Társalgó főoldal » Várandósság » BABUCIT 2008-ban!

Tehát:

Örülj, hogy fiú!

Van, amit az ember előre megérez.
Különösen akkor, ha nemsokára anya lesz.
Biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet.
A fiúk szemtelenek, durvák és csúnyán beszélnek.
A lányok szépek, kedvesek és szeretik a mamájukat.

Nekem lányom lesz.
Szőke hajú és kék szemű.
Angyalka, Tünde vagy Virág.

Vagy fekete hajú és sötét szemű.
Akkor meg Réka, Klaudia vagy Dorottya.
Esetleg Seherezádé.

Persze lehet vöröses hajú és zöld szemű:
Rebeka, Mónika vagy Kleopátra,
s ha gesztenyebarna lesz, szürkés-kékes-zöld szemmel: Kinga, Georgina vagy Gyöngyvér.

Már eljött az ideje,
és én még mindig nem döntöttem.
Mert az apja is mondott neveket,
és ezzel csak megzavart.
Végül úgy határoztam, hogy előbb majd
megnézem, hogy milyen színű a haja meg a szeme, és attól függően lesz Amanda, Imola vagy Fruzsina.
Úgyis tőlem kérdik, hogy mi legyen a neve, ha már megszületett.
Hát valóban tőlem kérdezték, csak előbb annyit mondtak:
GRATULÁLUNK, ANYUKA! KISFIÚ!

Mert úgy látszik, néha még egy anya is tévedhet a megérzéseiben.
És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe se jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk,

Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!

És amikor megkérdezték, hogy mi legyen a neve,
mindjárt kettőt is mondtam,
pedig nem is gondolkoztam rajta,
csak egyszerűen tudtam, hogy úgy hívják.
Különben is, nehéz lett volna eldöntenem,
hogy melyik név illik jobban hozzá, mert kicsit kopasz volt, és nem nyitotta ki a szemét.

De amikor mellém fektették,
és azt mondtam neki, hogy drága kisfiam,
láttam, hogy megérti,
és ő is szeretné nekem azt mondani, hogy drága anyukám.
Persze erre még várnunk kell egy kicsit.
Én az első perctől fogva örültem a fiamnak,
csak akkor még nem tudtam, hogy másnak is akkora öröm,
hogy nekem fiam született.
Hogy örült az apja!
Sose mondta, hogy ő fiút szeretne,
de valószínűleg így van,
mert egyre csak azt kiabálta, hogy
fiam született, fiam született, fiam született,
amíg fel nem világosítottam, hogy nekem is.

Én igazán az első perctől fogva örültem a fiamnak,
és annak is örültem,
hogy az apja annyira örül a fiának,
pedig akkor még nem is gondoltam arra,
hogy egy fiú az sokkal jobb, mint egy lány.
Aztán meggyőztek róla.

Örülj, hogy fiú! mondta az anyám,
egy fiúnak mindig könnyebb az élete!
És ő csak tudja, hiszen lánynak született.

Örülj, hogy fiú! mondta az apám,
egy lánnyal mindig sokkal több baj van!
És ő csak tudja, hiszen neki is lánya van.

Örülj, hogy fiú! mondta a bátyám,
így nem fog annyit bőgni, mint te, kiskorodban!
És neki is igaza volt, mert én tényleg sokat bőgtem, amikor ő húzta a hajamat.

Örüljön, hogy fiú, mondta a nővérke is, amikor haza készültünk,
és a kezembe nyomta a kisfiamat.
Igaz, hogy ő nem mondott többet,
mert szaladt vissza a többi kisbabához, aki mind bőgött valamiért,
de biztosan neki is megvolt az oka, hogy ezt mondta.

Amikor már otthon voltunk,
és megjelentek a rokonok, a szomszédok és a barátaink gyereknézőbe,
ők világosan meg is mondták, hogy miért jobb egy kisfiú, mint egy kislány.

Örülj, hogy fiú, mondták a rokonok,
a szomszédok és a barátaink mind.

A lányok nyafkák,
kényeskedők
és semmi se jó nekik.

Bezzeg a fiúk!
Egy fiú
az
okos
és
erős
és
bátor!

Tinka néni még azt is hozzátette,
hogy egy fiú
az mindenhez ért,
egy fiú az kész ezermester!
S azt hiszem, ez mind így igaz.

Mert ahogy elnézem a fiamat,
már most látszik rajta, hogy milyen okos.
Ha megnő,
biztosan tudni fogja,
hogy kik lövöldöznek a tévéhíradóban és mért,
hogy a nyilvános vitákban, amikor minden érv olyan meggyőző,
végül is kinek van igaza,
és nemcsak jelentkezik majd minden vetélkedőre,
hanem meg is nyeri.

