Sziasztok!
Annakidején, még nagymamáink idejében az volt a szokás, hogy az újszülötteket jó szorosan pólyába kötötték, hogy szép egyenes legyen a lábuk, meg ne legyen púpos a hátuk. Aztán elkezdték mondani az orvosok, hogy ez nem biztos, hogy jó, mert nagyobb a csípőficam kialakulásának a kockázata (nem azt mondták, hogy mindenki csípőficamos lesz

) az tesz jót a babának, ha szét tudja terpeszteni a lábát és tud rugdalózni. Nagyanyáink persze hallani sem akartak erről, meg különben is az ő anyjuk is ezt csinálta mégsem lett semmi bajuk a csípőjüknek. De ezek a fránya orvosok addig-addig mondogatták ezt a dolgot, míg anyáinknak már szöget ütött a fejében a dolog és a bátrabbak már nem pólyázták a babákat, hiába mondta az anyjuk, hogy de lányom én is pólyáztalak téged, mégis itt vagy. Legfeljebb abban hozták haza a babákat (nem lévén még biztonsági ülés

) aztán jött az angolpólya vagy a rugi. Aztán a kórházak is abbahagyták a pólyázást és szép lassan leszokott róla mindenki. Ma már szinte senkinek nincs pólyája, de akinek van, annak sem jutna eszébe heteken keresztül abban tartani a gyerekét és mindenki elhiszi az orvosoknak, hogy nem tesz jót a babák csípőjének. Anyáink is egészségben felnőttek, nem lett mindenki csípőficamos, senki nem került tolószékbe a pólya miatt, mi azért mégsem úgy csináljuk már, mint nagyanyáink tették. Ha akkor lett volna internet és fórumoztak volna anyáink, biztos arról vitatkoztak volna és győzködték volna egymást, hogy pólya vagy nem pólya és állították volna szembe "az orvos és a védőnő ezt mondta" meg a "de anyukám is így csinálta" érveket.
De nem csak ez az egyetlen dolog, ami nem állta ki az idő próbáját. Ugyanígy van a levegőztetéssel (ma már gond nélkül kivisszük az újszülötteket is és elzavarjuk a huhogókat), a szoba hőmérsékletével, a szigorú 3 majd 4 óránkénti etetéssel, a ne vedd fel mert elkényezteteddel, D-vitamin, Konakion, kenguru, fityma húzogatás, stb.
A hozzátáplálás most van ebben az átmeneti időszakban. Vannak akik úgy csinálják, ahogy az anyukájuk, vagy a szomszéd, vagy ahogy az előző gyereknél is csinálták, vannak akik úgy ahogy az orvos mondja (sokszor ők is különbözőt mondanak

) vagy a védőnő, vannak akik a Kismamát meg a Babamagazint olvassák, stb. Valószínű, hogy a mi gyerekeinknek már egyértelmű lesz, hogy mit kell csinálni, addigra kialakul egy egységes és a többség által elfogadott irányelv és senkit nem fog érdekelni, hogy anyáink, hogy tápláltak minket.

Ők majd máson vitatkoznak, lehet, hogy addigra kitalálják az orvosok, hogy pirosra kell festeni a gyerekek haját, mert az jót tesz a szobatisztaságra szoktatásnál és majd megy, hogy "az én anyukám sem így csinálta, mégis szobatiszta lettem" meg hogy " én ismerek valakit, akinek nem festették pirosra és még négy évesen is pelenkát hordott" csatározások.
Mindannyian okos és nagylányok vagyunk. Időnk, mint a tenger

, így utána tudunk olvasni könyvekbe és az interneten az ajánlott hozzátáplálásnak, összetudjuk vetni a saját vagy mások tapasztalataival és mindenki eldönti magának, hogy mit akar csinálni. Teljesen felesleges győzködni másokat saját döntésünkről és e mellet érveket felsorakoztatni. Mindenki ismer olyanokat, akiket korán hozzátápláltak és egészségesek, mások olyanokat ismernek akik allergiások lettek. Ez nem bátorság vagy gyávaság kérdése, hanem a saját elhatározásunké. Senki ne azért adjon gyümölcsöt meg egyebeket, mert más is így csinálja, hanem nézze meg a saját gyerkőcét, vesse össze a saját gondolataival a hozzátáplálásról és találja ki, hogy neki meg a gyereknek mi a jó. Akkor biztos, hogy nem fogja rosszul csinálni.
Na, jó hosszú lettem.

Köszönhetitek ezt Marcinak, aki már több napja nem kel fel hajnalban enni, ma mégis, és miután megszoptattam (bár anyukám nem etetett minket éjszaka, de ismerek valakit, aki igen és mégsem lett semmi baja

) utána már nem tudtam visszaaludni, így babanetezek alvás helyett. Meg mostanában úgysem írtam, így egyszerre letudom az elmúlt heti adagomat.
