is tudok örülni, de tutira azt is el fogja rontai, hogy minek megyek oda, megint veszek csak egy halom felesleges kacatot. Hétvégén megint lesz jó nagy bolhapiac, már alig várom. Jó lenne valami kismama cuccot kifogni, mert megsülök a nadrágjaimban és már végigcsináltam így 3 terhességet. Törpike közben tombol, olyan jó ilyenkor a kedvem!
Ne haragudjatok a privát problémáimmal való zaklatásért, csak kibukott belölem. Bocsánat még egyszer.
Megyek is, mielött még több ömlengés lesz a dologból, lereagálom magam a vasalnivalóval.
Ja még valami: beértük a kérdések korát. A 6. hónap végétöl állandósulnak a kérdések: Már nincs sok hátra, ugye? Aztán lehidal a kérdezö, amikor azt válaszolom, hogy röpke 3 hónap és már kész is a gyerek... Olyan nagy a pocakom, mint másnak szüléskor. 112 cm átméröt mértem reggel... A 8. hónaptól a kérdések az ikrekre vonatkoznak, mert ekkora pocakban nem létezik, hogy csak egy átl. súlyú lakó legyen. A terhesség végére 125 cm szoktam lenni...
Barbi