Társalgó főoldal » Várandósság » 2009 februári babák

Én is ott vettem a melltartóimat anno. Remélem még jók!

Lányok! Írtam e-mailt a Verusnak! Nem bírtam tovább! Leírtam, hogy mindenki nagyon aggódik miatta és remélem, hogy csak elfoglalt és azért nem jön. Remélem válaszolni fog. Mármint, ha nézi a mailjeit.

Csak nekem fáj a fejem egész nap? Szörnyen vagyok! Szédülök egész nap! Ez új! És közben meg émelygek! És szörnyem feszkós vagyok! Lehet, hogy az idő is belejátszik! Tök türelmetlen vagyok a csajokhoz is. Jól lekiabáltam a fejüket... Jaj legyek már túl ezen! Hol vagy második trimeszter amikor miden tök KIRÁLY??????

Dina! Hamarosan belépünk a második trimeszterbe!
Gyanús nekem ez a nagy csend Verusnál!

Nálam mostanába az émelygés este jön, bár ha napközben hagymás kaját kell csinálnom kész vagyok! Undorodom a hagymától, de hagyma nélkül hogy főzzek, szinte mindenbe kell!

Persze az is lehetséges ám, hogy Verust bent tartották a kórházban és fektetik.

Sziasztok!

Hajnski: Nagyon-nagyon örülök és drukkolok Neked! Különösen izgulok Érted, hogy minden rendben legyen most! Biztosan így lesz!

Dina: asszem Te kérdezted: én is barna vagyok. Illetve majdnem fekete hajú és barnás-zöldes szemű. A férjem szőke és kék szemű, olyan kiváncsi vagyok, milyen lesz a Babuci! Szeretném, ha rá hasonlítana!
Ja, és jobbulást Neked, biztosan pár nap és jobb lesz minden!

Huhh, azt hiszem megveszem ezt a filmet, még nem láttam soha. Majd megnézzük együtt a férjemmel.

Lányok, én kész vagyok, beleszerettem az ikertesóm kislányába! Legszívesebben kiiratnám magam, minden nap ott lennék vele és ringatnám a popsiját! Furcsa dolog ez, nem az én gyerekem, de mégis olyan közelinek érzem...

Szép estét, Dina, ha tudsz Verusról, írj nekünk!

Julcsi

Edina, jó,hogy írtál neki, remélem válaszol.
Nem csak neked van rossz napod, én is egész nap szenvedek, semmit nem csináltam, csak vergődök.
Nekem nem a fejem fáj, hanem a hasam. Úgy számolom, most lenne a mensi ideje, és nagyon görcsöl a jobb oldali petefészkem, legalább is úgy érzem, hogy az, és fáj az egész pocakom is.
Én már lassan teljesen ki vagyok borulva ettől a gyomordologtól. Amíg nem eszem reggel egy falatot sem, addig még türhető, igaz éhes vagyok, de ahogy eszem.... egyszerűen egyfolytában vagy fáj a gyomrom, vagy émelyeg, az állandó undor minden kajától, és mellette az, hogy ha eszek is egy kicsit, akkor úgy érzem fel vagyok teljesen fújódva, de mellette meg farkas éhes is vagyok.
Bocsi, hogy fárasztalak ezzel titeket... éreztek ti is hasonlót?

Julcsi, elhiszem, hogy szívesen babáznál az ikertesód babájával Az ikrek közt azt mondják különleges kapcsolat van, biztosan ezért is érzed annyira közel magadhoz a picikét is.
Én is sötétbarna hajú vagyok, és zöldesbarna szemű, a párom szőke, kék szemű. Meg votlam róla győződve, hogy a gyerek inkább rám fog hasonlítani, mert azt mondják a barna gének erőteljesebbek. Nem jött be, tiszta apja, szőke , ragyogó kék szemekkel. Sokszor rosszul esik, mikor azt mondják, hogy nekem is csak anny iközöm van ehhez a gyerekhez, hogy megszültem.
De azért a szája az enyém, no meg mégiscsak lány

sziasztok!

Dina kérdezted a 3ik szülésemet ,nekem úgy rémlik,hogy minden szülés után kikapartak....hiába jött ki egyben a placenta.A Zsó születésénél tuti 1000000000000%,hogy kikapart a dokim pedig egyben volt a placenta ezt onann tudom,mert megkértem mutassa meg mert még sohasem láttam....szerintem nemolyan csúnya...Elmagyarázta melyik az anyai és melyik a magzati oldal....
Teljessen simán kicsusszant nemkellett erőlködnöm(megszülnőm)mint azt sokan rémségesnek elmondják.1 szülésem után sem!!!!!!!!!
Gátsebem az volt az első kettőnél nem kicsi,de a Zsó ebben is kárpotplt mert sikerült "gátvédelemmel"szülnöm,mert szerintem ezt is a gyerek döntötte el és nem mi!
Jahh és az utófájások hmmmm az most keményebbek voltak mint a második szülésem után ....kaptam is szutit/méhösszehuzot/.Ezerszer jóbb mint az ergam csepp!!!