Ahogy elnézem a fiamat,
már most látszik rajta az is, hogy milyen erős
Ha megnő,
biztosan egyből kinyitja nekem a csavaros tetejű üvegeket,
könnyen feldobja a koffereket a csomagtartóba,
és egyedül megemeli az ágyat, ha alá kell tenni a szőnyeget.

Ahogy elnézem a fiamat,
már most látszik rajta az is, hogy milyen bátor.
Ha megnő, biztosan kikergeti az ablakon
a nagy zümmögő bogarat,
ha villámlik és dörög az ég, azt mondja majd:
ugyan már, csak egy kis zivatar,
és nem ijed meg attól sem, ha bennragad a liftben a kilencedik és a tizedik között.

Ahogy elnézem a fiamat,
azt hiszem, Tinka néninek is igaza van,
mert már most látszik rajta, hogy milyen ügyes.

Nem azért, mert az én fiam, de ritkaság, hogy egy gyerek
már kéthetes korában felemelje a fejét,
és még inkább, hogy kéthónapos korában
a hasáról a hátára forduljon, és vissza.

Arról nem is beszélve,
hogy tegnap megfogta a bögrét!

Nem vagyok ábrándos természet,
de amikor láttam, hogy megfogja a bögrét,
mégis elábrándoztam.

Ha nagy lesz a fiam,
megjavítja a redőnyt, ha megakad,
a csapot, ha csöpög,
a fregolit, ha leszakad,
a rádiót, ha röcsög,
a tévét, ha fut a kép,
a frizsidert, ha nem hűt,
a mosógép kerekét,
s a kályhát, ha nem fűt,
a vasalót, ha zárlatos,
a kvarcórát,
a porszívót,
a cipzárat,
a szárítót,
s mindez nem is csodálatos,
hisz egy fiú mindenhez ért.

És fölkaptam a fiamat a kiságyból
és összevissza pusziltam örömömben.

Este megkértem az apját, hogy csinálja meg
a kiságy oldalát, mert egy léc kilazult,
és elmondtam neki is,
hogy milyen ezermester lesz a mi fiunk.

Ennek az apja is nagyon örült, és mondta, hogy
addig is inkább szóljak a szomszédék Jóskájának,
mert ő, sajnos, nem ért az asztalosmunkához.

Sokszor felemelem a kisfiamat a magasba,
mert úgy szeretném, ha nagyobb lenne!

De most még kicsi.
És amíg kicsi, hagyom ugyan megnőni azt a gyönyörű szöszke haját,
de világoskékbe öltöztetem, hogy mindenki lássa: kisfiú,
és senki se mondja, hogy jaj, de aranyos kislány,
csak azért, mert olyan szép.

Ha már nagyobb lesz,
akkor majd levágatom a haját fiúsra,
és veszek neki
kis farmernadrágot
meg csíkos trikót
meg tornacipőt,
hogy olyan legyen, mint egy nagyfiú kicsiben.

És amikor már valóban nagyfiú lesz,
és ő maga növeszti meg a haját,
és nem akar mást hordani,
csak farmernadrágot
meg trikót
meg tornacipőt,
akkor veszek neki szép sötétkék öltönyt
fehér inggel
és nyakkendővel,
és elviszem borbélyhoz
és levágatom a haját,
hogy olyan legyen,
mint egy kisfiú nagyban.

Ha én meg a nagyfiam végigmegyünk az utcán,
biztos, hogy mindenki utánunk fordul.
A lányok majd azért fordulnak utánunk, hogy
megnézzék a fiamat,
aki magas
és izmos
és jóképű,
az idősebbek meg azért,
hogy megnézzék azt az igazán fiatal anyukát,
akinek ilyen figyelmes és jól nevelt fia van.
Mert ez is látszani fog rajta.

Az én fiam olyan figyelmes lesz, ha megnő,
hogy magától megáll minden cipőbolt kirakata előtt, ha együtt sétálunk,
mindig otthon marad köszönni, ha meghívom a barátnőimet egy kis beszélgetésre,
és sose kérdi meg, hogy melyik is a kedvenc kölnim, mielőtt meglep vele, mert tudja.

Az én fiam olyan jól nevelt lesz,
hogy csak azért ül le elsőnek a buszban,
hogy aztán átadhassa a helyét másnak,
az öreg néniktől és bácsiktól nemcsak megkérdezi,
hogy hogy tetszik lenni, hanem azt is végighallgatja,
ha netán elmondják,
és senkinek sem felejt el üdvözlő lapot küldeni a nyaralásból.
Én meg csak hallgathatom, amikor az ismerősök és a szomszédok elújságolják:
nahát, milyen aranyos ez a fiú,
még nekem sem felejtett el üdvözlő lapot küldeni a nyaralásból!

