Társalgó főoldal » Errõl - arról » Rubint Réka, a tökéletes anya

Tényleg, Adrienn, ez a topic már réges-régen nem arról szól, hogy komolykodjunk. Miért baj az, ha humor is van? Az nem hizlal... :-)

Cili

Sziasztok!

Mindegy! Erre gondoltam tegnapi hsz-omban. Ami már messze van ugyan. De ez a lényeg. A legtöbb kövér nem is olyan kövér. illetve nem mindenki az aki annak tartja magát.

Adrienn, én tényleg 90 kilo vagyok. A férjem 85 kilósan ismert meg. Neki nem nagy változás. Nekem viszont gáz, mert tornával sem fogyok kilóra sokat. 70 lenne az ideális. Még akkor is, ha nem látszik rajtam kilencvennek a kilencven.
Viszont számszakilag ez nagyon sok. Ha csak arra gondolok, hogy húsz kiló van rajtam, máris nem érezhetem magam jól ebben a testben. Tehát itt dől meg az a szép teóriátok, hogy miért ne lehetne valaki boldog husosan is. Hát mert vannak már normák, hogy milyen magassághoz mekkora súly a jó. Ha nekem több, akkor kövér vagyok. Nem pedig akkor vagyok kövér, ha kövérnek látszom.

Én tudom miért hiztam meg, és az nem a falánkság miatt volt. De sajnos még mindig nem tudtam lefogyni vissza a régi súlyomra, mert azért ez nem olyan egyszerű, hogy leugrom a konditerembe, és pár hét múlva én vagyok a lexebb RR hasonmás. Jártam úszni, jártam tornázni és semmi változás nem történt rajtam hetek alatt sem. Akkor eldöntöttem, hogy köszönöm, nem kérek több ilyen kudarcélményt. Vagy a fejemben megoldom ezt és magamtól lefogyok, vagy sehogy. Ja, mert akkor fogyok, mikor minden szép és nem tartom magam kövérnek. Akkor csoki ide, nemtornázás oda, mégis fogyok. Ha megint nem kerek a világ akkor megint hizom, pedig nem eszem többet vagy mást.

Hát igy
Zsunya

Jóreggelt!

Méghogy a humor nem hízlal??? Nem hallottátok, hogy hízlal a nevetés???

Megyek is, megugráltatom a félévesemet

Zsunya! Ismét szívemből szóltál, mint oly gyakran. én tényleg 100 kiló vagyok, bár ált. nem néznek annyinak.

VAlójában nekem az a bajom, hogy túl soknak érzem ahogy egyesek a külsejükkel törődnek. Pedig a személyiség varázsa nem súlyfüggő, mindenféle testben lakozhat mindenféle lélek.
Nekem azért nem sikerültek a fogyókúráim (pontosabban azok még csak-csak, de tartani a súlyt, az nem), mert olyan sok energiát , külön odafigyelést igényel (külön főzni, számolgatni stb), hogy egy idő után pazarlásnak éreztem, hogy kevés időmben ezzel foglalkozzak. inkább más tevékenységre csoportosítottam az energiáimat.
Számomra a túlsúly már tisztán egészségügyi kérdés, ezért leszek kénytelen lefogyni.
***

De addig is: már készül az ebéd, jó zsíros (zsíros!)sült, töpörtyűvel, fehér kenyérrel, finomított cukorral készült rengeteg túrós tésztával, a tésztán is pörc, a gyerekek is dagadnak - igaz az egyik különösen sovánka még, de már dolgozunk rajta !
NA sziasztok, megyek dagadni!
Zsuzsa

Zsuzsa, mit hallok? Soványka a gyermek? Kinder Pingvint Neki, de tüstént!

Visszaolvasva, rátaláltam egy gyönygyszemre névtelentől:
"És biztos vagyok abban, hogy a gyerekeimmel való kapcsolatom csak még jobb attól, hogy nem egy szuszogó-röfögő, nehézkes anyjuk van, aki őket hibáztatja a lottyadt hájai miatt."

Szóval ne gondolja semmelyikőtök, hogy gyermekével való kapcsolata kiegyensúlyozott, bensőséges. A kilók számának növekedésével egyenes arányban van az anyaság minőségi romlása.
Fújjjj! Komolyan hívom a gyámügyiseket, mert itt csak úgy tolonganak a gyermeküket veszélyeztető anyák, akik ráadásul egy óvatlan pillanatban, esetleg egy jóízű játszadozás közben még halálra is paszírozhatják mitsem sejtő csemetéiket!

Ja és ez az a névtelen, aki felüdülésnek nevezte a császárt a természetes szülés után. És most már azért imádkozik, hogy a következő szülése is császár legyen.
Érdekes, joggolni járt pocakosan, babakocsival mindennap, de gyerekének egyszeri világrahozatala túl nagy megeröltetés.Brrrrrrrr...hányni tudnék az ilyentől.

Sziasztok!
Adrienn! Örülök, hogy vetted a lapot. Sok mindenben igazat adok Neked. Régebben írtam már, de ismétlem magam /azóta archivban van/. Bennem is volt irígység, de nem aza a fajta, hogy elkezdjek köpködni. Tiszteltem a csinos, a szép testért küzdő nőket. Azt gondoltam, nekem erre sem időm, sem energiám, elég a család, a gyerek ellátása. Aztán megvettem Réka dvd-jét, elkezdtem tornázni /nem a kismama tornára/, próbálom az általuk javasolt diétát tartani és láss csodát, heti 0,4-0,5 kg-ot fogyok, és sokkal több energiám van mindenre. Kb 2 hete nem tornázhatok, volt egy kis műtétem és komolyan mondom, már hiányzik a mozgás. Az első terhességem előtt annyit dolgoztam, hogy az evésre nem figyeltem, naponta egyszer ettem és kész. Akkori súlyom:54 kg volt. Amikor terhes lettem, muszáj volt rendszeresen /3-szor/ enni, és nem ettem 2 helyett, mégis a rendszeres evéssel és a mozgás hiányával /akkor nem tornáztam/ 20 kg-ot híztam. Azóta ebből 15 lement, a maradék 5 kg-on pedig "dolgozok". Azt viszont megfogadtam, hogy legközelebb nem hízom 20 kg-ot. Persze tornázni szeretnék pocakosan is, ha az orvos engedi. Úgy érzem nekem ebben segíthet Réka tornája.
Többiek: Miért gondoljátok, hogy baj az, ha valaki vékony akar lenni, ha foglalkoztatja a fogyás, stb? Már írtam, de szerintem az is természetes, ha valaki elfogadja, hogy molett, és jól érzi magát a bőrében. Lásd Liptai Claudia, Szulák Andrea, stb. Mindkét nő telt alkatú és ragyog!!! Ugyanilyen természetes, ha valaki vékony akar lenni és úgy ragyogni! Mert csak akkor ragyoghatsz, ha elégedett vagy magaddal.

