Sziasztok!
Hékás! Merre felé laksz, hogy az Árkádba jársz vásárolni?

Merthogy én is oda járok. Valamiért úgy emlékeztem, hogy te Budán laksz. Anyós

. Én még az elején kijelentettem anyósnak, de még anyunak is, hogy a gyereket lehet nézni de sem etetni (há-há nem is tudnák, mert még szopizik

) sem elaltatni, sem dajkálni. Ölbevenni, ha én megengedem. Lehet, hogy túl kemény (bunkó?

) vagyok, de pont az ilyenek miatt nem engedem. Így mondjuk eléggé Marcihoz vagyok kötve, de a lelki békém ennyit megér nekem.
Eyi! Mi is így jártunk. Marci talpig kékben, vagány gatyóban és kapucnis kardigánban, mire egy öregasszony: de szép baba! Kislány?
Melike! Szép rucik! Én is vásároltam már őszi cuccokat. A kinőtteket meg fájó szívvel elajándékoztam.

Nálunk valószínű, hogy nem lesz tesó, így nem érdemes tartogatni.
Tamaraildi! 37 év? Nyugi, nem te vagy itt a legidősebb.

Stella meg én lekörözünk.

Szerintem nem kevés a kislányod súlya, a szopás mennyisége miatti aggodalmam meg nekem egy csapásra megszűnt, amikor visszavittem a mérleget. Marci néha 3 (!!!

) percig szopik, néha elgondolkodom, hogy vajon mennyit lehet ennyi idő alatt enni, de mivel szépen nő a súlya, nem foglakozom vele. Esti cicicsapkodás nálunk is van, eleinte én is azt hittem, hogy a kevés tej miatt. Adtam is a pótlást rendesen, amit rendszerint visszabukott. Aztán abbahagytam a lefejt tej pazarlását és így is végigalussza az éjszakát. Szerintem nálunk a fáradtság miatt van ez a verekedés a cicivel. A hasam nekem is löttyedt a műtét után, szerintem csak tornával fog lemenni, a barna köldök meg csík viszont pár napja elmúlt.
Bari! Nem semmi, hogy mik történnek veletek! Azt azért ne feledd, hogy az orvosok mindig elmondják a legrosszabb eshetőségeket, hogy ne lehessen azt mondani, hogy nem lett a szülő tájékoztatva, de ezek csak a legritkább esetben szoktak bekövetkezni. A Madarászt meg ne szidd addig, amíg nem voltál a Heim Pálban.
Az itteni babák közül szinte Marci a legidősebb és úgy irígylem azokat, akiknek már forog a babájuk. Marci nem hajlandó. Hátról hasra legalább gyakorol, de hasról hátra egyáltalán nem. Ha hasra fektetem egy idő után óbégat, hogy fordítsam vissza. Tudom, hogy vannak eltérések, meg mindenki máshogy fejlődik, de én már türelmetlen vagyok.
Ti szoktátok néha a babák szemében azt látni, hogy haragszik rátok?

Lehet, hogy hülyeség , de néha, ha nem azt történik, amit Marci akar, olyan szemrehányóan néz rám.

Nem sír, nem nyűgösködik, de ahogy néz....

Az van benne, hogy: hát anya az ilyen, aki ezt teszi velem. Ilyenkor olyan rossz anyának érzem magam.

Ma is pl: reggel 8 óta fent van, délben aludt fél órát, látom rajta, hogy tiszta álmos, dörzsöli a szemét, stb. Beraktam az ágyba, hogy aludjon. Csönd. Fél óra múlva ránézek, hogy mi van, hát ébren fekszik az ágyban és szemrehányóan néz. Amikor föléhajolok, esküszöm, hogy még a fejét is elfordította. Na, de anyát nehéz megtörni, kimentem a szobából, hogy majd elalszik. Fél óra múlva vissza, még mindig ébren. De rafkós nagyon a gyerek, már tudja, hogy anyát mosollyal le lehet szerelni durcizás helyett

, így aztán addig vigyorgott, míg kibulizta, hogy kivegyem az ágyból. Most itt játszik mellettem a játszószőnyegen, hulla álmos, nyüglődik, de hálásan néz rám.
Nem kétséges, a fejemre nőtt.
