Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Örökbefogadók topicja

sziasztok.
Hát kitört itt is a botrány:-(
Mivel én jöttem ide a babanetes csapathoz először, ezekszerint ugyszólván hozva - akaratomon kivül persze - a vihart, hát most elnézést kérek tőletek régi topiclakók...
Sajnálom.

Kedves Joe!
Nagyon-nagyon megnyugtattál. Illetve sajnos még nem teljesen... Nekünk is ezeket mondták annakidején szóban. A 6 hét gondolkodás nyílt öfnél NINCS!!!
Az pedig teljesen elképesztő helyzeteket szülne, a képzelt apás baba valódi apja mondjuk 10 év után (de akár 2) bejelentkezne. Senki nem merne vállalni nyílt örökbefogadást ilyen körülmények között!!!! Ez egy örök kiskapu maradna egy lezárt jogi helyzet megteremtése után.
Dondaniel! Ha a szakmában dolgozol, úgy nagyon kérlek, jogszabályokkal alátámasztva állíts dolgokat, mert így egy "szakmabelitől" hallva tényleg KÉTSÉGBE ESÜNK!!! Így is annyi szorongás és félelem reked az emberben, miért kell ezt felsebezni?????
Nyugtassatok meg képzelt apa ügyben. Teljesen szomorú lettem (bár a realitása 0, de nem szeretem az ilyen levarratlan szálakat)
zuppa

Sziasztok!
Nem tudja valaki a TEGYESZ felügyeleti szervezetének a nevét? Kinél lehet reklamálni, ha a TEGYESZ-es ügyintézéssel gondjaink vannak?
Köszi, ha tudtok válaszolni.

Na mégsem feküdtem le aludni...
A csjt-t nem tudtam megnyitni, nem vaygok egy profi - apropó, tud valaki segíteni, hogyan kell .zip kiterjesztésű fájlt megnyitni?
Amit találtam, a kormányzati portálon egy 2003. júliusában frissítet anyagot az öf. menetéről. Itt szerepel egy lemondások pont. e szerint a lemondás titkos öf. esetében a gyerek 6 hetes koráig visszavonható, NYÍLT ÖF: ESETÉN NEM VONHATÓ VISSZA. ez van. Egyébként nem lep meg a tájékozatlanság, amikor az ügyünket kezdtem intézni, akkor egyetlen gyámügyet sem találtam, ahol telefonon fel tudtal volna világisítani, ill. mindenhol azt mondták, hogy tudom e hogy a szülőanya 2 hónapig (akkor még ez volt titkos öf. esetén) visszavonhatja a nyilatkozatot. én ennek tudtával vágtam bele. mAjd elolvastam az akkor hatályos tv-t, és kiderült, hogy nyílt öf. esetén nem vonhatja vissza.
Azért lovagolok ezen, mert engem nagyon bosszantott, hogy a második babánál szinte mi mondtuk az ügyintézőnek, hogy mit kell csináljon, amit nem hitt el, de nekünk lett igazunk, csúsztak is vagy 3 hónapot a végleges öf. határozattal. Szóval csak pontosan és szépen...Lehet, hoyg nem gyakori eset, de a tv.-ben ez emlékem szerint 5 sor.

A vitához(?). Sosem értettem, hoyg miért csak akkor jó a világ egyes emberek számára, ha mindenki ugyanúgy gondolkozik. Miért nem lehet megérteni (nem a másik gondolkodásmódját, azt miért kéne megérteni), hogy van aki máshogyan vélekedik a világról.Nem kell mindenben egyetérteni, csak abban, hoyg mindenki gondoljí és mondja azt ami a véleménye. Legfeljebb nem ő lesz a legjobb barátom, de miért kell gyűlölködni? A vitának van értelme, de a vitában az is benne van, hoyg lehet, hoyg nem tudjuk a másikat meggyőzni. Lehet, hogy úgy állunk föl, ahogy elkezdtük, de baj ez? Na mindegy , nem ragozom tovább.
Sajnálom, hoyg ez a jó kis topik elkunkorodott, reméljük visszakunkorodik.
Jó éjszakát mindenkinek.
zSuzsa