Az előbbi hsz-om Zulunak is szólt, már megint felületesen olvastam /nem egyszerű a gyerkőc mellett lekövetni az olvasottakat/! Neked köszi, hogy vetted a lapot!!!

Beatrix, lassíííícs! Olvasol te a sorok között? Itt senkinek nem volt problémája azzal, aki fogyni szeretne. Azzal van a baj, aki nem akar! Névtelen szerint!

Adrienn,
akkor én most elárulok Neked egy nagy titkot: engem a legjobb barátnőm alkatáért esz a penész. Két végleg vagyunk, Ő kicsi, gömbölyded és nőies, én pedig magas, csontos nőietlen. Mondanom se kell, mikor kamaszlányok voltunk, Ő olyan akart lenni mint én, és viszont.

Csajok,
én is felkeltem, megyek a szalonnás rántottámért. Basszus, most látom, elfogyott a kóla.

Zulu

Félreértettem? Akkor most egy ideig csak olvasok /visszamenőleg!/. Bocs!!! Nem akartam okostojás lenni! Azt viszont fenntartom, hogy a névtelenek miatt már nem arról szól a topic, amiért én ide csatlakoztam.

Beatrix,
dehogy vagy okostojás! Pirus arra célzott szerintem, hogy mi, lottyadtseggűek nem támadtunk mérgezett nyilakkal a fogynivágyókra, hanem neveletlen nevetlenünk kezdett példálózni a bezzegnejével.

Zulu

Beatrix, kérlek olvasd el amiket irtam. Hátha akkor átmegy neked is az érzet, amitől ez a RR/mért-nem-fogy-aki-kövér dolog nagyon gáz.

Zulu! Én a magas homokóra alkat vagyok. Állitólag nőies, de magamt leginkább egy dagadt tramplinak látom. tegnap voltam egy teljesen új társaságban, ahol csüngtek rajtam, hogy én milyen kiegyensúlyozott és ragyogóan szép anyuka vagyok... Elhittem nekik, de nagyon új ez az érzés.

Liptai és a Szulák pedig egyáltalán nem biztos, hogy annyira boldog magánemberként is, mint médiasztárként. Megint más, ha valakinek a környezete azt sugallja, hogy ő a lexebb, akkor könnyen el is hiszi. Nekem sajnos csak a férjem lát vonzónak, a családom többi tagja szerint vágósúlyban vagyok. Ami engem elszomorit és nem azt erősiti bennem, hogy lehetek igy akár még szép is.

Egyszóval, ha azt kapod a TV-ből a barátnődtől (ki nem mondva is) az anyádtól és a babaneten, hogy márpedig dagadt, pudvásseggű, rengőhájas undoritó vagy, akinek a férje csak szánalomból hazudja, hogy nem baj, akkor képtelenség boldognak és kiegyensúlyozottnak lenni a plisz 5-20 kilóddal.

Zsunya

Zsunya! Elolvastam, értelek, sőt mindenki véleményét, érzését elfogadom, megértem. Én csak magamról beszéltem, hogy nekem bevált, hogy nekem a MÓDSZER tetszik /nem a közszereplésük és nem az általuk közvetített életérzés!!!/. Szulák Andi a napokban nyilatkozta, hogy bár időbe tellett, de mára már elfogadta, hogy nem manökenalkat, és jól érzi magát, szeret enni, stb. Erre céloztam.
Igazad van abban, hogy az elejtett megjegyzések nem teszik boldoggá, kiegyensúlyozottá az embert.
Az én példám: ismerőseim szerint nincs is feleslegem /a ruha jótékonyan eltakar!/, de látnának pl. bikiniben. Nálam intő jel, ha férjem szülei azt mondják, most igazán jól nézek ki. Szerintük ugyanis egy nő kerekdeden, úgy jó, ha van mit "fogni rajta". Szóval, ha ők dícsérnek, én akkor érzem: gáz van.
Zulu! Neked is igazad van!
Mi volna, ha itt, ezen a topicon megosztanánk a fogyókúrák, diéták tapasztalatait. Mert nekem is volt, ami egyáltalán nem vezetett eredményre és volt ami igen.

Zulu, igen, magam sem tudtam volna jobban fogalmazni.

Zsunya, kedves, ne tessék olyan sötéten látni a világot!
Nekem van egy jó kis sztorim.
18 évesen kimentem au-pairkedni Londonba egy évre. Életemben először és remélhetőleg utoljára felszedtem + 15 kilót, kb. 68 kilósan jöttem haza. Amikor kijöttem a reptéri terminálból és az anyám meglátott, ennyit mondott közel 1 évnyi nemtalálkozás után: "Édes lányom, úgy nézel ki, mint egy mangalica!"
A poén kedvéért hozzátenném, hogy ő akkor, éppen 150 kilót nyomott (no nem ki, hanem a mérlegen)
Azóta ez szállóige lett a családban, és még akkor is hallgattam, amikor a mérleg nyelve még az 50 kilót sem érte el.

Ne tessék szomorkodni, most írtad, hogy mennyire tetszettél a társaságnak és a férjed is elégedett. Gondolj bele hány cingár nő rohangászik boldogtalanul, elhagyva, megcsalva, mert én ismerek ilyeneket, nem is keveset. Ne dőlj be névtelennek! Vagy te talán irigyled a feleségét?

Sziasztok!
"Mindegy!", nem tudom, ki vagy, de nagyon jól esett, amit írtál, ma jó napom lesz.
Zsunya, neked nem volna szabad ilyen topikot látogatni, ha rossz kedved lesz tőle. Mindegy, mit ír névtelen, ha a férjed valóban szeret olyannak, amilyen vagy. Nyilván szeret, ha már a megismerkedésetekkor is nagyjából hasonló voltál. A baj akkor van, ha egy férfi a karcsú csinibabákra indul be, elvesz egyet, aztán pár év múlva csalódottan állapítja meg, hogy a felesége elhagyta magát. De ez elég ritka, általában nem a valaha nádszálvékony lányok szoktak elhízni. Anyáink korában így volt, mert szedték azt a méregerős fogigátlót. Aztán azt állították, hogy a terhességek miatt híztak el. Ez rémít meg nagyon sok fiút és lányt a mi korosztályunkból. A valóság az, hogy akinek mindig is gondja volt az alakjával, mert hajlamos a hízásra, annak terhesség után esetleg még több gondja lesz, ha nem vigyáz. Vagy akkor is, ha vigyáz. A terhesség alatt meg esetleg úgy jár, mint én, hogy nem mer a tükörbe nézni. Ami tényleg beteges nálam, beismerem. De szerencsére múlandó, mert csak a terhességek alatt vagyok ilyen hangulatban, amúgy nem, bár a férjem sokáig mondogatta finoman, hogy többet kéne sportolnom és egészségesebben étkeznem. (A mostani terhességem alatt meg se mer mukkanni, mert nem akar újra pszichológust fizetni. Pedig most már húsevővé is visszaváltoztam, egyszer meg is kérdezte, hogy nem lesz-e baja a gyereknek ettől a hasamban, mert Ádámmal ugye nem ettem húst, és milyen jól tettem... A férjemnek ez a reforméletmód a bogara.)
Aki viszont vékonyabb, mint ami tetszene neki, az sokszor néhány hónap szoptatástól és éjszakázástól már annyira lefogy, hogy legszívesebben sírna a látványtól. Ilyen barátnőm is van. Mondjuk belebújnék a bőrébe.