Ma megvolt a vérvétel!nemis figyeltem ,hogy a rubeolát is nézik párom kérdezett rá mi is az.
Most mindha jóbban lennék de kicsit aggódom ,szeretném én gyengéden érezni a rosszulléteket!!úgy biztos!!
Megprobálok nembeparázni ezen de kicsit nehéz.....
Bennem van a félelem!!
Jó éjt mindenkinek és nemerős rosszulléteket kívánok!!

Én az első gyereknél nagyon megjártam a placentával. Nem akart megszületni, úgyhogy altatásban kaparták ki. De elbénázta az orvos, és 9 hét!!! múlva jött rá, hogy bennem hagyott pár darabkát. Pedig mennyit jártam a nyakára, hogy baj van!! A végén még azt is kitalálta, hogy biztos daganatom lett (inkább minthogy beismerje a hibát). Ugye nem kell mondanom, hogy a 2. gyereknél már más orvoshoz és kórházba mentem?! Csodák-csodájára itt minden működött, én is megnéztem és elmagyaráztattam a placentát. Akkor azt hittem, csak én vagyok olyan perverz, hogy a gyerek megszületése után a placentát csodálom

Sziasztok!

Én nem néztem meg. Eszternél a párom mondta, hogy csafatokban volt. Zsónál éreztem ahogy kijön és kezdtem örülni, hogy egynem van, de aztán hallottam a dokimat, hogy "kérek egy kanalat".... ÁÁÁÁ!

Zümis! Én a harmadik szülés nehézségére gondoltam. Az előző dokim azt mondta (annál amelyik elment) hogy egy óra alatt meglesz! Mondjuk az előző kettő is elég gyors volt. Oxitocin bekötésétől számolom mindkettőt, mert az előtt nem történt semmi. Szóval az első 2 óra 50 perc a második 2 óra 20 perc volt.
Szeretném, ha a harmadik is hasonló lenne!

Andus! Mikor Eszter megszületett mindenki azzal cukkolt (roppant viccesen), hogy a szeme tiszta apjáé, csak ki az apja? Hahaha! Mivel mindkettőnknek barna a szeme és a csajnak meg kék. Zsónak meg sötétebb barna a szeme, mint nekem! Szinte fekete! És annyira mások! Annyira haolnítanak csak egymásra, mint ha féltesók lennének. Kiváncsi leszek, hogy hármaska milyen géneket örökölt! Eszter olyan, mint én, Zsó meg apja fajtája.

Amúgy meg csak azért kérdeztem, hogy mindenki barna, mert a képeket néztem és feltűnt!

Sziasztok!
Nekem fogalmam sincs róla, hogy mikor született meg a méhlepény és milyen állapotban. Egyszerűen nem emlékszem, annyira kivoltam. De arra emlékszem, hogy kikapart a doki, az marha kellemetlen volt. De én akkor azt hittem, hogy a polopom miatt, ert volt egy terhesség alatt, és már előre mondta, hogy majd szülés után csinál egy ilyet.

Én nagyon félek a szüléstől, és már előre szugerálom magamba, hogy csak induljon időben, és akkor hátha gyorsabb lesz.


Szávával 3.-ára voltam kiírva, aznap be is fektettek, mondván gond van a cukrommal, muzsáj ellenőrzés alatt lenni. Másnap feltettek egy méhszájérlelő zselét, hátha attól beindul a tágulás, mert nem voltam csak egy ujjnyira. Ettől egész éjjel görcsöltem, lent feküdtem a szülőszobán. Reggel bejött a doki, megnézett és azt mondta menjek fel az ágyamba, aludjak egyet, mert itt nem lesz semmi. Na, bőgve mnetem fel. Megint 3 nap idegörlő várakozás jött, egyfolytában vizsgálgattak. Na, és ugye ment a nagyüzem, amitől én totál ki voltam borulva, sorban a császárok, mert ilyen-olyan problémák voltak.
Aztán 7.-én este megint feltették ezt a méhszájérlelő cuccot. Próbáltam feküdni az ágyamban, de nem ment, iszonyúan görcsöltem, aztán éjjel 2 körül levittek a szülőszobára, mert már alig bírtam magammal a fájdalomtól. A páromat fél 7-kor felhívtam, hogy jöjjön be. Sosem felejtem el azt az arcot, ahogy rámnézett és azt mondta, úristen, ennyire fáj? Gondolom rendesen el volt torzulva az arcom.
Reggel fél 8-kor bejött a doki, és burkot repesztett, egy ujjnyinál. Na onnan kezdve megőrültem, annyira fájt. Azt mondták, hogy olyan este 6-7 körül meglesz a baba. 10 korül elkezdtem érezni a tolófájásokat, de nem engedtek tolni, vissza kellett tartani, az valami iszonyat rossz volt.
Én annyira emlékszem az egész szülésből, hogy nagyon fájt, és anynira fáradt voltam, hogy szinte az ájulás szélén voltam. Szinte nem is tudtam magamról, csak olyan függönyöm keresztül jutottak el hozzám a hangok.
Aztán 12.15-kor végre megszületett Száva. Elvitték fürdeni, a párom ment vele, körülöttem meg elkezdődött a rohangálás, mert annyira gyenge voltam, hogy nem húzódott össze a méhem, és dőlni kezdett belőle a vér. Akkor hozták az oxytocint, a doki meg benne feküdt a hasamban és nyomta.
Aztán mikor felvittek és fel lehetett kelni, elájultam a sok vérveszteségtől. 2 hétig szédültem, alig mertem felvenni a gyereket, hogy nehogy elessek vele.
Szóval nem volt egy könnyű menet, ezért is halogattam a következőt, azt mondtam, hogy én mégegyszer nem szülök.
Most nagyon be vagyok tojva, de próbálgatom mondani magamnak, hoyg ez könnyű lesz, könnyű lesz.