OFF
Kedves Zsuzsa!
Sajnos én sem vagyok "számítógépzsonglőr", de az én masinám az intézőben rákattintva magától kicsomizza a .zip fájlokat. Szerintem elvileg ennek működni kell.
Üdv:
Caterina
ON

Zsuzsa!
Zip kiterjesztésű file-hoz kell egy WinZip, vagy egyéb tömöritő program, ami ismeri a Zipet. Ha ilyened nincs, akkor nem tudod kinyitni, de ha van, akkor automatikusan elindul, ha a zipre klikkelsz..
Ha nem tudsz beszerezni, irj emailt, de a freemailre, ahogy fennebb irtam a cimet

zuppa, mi kell a "teljes" megnyugváshoz?
Mélyen érintett vagyok a nyílt és az apasági kérdésekben, de én a magam részéről a téma vonatkozásában nyugodt vagyok. Ha gondolod mélezhetsz is.

Most (vissza)olvasgatva úgy tűnik nekem a hsz-okból, hogy nem ment át egyértelműen: NEM hat hétig gondolhatja meg magát az örökbeadó, HANEM a gyerek hathetes koráig (Csjt.48.§(3)bek.). Tehát egy háromhónapos babánál már nincs egyáltalán visszavonási lehetőség -a törvény betűje szerint- a titkos öf. esetében sem!

Jézusom, kipusztult a topic?! Vagy bizonyos okok miatt elment mindenkinek a kedve a hozzászólástól?
Ne menjetek már el!... Plíz!

én vagyok, csak fáradtan és kissé lesántultan (félreléptem)
Zsuzsa

"n is ben;yegettem napk0yben t0bbsy0r, de nem volt kedvem magamban besy;lgetni.

Sziasztok! Én nem mentem el, csak betegek a prücskök, melóilag el vagyok havazva, + karácsonyi készülődés, ezért kevés az időm.

Sziasztok! Amint tudok, jövök.

Szerintem csak senkinek nem volt hozzáfűznivalója, vagy ideje. Reménykedjünk.

Háááát, ha vita van, én bebújok a csigaházamba
De már előmerészkedtem
J.

én meg nem voltam itthon..
de már vagyok!
talán elül a vihar, és sikerül ujra visszatérni a régi kerékvágásba...

Sziasztok!
A hétfők már csak ilyenek.
Joe! Tanképpen nem tudom, mi kéne ahhoz, hogy teljesen megnyugodjak. Azt hiszem, alapállásban az vagyok, csak amikor hallok egy ilyen váratlan közlést, ráadásul információ szempontjából hitelesnek vélt személytől, akkor kitör a frász, hogy talán mégis én tudom rosszul. Ráadásul ahogy Caterina is írja, a hivatalos szervek is tájékozatlanok, és a gondolattól is rosszul vagyok, hogy az embert belevihetik egy ilyen lehetetlen helyzetbe. Na mindegy, mindenesetre köszi.
zuppa

Más. Már felvetődött azt hiszem valahol a tesókérdés. Mi mindenképp szeretnénk, csak felmerült bennem az, hogy milyen lehet egy babának amikor pikk-pukk hazajön egy másik örökbebaba. "Normális" esetben fel lehet készíteni az új családtag érkezésére, látja a pocaknövekedést, a készülődést... Kezdheti már az egészséges féltékenykedést, amikor mami nem tudja felemelni a kicsi miatt, pihennie kell, stb.
Azt meg mindannyian tudjuk, hogy nálunk hogyan indul be a "szülés". Váratlan telefon, rohanás, őrültekháza...aztán jó esetben ott szuszog a baba. Persze lehet neki mondani, hogy majd szeretnénk kistestvért, de így elég megfoghatatlan számára, és nagyon hirtelen következik be a változás.
Nálatok hogy volt ez? Lehet, hogy ezt is csak túltupírozom? Gondoltam arra, hogy ezért lehet jó vagy zsinórban örökbe fogadni (gyrmuréknál volt, meg talán GyuZsuéknál? ha jól emlékszem), mert akkor még nagyon kicsik, vagy pedig akkor, amikor már jobban el lehet neki mesélni. Ez a 2-4 éves kor elég kritikusnak tűnik számomra.
Ja és még akkor a várakozási idő esetlegességével nem is számoltam.
Ha valamelyikőtöknek van tapasztalata, örülnék.
Jóéjt

