Kedves Lányok!Már hónapok óta nem írtam nektek,nem vagyok egy nagy gépező,de olvastalak rendszeresen benneteket.Most azért írok,hogy egy kis erőt öntsek mindenkibe a pozitív példával.(Bár még mindig félve írom le,de próbálom magam elengedni egyre jobban.)Szóval sikerült ICSI-vel az első lombik,és ma beleléptem a 11. hétbe.Nagy még bennem az aggodalom ennyi várakozás után,bár tudom(mondják elegen...

),hogy ez nem jó,de én legszívesebben beültetnék egy UH-fejet,és egész nap nézném,hogy minden rendben van-e vele...
Reagálva az előzőekre,hogy orvostudomány,pszichés tényezők stb.,itt nincs szabály,se bizonyíték..Bár én az előzőben hiszek,és inkább hajni777 véleményével értek egyet,mert képtelen voltam aggyal az érzelmeimet befolyásolni(lásd pozitív hozzáállás).
Illetve még korábban szó volt róla,hogy Szeged vagy Pest.Én Pesten nem jártam,de Szegedről csak pozitív dolgokat mondhatok,a doktor úr nem csak jó orvos,de maximálisan odafigyelt a lelki tényezőkre is.Hiperstimu veszélye miatt többször voltunk lent,és a nővérkéket is csak a maximális dicséret illeti,végig segítőkészek voltak minden téren,és még beszélgetni és vigasztalni is odaültek,ha arra volt szükség:Én biztos,hogy jó reklámjuk leszek...
Mindenkinek puszi,és persze drukkolok továbbra is!