Beatrix, igen, ha névtelen nem lenne itt az alpári beszólásaival (bármi is a motiváció, nem menti fel azalól, hogy szándékos sértegetéssel próbálja rontani mások kedvét), akkor ez a topik akár normális is lehetne. De itt van, és felhergelt mindenkit, ezért néhányan elkezdtek humorizálni, ami még mindig a lehető legjobb reakció, amit kaphatott. De ha már jó ideje nem lesz itt, akkor talán használható lesz ez a topik normális beszélgetésre is. (Most is normális, csak másképp.)

Igen, a humorotok tetszik, nevetek is időnként jókat, csak mint írtam az ilyen helyzetekben az én humorérzékem lefagy /sajna!/.
Kérdésem: Hallot valaki már a vércsoport diétáról? Vagy próbálta is már valaki? Nekem nemrég meséltek /sőt, áradoztak/ róla, és állítólag rendszeres testmozgás nélkül is képes az ember az ideális testsúlyt elérni vele, ha betartja. Persze az ideális súly alatt nem a 40 kg-ot értem.

Zsunya,
nagyon igaz, amit írsz. A család talán a legveszélyesebb. Nálam pont fordítva volt, a szüleim meg voltak róla győződve, hogy anorexiás vagyok, pedig csak annyi történt, hogy miután abbahagytam az aktív sportot, nagyon lefogytam, lement rólam minden izom. Mikor Anyukámnak elmondtam, hogy babát várok, sírva fakadt(!!!), hogy úristen, nem fogom tudni kihordani. Mondhatom, remek érzés volt, totál kiakadtam. Aztán jött csak a java, előfordult, hogy átmentem hozzájuk, és Anyu azzal fogadott, hogy főzött nekem már nem tudom, mit, és szeretné látni, ahogy elfogyasztom, mert betegesen nézek ki, biztos benne, hogy nem eszem rendesen. És ez ment végig. Mikor kórházba kerültem, láttam az arcukon, hogy "na, megmondtam, hogy ez lesz" kifejezést. Amikor megszültem a teljesen normális súlyú kölköt, jött a "hátmeglátjukmennyitejedlesz". Sajnos megint lefogytam, szoptatni sem tudtam annyi ideig, ameddig szerettem volna.
Jött a következő felvonás. Erről nem szívesen írok, de így kerek a sztori. Ismét teherbe estem, de elvesztettem a babát. Majd mégegyszer. Közben a családi zümmögőkórusba beszállt anyósom is, aki elvonszolt egy csodadoktorhoz, hátha majd ő rendbehoz. Itt kezdődött a hízókúra, elhittem, hogy tényleg képtelen vagyok kihordani egy babát. Természetesen nem híztam egy grammot sem, csak annyit sikerült elérni, hogy már kinéztem egy pszichológust magamnak. Közben különböző borzalmas ízű teák, cseppek, izmosító csodatornák, persze semmi hatás.
Megint terhes lettem. És akkor megszállt valami magabiztosság, valahogy megéreztem, hogy ez nem mehet így tovább, hogy folyamatosan a testsúlyomon stresszelek, a természet engem így alkotott meg, nem tudok tenni ellene. A félidőig hánytam, semmi nem jött fel. (szerencsére lefelé sem) Utána jött pár hónap, amikor nagyon jól éreztem magam, elkezdtem kerekedni, igazi nőcinek éreztem magam. 28.heti UH-n orvos: nagyon kicsi a baba, rendesen eszem? Na, itt már egész nagylányosan megmondtam szegény dokinak a frankót. Aztán megszületett a csajszi, 3.5 kilóval, és kb. 50 centivel, és 34-es fejkörfogattal. És emiatt paráztattak 3 hónapig, senki nem mondta, hogy talán a gép téved, hiszen csak a csontok méretéből számol, így egy rövidebb babát kisebb súlyúnak is mér. Most nem fogytam vissza teljesen, és még mindig szopik a kiscsaj. (talán van összefüggés, nem tudom) Egyetlen problémám, hogy a ruháim egy része még mindig kényelmetlen.
Ezzel a rövidke szösszenettel arra akartam kilukadni, hogy a környezetünk, a család, a tv és egyebek mennyire tönkre tudnak tenni egy amúgy nagyon szép időszakot a hülye elvárásaikkal.
És Zsunya, szerintem a kritikusok nagy része sok mindent odaadna azért, ha a helyedben lehetne. Tessék az új társaságnak hinni! Nem akarsz összehozni velük?
Jajj, a lényeget le sem írtam: a fentiek tükrében biztos azt hiszitek, alig szedtem fel valamit a terhességek alatt. Pedig nem: 20 és 15 kilót híztam! Csak senki nem akarta észrevenni.

Adrienn,
ugye most már icipicit sem irigyelsz?

Zulu, kinek alszik a gyereke és torna helyett itt nyomja a gombot

Batrix, az nagyon jó, ha te megtaláltad azt amitől tudsz fogyni. Ey a lényeg végülis.

Zsunya.

Beatrix,
én olvastam erről a diétáról egy újságban, és meglepve láttam, hogy amit a vércsoportomhoz írnak, teljesen fedi az általam kedvelt ételeket.

Adrienn,
én sem ettem húst, csak halat. De megpróbáltam, a következményeket nem ecsetelném. Mondjuk én nem meggyőződéses vega vagyok, csak utálom a húst. Vendégségben azért udvariasan elfogyasztom.