Sziasztok!
Én sem tűntem el, csak rossz volt egy hétig a gép.
De úgy látom, pont egy zűrös időszakot vészeltem át a géptől távol. Ennek örülök.
És annak is, hogy csitulni látszik a légkör.

Egy kicsit szívinfarktust kaptam én is ettől az apakérdéstől.
Nálunk is ez a helyzet: nyílt öf., vélelmezett apa. Illetve mi tudjuk ki az apa, az apa is tudott a gyerekről, de nem voltak házastársak a szülőanyával és nem is ismerte el a gyereket. Nem rosszindulatból, hanem azért, hogy így egyszerűbb legyen a dolog, így őt ki lehett hagyni a hivatalos procedúrából.
A lányom 2,5 éves múlt. Azért még izgulnunk kell 3 éves koráig?

Nálunk a gyámügyes hölgy ritka módon tájékozott és segítőkész volt, szíve csücske ez az öf.-téma. Vissza is járunk hozzá néhányan örökbeszülők időnként megmutogatni neki a gyerekeket. Nem visszük túlzásba, de évente egyszer azért odatévedünk a Gyámügyre egy mosoly erejéig.
Márti

SZiasztok! márti, Már hiányoltalak!
Zsebibaba! Nálunk 22 hónap a korkülönbség. Vettünk neki előre tesóbabákat játszani, beszéltük a kérdésről sokat, természetesen váratlanul értea tesó. De a barátnőm, akivel nagyjából egyidősek a gyerekeink, de ő pocakban növesztette őket, azt mondta, hoyg az ő lányát is elég váratlanul érte a tesó léte. hiába van ott a pocak, de nem tudják elképzelni, hogy mi az a testvér.
nálunk a tesó érlezése egybeesett a fiam dackorszakával. igen viharos időket éltünk át. mIndig igyekeztem külön programokat csinálni vele, így lassan csitult a helyzet. ma is vannak bunyók, de alapvetően szeretik egymást. jókat játszanak is együtt, a nagyobbik sok helyzetben gondoskodik a kicsiről, lakáslebontásban pedig hihetetlen egyetértésbne tudnak tevékenykedni
Ez a korkülönbség szerintem azért jó, mert Attila már el is felejtette, hoyg volt ő egyedül is.
Szóval mi nem bántuk meg.
Zsuzsa

Sziasztok!

No, ennél az apa-ügynél nálam is beállt a zabszem-effektus A "néni" nálunk nem kívánta megnevezni - papíron. A gyakorlatban kétféle variációt vezetett elő más-más embereknek....! Hogy melyik az igaz???? (Lehet, hogy tényleg csak apasági mondaná meg az eredményt.... Brrrrr! Áááááááááá! Neeeeeem!) Az ügyvéd, aki az öf-i ügyünket intézte (és ő kifejezetten erre a témára állt rá) nekem 2 évet mondott..
Úgy örülnék és nyugtatna, ha valaki találna egy ide vonatkozó jogszabályt és fel tudná tenni ide!!!!!
Előre is köszi!
J.

Sziasztok mamik és papik
Én nagyon-nagyon kezdő vagyok a témában és sajnos most időm sincs arra, hogy visszaolvassak, pedig biztosan sok fontos információt szerezhetnék.

Kérem ne nevessetek ki, de van néhány nagyon alap kérdésem.
1. Mit jelent pontosan a nyílt és titkos örökbefogadás?
2. Mi a különbség jogi és gyakorlati vonatkozásban a nevelőszülő és az örökbefogadó szülő között?
3. Mennyire esélyes ma Mo-n, hogy nem nevelőotthonból sikerül örökbefogadni a piciket?

