Sziasztok!
Na, hazaérkeztem!

Továbbképzésen voltam, apa volt itthon Marcival, lefeejt tejjel és cumisüveggel bénáztak, de nem halt éhen a gyerek, úgyhogy valamennyi biztos jutott a gyomrába is.

Alig vártam, hogy hazaérjek. Mivel hosszú idő után most először merészekedtem emberek közé, kitettem magamért: csini ruci, magassarkú cipő, smink, stb. A magassarkútól úgy elszokott a lábam, hogy alig tudtam hazavánszorogni benne.

Pedig míg dolgoztam, napi viselet volt nálam.
Nálunk is itthon van apa szabadságon, így én is fodrászt és kozmetikust tervezek a jövő hétre!
Anyu és anyósom nálam nem nagyon vásárolnak semmit. Mikor megszületett Marci pénzt adtak, de azóta semmi. Nem is várom el tőlük, nincsenek olyan anyagi helyzetben. Annak örülök, hogy nem nekünk kell adni nekik, pedig hamarosan az is el fog következni.
Diplomám nekem is van, de én még abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy rögtön érettségi után nappalira mentem, tehát 22 évesen már magam mögött tudtam az államvizsgát. Ez volt '93-ban. Akkor még nem kellett nyelvvizsga hozzá. Utólag azt mondom, hogy kár, mert azóta se volt bennem akkora késztetés, hogy lerakjam. Viszont szerencsére az angolt használom elég gyakran, így legalább nem kopik a tudás. Most is a továbbképzés angolul volt, féltem is, hogy nem fogok érteni belőle semmit, de tök jól ment.
A hasamról nem fogtok látni fényképet.

Még a végén rosszat álmodtok.
Bari! A 92 felületes ránézésre is vicc.