Zulu

Zsunya, mondok még valamit, amitől talán jobban érzed majd magad a bőrödben. (Nagyon őszinte leszek, csak remélni merem, hogy nem jár erre senki, aki aztán majd párszáz hozzászólással később visszaél az őszinteségemmel valami vita során.)
Ahogy te írsz a családodról, olyan érzésem van, hogy a férjed szeret téged olyannak, amilyen vagy, kiegyensúlyozott, boldog házasságban éltek. Vagyis aki a legfontosabb, annak így tetszel. Nem "így is tetszel", hanem "így tetszel", mert másként aligha akadt volna meg rajdtad a szeme.
Itt vagyok ellenben én, a magam ötvenvalahány kilójával, ami a 68kg-s rekordról nagy munka árán sok (tizenvalahány) év alatt lett ennyi, szóval megdolgoztam érte (no, nem főztem magamnak külön, nem jártam drága helyekre, csak visszafogtam magam, de ez is nehéz tud lenni, főleg az érzés, amivel ez jár). Szóval itt vagyok én, és a férjemnek nem tetszem, következésképpen sajátmagamnak se tetszem. Akkor most mi számít? A kilók vagy a párod tekinetete, mikor rádnéz. Az enyém többnyire rám se néz egyáltalán, akárhány kiló vagyok is. Ha szeretkezésre vágyik, ösztönösen nyilvánvalóvá teszi, hogy a szex hiányzik neki. Olyat még nem láttam rajta, hogy engem(!) kívánt volna meg, és nem is célzott ilyesmire soha. No, nem is sűrűn vágyom az ilyen "szex a szexért" aktusra én se, úgyhogy szegény gyakran böjtöl, ami tovább ront az amúgy is elég állóvíz kapcsolatunkon. Amikor összejöttünk, még nem láttam ennyire ezeket a dolgokat, ehhez idő és elemzőkészség kell. Most már látom, és ő is látja, mert elmondtam neki, de hát nem fogunk ilyesmi miatt szétmenni, mikor gyerekünk van, akit együtt(!) kell felnevelnünk. Csak épp szembesültünk azzal, hogy a biológiai szempontok is fontosak lettek volna a párválasztáskor. Akkor erre nem gondoltunk, kis idealisták voltunk, jókat beszélgettünk, sokmindenről hasonlónak tűnt az életfelfogásunk, még ha a temperamentumunk különbözött is. Na, a mai eszével egyikünk se csak az ilyen "elvi" dolgokat nézné. De késő bánat. Most tanuljuk azt, hogy hogyan lehet ezzel a helyzettel egy életen át együttélni.
(Ha esetleg valakinek van ötlete, a megfelelő topikban beszélgethetnénk erről is...)

Nem, Zulu, nem irigyellek, ez elég borzasztó lehetett. Utálnám, ha a család gyerekként kezelne, és asszem az egyetlen jó megoldás az volt, hogy fellázadtál.

Zulu, azért ez nem semmi. . Különösen a hepiend tetszik.
Nem kell engem vigasztalni. Legalábbis most nem. Csak az bosszantott fel, hogy azok szokták mondogatni, hogy kövéren is lehetnék elégedett akik maguk soha nem voltak azok. Na mindegy.
Van egy meggyógyult anorexiás barátnőm, aki a mai napig ha a tükörbe néz kövérnek látja magát. De a fejében tudja, hogy ez nem igaz. Mégsem tudja szeretni magát. Mert ez a butaság azért ennyiben kisérti. Azt hiszem sokkal mélyebb ütéseket mér ránk ez a súly mizéria, mint gondolnánk.

Rakottkrumplit főzök. Az nem zsiros, de el is fogy egy pillanat alatt.

(A férjemben az is nagyon jó, hogy imádja a nagy dolgokat. Nagy munkagépeket, nagy hajókat, Óriás kupac ételeket és a monstrum nőket. Ez az én szerencsém. )

Adrienn, ez tényleg elgondolkodtató! Mikor érezted először, hogy a párod már rád sem néz? A szülés után? Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben kell élned. De jó ez? Mármint a beletörődés, és mi lesz, ha a gyerkőcök kirepülnek? Akkor mi fog összetartani Benneteket?
Sajnos nem tudok okosakat mondani Csak remélni tudom, hogy sikerül egy olyan megoldást találnotok, amiben azért mindketten boldogok tudok maradni!

Adrienn,
jujj, ezzel nagyon vigyázz, ezt hívják testképzavarnak! Biztos Te is láttál már egykorvolt karcsú lányokat, akik 20 kilóval megnőve is ugyanolyan hasvillogtató topokban rohangásznak. Egyszerűen azért, mert az ő fejükben a régi, vékony énjük él. És fordítva is igaz, ha valaki lefogy (nem tudom, milyen magas vagy, azért a 68 kiló nem tűnik annyira tragikusnak), a tükörben még régi önmagát látja. (ezt én is észrevettem magamon, nemrég kezembe került egy 3 éves fotó, amin úgy nézek ki, mintha egyenest a Gulagról röppentem volna ide, pedig akkortájt teljesen átlagos alkatnak tartottam magam)

Zulu

Zsunya,
látod, a férjek tudják legjobban helyrebillenteni az embert. Enyém annyira jófej volt, mikor a sokadik sikertelen hízókúrám után romjaimban hevertem, azzal vígasztalt, tudod kicsim, a jóból mindig keveset adnak. Már ezért megérte hozzámenni.

Zulu

Pirus, nem a szülés volt a vízválasztó ebben a dologban, hanem sosem tetszett neki igazán az alakom, az előző barátnői vékonyak voltak, csak sok egyéb szempont miatt vége lett azoknak a kapcsolatoknak. Velem ő mindig úgy volt, hogy kettőnk közül ő volt sovány, én meg nagyfenekű. Amit persze a ruha eltakar, míg rajtam van.
Asszem, sosem nézett rám olyan nagy elragadtatással, a kritizálás és a "két lábbal a földön" az ő egyéniségéhez olyannyira hozzátartozik, mint az enyémhez az öntörvényűség.
Hogy mi fog minket összetartani, ha kirepülnek a gyerekek? Attól tartok, semmi. Vagy talán az emlékek és az, hogy azért jó együtt, csak nem forró love az, ami köztünk van.
És hogy ez jó-e így? Hát, nekem jobb, mint ha nem lennénk együtt. Neki... - hát, azt nem tudom. Van egy elképzelésem, hogy mi lett volna vele, ha én nem jövök. De ő nem gondolkozik ilyesmiken.

Zulu, a testképzavarról már hallottam, nem tudom, nekem az van-e, és nem tudom, hogy akkor van-e igazam, mikor súlyos fölöslegeket vélek találni a fenekem táján, vagy akkor, mikor elégedetten nézek a tükörbe (mert azért olyan is van). Egyszerűen nem tudom, pont ez a legfurább. De Zsunyának igaza van, ez az egész dolog mélyebb sebeket tud ejteni, mint hinnénk. És nyilván nem mindenkin, kell hozzá valami múltbéli dolog. Én szemüveges kisgyerek voltam, asszem ezzel kezdődött. Elég rondán bánt akkortájt a többi gyerek azzal a két szemüvegessel az oviban. Most nem tudom, hogy van ez. Néha olvasom a szemüveges gyerek topikot, asszem, mostanság se túl jó nekik.

Tök jó lett volna az első terhesség alatt dumálni veletek. De akkortájt nem volt ilyesmiről élő topik. Meg akkortájt még csak olvasgattam itt.