Egyelőre ennyi és bocs, hogy ilyen tudatlan vagyok a témában, de még az eleje előtt állunk.
Köszönöm, sziasztok
Edit

Szia Edit!
A nyílt örökbefogadás az, amikor a szülóanya és az örökbefogadó szülők ismerik egymást. ( mi a szülészeten ismertük meg mindkét esetben az asszonyokat). titkos öf. esetén az örökbefogadó szülők nem ismerint a szülőanyát.
Mi mindkét fiunkat szülészetről hoztuk haza újszülöttként. SAjnos hallottam olyat is, hogy nehezítették a kórházi örökbefogadást, de ez csak hallomás. a többiektől is jön majd még válasz, én ebben tudok segíteni. Kérdezz bátran, keress meg akár emilben is.
Szia
Zsuzsa

Szia Edit!
Én 5 örökbebabát ismerek a mienkével együtt. Az 5-ből csak 1 gyivis (TEGYESZ). És a nem gyivis babák 1 éven belül jöttek (3 héttől 6 hónapig terjedő várakozási időkkel!). A gyivis baba "kivárta" a 3 évet, az utolsó pillanatban érkezett, mikor még érvényes engedélyük volt a szülőknek.
Tehát szerintem elég esélyes a babához jutás, ha civil szervezeteknél, kórházaknál próbálkoztok.

A nevelő- és örökbefogadó szülőnek van egy hivatalosan megfogalmazott meghatározása, de ezt ne tőlem várjátok. A lényeg, hogy az örökbefogadó szülő a törvény szemszögéből a vérszerinti szülővel egyenrangú. A gyermek anyakönyvi kivonatában vérszerinti szülőként szerepel. Az örökbefogadás idején létrejött dokumentumokon kívül sehol sem szerepel már a jövőben, hogy nem vér szerinti gyerek.

A nevelőszülőségnél a gyerek nem viseli a nevelőszülei nevét, és ha jól tudom, bármikor felbontható nemcsak a nev.szülő részéről, hanem a vérszerinti szülő részéről is. Ugyanis ebben az esetben a vérszerinti szülő nem mond le a szülői jogairól (illetve annak egy részéről).
És most kérem, pontosítsatok, mert nagyon konyhanyelvű voltam!
Márti

Bocs, a várakozási idő helyesen a fenti zárójelben: 6 héttől 12 hónap!
M.

szia Edit
1.sz kérdésre Zsuzsa megválaszolt, bár szerintem lesz, aki kiegésziti, ha van még nyitott kérdés ezzel kapcsolatban
2.sz kérdésre: Én nevelőszülő is vagyok, és örökbefogadó is. Elég súlyos különbség van, de ezt viszonylag részletesen összeszedtem a weblapomon:
http://adoptalas.uw.hu
Ott is a "kérdések és válaszok" cimszó alatt találod, szerintem egyszerübb, ha ott elolvasod, mint ha ide bepötyögöm ujra..
3.sz kérdés Szerintem a civil szervezetekről is a többiek tudnak majd beszélni, én mindhármat Intézetből hoztam

Amugy...Üdv a fedélzeten!

Egyszerre irtunk Mártival, most olvasom, és gyorsan helyesbítek itt publice is, nehogy igy maradjon meg valakiben ( bocs, Márti! )

Szóval a nevelőszülői kapcsolat NEM bontható fel a vérszerinti szülő részéről, mivel nem ő a másik fél, hanem az Állami Gondoskodás intézménye, jelen esetben a gyámhivatal a TEGYESZen keresztül. A vérszerinti szülő felügyeleti joga szünetel, bizonyos esetekben kapcsolattartási joga van, de az se mindig...
A többit a lapomon megtalálja az, akit érdekel, de ezt muszáj volt ide irnom.

