Sziasztok Lányok!
Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, de az elmúlt néhány napban vagy épp Zolikánál voltam (már korán reggel 6.50-kor a Klinikán fejek, aztán 8-ra viszem neki a friss tejcsit, majd megvárom, míg megetetik, aztán kicsit még gyönyörködöm benne, míg megnyugszik), vagy itthon fejek, vagy kóma-fáradt vagyok, néhány napja többször is volt 38 fokos lázam (a tej-ügy miatt - gondolom). Lett volna valamelyik nap egy órácskám, de akkor meg a férjem "túrt ki" a saját dolgozószobájából (ő sokszor éjszaka is dolgozik, de ezzel gondolom nincs egyedül) és laptopunk meg nincs...

Akkor írtam Eszternek gyorsan. Eszter! Még egyszer köszönöm, hogy kicsinyítetted és továbbítottad a képeket! (Most találtam a fényképezőgépen egy kicsinyítő funkciót... legközelebb megpróbálom azzal.)
Most kb. egy órája ülök itt, mert annyi időbe telt, mire visszaolvastam, és mindjárt hazajön a Drágám, és akkor megint abba kell hagynom. Munka után bement Zolikához, kíváncsi vagyok a beszámolójára (igaz, én is láttam reggel a picurt).
Nagyon meghatódtam néhány nekem írt hozzászólásaitokon, olyan szívhez szóló volt.

(Ne haragudjatok, hogy megint nem sorolom fel az érintetteket, de senkit sem szeretnék kihagyni és ha visszalapozok, eltűnik amit eddig írtam és akkor biztos a férjem is hazaér és a mai levelem sem fog elmenni...

... és akkor összedől a Világegyetem...)
Néhány téma, amiről szó volt:
Melltartó: Szoptatós melltartót tényleg lehet a Kínai nagyáruházakban (a kicsikben lehet, hogy nem) venni, én is ott vettem, miután kijöttem a kórházból és tényleg jó. És sokat takar!
Hálóing: Én már kb. két héttel a szülés előtt (24. héten vettem három darabot a Kínaiból és egyáltalán nem rosszak és nem is csúnyák. Szolíd szín, szolíd minta, puha pamut, 5 gombos, jóval a mell alattig ér a legalsó gombja. Nem kifejezetten szoptatós hálóing, de tökéletesen megfelel a célnak. Rövid ujjú és térd fölöttig ér. Nekem bevált, de meg kell mondjam, hogy szülés után izzadtam, mint a ló (gondolom a láz miatt is, de sokszor csurom vizes lett hajnalra), úgyhogy egy nap után hazaküldtem a sajátot, és a bentit használtam, amit minden nap cseréltek (tiszta, vasalt), ráadásul jobban szellőző anyagból van és elöl végig gombos. Persze hófehér, de engem nem zavart, még a folyosón is abban járkáltam (köntös nélkül), mert annyira melegem volt. (A vajúdásra még legyezőt is hozattam be, annyira meleg volt még légkondi mellett is.)
Kispárna: Ajánlom mindenkinek, én is hozattam be utólag, addig meg szenvedtem a lapos, lyukacsos kincstárival... Van, hogy az ágyat is ki kell egyengetni, mert némelyik elég furcsán ível az ember teste alatt...

Amúgy minden anyuka ágyán láttam privát párnát.
Kórházlátogatás: Épp a szülés utáni lábadozóban feküdtem fent a szülőszobán, amikor elment a nyitott ajtóm előtt egy csapat zöld ruhás nő és férfi és néztek befelé.

(Szerencsére pont nem láttak be a hálóingem alá.)

Hallottam, hogy valami oktatásfélét tartanak nekik, bemutatják a helyszínt, stb... A férjemmel egymásra néztünk.

Nekünk is köztük kellett volna lennünk

, "Erről mi lemaradtunk Édesem." - mondtam a férjemnek.

Zolikát ez az apróság nem gátolta meg abban, hogy világra jöjjön.
Zolikáról:
Már 6 napja nem emelik a tejadagját, még mindig 18 ml-t eszik, mondván, hogy nem elég nagy a súlya az újabb emeléshez. Pedig megemészti az utolsó cseppig.
Megpróbálták kb. 4 napja kivenni a csövet a tüdejéből, de túl gyenge volt még ahhoz, hogy anélkül lélegezzen, úgyhogy hamar vissza is rakták. A doktornő nem is csodálkozik, hiszen csak 26 hetesen született és picike még. Úgyhogy most az oxigénjét is picit feljebb állították...
De semmi baj, túlvagyunk a kritikus két héten, Zolika állapota stabil, és a légzés-gondon kívül semmi problémája nincs, az meg olyan dolog, hogy nem kell még erőltetni és még így sem kap nagy dózis oxigént (ami a szemére mehetne).
Vasárnap (majdnem két hetesen) már 960 grammot nyomott a kis drága, úgyhogy igyekszik ő, amennyire Tőle telik. (Nem tudom hová ment a plusz 60 gramm, mert szerintem csak a fütyije és a haja nőtt...

) Két napja adnak neki valami "hízótápot", hogy kalorizálják kicsit azért, hogy erősödjön.
Ma reggel majdnem letépte az inkubátor tetejét, annyira kapálózott, mocorékolt. Ja, és mostanában nyitogatja a szemét, rám is szokott nézni. Már alig várom, hogy magamhoz ölelhessem pici kis törékeny testét.
Ne haragudjatok, hogy hosszú lettem, már rohanok is, mert apa jön (azt mondta a telefonban, hogy Zolika gyönyörű) és éhes...
Igyekszem később bepótolni mindent.
Puszi!
(Ja, és kekszet vigyetek, esetleg még kenyeret és felvágottat is a kórházba, mert engem nagyon kiéheztettek és a tejtermeléshez a koplalás nem igazán jó. Viszont alkoholmentes sört is hozattam a tejtermelés miatt. Azzal nem kell vacakolni, csak hűtő kell hozzá.)