Zulu! Ismerős helyzet a Tied. Van egy húgom. Először én voltam terhes, +20 kg. Szüleim és anyósék szerint minden ok. Aztán következett Hugi, aki amúgy is egy nyúlánk, hízásra nem hajlamos csaj, terhessége alatt +10 kg. Volt is ijedelem a család részéről: biztos nem eszik eleget, vagy diétázik. Szülés előtt 2 héttel kórházba került tesóm /NST nem volt teljesen normális, stb/. Addig a pillanatig Ő úgy gondolta magabiztosan, hogy minden ok, de a kórház Őt is megijesztette, hátha igaza van a családnak. Persze a babu időre, norm. súllyal született. Következő terhessége: +10 kg, újabb kételyek, újabb megjegyzések, stb. Következő babával is minden rendben lett, csak arra nem gondolt senki, hogy lelkileg mit okoztak Neki 2-szer 9 hónapon keresztül. Rácáfolt a szoptatás alatti "hülye beszólásokra" is, az elsőt 14 hónapig szoptatta, a másodikkal is biztos hasonló sikere lesz /most 3 hetes!/.
Adrienn! Igazad van, a lényeg, hogy szerencsés esetben megfeleljünk a férjünknek. Az enyém nem várja el, hogy fogyjak, szerinte jó vagyok így "is" /szerintem ez egy jótékony füllentés/, de látom, hogy jobban tetszek Neki, amióta "átalakulok". Persze 5 kg nem olyan sok, hogy azért ne lehetne jótékonykodni, de azt megmondta őszintén, hogy a +10-20 kg már sok lenne /persze terhességen kívül/.
Az ötletről, amit kérnél, röviden. Tapasztalatom nincs, csak egy barátnőmék voltak ugyanilyen helyzetben /csak náluk a lány volt olyan, mint a férjed/. Nem könnyen, de megtanultak úgy együtt élni. Addig, amíg egyiküknél be nem kopogott egy új SZERELEM. Nem törvényszerű, de szerintem, ha valaki lelkileg, érzelmileg nem találja meg a társát a párjában, előbb-utóbb kinyitja a szívében azt a kaput, ahol bizony "besétálhat" a SZERELEM.

Sziasztok! Most utálni fogtok, de akkor is leírom. Felejtsük el azt az esetet, ha valaki ducin-kövérem teljesen jól érzi magát. Ha viszont van benne vágy, hogy kicsit változtasson, akkor azt tegye!
Zsunya, főleg hozzád szólok. Írod, hogy néhány hét mozgás, diéta stb. után semmi nem változott, így abbahagytad. Ennyi idő alatt az Ég Világon Semmi nem történik, legfeljebb azoknál, akik alkatilag tudnak jojózni. Van egy sudár barátném (elképesztő vékony) de egy hetes dőzsölés alatt felszed 5-6 kilót (48kg alapsúlynál ez nagyon sok), és utána 4 nap alatt leadja. De a tarós zsírpárnák nem ilyenek. Rengeteg tartalékod marad, még ha koplalsz, akkor is. Én ezért nem is pártolom az ilyen párhetes fogyókúra beindulásokat. Több hónapig kell csinálni, hogy egyáltalán megérezd. (pfujjj, mondjátok, akkor meg minek az egész). De hidd el van egy pont, amikor a mozgás és a normális kaja már nem kínszenvedéssé, hanem életformává válik. És ez TÖBB HÓNAP!! Ne utáljatok, senkit nem akarok semmire rábeszélni, csak ha valakiben megfogalmazódik, az ezzel jár. Viszont onnantól, hogy eljutsz erre a pontra, hétköznapivá és természetessé válik a dolog. És szépen beáll egy testsúly. Nem 30 kilót kell lefogyni, hanem annyit, aminél jól érzed magad testileg-lelkileg. 30 kilót megcélozni teljes mazohizmus, és az első alkalomnál becsülközik-káposztázik a delikvens, aztán meg azt mondja, mostmár mindegy. Elég, ha először egyszerűen jobban vagy, lehet hogy még a fogyás el sem kezdődött. Aztán szépen lemegy néhány kiló, és egyre jobban érzed magad. És továbbra sem koplalsz, a mozgást meg szereted. Én sem bírnék du. 4 után zellergumón élni. De könyörgöm, nem is kell. Alakíts ki egy menüt, nem kell kalóriákat számolni, az elveszi az evés örömét. Csak picit kevesebbet, picit mást. Sok vizet, teát (vörösborocskát is mérsékelten, ha szereted).
Hiszen Te is írod. hogy a "fejedben el elkezdődnie" a dolognak. Így van!
Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikerültem, és hogy most nem egy jó kis töpörtyű recepttel örvendztetlek meg titeket. Tényleg lehet "csak" poénkodni és elfogadni a túlsúlyt (azért írom, mert nem kövérség kérdése, 55 kg-val is érezhetem magam hájasnak), de lehet egymásba erőt önteni és ötleteket adni a változtatáshoz. Ismétlem, aki akar

Azt akartam, hogy a fentiből az jöjjön le, hogy nem a fogyásért kell kicsit új életformát kezdni, hanem a jó közérzetért, egészségért, magabiztosságért. A kilók meg majd követik azt ami a "fejedben van"
Adrienn, Te most jól átevickéztél teljesen új vizekre. Itt már nem kilókról, babanevelésről van szó, ha jól látom. Többször írtad már, és nem egészen értem, mit értesz "biológiai szempontokon". A szépségnél is említetted, de a legutóbbi hsz-odban tényleg nem világos. Szerettétek egymást, biztos mindkettőtökben nagy volt a hév, és ez idővel nem egyformán változott. Szerintem ez, majdnem mindenhol így van. És megint kritizállak, de hidd el nem gonoszkodva ne legyen kiindulási alap az, hogy a gyerek tartja össze a kapcsolatot. Én ebben nagyon nem hiszek. Ebbe a csapdában élt az egész előző generáció. A férjem szülei. Egy csomóan. Kettőtök kapcsolata a tét, és ebben a gyerekek mindenképp megkaphatják a szeretetet. Rossz hangulatban felnőni százszor rosszabb, mint elváltan, barátságban. DE PERSZE NE VÁLJ EL!!!!!! Nekem sincs most így ötletem, csak azt próbálom sugallni, hogy most (kivételesen) ne a gyerek szemponjait tekints szem előtt, hanem Kettőtökét. Lehet érte megkövezni, de én így látom. A gyerekre való hivatkozás csak álca, és csak ideig-óráig működik, a helyzet pedig mégjobban elmérgesediik.
Azért okostojáskodom, mert ha kilépsz ebből a körből, szerintem hamarabb találsz megoldást.
Beatrix: mozgás nélkül semmilyen diéta nem működik. Szerintem bízz a józan eszedben és ne hallgass a különböző trendi fogyókúra varázsreceptekre

Adrienn, és meddig fogod tűrni, elviselni, hogy ilyen veled a férjed? Van egy barátnőm, a férje annak idején elvette őt feleségül, mert egy nagy szerelmi és munkahelyi válság után a csaj volt az egyetlen, aki kitartott mellette, nagyon szerette. Én akkor ez Jerry McGuire-effektusnak neveztem el. Nem tudom ismered-e a filmet. Az végül heppienddel végződött. Az életben, a barátnőmék története pedig úgy, hogy jött egy férfi az életébe, aki úgy szerette, azért szerette, aki. Most boldog házasságban élnek két gyermekkel. Azon gondolkodtál már, hogy ha egy másik férfi meglátná benned a nőt, azt, aki tetszik neki, és aki mellett végre kiegyensúlyozottnak éreznéd magadat, adnál-e a kapcsolatnak esélyt? Vagy mindenképpen a férjed mellett szeretnél maradni?