Caterina!
Én sem véletlenül maradtam távol. Úgy látszik, mégsem lesz olyan boldog ez a karácsonyunk, mint reméltem: szívrohamban (egy pillanat alatt) meghalt az apukám.
Magam alatt vagyok 6 méterrel... imádtam őt!!! :-(
Egyetlen vigaszom a picuri. Nyilván azért, mert nagyon vigyázok, hogy ne érezze meg mélységes szomorúságomat... valami mágikus szerkezet feltartja a könnyeimet, amikor a szobácskájába lépek. S amíg vele vagyok, csak rá koncentrálok. De a szobájából kilépve ismét megtelik a szemem könnyel. Nagyon szerettem az apukámat és nagyon hiányzik! :-(((

CsinnnKA, mélyen együttérzünk Veled!
Szorítsd magadhoz a KISFIADAT és gondolj arra, hogy nem véletlenül történnek a dolgok! Nálunk a családban - "érdekes" módon - ha elment valaki, pár hónap különbséggel született is baba
Apukád is most biztos azt szeretné, ha boldognak láthatna Matykóval! Sok erőt hozzá!
J.

Jónapot!
csinnnKA! Sajnálom
Miért van az, hogy sehol sem tudom megnézni a babád képét??????
Egyébként szerintem nem ilyen rossz a helyzet, én pl. 3 babát ismerek, akik titkosan, GYIVIN keresztül és rögtön a kórházból, 1 hetesen kerültek haza. Ja, és az enyém is ilyen

Szia Zs. a dec 12-i archiv végefelé találod.

SziaJoeék!Hogy teccenek lenni lelkileg és fizikailag? Nálunk teljes káosz, gyermek ovodailag mindennap megy valahová karácsonyolni, nyugdijasotthon, minisztérium stb. Este ünneplőruha mosás, szárítás, hajnalban vasalás, és mindíg menni kell valahová, zajlik az élet
Istenem, de jó hogy van, szétunnám magam nélküle, nem is tudom mit csináltam amikor nem volt?!
Ja és hazafelé a tömegközlekedésen mindíg találunk egykét új barátot, különös tekintettel a munkahelyi bulikra ( sokkal barátkozósabbak a felnőttek is, tegnap pl. a metrón kérdezte meg tőle egy "Bácsi", hogy és miért nincs testvérkéd. Éreztem, hogy megint oltári cikibe fogunk kerülni, ismervén az én bájos közlékeny mesélős gyermekemet, de végülis jól jöttünk ki belőle
szóval nem utatkozunk

Csinnka!
Együttérzek.
Tudod, nekem az a nagy szívfájdalmam, hogy az én anyukám a kislányom születése előtt halt meg. Igaz évekkel előtte, de nagyon fáj, hogy nem láthatta. Sőt, azt se látta, amikor férjhez mentem és még abban se lehetett biztos, hogy ki az lesz a férjem, akivel akkor együtt voltam, mert még nagyon friss volt a kapcsolatunk. Nem tudom, mennyivel lenne jobb nekem, ha mindezeket megérhette volna, de úgy érzem, sokkal. És azt hiszem, neki is.
Szerintem, ha apukád sorsában benne volt az, hogy ilyen korán el kellett mennie, akkor valahol az égiek keze van a dologban, hogy még láthatta az unokáját. És te még nagypapának szólíthattad őt kisfiad nevében.

Davi!
Köszi a helyreigazítást. Igen, én csak azt éreztem, hogya nevelőszülőség felbontását kívülről is lehet kezdeményezni. Felteszem, ha pattog a vér szerinti szülő, akkor a TEGYESZ teszi meg a szükséges lépéseket. Volt már olyan, olyan nev. szülőktől visszavettek gyereket és a vér szerintiekhez került?
Egyáltalán milyen esetben vehetik el a nev. szülőktől a gyereket? (Itt az alkalmasság kérdését ne keverjük bele, tegyük fel kifogástalanul nevelik a gyereket.)
Márti

zs.: ..., de büszkén. Valahogy nem igazán akaródzik beszélni róla. Az elözö "állapot" is majd' húsz évig tartott...