Elnézem a fiamat,
hát mindez most még nem látszik rajta,
mert még kicsi,
és csak ezután fogom jól nevelni.
Egyelőre ugyanis felveszem, ha sír, mert
most még én vagyok hozzá gyöngéd és figyelmes.

De tudom, hogy mi olyan jóban leszünk a fiammal,
hogy mindig nekem mutatja meg először
a térdét, ha felhorzsolta,
a léggömbjét, ha kipukkasztotta,
és a fagylaltját, ha leejtette.

És ha megnő,
nekem mutatja meg először
a bizonyítványát,
a jogosítványát,
és a kislányt, akit el akar venni.

Micsoda szerencse, hogy fiam született!

Örülök, hogy fiú,
mert így
lesz, akit az apja elvihet
a focimeccsre, s akit utána haza is kell hozni,
lesz, akivel az apja itthon is
kártyázhat,
sakkozhat,
bélyegezhet,
és lesz, akivel megbeszélheti, hogy szerinte mi baja a karburátornak.

Arról nem is beszélve,
hogy lesz, aki magától
leszalad a sportújságért,
és sosem felejti el bedobni a lottószelvényt.

Örülök, hogy fiú, mert majd megmutatja az apjának,
hogy egy fiú is szívesen kuktáskodik a konyhán,
hogy egy fiúnak is eszébe juthat, hogy a nagymamának másnap lesz a nevenapja,
és hogy egy fiú is észreveheti,
ha az anyja fodrásznál volt.

Benó,nagyon jó,hogy ezt mind leírtad. És tudod mi ebben a legjobb? Az,hogy ez mind igaz! Az én fiaimra is ez mind jellemző, és ezt ígyis érzem.

Örülök, hogy fiú, mert egy fiúból minden lehet,
még hajóskapitány,
karmester vagy sarkkutató is,
de azért jobban szeretném,
ha öttusabajnok,
vagy feltaláló lenne,
vagy valamilyen televíziós személyiség,
és ha majd a gyermekkoráról faggatja a riporter a tévében,
akkor elmondaná, hogy tulajdonképpen mindent
a szülői háznak köszönhet.
És ha netán meg akarják mutatni az édesanyja fényképét is,
akkor azt a nyári képemet adom oda,
a pöttyös ruhásat, a fűzfa alatt.

Elnézem a fiamat és arra gondolok,
milyen büszke leszek majd rá,
ha ballag az óvodában,
az iskolában,
ha jutalomkönyvet kap, és az osztályfőnöke megsúgja,
hogy ilyen kivételes tehetséggel még nem volt dolga,
ha ifjúsági sportbajnokként áll a dobogón,
ha doktorrá fogadják és kitüntetik,
ha a fiatalok az ő képét viselik a trikójukon.

Elnézem a fiamat, és arra gondolok,
hogy fogok majd örülni,
ha leszerel,
ha hazalátogat,
ha földet ér.

Elnézem a fiamat a kiságyban,
és a fiam visszanéz rám.
Örülök, hogy fiú vagy, mondom neki,
bár kislányt szerettem volna,
de akkor még nem ismertelek.
És úgy látszik, a fiam is örül, mert rám mosolyog.
Talán arra gondol, hogy
lesz neki még egy húga.
Vagy ha nem lesz,
akkor majd hoz ő
egy kislányt a házhoz.
Persze szépet, kedveset,
olyat, aki szereti a mamáját.
Nemcsak a sajátját,
hanem engem is.



Vége

Örülj, hogy fiú egyben

Nagyon szép volt, ugye? És tök gyorsan leírtam.

Sírdogálsz rajta?

Tudod a középső fiam, a Péter kicsi korától kezdve mindenre rámondja, hogy majd én. És mindent kivesz a kezemből,mindent kinyit, amit én nem bírok, becsavar,amit én nem bírok, és igen, megszerel mindent, amit én nem tudok,elintéz mindent helyettem, mindent felbír emelni,sokat tud segíteni, a bizije mindig kitűnő, egy rakás vrsenyen részt vesz jó eredménnyel, rengeteg haverja van, a lányok körében közkedvelt. A kisebbik is ilyen,csak ő még kisebb. Na a nagy az kevesebbet csinál, de ő is tud segíteni, ha akar. De a középső az egy főnyeremény. Mindenkinek csak kívánni tudom,hogy ilyen fia legyen.

Valld be, sírdogáltál?

Büszke lehetsz a fiaidra, Flóra!

