Segiiiiiiiiiitsééééééééééég!!!
Imadom a férjem, testi-lelki parom, mégis, mintha miota meglenne a Fiam, nem törödnék Vele annyit mint régebben. Jo, jo, mosok-fözök-takaritok-vasalok-stbstbstb...De mintha nem bujkalnék oda Hozza, mint régebben...
Csak egy puszira, vagy egy ölelésre, ok nélkül, az utcan, vagy a szuppermarketben...
Valamelyik nap kérdezte is szegény, hogy szeretem-e ugy, mint régen. Sokkal jobban!!!
Komolyan. Hiszen szuper, ahogy a Picivel törödik, söt, minden. Raadasul frigid is lettem vénségemre, ezt ö nem tudja, de valahogy a szülés ota (13 honapja tehat...) nem kivanom a szexet... Neki nem mondom, de mar emlitette, hogy mintha ritkabban kerülne ra a sor, mint régebben...
Képzeljétek, én azelött 1 igen forrovérü nöszemély voltam, éjjel-nappal szerettem volna, ha....... Csak röhögtem azon, hogy a könyvekben, viccekben, stb a nö sosem akar, mert faj a feje, faradt, vagy miegymas, én MINDIIIG akartam!!! Most meg... Placcs. Padlon vagyok. Ha belekezdünk, utana mar minden szuppper,de nincs kedvem elkezdeni...
Nem vagyok se depresszios éppen, se mas. Csak atalakultam. Hormonilag??? Valaki massal történt ilyesmi??? JAJJJ.



Én Peti kb 1 éves kora körül jöttem erre rá, amire te most. Igyekeztem úgy viselkedni, mint régen. Odabújni stb. Amikor ez már olyan természetes volt megint, hogy nem eszembe jutott odabújtam, hanem automatikusan odabújtam, akkor kezdett a szex is rendbejönni. De azt is tudatosan kellett nekem legalábbis helyretenni. Különösen a fejemben. 
