Jajj, bocsánat lányok, hogy így leírtam, de annyira kikívánkozott belőlem. Ne haragudjatok, ha valakit megrémítettem vele.
Tényleg, ezer bocsánat.

A szülés nem fájdalommentes, az biztos. Nekem az első volt különösen rossz, de szerintem csak azért, mert nem tudtam mi történik. Senkinek nem volt hozzám egy bíztató szava. Legalább annyi, hogy jól haladunk, még egy kicsi kitartást. Megijedtem, hogy az érzett fájdalom valami bajt jelent, és nem vették észre, hogy a fájdalmamnál már csak a pánikom nagyobb .
De a 2.-nál! Az már szép élmény volt. Ha szóltam, hogy nagyon fáj, kedvesen bíztattak, hogy ez nagyszerű, azt jelenti, hogy jól haladunk, délután 5-re meglesz a baba. Egészen más ám, ha az ember bízni tud benne, hogy pl. csak 5-ig kell kibírni (különben rendesen elszámították, 2-re megvolt )
Én nem félek a 3.-tól, tudom, hogy fáj, de bízom magamban (és az orvosban). Csak jussunk el odáig
Egyébként nem árt utánanézni a választott kórházban szóbajövő fájdalomcsillapításnak. Átgondolni, ki mit akar Én úgy vagyok vele, hogy fájdalomcsillapítás nélkül szeretném. A 2.-nál a vége felé már imádkoztam az orvosnak, hogy adjon. Beleegyezett látszólag. Elment "intézkedni". Időnként visszajött, hogy intézik a vérképet stb. Végül bejött, hogy áááá, mégsem ad. Inkább szüljünk! És igaza volt az időhúzással, adott vele egy kis reményt, és valóban megcsináltuk természetes módon. Nagyon hálás vagyok neki így utólag is a bölcsességéért.

Na voltam tegnap dokinál, sajna nem volt UH, mert jövő héten esedékes a 12. heti vizsgálat. Kaptam egy beutalót a Bajcsyba, felhívtam őket, de csak a 13. hétre van időpont. Nem tudom mi van ilyenkor, majd valahogy megpróbálom elérni a dokit.

Nekem lehet hogy császármetszés lesz, andus beszámolója után nem is bánom...

Sziasztok!

Én az elsőt epidurális érzéstelenítéssel szültem (legalábbis az utolsó 3 órában, addig szenvedtem rendesen), és ennél a szülésnél is szeretnék kérni. Nekem ég és föld volt a beadás előtt és utána. Amikor hatott, végre tudtam "élvezni" a dolgot, arra koncentrálni, hogy babám lesz, nem pedig az őrült fájdalomra. Én sem így terveztem, nem zárkóztam el a fájdalomcsillapítás elől, de alapvetően anélkül akartam volna szülni. Nem bánom, hog így alakult, semmi mellékhatása nem lett, a baba nem volt aluszékony, nekem nem fájta a fejem, semmi.

Nagyon lassan tágultam, már 2 perces fájásaim voltak, de a méhszáj meg sem mozdult. Az epidurál ezen is segített, ellazította az izmokat, így gyorsabban is ment a szülés.

Szóval ennyi. Nem rábeszélés, de szerintem senki se zárkózzon el a fájdalomcsillapítás elől.

Nagy divat ez a császármetszés! De ne vágyjatok rá annyira. Én láttam a szobában császármetszéseseket, voltak fájdalmaik rendesen. Csak ők nem a szülés alatt, hanem utána szenvedtek napokig. Én a szülés után 2 órával már zuhanyoztam, majd a folyosó ügettem fel-alá és rendeztem a fesztivált, hogy azonnal adják oda a kölykömet . Végül odaadták, kézben hoztam át az újszülött osztályról, és eszem ágában sem volt elájulni, v. összeesni. A császárosok szegények meg csak fetrengtek
A császár szerintem csak a végső megoldás szabadna, hogy legyen

Én az elsőnél kaptam gerincbe érzéstelenítőt, és megbántam. Valószínüleg későn adták be, beadás közben megéreztem az első de egyben utolsó tolófájást. Az aneszteziológus káromkodott, hogy az orvos miért nem nézett előtte méhszájat, (ugyanis egy bizonyos táguláson túl már nincs értelme a csillapításnak) az orvosom pedig sík ideg lett. Utána nem éreztem tolófájást (pedig állítólag azt nem befolyásolja a fájdalomcsillapító). Az orvos elkezdett veszekedni, hogy miért nem tolok, utána azért, hogy miért tolok össze-vissza. Köszi, de ha egyszer fogalmam sem volt, mikor kell.... Igazán jó hangulatú szülés volt Én így jártam, dehát nem vagyunk egyformák (és mellesleg egy pancser volt az orvosom )

Nekem sem divatból lesz (ha lesz) csak tegnap megállapította a doki, hogy annyira kötött vagyok lenn (fogalmam sincs miért) hogy nem nyílik szét annyira a lábam hogy természetesen szüljek. Azért derült ez most így ki, mert a terhesrendelésen másféle vizsgálószék van, mint a nőgyógyászaton, aztán alig bírt megvizsgálni. Erre mondta, hogy ez indoka lehet a császárnak, ha ennyire nem megy...
De tudtam is hogy lehet ebből gond, mert még egy lóra is gondot okoz felülni, a tevéről nem is beszélve...