Tuccy: A nevelőszülő egyik "feladata", hogy segítse/támogassa/elősegítse a családba való visszaintegrálódást. Ebből következik, hogy igen, a gyerek kikerül(het) a családból. Vissza a vérszerinti környezetbe vagy adott esetben akár egy örökbefogadó családba is. Ezek az esetek nem "elvételek", hanem "csupán" az átmeneti hely helyett a "végleges" helyre kerül a gyerek (jó esetben). Ehhez kell aztán nagy lelkierő.
Z.-t mi csak azzal vállaltuk el, hogy márpedig tölünk sehova! És a T. hivatali SZAKemberek azzal "erősítettek", hogy ne aggódjanak, egy 11 éves gyerek már nem fog kelleni senkinek, maguktól fog kirepülni.

Sziasztok!

Csinnka! Sajnálom! Fogadd részvétemet!

Mindenkit pusszantok, de hulla vagyok, nemrég jöttem haza.

Csinnka!
Nagyon átérzem a bánatodat, sajnos már én is elvesztettem imádott Apukámat és pont a 32. születésnapomon. Ilyenkor az ember csak frázisokat tud mondani, de akkor nekem azok is jól estek! Légy erös és tarts ki, mert muszály! Ha szükségét érzed, keress meg emilben, mert talán tudok egy picit a lelkednek segíteni!

Az apa kérdésre csak annyit szeretnék: nálunk jelentkezett az apa! Akit érdekelnek a részletek, keressen meg emilben, mert erröl nyilvánosan nem nagyon szeretnék publikálni!

Márti! hol a beígért emil???
Pussz

Kedves Csinnnka!
Együttérzek Veled, és nagyon sajnálom. Meg tudlak érteni, mert nekem is néhány hónapja halt meg Édesapám. Most tényleg erősnak kell lenned, már a pici miatt is...
***
Kedves Mindenki! Bocsi, hogy most meg én tűntem el, de összecsapnak a fejem fölött a hullámok, mármint a határidős munka...
Kedves Davi, ez okból nem érkezett még meg a válaszom sem, bocs. Remélem, egy-két nap alatt összekapom magam, pillanatnyilag fuldoklom. De addig is mindenkinek üdv:

Caterina

Csinnnka! részvétem!
Együttérzek veled, az én szüleim már nagyon régen elmentek, tudom hogy mennyire fáj és milyen sokáig.
Vigasztaljon a picuri!
Zsuzsa

Csinnka!

Én is nagyon sajnálom, ami történt! Én az anyukámat veszítettem el gyerekfejjel... Nehéz ilyenkor, de nagyon sok erőt kívánok. Ő már felülről vigyáz rád és a babádra!

Eszti

Kedves Csinnka!

Őszintén sajnáljuk édesapád halálát. Fogadd őszinte együtt érzésünket!

Cili és Tamás

sziasztok
A minap beszélgettem J fiammal. Van a TV-ben ez a hülyeség, hogy kivánj valami nagyot, és a mittomén milyen tv.-angyal majd teljesiti. J. a következőt kivánta: Szeretne találkozni a testvérével, akit Dániába fogadtak örökbe (titkos)... Persze nem az "angyaltól" kérte, csak ugy felmerült a tv kapcsán benne ez a kivánság. Jobban utánajártam a dolognak, és kicsit elszomorított, amit megtudtam. J később sem, mondhatni sohasem tudhatja majd meg, hogy hol, és hogyan él a testvére, hiába emlékszik rá (együtt voltak az Intézetben), hiába tudja, hogy örökbeadták Dániába, nem keresheti. Merthogy a vérszerinti család nem keresheti az örökbe-gyereket, csak a gyerek a családját (ha akarja). És ebbe a vérszerinti családba jelen esetben a tesvér is beleszámit. Szomoru...
Ugyanakkor persze nem tudom, én mit szólnék, ha az örökbegyerekemet egyszercsak elkezdené zargatni a (nem-tudom-van-e-egyáltalán) testvére...
Mégis... J nagyon szomorú lett, mikor erről beszéltem neki

