http://nol.hu/cikk/488949/
A téma itt vetődött fel először Panny, kultúráltabb a forma, de jelentősek a csúsztatások.
Hozzászólás Dobrev Klára nyilatkozatához
A miniszterelnök felesége szerint a „maradjon a gyerek 3 éves koráig az anyjával” felett régen eljárt az idő....
Csak erről a gyerekek mit sem tudnak. Egészséges testi-lelki fejlődésük záloga ma is ugyanaz, mint több tízezer éve volt: a mama közeli, biztonságot adó jelenléte, a szoros és meghitt kapcsolat a szülőkkel. Így, ebben a környezetben lesz képes a kisgyerek elsajátítani a szeretetteljes kapcsolat alapjait, a társas érintkezés szabályait és a felnőtt élethez szükséges készségeket.
Vizsgálatok tucatjai igazolták, hogy ami az anyával való kapcsolatban magától is végbemegy, arra a korai közösségi nevelés nem képes. A kisgyereknek a kizárólagos szeretetkapcsolatra, kötődésre van szüksége, ha ezt nem kapja meg, ha korán arra kényszerül, hogy napi sok órát távol töltsön a szüleitől, akkor visszafordíthatatlan sérüléseket szenved.
Ennek jelei jól láthatók a társadalomban. Nem véletlen, hogy a nevelők, pedagógusok egyre többen panaszkodnak arra, hogy munkájuk mind nehezebb és nehezebb. Ebben a helyzetben nagy hiba arra buzdítani az édesanyákat, hogy még többen hagyják másra, adják bölcsődébe gyerekeiket! Talán unalmasnak tűnhet az otthon töltött idő, de a napi munkába járás rutinja sem feltétlenül a legnagyobb kihívást jelentő dolog, és friss szemmel megnézve mi lehet izgalmasabb, mint egy emberke univerzumának építgetése? Inkább arra kellene serkenteni az édesanyákat, hogy építsenek közösségeket, találják meg a fogódzókat, ne éljenek bezárva a panellakásokba, mert ez egyáltalán nem feltétlen velejárója az otthonlétnek.
Más országokban már fölismerték, hogy az államnak anyagilag is kifizetődőbb az anyák otthon töltött éveit finanszírozni, mint bölcsődei férőhelyeket fenntartani és működtetni.
Ausztráliában éppen most van napirenden a fizetett szülési szabadság időtartamának növelése, mivel felismerték, hogy ha az anyának lehetősége van több időt otthon tölteni csecsemőjével, az jelentős pozitív hatással van egyrészt a szoptatás időtartamára, másrészt a korai gyermekévek minőségére. Ezzel szemben az anya korai munkábaállása csökkenti a kizárólagos és teljes szoptatási időszakot, ami jelentékenyen növeli mind a gyermek, mind az anya kockázatát különböző akut és krónikus megbetegedésekre. Ráadásul a gyermekközösségbe járó gyerekek fokozottabban vannak kitéve a különféle fertőzéseknek... Mindebből logikusan következik, hogy az anyák munkábaállása, és a gyerekek tömeges bölcsődébe járása rövid- és hosszútávon is megemeli az egészségügyi kiadásokat.
Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program (2001-2010) keretében meghirdették az
„Egészséges életkezdet és gyermekkor biztosítása” c. alprogramot. Ennek a programnak gyakorlatilag minden célkitűzése elérhető lenne a szoptatás támogatásával, illetve azzal, ha az anyákat arra buzdítanánk,hogy legalább az első 3 életévben maradjanak otthon gyermekeikkel, hiszen kevés kivételtől eltekintve ez a legegészségesebb életkezdet, ami egy kisgyereknek biztosítható.
Mi, a levél aláírói, többgyermekes édesanyákként tapasztaljuk, hogy az otthonlét rendkívül színes, változatos és izgalmas. A gyermekeinkkel eltöltött idő nem elvesztegetett éveket jelent, hanem érzelmi gazdagságot, nőiségünk kiteljesedését. Gyermekeink számára pedig érzelmi biztonságot, közös családi programokat, játékos fejlődést.