Nem is igazából a fájdalommal van bajom, vagyis emlékeimben az is szörnyen erős, de azzal úgy voltam, hogy azt mondogattam magamban, hogy holnap ilyenkor már semmi nem fog fájni.
Azt gondolom, ha nem szenvedem végig az éjszakát, és pihenten sikerül belevágni, akkor jobb lett volna. Engem az egész éjszakai fájdalom, hogy egyetlen percet nem tudtam pihenni , az borított ki teljesen. Mikor szünet volt a fájásokban csukódott le a szemem, ájultam be az alvásba, de 2 perc múlva ismét jött a fájás.. .ettől lettem olyan gyenge és kimerült, hogy nem volt erőm nyomni sem.

Ennek ellenére azt mondta a szülésznő a végén, hogy nagyon szép szülés volt. A mai napig sem értem ezt...
Nekem is végig ott lebegett a fejem felett a császár, mindenki azt mondta a kórházban, 31 éves vagyok, első szülés, nem tágulok, szinte biztos a császár.
Szülés után azt mondtam a dokinak, hogy na doktor úr, ugye milyen jó, hogy mégsem lett császár? Erre azt válaszolta, hogy nekem teljesen mindegy, hogy császár vagy sima szülés, de maga jobban járt volna....

Mindezek ellenére nem gondolkodom fájdalomcsillapításban, annak a szövődményeitől sokkal jobban félek.
Szóval a rossz emlékek ellenére szeretnék megint természetesen szülni, csak abban igyekszem bízni, hogy gyorsabban fog menni az egész, és nem kell így indítgatni. Biztos vagyok benne, ha magától megindul a szülés, akkor gyorsan túl leszek rajta.

Egyébként szülés után pár héttel nagyon erősnek éreztem magam, úgy éreztem, hogy ha ezt kibírtam, akkor én már mindent kibírok

hüh csajok eddig is félve gondoltam a szülésre, de most kezdek komolyan betojni...

fájdalomcsillapítást csak epidurállal lehet? nem létezik helyi, vagy ilyesmi? gondolom, hogy az epi a leghatásosabb, de nekem egy térdműtét kapcsán nagyon rossz élményeim vannak: rosszul számították ki az adagot, így csípő helyett nyakig lebénultam, végig oda kellett rendelniük egy nővért a fejemhez, akinek az egyetlen feladata az volt, hogy figyelje, hogy lélegzek-e még, aztán mikor a műtétet követő 24 óra után felkeltem olyan fejfájásom lett, hogy utána 3 hétig (!) ágyban feküdtem, és WC-re is a hátamon kúszva tudtam csak kimenni, mert ha felemeltem a fejem, úgy kezdett el fájni, hogy nem láttam, meg elájultam tőle. Szóval epit nem nagyon szeretnék, de nem vagyok biztos, hogy így elsőre vagyok olyan vagány, hogy azt mondom, hogy tutira megcsinálom csillapítás nélkül....

anyám, még több mint fél év van addig, és én már ezen aggódom!

A fél év az hamar eltelik...
De legalább a térded meggyógyult??

Egyébként én is nagyon félek a szüléstől, főleg amióta láttam egyet a TV-ben.

Bocsi lányok, hogy én is rásegítettem a félelemre.

Amikor ott vagy, hogy szülni kell, akkor nem fél az ember, mert úgy van vele, hogy ennek a babának úgyis ki kell jönnie, bent nem maradhat.
Én tényleg, abban a pillanatban, ahogy kibújik minden fájdalom megszűnik!
Szerintem a szülési fájdalomnak is megvan a maga oka, és ki lehet bírni, mindenki kibírja. De aki azt mondja, hogy nem fáj, az nem mond igazat.
És tényleg, utána más szemmel látja az ember a világot, és a férje is más szemmel néz rá, mint egy hősre

( különben meg én is rettentően félek, csak megpróbálom jóvátenni az íjesztgetést )

Vigyázat! Szerintem nem ugyanarról az érzéstelenítésről beszélünk! 2 féle van, amit a gerincbe adnak, de a szülésnél adottól nem bénulsz le egy percre sem, fejfájásod meg pláne nem lesz!!! Valahol babaneten láttam egy topicot talán "aneszteziológus válaszol"címmel, az segít eloszlatni ezeket a félelmeket és félreértéseket.