Davi, ez tényleg szomorú. Erre még nem is gondoltam... Ezek szerint ha egy pici gyereket örökbe fogadnak titkosan, és nem emlékszik vagy "elfelejti" a nagyobb testvérét, akkor ő nem is tudja, hogy kereshetné... Gondolom J. az idősebb?
Arra sincs lehetőség, hogy egy harmadik személy majd felkeresi a testvért és egyszerűen közvetíti J. üzenetét (ha esetleg ő majd akarja)? Így legalább dönthet a testvér, hogy akarja vagy sem. (bár mi van akkor, ha a titkosbabának nem is mondták el az egészet...)
Most már értem miért van olyan sok családkereső website világszerte...
z

szia davi! csak gondolkodom: szóval ha egy testvérpár bizonyos ideig együtt nő fel egy intézetben és van olyan szerencsés ( de inkább az örökbefogadó a szerencsés mint tudjuk) hogy örökbefogadják őket titkosan, külön-külön, akkor gyakorlatilag a későbbiekben a találkozás a törvények miatt szinte kizárt?

szia davi! csak gondolkodom: szóval ha egy testvérpár bizonyos ideig együtt nő fel egy intézetben és van olyan szerencsés ( de inkább az örökbefogadó a szerencsés mint tudjuk) hogy örökbefogadják őket titkosan, külön-külön, akkor gyakorlatilag a későbbiekben a találkozás a törvények miatt szinte kizárt?

szia davi! csak gondolkodom: szóval ha egy testvérpár bizonyos ideig együtt nő fel egy intézetben és van olyan szerencsés ( de inkább az örökbefogadó a szerencsés mint tudjuk) hogy örökbefogadják őket titkosan, külön-külön, akkor gyakorlatilag a későbbiekben a találkozás a törvények miatt szinte kizárt?

Köszönöm szépen, nagyon kedvesek vagytok! Ma már kicsit könnyebb a szívem. Nem mondom, hogy nem jut eszembe minden apróságról, egy tévés horgászműsorról, a rádióban a kedvenc daláról stb.stb., de legalább már NEM CSAK Ő jár a fejemben, és ez is valami. A pici tényleg jól elvonja a figyelmemet róla, és szinte folyamatos programot jelent számomra... meg nyilván vigaszt is. Az enyhülést pedig csak az idő hozhatja meg!
Köszönöm együttérzéseteket! :-*

megbuggyantam

Igen, a helyzet az, hogy J-t és a tesóját együtt elvitte volna egy dán házaspár, J volt 3,5, az öccse 2,5. Együtt látogatták őket, és minden rendben levőnek látszott, amikor hirtelen J-ról "kiderült", hogy nem mehet. Ennek megfelelően az iratanyagában ellentmondásos határozatok szerepelnek, egyidőben örökbeadható, és ugyanakkor az apja kapcsolattartási jogát mondják ki, és szabályozzák.. (Nagyon zárójelben tudom az okot, mégpedig, hogy J-t "félretették" mint egy pár zoknit a pult alá, valakinek, aki aztán visszalépett. Örökbefogadásilag azonban már későn...) Szóval J emlékszik a potenciális szülőkre, az öccsére, a nevére a kiskrapeknak, és tudja, hogy Dániában van. Igy elég nehéz azt mondani neki, hogy felejtse el.
És hát igen. Ha a gyerek nem tudja, hogy van tesója, akit kereshetne, netán azt se tudja, hogy örökbefogadott, akkor a vérszerinti testvéreit nem fogja keresni.
És itt asszem előjön bizonyos felelősség minden örökbeszülőre vonatkozóan. Mert a szülő viszont többnyire tudja, hogy van testvér, vagy nincs, és kérdés, hogy erről mennyit, és mikor lehet, és kell beszélni... Persze ez inkább a nagyobb korban örökbefogadott gyerekeknél kérdés, hiszen ők már ismerik egymást.

