De rég volt ilyen... Apa és Lilu elmentek a Camponába, én pedig itthon vagyok a békésen szundizó Csabimmal. Tiszta idill
Képeket pont lenne időm feltenni, de Apánál van a gép
Gyermekpszich.: többen mondtátok, hogy ne priviben írjam, mert mást is érdekel. Ezért inkább itt. (De akinek priviben van kérdése, azt is szívesen veszem!)
Szóval nehéz megtalálni az arany középutat a vaszsigor, és a mindent szabad között. Mi átbillentünk afelé, hogy túl sokat szabad. Nem mindent, de sokat. És sokszor a rosszaságot betudtuk annak, hogy igen, azért ilyen, mert szegényt megviseli a tesó születése. Ezért nem szóltunk rá, vagy nem olyan határozottan, ahohy kellene. Lilu nagyon igényli a határozottságot. Nem a keménységet, durvaságot, büntetést. A határozottságot. Példa: édességet akar enni. Rossz módszer:
- most ettél!
- de még kérek
- nem örülök neki hogy ennyi édességet eszel
- de úgy szeretnék!!!
- na jó, de csak ezt az egy kocka csokit
(nem sokkal később ue. ismétlődik meg)
Jó módszer:
- ma sem ehetsz több csokit, mint máskor, mert nem egészséges.
- de még kérek
- megetted a napi adagodat, legközelebb holnap ehetsz.
(de ezt határozottan kell, hogy érezzék, nem vagyunk megingathatóak. Ugyanakkor ne legyünk parancsolgatóak, ne azt érezze, hogy élvezettel tiltunk, mert mi vagyunk a szülő, a főnök.)
Valahogy ezt próbálgatjuk most, és nagyon jót tesz neki. Látom rajta. Azért még vannak "helyzetek", de jobban tudjuk kezelni ezeket
Nem jut eszembe más most erről, de ha kérdzetek, válaszolok!
Véda


