Nekem mindkét baba indított volt. Nulla fájásról indultam, az elsőnél zselé+oxitocin, a másodiknál az orvosi kéz ösztönzése indított. Hát az orvosi kéz jobb volt (bár sokan felháborodnak az ilyen beavatkozáson, de velem ezt előre megbeszélte az orvos, így nem ért váratlanul). Mindkét esetben a nullától a babasírásig kb. 7 óra telt el. Ennyit igazán ki lehet bírni

A tv-ben látott szülések szerintem sokkal ijesztőbbek mint a valóság amit saját magad élsz át

Na megvan, bemásolom:

EDA: csövecske a hátban, Vastag tű, ami nem marad benn. Kemény agyhártyán kívüli érzéstelenítő. Beállása szúrással együtt lassabb(beállt EDA esetén műthető a páciens), mint a spinál. "postspinális fejfájás" csak akkor lehet, ha a tű egy kicsit mélyebbre csúszott. Kicsit több érzés megmarad az érzéstelenítés során. Fájdalom persze nincs. A madzagot bennhagyva később is lehet bele fájdalomcsillapítót kérni, nem lesz tőle kába az ember, nem megy át a tejbe.
Spinál:
injekció a hátba, vékony tűvel.
Egyszeri, nem ismételhető.
Gyors, pár perces beállás (EDA kb 15-20, ha könnyen behelyezhető a kanül),
műtét után feküdni kell és sok folyadékot fogyasztani. A fekvés vékony tűvel 6 óra is lehet, ha a tű vastagabb és a nővérke a régi iskola híve, akkor 24 is lehet.
Gyakoribb a fejfájás, de azért ritka, különösen a vékony tű, sok folyadék kombinációban.
Mélyebb érzéstelenség.

Veszélyek: reális: 1.spinálnál fejfájás 5% alatt.
2.sikertelenség (nem megfelelő hát, nem megfelelő páciensi segítség, a csillagok állása, ki tudja mi...) 5% alatt.
3.Hátfájás a szúrás után- csak hallottam, úgyhogy az oki kapcsolat nem bizonyított...
4. Postspinális fejfájás (3nap -2 hétig tart, függőleges esthelyzetben jelentkezik.)

hiba esetén: 1.nem megfelelő sterilitás-fertőzés
2.gennyes folyamat a szúrás területén -fertőzés
3.érbe adott érzéstelenítő- nyelvzsibbadás, szívritmuszavar
4. Eda mélyre vezetett madzagja- spinálhoz hasonló hatás, sőt!, fejfájás




Szóval sima szülésnél EDA-t adnak, nem Spinált

Ilyenek voltunk múlthét szerdán! Bocsi a rossz minőségért!

Hát ez nagyon aranyos!!! Nem is láttam még ilyen képet, ekkora babával! Gratulálok!

Amúgy nekem is kezd nőni a hasam, bár még mindig csak olyan mintha jól bekajáltam volna (ami azért elő is szokott fordulni).

Szülés: Én parázok a szüléstől! Bár a barátnőm megnyugtatott, hogy nincs mitől félnem! Most pénteken szült a dokimnál!
De mindegyik szülés más!

Köszönöm szépen! Nagyon szépen ki tudta nagyítani a dokim, nem is gondoltam volna hogy ilyen baba formája lesz már!

Én is kezdek gömbölyödni, de olyan nekem is, mintha jól teleettem volna magam!

köszi, Kangu, most kicsit megnyugodtam, nem olvastam utána eddig, úgyhogy csak feltételeztem, hogy ugyanaz az eljárás. De azért így valamivel jobban hangzik

Zsu, ez csúcs! Tényleg egész jól ki lehet venni a kis babaformát

mostanában olyan érzelmi hullámaim vannak, hogy az nem igaz - most megláttam Zsu babájának a képét, és rögtön elkzdtek folyni a könnyeim, úgy meghatódtam lökött csaj vagyok.

ja cserkészk: a térdem nagyjából meggyógyult

szülésről asszem, kikérdezem ma anyumat is, ha jól emlékszem, neki öcsém egész hamar megvolt, biztos megnyugtat majd, hogy ki fogom bírni

Eszter! Megnyugtatlak, hogy ezek után, ha babákról olvasol, látsz képet, filmet főleg ami magható bőgni fogsz! Nem vagy lökött!
Én ma azon pityeregtem, hogy néztem valami atlétikai versenyt a sport2-n és a magasugró csaj 503 (?) centit átugrotta! Na ki a lökött?
Egyébként meg nagyon segít a szülésnél, ha lelkiekben és agyban is felkészülünk rá! Azt mindenki tudja, hogy fáj. De ez a fájdalom közelebb visz a gyerekhez akit annyira vártunk és annyit aggódtunk érte! Én az elsőnél nem féltem. Kíváncsi voltam, mivel nem tudtam milyen. A másodiknál már volt bennem para (mert tudtam milyen ), de akkor is próbáltam a pozitív oldalát nézni. Amit írtam.
Meg beszéltem hozzájuk (majdnem onnantól, hogy mozogni éreztem őket), hogy segítsenek anyának, hogy hamar túl legyünk rajta. ANya mindent megtesz, de jó lenne ha ők is segítenének. SZerintem bejött!

Eszter: Köszönöm, szépen!
Ez nálam is így van, teljesen elérzékenyülök minden pici babától, múltkor voltunk a Brendonba csak úgy nézelődni, és majdnem elbőgtem magam a babaholmik láttán!