(zsombolya kedves! nekem mindent kétszer kell mondani, kétszer kell mondani, na de mingyá háromszor..? )

Davi!
Nagyon jó téma merült föl!
Igaz, elég szomurú környezetben. Sajnálom én is J. fiadat! Ez a dilemma biztosan végigkíséri majd az életében.
A mi kislányunknak tutira van egy testvére. Ő idősebb a lányunknál és ráadásul őt a vér szerinti szülők nevelik.
Tehát mi elmondhatjuk neki, hogy van testvére, és meg is keresheti később a vér szerinti szülőanyával együtt.
Ez így elég ideálisnak tűnik, de azért merültek fel bennem kérdések.
-Vajon a vér szerinti szülők elmondják-e a tesónak, hogy született neki egy húga, csak őt örökbe adták? (A kisfiú még csak 13-14 hónapos volt az öf. idején.)
-Ha titkolták, akkor mekkora trauma lesz az annak a gyereknek? Milyen érzés megtudni, hogy lenne egy tesója, de a szülei "elküldték"?
Ez szerintem nagyobb trauma, mint ha valaki egyszer csak rájön, hogy őt nem a vér szerinti szülei nevelik.
-Abban biztosak vagyunk, hogy az öf. tényét teljesn nyíltan kezeljük a gyerekünk előtt. De mi legyen a tesó-kérdéssel? Mikor, milyen apropóból beszéljünk róla? Hogyan?

Mi a véleményetek erről?
Márti

Igen, Márti. Épp ezért vetettem fel ezt a dolgot, mert ugy tünik, hogy az öf tényét mindannyian nyiltan kezeljük, ebben nagyjából egyetértünk. De ugye a gyerekünk vérszerinti szálai általában nem fejeződnek be a szülők kérdésével. A vsz nagyfiam, akit a vsz apja soha nem látogatott, már elinditotta bennem ezt a kérdést egyszer, amikor kamaszkorában azt mondta:
"Nem érdekel már, hogy apám nem érdeklődött utánam. Csak egyvalamit nem tudok neki megbocsájtani. Azt hogy van 4 testvérem, akiket nem ismerhetek...." (akkoriban még egyke volt)
Szóval ha jól megszámolom, akkor az én gyerekeimnek összesen 14 általam is tudott vsz testvére van. És előbb utóbb felmerül a kérdés bennük, vajon merre, és hogyan élnek. És bizony komoly kérdés az, hogy kinek a felelőssége, ha felkeresik a testvéreiket, és egy világot döntenek össze bennük ( Hogy ne menjünk messzire, még csak nem is öf-ról van szó, de a nagyfiam testvérei nem tudnak Gergőről, mi több, az apja jelenlegi felesége sem...)
Ugyanakkor gondolj arra Márti, szeretnéd-e, ha a gyereked vsz testvére ki tudja milyen milliőből egyszercsak megjelenne és mondjuk magával sodorná az épp lázadásban lévő kamasz gyerekedet...?
Nehéz kérdések ezek

Márti!
Ugyanez van a barátnőmnél, akik örökbe fogadtak egy kislányt. A vérszerinti család nem tudta vállalni a harmadik babát. Ráadásul a testvérek, már nem olyan kicsik, végigkísérték a terhességet és a kistestvérük "eltünését". Micsoda bizonytalanság alakulhat ki bennük is. Mi van, ha ők a harmadikok? Egyébként nekem ez még szomorúbb, mint a "megesett" lányanyák története. És nem tudom, mi a nagyobb igazságtalanság, ha valaki önhibáján kívül és minden vágya ellenére nem tud szülni, vagy ha szülhet, de nyavalyás anyagi és egyéb élethelyzetek miatt nem vállalhatja. Olyan jó lenne, ha lelkiismeretfurdalás és bánkódás nélkül elhihetnénk: ezeket a sorstársakat egymásnak teremtette az Isten, ha már jobb megoldást nem talált. Szégyellem magam, hogy annak idején hogyan gondolkodtam a gyermeküket nem vállaló szülő anyákról... Problémák nélkül annyira könnyű ítélkezni.
bopcsánat a lelkizésért.
z