Zsombinak, a kisfiamnak, aki most lesz 1 éves, tegnap óta csöpögtetjük a pupillatágítót, holnap viszem a szemészetre, mert valszeg kancsal a drágám, de csak holnap derül ki, hogy szemüveg-kancsalsága van-e. Ha igen, akkor korrigálni kell. Nem tudom meddig. Csak remélem, hogy nem fogják bántani majd őt a gyerekek. Bár a szomszéd anyuka így is mindig megjegyzéseket tesz ránk. Mert az ő fia, aki csak 10 hónapos kb. 6 centivel nagyobb és 2 kilóval több, mint Zsombi és már jár is! Ezt persze nálunk is be kellett mutatni, és az orrom alá dörgölni, hogy persze Tamáska 2 hónappal fiatalabb Zsombinál. Szóval egy szar anya vagyok, nem csak hájas seggű No, ez a téma is megér egy misét.
Visszatérve, nálunk is csúfolták a szemüvegeseket és a dagikat, meg a csúnya lányokat is. A csúnya fiúkat valamiért nem Azt mondják, hogy a gyerekek sokkal elfogadóbbak, mint a felnőttek. Nekem nem ez jött le. Inkább sokkal merészebben vállalják a véleményüket és mondják meg a másik szemébe, azt, amit a szegény gyerek amúgy is tud, mindezt névtelen stílusában körítve. Ugye a mi gyermekeink nem lesznek ilyenek!

Répahelyett! Nem magamra gondoltam, amikor mozgás nélküli diétáról szóltam. Magamról tudom, hogy csakis mozgással változtathatok az alakomon, és igazad van, a jó közérzet fontos nagyon. Amikor elkezdtem /a torna és a diéta hatására/ fogyni, alig volt mérhető még a dolog /inkább centikben, mintsem kilókban/, mégis másnak láttam a tükörképemet, mint hetekkel előtte. Igaz a hosszú időre /örökre/ tartó elgondolás is, hiszen magamból kiindulva gondolom, hogy aki hízásra hajlamos, annak életmódot kell váltani, nem pedig időnként fogyózni. De nehéz ám ez! 20 éves korom körül a testkontrollal sikerült elérnem jó eredményt, most a Réka féle is beválik. A csodareceptek azért érdekelnek, de nem azok, amikből egy pirula és kész a csoda. A konkrét ételreceptek, azok igen, azok érdekelnek, mert ugyebár, amit nem eszünk meg az nem hízlal. Viszont enni kell és nem mindegy, hogy mit.

Beatrix, én azt hallottam, hogy az ananász fogyaszt! Ne tessék röhögni! A konzerves is jó, javítja az anyagcserét, ezáltal méregtelenít, de a rendes gyümölcs torzsája, ami már nincsen benne a konzervben, na az tartalmaz valami zsírégető enzimet. Az unokatesómnál és a barátnőm férjénél hasznosnak bizonyult.

Pirus! Erről nemrég én is hallottam, ki is fogom próbálni! Ez szerintem bármelyik diétával összefér.
Jó lenne arra gondolni, hogy a mi gyerkőceink különbek lesznek. Az én kisfiamat is vittük kancsalság-gyanú miatt szemészetre, de minden rendben volt, kívánom Nektek is. Húgom volt 2 éves korától kancsalság miatt szemüveges, ráadásul takarással és nagyon sokat bántották, sokszor verekedtem gyerekkorunkban, hogy megvédjem. Lehet, hogy a nevelésen is múlik, de félek sokszor az utánzás miatt csúfolódnak a gyerekek /elég, ha egy elkezdi/. Bár úgy látom azért kicsit változik a hozzáállás, már a fogszabályozó sem olyan nagy "különlegesség", igaz, a gyerekeknél sosem tudni mit látnak csúnyának.

(Milla, te vagy az? )
Na jó, hagyjuk a találgatást Adriennre!
Tudjátok, megfogadtam, hogy ebbe a topikba nem nézek be, mert olyan hülyeség közéleti szereplők magánéletét kitárgyalni, legalábbis az én mércémmel. Aztán a tegnapi felfutás óta látom, hogy már rég nem erről van szó.
Amit Zsunya írt, rám legalábbis nagyon igaz: tényleg a "súlyánál többet nyom a latba az ember súlya" , akármennyire is elfogadja az embert a társa, azért az csak nem elég. És akkor még nem beszéltünk arról, ha a társának sem tetszik.
Pedig ez a dolog csak részben áll rajtunk. Vannak, akiken a levegő is meglátszik, no. Anyukám például tényleg nagyon keveset eszik, és ha nem is kövér egyáltalán, azért senki sem mondaná rá, hogy milyen sovány. Mert faros-takaros, ahogy mondják, igazi nőies alkat, széles csípő, nagy mellek, vékony derék. De a testvére például kifejezetten sovány, viszont hozzáteszem, hogy egész nap egy pár virsli a menüje, tényleg nem eszik mást, inni ásványvíz vagy gyógytea cukor nélkül, a maximális luxus napi néhány híg kávé sovány tejjel. Alkohol semmi. Szóval ez az ára a soványságának. Eközben lohol egész nap, tehát a mozgás is jócskán megvan. Mások viszont tök normálisan ehetnek, tartják a súlyukat, és tényleg csak a mértéktelen zabálástól híznak el.
Amit a testséma zavarról írtatok, az is érdekes: nálam ez úgy volt, hogy miután elhízam, még nagyon sok évig, legalább tíz évig álmomban a korábbi normál súlyúnak láttam magam. És még ma is mást látok a tükörben, mint ami valójában vagyok. Mindig meglep egy-egy fénykép, hogy mennyivel kövérebbnek láttat, mint amit én a kirakatban vagy a tükörben látok. Na én aztán tényleg mangalica vagyok.
Aztán arra is reagálnék, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ez egy kicsit amolyan jól hangzó hamisság. Részben igaz, de csak ha úgy mondjuk: bizonyos korlátok között. Az én korlátaim például mostanában olyanok, amelyek közé nem fér be se a torna, se a diéta, illetve ennek majd be kell férnie, de sokkal nehezebb lesz, mint másoknak, akiknek nem kell hat emberre főzniük otthon nap mint nap, tetejébe naphosszat etetni is őket. (Azért talán nem véletlen, hogy a hivatásos szakácsok is mind elhíznak, pedig felszolgálni már nem is nekik kell.) Nem beszélve arról, hogy az ember annyi mindenre akarja, hogy legyen ideje, hogy az a napi másfél-két óra szabaddá tehető időbe már sehogyse fér be.
Adrienn,
nem tudom, melyik topikra gondoltál, de halkan a füledbe súgom, hogy nem vagy egyedül! Én már több emberrel több helyen is összefutottam gyatra házasélet ügyben, nekem is nagy segítség volt, hogy láttam, ezek a gondok nem csak engem nyomasztanak. Ha az okok mindenhol mások is, a teher ugyanakkora. Hadd vígasztaljalak még egy kicsit: egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz! Ha nem is lesz olyan, mint a filmeken , de lehet javítani, lehet a hangsúlyt máshová helyezni, nem kell egy életre beletörődni. A kajával kapcsolatban meg ne hagyd magad: ha ő sovány, az legyen az ő baja, te hozd magad olyan formába, ahogyan Te érzed jól magad! Ha neki úgyse lehetsz sose elég sovány, hát akkor ne is törődj vele, és legyél csak olyan, amilyen önmagadtól lennél! Ki tudja, talán pont ez, ez a magadra találás kell nektek az ágyban is!
Kíváncsi