Dina Bocs akkor félreértettem...
Az első :A magzatvízem reggel 6-7 körül ment vel a fájások 11 után kezdödtrek és délután 14:30ra meg is lett....
A második:5perces fájásokkal kezdödött és 36óra után repesztettek burkor rá 4órára meg is lett....
A harmadik:Nst vizsgálat után megnézett a Doki és közölte 2ujjnyira nyitva vagyok(nekem is kézzel rásegitett)...de hazaengedett..... fájásaim összevissza jöttek....10-20-5 percesek....de pihenni tudtam aztán éjjel fél2 kor a párom ébresztett,hogy 2percenként -mocórgok mi van velem elmentem tusolni ,felöltöztem,elindultunk a kórházba és 4:20kor már megvolt a csajom.Na erre mondják minden szülés más....
soha nemkértem fájdalom csillapitást!!Természetessen akartam szülni!!Azt viszont hallottam hogy eda útán sokaknak fáj a feje.

Zsu gratula a babáhóz nagyon jó a kép rólla.Igen fotógén!!

Jé, mennyire ember már ennyi idősen! Nem semmi, gyönyörű! Na máris bőgök

Kangu!

Csak egy-két hozzáfűzés az epidurál témához.

Nekem azonnal hatott (szó szerint, a következő fájást már alig éreztem). A madzag bennmaradt, folyamatosan csöpögött az anyag még a varrás alatt is (ez pl. nálam egy nagyon pozitív szempont, szanaszét repedtem, 3/4 órán át varrtak - bocs az újabb ijesztgetésért ). Az adagot így folyamatosan lehet változtatni, kitolásnál minimálisra vették, így éreztem a tolófájásokat (bár tény, hogy nem túl erősen), a varráshoz felkapcsolták.

Szóval nekem ez a pozitív tapasztalat mindenképpen segít a 2. szülés előtt...

Ja, és szinte pontosan ugyanúgy szültem, mint anyukám (kivéve persze az EDA-t ), és azzal biztat, hogy a 2. neki kb. 3 óra alatt lement, szemben az első 10 órással.

Zümis: Köszönöm szépen! Remélem ilyen fotogén is marad!

Kangu: Nem akartalak megsiratni!

biztos, hogy van valami abban, hogy beszélni kell a babához amikor pocaklakó is, ezt már több helyen olvastam. Mondjuk tudom, hogy most még nem hall, de én már most is szoktam vele beszélgetni ha egyedül vagyok (pl mikor a WC fölött görnyedek fejjel előre, utána mindig mondom neki, hogy ne szívasd anyát, értsd meg, hogy ez nem jó ), elmondom neki, mit csinálok éppen, vagy csak megbeszélem vele, hogy mit egyek

Dina: Verus nem válaszolt a privire?

Eszter: Én is beszélek már a babához! Én is elmondom neki a wc előtt ülve, hogy ne szivasson, mert az egyikünknek se jó!

Na megjottem a vedonenitol. Elmeseltem neki mindent, kitoltetett velem egy csomo papirt, megbeszeltuk, hogy milyen teszteket csinalnak, vett vert, vittem neki vizeletmintat, kitoltotte a konzultaciora a kerolapot stb. stb. Azt mondta, hogy nagyon 'pragmatic' a hozzaallasom. Montam, hogy vagy ez, vagy vegigszipogom az egeszet...

A fajdalomcsillapitassal kapcsolatban - es is be vagyok tojva rendesen, foleg, hogy a gyogyszerem papirjara ra van irva, hogy amig est kapom addign nem adhatnak nekem sem epidural sem spinal erzestelenitot. Szoval nem tudom mi lesz.

Majd en is bescannelem a ket kepet, amit eddig kaptam. Tenyleg nagyon aranyosak mar ilyenkor is.

Ja es a beszelgetes a babahoz - talan eloszor azt kellene eldontenem milyen nyelven akarok beszelgetni vele. Nagyon szeretnem ha magyarul is beszelne, de oszinten szolva az angol mar konnyebben jon. Az elmult majdnem kilenc evben szinte semmit nem beszelek magyarul az otthon toltott evi 1-2 heten kivul. Tudom tok ciki, de ez van.

Hajni: Várjuk a képeket!

Helló Lányok,

Azt hiszem, nem olvasom végig az összes szülésetek történetét, elmegy még az a kevés magabiztosságom is...

Mondjuk én hiszek abban, amit Dina mondott, hogy ez múlik a gyerkőccel való kommunikáción is, de szerintem talán a felkészülésen is... Én az őszt és a telet arra fogom szánni, hogy minden olyan felkészítőre elmenjek, aminek értelmét látom, és elvigyem a Páromat is. Szerintem a pszichés felkészültségen sok minden múlik.

Másrészről viszont tudom, és ezt is egyfajta felkészülésként mondogatom magamnak, hogy nem lesz könnyű. Az egypetéjű ikertesómank nagyon nehéz volt, miért is lenne könnyű nekem? A párom ott lesz velem, és ő mindig ad erőt nehéz helyzetben. A többit meg majd nekem kell végigcsinálnom.

Jah, én is nagyon kis érzékeny vagyok, könnyen meghatódom, főleg testvérem kislánya láttán.

Szép, rosszullétmentes napot Nektek, én napról-napra jobban vagyok.

Julcsi

Helló Lányok,

Azt hiszem, nem olvasom végig az összes szülésetek történetét, elmegy még az a kevés magabiztosságom is...