Néhányan tapasztaljuk azt is, mit jelent, ha munkába rohanó és este fáradtan hazatérő anyákká változunk, akiknek már sem idejük, sem energiájuk nem marad a férjükre, gyerekükre.
Dobrev Klára szerint "A világ megváltozott körülöttünk, és nekünk alkalmazkodni kell hozzá." Igaz, hogy sok változás van körülöttünk, de ami fontos és értékes - a család, a gyermek és a szülei - az nem változott meg, és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk.
Valóban vannak olyan élethelyzetek és igények, amikor szükség lehet arra, hogy egy kisgyermek
bölcsödébe járjon, de fontos lenne, hogy az állam alapvetően azt az üzenetet közvetítse a társadalom felé, hogy az anyaság megbecsült tevékenység. Szeretnénk, ha továbbra is lehetővé tennék, hogy az édesanya otthon lehessen gyermekével, gyermekeivel az első három évben! Ez eddig sem volt kötelező senkinek, de hadd maradjon meg a választás lehetősége!
Tisztelettel,
Schneiderné Diószegi Eszter
pszichológus, IBCLC szoptatási szaktanácsadó, 4 gyermek édesanyja
Dr. Kun Judit
orvos, IBCLC szoptatási szaktanácsadó, 6 gyermek édesanyja
Dr. Martinovichné Debulay Bianca
IBCLC szoptatási szaktanácsadó, 4 gyermek édesanyja
Rózsa Ibolya
IBCLC szoptatási szaktanácsadó, 3 gyermek édesanyja
Dr. Boros Judit
szülész-nőgyógyász, IBCLC szoptatási szaktanácsadó, 3 gyermek édesanyja
Dr. Fialowski Aliz
matematikus, szoptatási tanácsadó, 2 gyermek edesanyja
Dombayné Fáy Tünde
közgazdász, szoptatási tanácsadó, 2 gyermek édesanyja
Szatmári Dóra
pedagógus, szoptatási tanácsadó, 3 gyermek édesanyja
Dr. Tőzsér Berta Mária
orvos, szoptatási tanácsadó, 4 gyermek édesanyja
Szombatiné Prohászka Emese
gyógypedagógus, szoptatási tanácsadó, 2 gyermek édesanyja
Makai Kinga
védőnő, IBCLC szoptatási szaktanácsadó, 3 gyermek édesanyja
Rákosi Dóra
gyógytornász, szoptatási tanácsadó, 2 gyermek édesanyja
Csákó Fruzsina
pedagógus, szoptatási tanácsadó, 3 gyermek édesanyja
Simon Nadinka
tanár, 5 gyermek edesanyja
Somogyi Boglárka
egyetemi hallgató, szoptatási tanácsadó, 2 gyermek édesanyja
Verdes Dóra
pedagógus, szoptatási tanácsadó, 2 gyermek édesanyja.
Szabó Béláné Rita
védőnő, IBCLC szoptatási szaktanácsadó, 5 gyermek édesanyja
Ez pedig egy állásfoglalás amivel messzemenőkig egyetértek.
Amúgy rajtam is kezd kitörni a depi, ha ez így megy tovább, anyum átjött segíteni, húgom is átjött a két sráccal, az inkább hátramozdít, de nem baj, és férjem beszólt nekik. Pont így történt a haramadik születésénél, a negyediknél is, amitr csak én szíttam, mert onnanfogva csinálhattam tökegymagam mindent. Ezen hogy a fenében lehet úrrá lenni...
, de a második-harmadik helyre szívesen szavazok. Vagy kössük ki, hogy sajátra nem lehet voksolni. 
Én tuti nem lennék hajlandó még a párom kedvéért sem elviselni..Konkrétan nem vagyunk beszélő viszonyban sem 
. Na azóta hívjuk Zazinak.
