Borsika: hááááát, az a helyzet, hogy épp dögrováson vagyunk lányok (Fruzska és én), összeszedtünk valami vírusos csodát, én tüsszögök, folyamatosan folyik az orrom, Fruzska pedig tüsszög, köhög, és mivel ő még nem tud orrot fújni, mi szívjuk neki

Szóval, szóval nem tudom, hogy péntek délelőttre fertőzésmentesek leszünk-e (ez nagyon gáz, hogy mindig akkor vagyunk betegek, mikor találkozó lenne...)
Olyan jó témákat hoztatok fel: a szülés, szülésindítás, a császár, a szoptatás, a játszótéri "barátságok"...
Memme: annyira jó olvasni a hozzászólásaid! Annyira természetesen fogalmazol meg akár bonyolult dolgokat is!
Szóval: a
császár engem megrázott, és nagyon-nagyon-nagyon nehezen dolgoztam fel (tán még most sem), hogy az lett a születés vége. Két dolgot nem akartam: epidurál, császár. Mindkettőt megkaptam. Tán lehet, túlságosan koncentráltam rájuk, hogy ne legyen, túl sok energiát fordítottam az elhessegetésükre, és nem arra, hogy minden menjen a maga útján (habár ez sem igaz...)
Szoptatás: ahogy Fruzska lány 3 hónapos lett, a mi kis egy órán keresztül boldogan szopizó kisasszonyunk átváltozott: meglátta a cicim, és bőgött. Pedig nem volt sem cumi, sem cumisüveg, sem kanál, sem pohár, semmi, ami bezavarhatna. Nevezhetnénk szopisztrájknak, ha nem 3 hónapon keresztül tartott volna... Szóval a mi lányunk nem szeretett enni, 3 hónapon keresztül. A szoptatási pozíciók egész tárházát próbáltam ki nála. Ja, és a helyzetet nehezítendő úgy döntött, hogy csak, és kizárólagosan úgy hajlandó enni, ha a háta egyenesen van. Vagyis elsősorban szoptatópárnán. No így kimozdulni... De erre kitaláltam azt, hogy ráhajolok a babakocsira, amiben fekszik, ez be is jött. Aztán van a szoptatópárnás sétálgatós, aztán a klasszikus fekvős, aztán a melléülök és ráhajolok, és van a négykézláb ráhajolok, és van az ül az ölemben, és rácuppan, és van vicces (de ez már most, hogy újra szeret enni): négykézláb mászkál az ágyon, majd meglátja a csupasz cicim, ahogy fekszem mellette, és rácuppan négykézláb
Szóval jól harcoltunk egyet a lánnyal, hosszú volt, de hát volt tejem, elég is, hisz gyarapodott a drága, szóval maradt a szoptatás.
Játszótéri barátságok: az a helyzet, hogy még nem keveredtem olyan helyzetbe, hogy játszótéren ismerkedjek. Meg az is helyzet, hogyha találkozom lányokkal, akiknek szintén ennyi idős a gyermekük, szeretek másról (is) beszélgetni, mint a gyönyörű gyermekeinkről. De hát mindenkinek mások az igényei!
Remélem, nem voltam nagyon sok
Még egy képet a lányról:
