Sziasztok!
Egy kicsit én is tudok írni, ma egész nap csak jöttünk-mentünk-intézkedtünk

meg még vendégeink is voltak, úgyhogy alig élek.
Olyan sokat írtatok 1-2 nap alatt, alig győzöm követni az eseményeket
Eszter!
Tündéri a kisfiad, tényleg "óriásbébi" (ahogy írtad

), gondolom nem kell biztatni, hogy egyen
Vera!
Hát nagyon sajnállak a kis "rágcsálód" rágcsálása miatt

, nem lehet, hogy jön a foga Márknak és azért cicizne állandóan? Nálunk Lili akkor volt ilyen napokig, sőt majdnem 10 napig, amikor áttört a foga. (hozzáteszem, azóta sem nőtt egy milit sem... csupán kibújt és ennyi

)
Nálunk úgy megy az elalvás, hogy délelőtt cicizik Lili kb. 10-11 között (addig játszik a szőnyegen és mindig a parkettáról kell összeszednem...

), utána egyszerre nem alszik el, hanem ölbe kívánkozik, járkálok vele a lakásban, vagy úgy, hogy a vállamon pihen, vagy kendőben van és kb. 5 perc alatt elalszik. De közben nem szabad hozzászólni, vagy ilyesmi, a dolgomat nyugodtan csinálhatom (pl. fél kézzel mosogatás, stb

), beszélhetek is mással vagy telefonálhatok közben, csak hozzá ne szóljak, mert akkor kizökken. Utána még várok egy 5 percet és leteszem az ágyába, ilyenkor alszik kb. 2-2,5 órát.
Délután általában séta, vagy elalszik a babakocsiban, vagy nézelődik, játszik, dumálgat. Ha elfele nem alszik el, akkor visszafele tuti. Utána hazajövünk, a fél 5-fél 6 közötti cicizéskor szokott egyet bólintani, elalszik cicin, leteszem az ágyába, vagy az udvaron a babakocsiba és kb. fél -1 órát alszik. Néha fél 7-kor cicizik egyet megint, aztán legkésőbb 8-kor megfürdetem, 2 ciciből eszik, amikor a második már elég, akkor elejti, egyet forgolódik az ágyon ide-oda, néha nevetgél is, aztán paff, elalszik.
Kb. 10 perccel az elalvás után beteszem az ágyába. Néha előfordul, hogy 11-éjfél között felébred, iszonyatos sírással, mintha megijesztették volna, vagy rosszat álmodna, olyankor a vállamon ringatom 10 percig és visszaalszik. Nehezen nyugszik meg, először nem is ismer fel, van úgy, hogy még kb. 2 percig az ölemben is keservesen sír, aztán egyszer csak leteszi a fejét a vállamra és már szuszog is.
Régebben mindig azt hittem, hogy ilyenkor is cicizni akar, és meg is etettem. Aminek az lett a vége, hogy kb. 2 óránként felébredt és cicizett, majd hajnalban arra ébredtem, hogy akkorát böfizett, hogy majdnem megfulladt...
És akkor elkezdtem azt, hogy a 11 körüli ébredéskor csak ringattam és valóban nem is kérte a cicit.
Amióta ez van, azóta legkorábban 3-4kor kel fel enni, de leginkább 6-kor.
Utána visszaalszik még úgy fél 8-8-ig, akkor megint cicizik és néha még ilyenkor is alszik egy órát.
Aztán most majd kezdődik az ovi Vikinek, és akkor egy kicsit módosulni fog a napirendünk, mert reggel nekem is korábban kell kelnem, Vikit kell kelteni, stb., nem tudom ez majd mennyire zavarja meg.
Amíg volt Vikinek ovi, akkor is nagyon jól alkalmazkodott Lili a helyzethez, szóval biztos most sem lesz másképp.
Nekünk is vannak irtó rossz napjaink, volt már úgy, hogy nem aludt egész nap semmit, csak a cicin negyed órát, aztán felébredt és sírt. Játszott egy kicsit, megint sírt, felvettem, letettem, megint sírt. És ez volt már, hogy így ment 3-4 napig.
Szerintem sok minden befolyásolja a gyerekek nyugalmát, végül is mi felnőttek sem vagyunk különbek, csak mi már tudjuk kontrollálni az érzelmeinket (már aki...

), így hát nem sírunk egész nap, ha fáj valamink, vagy rossz kedvünk van - maximum ordibálunk a férjünkkel, vagy a gyerekünkkel, csapkodunk, káromkodunk... utána meg megbánjuk...
A babák pedig minden felgyülemlett feszültséget kisírnak és kiciciznek magukból
Pandi!
Dóra nagyon édes!

A blogodban is nagyon jók a fotók! A rólad készültek is

Az alma nem esik messze a fájától...
Bár Te azt mondod, tiszta apja a gyerek, a képek alapján rád is sokban hasonlít!:-)
Meri!
Tudom, hogy amúgy nincs gondod mamával, csak hát ismerem az ilyen majdénmindentmegmondokmithogyancsinálj típusú embereket...
Mi nem iszunk se vizet, se gyümilét, sőt már gyümit sem eszünk. Lili csak cicizni hajlandó, de azt minden mennyiségben, nem túl sokszor, de akkor nagyon nagy adagot
Hajnalban fuldokolni szokott, én meg úszni a tejciben

(néha már Kleopátrának érzem magam...

)
Úgyhogy mi most nem erőltetjük a bébipapit, ha cici kell, hát legyen cici

Én örülök neki, Lili meg pláne
Ha majd eljön az ideje, újra eszik majd mást is, most így tök jól elvagyunk.
Még az alvás témához:
Viki kb. egy évesen aludt úgy mellettem, hogy egész éjjel, addig mindig visszatettem cicizés után az ágyába, de közben elváltam, stb., így hát nálunk inkább lelki oka volt az együtt alvásnak.
És sokáig együtt is aludtunk, aztán mikor belépett apa az életünkbe, akkor fokozatosan kiszoktattam Vikit, de mivel anyukáméknál laktunk, így csak le volt választva a szoba egy vékony fallal, bármikor át tudott jönni - és jött is
És jön is a mai napig...
De ősszel Lilit külön tesszük és Viki lesz a "szobatársa", bízom benne, hogy akkor talán majd nem jön annyit.
(Bár nagyon szeretem, ha mellettem van, Lilit is szeretem magam mellett tudni, csak félek, hogy Viki ráfekszik, elég "verekedős" álmában

)
Lilit a hajnali evés után már nem teszem vissza, így 6-tól ott alszik mellettem, reggel ő kelti Vikit

- lehúzkodja a takaróját és beszélget neki, mint aki azt mondja, hogy keljél fel és játszunk
Na megyek, mert már alig látok, holnap is van ezer dolgom, úgyhogy korán kell kelnem!
Jó éjt!