Mosz annyi minden érdekeset írtatok, hoyg csak győzzek válaszolni, de talán csak este, akkor talán már ráérek. most csak annyit, hogy Répahelyett jól írtad amit az életmódváltásról írtál. Ez a nagyon nehéz, momentán úgy érzem, hoyg számomra lehetetlen. Pedig sokat agyalok ezen, mert egészségügyi okokból le kéne fogyjak, de iszonyú nehezen fogadom el, hoyg innentől kezdve teljesen más életmódot kell folytassak, mint eddigi majd' 40 évem alatt.
ZSUzsa

Pirus,
úgy tudom, hogy ezek a dolgok a kicsiknél hamar rendeződnak, és mire közösségbe kerül, már el is felejtheti. De drukkolok, hogy egyáltalán ne is legyen szükség szemüvegre.
Szomszéd anyuka: valami biztos nincs rendben az életében. Engem nemrég a játszón talált meg egy anyuka, aki szemlátomást élvezte, hogy már negyedszer jegyezheti meg, hogy az ő kisfia 7 hónaposan nagyobb, mint a totyogós lányom, hogy mikor rákérdezett, mennyi idős, azt mondtam, 8 hónapos. Egy pillantra megnyúlt a képe. Már nagyon edzett vagyok a "súlyos" megjegyzésekkel kapcsolatban, általában valami meghökkentőt szoktam válaszolni.

Adrienn,
én is azt tudom mondani, amit a többiek. Ez egy nehéz szitu, de azt hiszem, jó úton jársz, mert ki mered mondani a problémát. És a szíved mélyén Te is tudod, hogy a probléma nem a te alakoddal van, ez csak egy következmény.

Zulu

Zulu, Van már ilyen kompetitív-anyukás topik? Mert ott szívesen bemutatnám a mienket! Ő, amolyan versenylovat nevelek típus, aki azt mondta nekem annak idején, hogy, szószerint, hülye vagyok, hogy nem veszek bébikompot a gyereknek és nem rakom bele 5 hónaposan. Hiába mondtam neki, hogy a neurológus, meg a Dévényes gyógytornász szívinfarktust kapna, ha bébikompba pakolnám a hipotón gyerekemet. Erre csak az volt a reakciója, hogy "a lányom is ebben nőtt fel, mégsem lett semmi baja." NA, most minek magyarázzak az ilyennek? Egyébként rendőr

Hű, most látom, mennyien betolakodtatok elém az előbb! Eredetileg Répahelyett után írtam az enyémet, a nyitó kérdés tehát rá vonatkozott volna... Na majd máskor pontosabb leszek!

vagy gyorsabb

Kiváncsi, nem Mér', millás vagyok?
Ami a kajálási kényszert illeti. Szerintem alapvetően nem a szülés hízlal, hanem a gyereknevelés. Legalábbis én állandóan vele eszem. Ráadásul igyekszem nem nasiztatni, de pl. míg neki főzőcskézek, állati éhes leszek, aztán felfalom a maradékot is, és persze este meg főzők magunknak. Ja és nem beszélve az alvásidejéről...Az 7pecsétes titok. Csak én és a hűtőm tudja... Egyelőre nem látszik, de ez Zuluhoz hasonlóan adottság.

Répahelyett, kedves! Ez annyira aranyos volt. Itt vigyorgok ezerrel. Én és a hűtőm... Mi rosszban vagyunk. Sosem az van benne, amit ennék. Igy olyasmit eszem amit nem kéne. Imádom a gyrost, elélnék rajta forevör, de az valahogy sosincs itthon. Ki érti ezt? Néha elkap, hogy vega leszek, de akkor belép a sóher ánem és kiveri a biztositékot, hogy 980ft/kg a kigyóubi stb. Ezt nem tehetem meg a költségvetésünkkel. A krumplistészta meg egy elnemismert fogyókúrás étel. Nem tudtátok?

Úgy látszik mindenkinek van egy "szomszédanyuka" a közelben. Míg lakótelepen laktunk, volt belőle több is (a nagy számok törvénye alapján), mióta kertes övezetben lakunk, csak egy, de időnként túltesz a régi sokon. Ezt nem úszhatjuk meg! Pl: jön a gyerek foga, fáj neki, de kegyetlenül. Tanács: kend be mézzel! Egy időben fiam /2 éves kora körül/ félt az ismeretlenektől, a gyerekektől is. Tanács: hagyjam ott számára idegenek között, majd megszokja. A szomszéd kisfiú fémlapáttal veri a nála kisebbeket (persze csak akkor, amikor úgy gondolja, nem látja senki), ezért nem hagyom őket kettesben. Tanács: Márpedig hagyjam, különben sosem védi meg magát! Nem ám a kisfiúnak kellenne elmagyarázni, hogy nem kell bántani a kisebbeket!? Stb. Pedig nem is kértem tanácsot! Mi lenne, ha kérnék?!

Oké, oké, nem gondoltam, hogy ennyire dühít! Millának voltak hasonló jó tanácsai egy ízben a felesleges súlytól való megválásról.
Tulajdonképpen néha izgalmas is ez az álcázás! De azért elárulhatnád, csa úgy titokban, hogy ki vagy!

Hello Lányok!

Tényleg élmény ez a topic!!!
Már többször is hozzá akartam szólni, de most végképp nem bírom megállni!

