zümis szerintem pont azért ne aggódj a méretek miatt, mert te magad írtad, hogy valószínűleg a babád valójában fiatalabb a kalkulált koránál - meg azért furcsa lenne, ha mindenkinek mm-re egyforma méretű lenne a babája, nem?
ezen a sok gyerek-témán tök kiakadtam, mert szerintem egyrészt minden párnak szíve joga eldönteni, hogy mennyi gyereket szeretne, másrészt pedig a gyerekek általában örülnek a testvérnek. Nekem két nővérem van, meg egy öcsém, és nagyon örülök is neki, hogy így van, szeretem a nagy, hangos családi összejöveteleket.
Szóval szerintem egy olyan párt, aki éppen boldogan újságolja, hogy úton van a harmadik/negyedik bébi, nem szép dolog azzal lelombozni, hogy de hát minek az nektek...

meg aki úgy gondolkozik, hogy azért elég egy gyerek, mert az is mennyibe kerül, annak talán inkább nem kéne szülni. Tudom, hogy tényleg nem olcsó dolog gyereket vállalni, de szerintem a családalapításkor nem ez kéne, hogy a legfőbb szempont legyen. Láttam én már olyan családot, akik elég szegények voltak, három gyereket neveltek, és az egész család nagyon boldogan él. Nem járnak a gyerekek márkás cipőkben/ruhákban, az tény, de náluk nem ez az értékrend csúcsa. Nyilván mindenki meg akar adni a gyerekének mindent, amit csak lehet, én is, de ez nem kizárólag pénzkérdés.
bocsi, ez a téma kicsit ki tud hozni a béketűrésemből... csak tényleg néha elcsodálkozom, hogy milyen hozzáállásuk van az embereknek bizonyos dolgokhoz.
Hirtelen az ugrott be, mikor férjhez mentem, és a főnöknőm elmagyarázta nekem, hogy milyen butaság tőlem, hogy felveszem a férjem nevét, mert majd megint végig kell csinálni az egész irat-változtatásos macerát, mikor válunk. Hát azokban a napokban éppen azon gondolkoztam, hogy milyen csodás dolog, hogy már hivatalosan is összetartozunk, és azóta se gondolom, hogy bármikor is el fogunk válni.
nnnnna most aztán jól megmondtam