Mondjuk én hiszek abban, amit Dina mondott, hogy ez múlik a gyerkőccel való kommunikáción is, de szerintem talán a felkészülésen is... Én az őszt és a telet arra fogom szánni, hogy minden olyan felkészítőre elmenjek, aminek értelmét látom, és elvigyem a Páromat is. Szerintem a pszichés felkészültségen sok minden múlik.

Másrészről viszont tudom, és ezt is egyfajta felkészülésként mondogatom magamnak, hogy nem lesz könnyű. Az egypetéjű ikertesómank nagyon nehéz volt, miért is lenne könnyű nekem? A párom ott lesz velem, és ő mindig ad erőt nehéz helyzetben. A többit meg majd nekem kell végigcsinálnom.

Jah, én is nagyon kis érzékeny vagyok, könnyen meghatódom, főleg testvérem kislánya láttán.

Szép, rosszullétmentes napot Nektek, én napról-napra jobban vagyok.

Julcsi

Bocs, levelem kétszer ment el:)

Erika, Nem privit küldtem neki, hanem e-mailt. Épp azért, hogy azt talán többször legalábbis gyakrabban nézi meg. De semmi eddig. Az én mail címemet megadtam az üzenetben. Várunk...

Sziasztok!

Verus talán tényleg kórházban van, ezért nem jelentkezik. Jó lenne már tudni róla valamit.

Zsu: A gyermek nagyon fotogén, már most.

Én is raktam fel képeket a családomról. A Babuciról is fogok, ha minden igaz, vasárnap már a kezünkben lesz egy.

Addig is jó napokat Nektek,

Julcsi

Sziasztok!

Mar szulessztorik mennek? Hu, hat en nem irom le az enyemet, de a fajdalommal kapcsolatban csak annyit, van, es ki lehet birni csillapíttasd nelkul is. Amugy nekem a szules nem a kedvenc temam, es mar az elozo allapotos 9 honapban sem volt az. Lelekben rakeszulni persze nem rossz, de nekem jobban megy a terhesseg "kielvezese", ha ezt csak a 8. honaptol teszem.

Ja, en is csaszaros leszek amugy sztem, Lucaval az lett a vege, es nagyon felnek egy huvelyi uton torteno szulestol. Felve meg nem szabad szulni menni. Raadasul altattak, mert van egy nem teljesen zarult keresztcsonti csigolyam, igy nem vallaltak az epit. Szoval volt minden. Utana fajdalmas, de a szules utani fajdalom alkati kerdes, lattam en a klinikan termeszetes uton szult not is kinlodni napokig. Amit igazan sajnalok a csaszarral kapcsolatban, az nem a tobblet fajdalom, es nem az, hogy lassabban gyogyul a seb, mint a gatseb, es nem is az, hogy nem szultem, hanem "kivettek belolem" (ez pl. nekem eszembe sem jutott soha), hanem az, hogy 1 nappal kesobb indul be a tejcsi. Ez a legrosszabb.

Az en nezeteim amugy is neccesnek szamithatnak a szulessel kapcsolatban, mert nekem az csak egy esemeny, ami a babahoz hozzasegit. Az elotte levo 9 honap es az utana kovetkezo ido sokkal fontosabb es tartalmasabb - ismetlem, nekem. Annyival tobb csak, hogy ez az elso talalkozas a babaval, ami felejthetetlen, de eskuszom, en a szules ota gyakran melyebben elerzekenyulok a kicsi lattan, mint akkor. Ez van. Na, nem bomlasztom tovabb a kedelyeket, pihizek vegre.

Szia minden Kismama!!!!

Bocsi hogy nem írtam, de rettentő szarul voltam, vagyok....most épp elviselhető így éjjel
sok minden történt, be is voltam rezelve rendesen...mikor utsóra írtam mentem dokihoz, mer véreztem, meg fájt a hátam, hasam, de nem görcsölt. Doki iszonyú rendes volt, behívott kórházba, megnézte mi az ábra, a baba rendben, szivecskéje ver, 29 mm volt múlt héten, és a vérzés oka valószínűleg az, hogy épp menses lett volna, megerőltettem magam, sokat izgultam...3. baba, és most feküdni kell, meg pihizni, hogy nem akarjon leválni. Nekem ez azért volt fura mert 2 gyereket hordtam ki úgy, hogy ablakpucolástól, a lekvárfőzésig, munka, és hegymászás totál belefért, most meg a porszívózástól bekrepálok..... Biztos a korral jár
Felírt sárgatesthormont, és nem dolgozhatok....itthon több a meló ugyan, meg a 2 gyerek, de valhogy bírom majd...alszunk minden délután csak a hányinger ne lenne, meg ez a rettentő rossz szájíz! ebbe nagyon bele tudok betegedni, mert semmitől nem múlik el.....ez a hormon cucc csak rosszabbított a helyzeten!
Már nem sok van! Vérzés elállt, egyenlőre semmi egyéb komolyabb, szerencsére. Nagyon köszi, hogy gondoltatok rám, és hogy Dina még írt az emailemre! tényleg köszi! Vigyázzatok magatokra! Sok pihi, nincs megerőltetés, legalábbis most az elején nagyon nyugi, mert ez az izgulás, ami volt hogy mi lesz, az nagyon rossz!
Na megyek aludni, mert holnap kellni kell!:) Jó éjt mindenkinek!
Verus

Verus - vegre!!! Nagyon megkonnyebbulve olvastam, hogy nagyjabol minden ok. Pihenj amennyit csak tudsz. A delutani alvas nagyon jo otlet.