Megelőztetek...
tegnap még megesküdtem volna, hogy Névtelen= S.N.,
de most gondolatban bocsánatot kértem Norbitól,
mert azért ő nem szólna hozzá ilyen alpári stílusban...talán.

miután névtelen bedühödött, nekem is egy olyan "név" jutott eszembe, mely egy másik topicról ismerős: KNA...

azt hiszem, lelepleztétek Csajok!
BRAVÓ! Kíváncsi vagyok, van-e mersze férfiasan bevállalni, hogy igen, ő az, és ez a véleménye...

véleménye mindenkinek lehet, de azért halkan megjegyzem: elég gáz, ha egy pasi a Babanetre írogat...

egyébként: R.R.-S.N. párost emberileg nem túlzottan díjazom, túl sok a hűhó körülöttük...
viszont: bevallom, hogy szoktam tornázni a kazettáikra, és jónak tartom a gyakorlatokat
DE: Béres Alexa stílusa sokkal jobban bejön...

ja, és van rajtam kb. 4 kg felesleg, amit próbálok eltüntetni, de a húsz hónapos Hercegnő mellett néha nem sikerül a torna...
és jártam/járok konditerembe, most ritkábban
heti 1-2x, ilyenkor a férjem vigyáz a kicsire

de általában itthon tornázom, mert többnyire nincs szívem annyit távol lenni a kicsimtől...
inkább gyűjtöm a fitnesz-kazikat...

még jövök, Melissa felébredt

Kíváncsi!

Örülök, hogy itt vagy, hiányoztál
Bevallom, ezt az utsó oldalt még nem olvastam, olyan sokat írtatok...
gyorsan írni akartam, aztán olvasok

Ja, és mielőtt leültem a gép elé, hezitáltam az R.R. kazi és a Babanet között...
nem bántam meg, hogy most inkább itt vagyok,
emészteni kell a fincsi paprikás krumplit tejföllel
olvasás közben pedig benyomok az arcomba egy Cerbona müzliszeletet ( Norbi ajánlásával )
mert a ciklusom ezen szakaszában ellenállhatatlan vágyat érzek az édesség iránt

Pussz,

Sheila

Sziasztok!

Nagyon mozgalmas topic lett, alig győzöm követni
Látom, komolyabb vizekre eveztetek
Mi még nem játszóterezünk, de van 2 kisbabás anyuka akikkel együttséta...1-1 telefon. Nagyon bírom őket, kb. egykorúak a gyerkőcök...azaz Fanni a legifjabb, a 2 srác 1 ill 2 hóval idősebbek. Mi is lakótelepen lakunk, biztos lesznek "jófej" játszótéri anyukák...majd "gyúrok" rájuk
Nénikékkel már találkoztam, akik részvétüket fejezték ki a tápszer miatt, énmeg csak néztem hülyén....hogy most miért olyan nagy csoda ez?!

Edzőterem: jártam énis, csak egyedül baromira nem akaródzik....próbáltam fűzni embereket, de egyiknek sem akaródzik Pedig nem rossz az, el lehet poénkodni

Nálunk tepsiskrumpli lesz, már sül.

Amúgy a mai edzésem megvolt, votunk tanácsadáson, ahol kiderült, hogy a lány 8,27 kg és 72 cm...6 és fél hósan...dokibá' szerint óriásbébi (várom "barátunk" beszólását a hájas gyerekemre)
Szóval 3-dik emeleten lakunk, babakocsi közel 12-13 kg, + beöltöztetett gyermek....nem mondom, hogy egyszerű le és fölcipelni...

Pussz: Barbi

Kíváncsi, azt hittem, ez csak a neved Egyáltalán nem szántam izginek. Érdekes, ha valaki nem csekkol be, az rögtön gyanús A "túrógombóc" regisztrálva árulkodóbb? Kalóriában mindenképp
Mónika, írod, hogy kipróbáltál már kazettákat. Melyiket javasolnád? Valami jó strapás és lelkesítő, nem agyonkoreografált dolgot szeretnék. Többiek, ha van ötletek? Bár én itthon egyedül úgyis el fogom lópicolni. Túl közel a hűtő...
Délután kínomban csináltam mirelit tésztából sajtosrudat... Hagytam kóstolót a páromnak...

Vigyázz Pirus, ne ess tévedésbe a császárral szemben!

Én mindkettőt csaszival szültem. Igaz, nálam szóba sem jöhetett a normál, szemészeti okok miatt (leegyszerűsítve úgy néz ki a dolog, hogy hatammas dioptria, elvékonyodott retina, lehet hogy már vak lennék...). Na mindegy ,szóval még terhes sem voltam, amikor már tudtam, hogy császáros lesz a móka.
És nem tudom, milyen vajúdni, nem tudom, milyenek a fájások, szóval mondhatom, hogy "úri módon szültem". De hát ez kicsit más téma, mint RR esete. Az viszont biztos, hogy egy percig sem bánom, hogy nem kínlódtam (előtte, mert utána azért volt fájdalom...).

Cili

Cili, nem, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy ha valakit egészségügyi okokból császároznak. Nekem is kinézett, aztán nem lett az. Csak a stílus piszkálta a csőrömet. Nem állt szándékomban senkit megbántani vele. Nekem névtelen beszólása nagyonis RR esetének tünt.

Kedves Répahelyett!

Leírnád, hogy készült a sajtosrúd?
Kazettaügyben: nekem mostanában Béres Alexandra 200%, és az új DVD-je ( Új kihívás )a kedvencem...
nem agyonkoreografált, és nem ugrálós
viszont keményen megdolgoztat, és vannak extra gyakorlatok mindegyiken a "kényes" testrészek ( popsi, has, derék) plusz megdolgozására...
az új programját mégcsak 2x próbáltm, Karácsonyra kaptam...kemény és hatásos
ami miattAlexa plusz pontot érdemel: nagyon kedvesen, de határozottan motivál, intelligens,
és profi...

R.R. gyakorlatai is jók, de bevallom, őt mindig le kell halkítanom...
aki szimpatikus még, és jó a programja:
Sinkó Andrea 3in1, egy kick-box, egy zsírégető és egy streching edzés egy kazettán

nekem azért van egyre több itthon, mert könyebben ráveszem magam a tornára, ha mindennap a hangulatomnak és a tűrőképességemnek megfelelően választhatok...

Jó napokon Norbit és Rékát is simán bevállalom, és
a gyakorlataik tényleg jók,...csak hát az aláfestő szöveg...

Barbi!

Ma én is sokat cipeltem Melissa 12 kg-ját, fél órán keresztül, mert félt a nagy hótól...
háát...a karommár teljesen OK.

Pussz,

Sheila

Lányok! Annyit beszéltek a tornáról, hogy én is kedvet kapok mindjárt!
Az a baj, hogy én itthon biztosan nem tornáznék, ez hót tuti. De szívesen kimozdulnék, csak fogalmam sincs hova. Mi nemrég költöztünk Veresegyházra és semmi elképzelésem arról, hogy hova is mehetnék Fallabdázni nagyon szeretek, vagyis szerettem Zsombi előtt, de azt ugye nem lehet egyedül, éppenséggel lehetne, de az mókás lenne. Pedig a fallabda, az aztán igazán megmozgat és ráadásul a kényes helyeken.