Viszont le fogom majd írni az Örülj, hogy lány! c. könyvet is magunknak, hogy meglegyen, hátha nemcsak fiúk lesznek a topicban. Ugye, Flóra, ugye, Zsuzsi, ugye, Szilzi? Aztán, ha mégis fiúk lesznek, előkapjuk ezt az írást!

Hát igen,benó,megpityeregtem az írást,nagyon szép.

De mondd! Téged feltúrbóztak? Otthon volt Gy.? Vagy mitől írsz ilyen gyorsan?

A könyvtárban csak ez volt most bent, legalábbis csak ezt találtam.

Tudod,nekem már mindegyis lenne, hogy mi. Csak lehetne,csak tudnám megajándékozni a páromat egy szép, egészséges babával. Nagyon boldogok lennénk mind a ketten!

Tetszett, én is olvastam közben, azért pörögtem. És látod, tök rendes vagyok, felraktam nektek, hogy esetleg ki tudjátok nyomtatni, otthon olvasgatni. Nagyon megható volt nekem is.

Nekem is mindegy, kedves Flóra. De ne szontyolodjunk el, jó? Örüljünk, hogy vannak ilyen szép olvasmányok, amiket majd tudunk olvasgatni, ha ott lesz a babó a pocakban.

A páromat pedig bizti,hogy felturbózták. Ebég után szokás szerint ledőlt.Mondom neki,hogy én pedig benézek a lányokhoz. Megkérdezte,milyen lányokhoz. Hát a barátnőimhez,mondom. Erre megkérdi,hol van itt egy helyen több lány?

Most már a Gy. is nagyon szeretné azt a babát. Mindig mondogatja, hogy bébihordó vagyok meg ilyeneket, pedig nem hordok semmit, csak hájat.


Na, viszont megnéztem a városi könyvtárat, és elvileg megvan a másik könyv is, lehet, hogy mindjárt visszamegyek!

Nagyot nevetett,mikor mondtam,hogy a neten. Aztán szépen idetelepedtem mellé az ágyra, elhelyezkedtem,barackok mellém,hogy legyen mit csipegetni.... És csak csipked engem, meg simogat, aztán nagyon mosolygott már,hát rádióantenna előkerült, aztán rá kellett csatlakoztatnom a vevőkészülékemet.

Benó, most a hájacskáid miatt akarsz futkározni? Vagy hajt a török? Hová rohansz? Lányt még nem vár senki. Maradj nyugton,mindent a maga idejében.

Egyébként is több háj senkin sincs,mint rajtam.Zsuzsi hozzám képest maga a megtestesült soványság.

Ti meg közben eksönöztök, jól értem? Én tartom a gyertyát? Jó kis feladat!

Pedig most is barackkal tömöm magam és megy utána a pohár víz,pucolásnak.De nálam ez sem segít.

Zsuzsi nem dagadt, csak magas. Én úgy tudom.

Benó, a párom már rég bedobta a szundit. De jó,hogy nincs webkameránk,mert csórén fekszik itt mellettem.

Na,én meg kicsi vagyokés gömbölyű, engem meglöknek és gurulok.

Nekem kegyetlen nagy hasam van. Nem is pontosan az a baj, hogy hájas (az is), hanem nagy, tényleg olyan, mintha babós lennék. Olyan.
Most meg tök érzem, hogy az egész úgy feszül, biztos történik valami, legalábbis remélem, hogy valami jó. Hátha találkoznak.

Mi ketten vagyunk a kicsik, ez tök jó!
Csórén fekszik melletted? Állati jó szavakat használsz! Meztelenült jelent?

Nem a háj miatt mennék könyvtárba, hanem be vagyok indulva arra a könyvre. Még nincs senkinek lánya, de lehet!

De már én is fogok tornázni,hogy legalább izmosodja kicsit,ha már a súlyom nem megy le.

Oké! Mikortól tornázunk? Hétfő jó?

Igen, a csóré az meztelen. A szegény az csóró. Nálatok nem használják? Talán ez egy itteni tájszó.

Már akartam kérdezni,hogy miért halasztod egészen hétfőre? Miért nem kezdjük el még ma?

Én is hoztam barackot. Itt vagyok.

Benó, a legújabb magyar értelmezőszótár rengeteg felvidéki magyar kifejezést tartalmaz, meg rengeteg erdélyit meg más részeken élő magyarok által használt kifejezéseket. Tudtad?

Mert semmi kedvem tornázni.
Szerintem ezek cigány nyelvű szavak, a csóró használatos nálunk is, a csórénak tényleg tájnyelvi íze van.

Nem tudtam, klassz lehet.

Én meg márelpusztítottamaz egész tálat,mind felfaltam,bekebeleztem.

Jaj,nem ez a szmájli akart ide menni,hanem ez:

Én nektarin ettem, te?