Halihó!
Úgy látom, a babák nem akarnak szót fogadni, semmilyen praktikával nem tudjátok előcsalogatni őket
Akata, Muffin, hazaengedtek még benneteket?
Vkata, Véda, örülök, h minten okés!
Marcsi, ne bánkódj, most már látod a végét
Wera, horror, hogyan kell ébresztgetned Nórit :shocked: de ahogy látom, a kis tündérbogyó nagyon jól érzi magát
Egyszer Otival is volt ilyen, hogy sehogy sem kelt föl 2-3 óra alvás után, kétségbeesett telefon a doktor néninek, ő meg mondta, hogy hagyjam szegényt aludni, mert ilyenkor nőnek a babák. Én is biztosan idegbajos lennék, ha ennyit aludna a gyerekem, de lehet, hogy szüksége van rá. És a védőnőm is mondta, hogy ha egy baba az elejétől fogva bír - jó esetben éjjel - 8-10 órákat aludni, és nem sárga, akkor hadd aludjon. Mi sem eszünk-alszunk mindig ugyanannyit
Nálunk a látogatás nagyon jól ki van találva. A babás-mamás szobába csak Apa jöhet be, az apa-félórában. A szobának két kijárata van, az egyik a látogatófolyosóra, ez egy erkélyajtó, amin keresztül a babákat meg lehet mutogatni, a másik ajtó a nővér-orvosi folyosóra nyílik, ahol a csecsemőosztály, szülőszobák meg műtők vannak. Szóval a gyerekek csak Apával érintkezhetnek.
Nagyon örülök, hogy nem jöhet be bárki, főleg azok után, amit Otinál el kellett tűrnöm a szobatársam pereputtyától...
reggeltől estig mindig volt nála valaki, és a szobatársam egy héten át persze mindig az ágyban kornyadozott és sajnáltatta magát, egyszer sem jutott eszébe, hogy kimenjen a rokonsággal a váróterembe. Még sírni sem tudtam nyugodtan, amikor aggódtam a gyerekemért, nem beszélve a fejésről meg az alvásról...
Már tüntetően hangosan mondtam az én látogatóimnak is, hogy várjanak meg kint, hadd pihenjen a társam, de nem talált viszonzásra... Bocs, hogy ilyen hosszasan ecsetelgettem, de még ennyi idő után is nagyon élénk az emlék.
De végül is mindent ki lehet bírni abban a pár napban.
Immár kétgyerekes anyukák, olyan jó olvasni, hogy a nagytesók szeretik a kicsiket, és hogy ilyen jól elvagytok velük

Már én is nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, de Oti sokkal türelmetlenebb nálam. Ha egy darabig nem lát, utána mindig megkérdezi, kijött-e már Nati a pocakomból

És időnként ráveti magát a pocakomra, megsimogatja, ölelgeti, puszilgatja

Ma azt is mondta, hogy Nati nevetett, amikor valami vicceset csinált

Imádom a cuki fiamat