A rossz szajiz nalam is megvan es en sem tudok szabadulni tole. Semmi nem olyan izu, mint kellene.
Nalam az elmult egy het alatt mar alig volt emelyges, de ma megint elkezdodott es valahogy maskepp mnt eddig pl. kajaundorom eddig nem volt, most van es ma mar a gyumolcsletol is oklendeztem. De majdcsak elmulik mar egyszer...

Végre! Aggódtunk nagyon!
Nekem is a 3. gyerek. De én sztrájkolok, nem fogok megszakadni, akinek valami nem tetszik, a porszívó szabad préda . A nagyocskát nem emelgetem, bár eleinte ezt a változást nem nagyon akarta elfogadni. Néha még most is jön a játszótéren, hogy ide-oda tegyem fel. Dehát 13 kiló!

Én tulajdonképpen egész jól vagyok. Vannak ugyan rosszabb napok, de összességében nem panaszkodhatok. Viszont nemsokára mennem kell tarkóredő mérésre (11-12 hét között). Ez azért izgi, mert az orvosomat kellene elcsípnem a kórházban, előtte telefonon egyeztetnem vele, dehát sose ér rá. A másik 2 kölyköt meg nem illik magammal hurcolni már a többi kismama miatt sem. Kire sózom rá őket délelőtt, munkaidőben ?

Sziasztok Lányok!

Hű, az ember pár napig nincs netközelben, aztán annyit írtok, hogy alig győzöm visszaolvasni.

Na mi a hétvégén végigjártuk a családot, mondtuk mindenkinek, hogy mi a helyzet, és mindenki oda volt meg vissza. Rögtön nekiálltak tervezni, hogy akkor ilyen kiságy, meg olyan babaholmi stb. Mondtam, hogy ezzel még nagyon-nagyon ráérünk .... Meg persze mindkét nagymama-jelölt rögtön mondta, hogy de jó, majd akkor ők mennek el gyesre helyettem, én meg nyugodtan menjek vissza dolgozni minél előbb. Erre mondtam, hogy esetleg meg is szülhetnék helyettem babócát

De összességében mindenki aranyos volt ....

Ma elkezdtem a dokijárás, voltam vérvételen, lecsapoltak vagy 6-8 fiola vért, de olyan gyorsan és ügyesen csinálta az asszisztensnő, hogy szinte nem is éreztem, és még várni sem kellett, nagyon kellemesen csalódtam. Azt hittem, hogy a fél délelőttöt ott kell majd töltenem. Remélem a védőnőt is ilyen könnyen megúszom. Én is megyek nyaki redőre, meg aztán kombinált tesztre július végén, aztán meg vissza a dokihoz. Szóval van mit csinálni, foglalkoztatják a kismamákat rendesen!

Verus: örülök hogy nagyjából minden oké, nagyon vigyázz magatokra!!

Hajni: az tök szupi, ha minden héten feldobod a táblázatot, köszönjük.

Örülök, hogy nagyjából mindenki jól van, már én is sokkal jobban érzem magam, mint a 6-8. héten, az a rossz szájíz nekem is szokott lenni, tényleg elég undok dolog ... És nem segít semmi rajta, legalábbis én még nem találtam meg a csodaszert ellene.

De a többi tünet szerencsére nagyon enyhe, még a gyomorégés az, ami néha elég gáz. Egyik nap étteremben ettük, és nagyon fokhagymás volt a kaja, na utána szenvedtem egész este.

Én a szülésen még nem gondolkoztam, mivel első baba lesz, még nem tudom, mi várható, de egyelőre nem is akarok ezen parázni. Majd szeptembertől lesz a klinikán szülésfelkészítő tanfolyam, arra mindenképp el akarok menni a férjemmel, hogy azért ne teljesen vadidegen legyen a környezet, amikor eljön a szülés ideje.

Majd felrakom én is az UH képet, bár nem annyira jó, meglátom mennyi látszik belőle majd.

Bocsi kicsit hosszú lett, vigyázzatok magatokra!

Verus: de jó, hogy végre itt vagy, és úgy néz ki, jól vagy te is és a pici is! nagyon aggódtunk miattad!

A rossz szájízre én gyümölcsízű szőlőcukrot eszem (mondjuk max kettőt egy nap), és nekem utána egész sokáig oké a helyzet.

Kaptam a nőgyógyásztól egy tervet, hogy mikor hova, milyen vizsgálatra kell menjek, én is elájultam, hogy hogy betábláztak mi nemrég költöztünk, úgyhogy ma reggel becsekkoltunk férjemmel az ottani dokihoz, hogy szeretnénk átjelentkezni, hogy ő legyen a háziorvosunk - szerencsére egy nagyon szimpatikus pasi, adott beutalót laborra, meg EKG-ra, jövő héten irány a védőnő, aztán a 12.heti ultrahang, plusz nyakiredő szűrés, szóval van program bőven