Sziasztok!
Anyajegy: nem kell tőle pánikolni. Ami van, az nő és sötétedik+ jönnek az újak. De annyit megér a bőrgyógyász, hogy az ember lánya megnyugodjon. Sajna SZTK bőrgyógyászoknál elég nagy a tumultus, lehet, hogy egy magánba érdemesebb elmenni és átnézetni.
Otthon szülés: Én nagyon ellene vagyok. Ennyi. Amit erről írtam, most kitöröltem, mert nem akarok vele senkit megbántani.
Szüléstörténet: Az elsővel nem riogatok senkit.

Lényeg, hogy indítottan 7 óra alatt kibújt.
A második kórház és orvoscsere után: 1 hét túlhordás után (se jóslófájás, se keményedés, se tágulás) megbeszéltem az orvossal, hogy bemegyek a cuccommal, alaposan megvizsgál és szűlni fogok. Így is történt, szólt mikor fog fájni, és egy laza kézmozdulattal elindította a szülést. 7 órát vajúdtam, lehetett sétálgatni, bordásfalazni, labdázni, zuhanyozgatni. Egyedül voltunk a férjemmel egy szobában, én csak a bordásfalhoz ragaszkodtam, de ahhoz makacsul- szinte hozzánőttem, úgy markoltam.

Időnként bejött a bába, ötleteket adott, hogy haladhatnánk jobban, néha bejött az orvos, hogy haladunk. Burkot repesztett, innentől iszonyatos erővel indultak a fájások. A burokrepesztés maga nem fáj, a megfelelő pillanatban (a fájásoktól függően) egy csipesz-szerűvel kicsípik a burkot, és ettől az a hihetetlenül meleg lé kifolyik. Ettől kezdve könyörögtem az érzéstelenítésért, pedig a szülés előtt kifejezetten elutasítottam. Ők húzták az időt különböző kifogásokkal (adtak v.mi simaizom-lazító nevezetű placebót), végül közölték, hogy nincs érzéstelenítés, inkább szüljünk. Lábakat fel, 2-3 nyomásra kint volt a baba. Volt hasbakönyöklés, amiről sok rosszat hallottam, de nekem óriási segítség volt. Szerintem az volt a titka, hogy az orvos elcsípte azt a pillanatot, amikor segíteni tud vele. Rögtön megkaptam a gyereket pár percre, ezt kihasználva ő jól összekakilt, (alig győzték letakarítani rólam a szurkot) utána elvitték. Megszültem a lepényt, összevarrták a gátat (a gátmetszést én kifejezetten kértem, és nem bántam meg), mire kész volt, vissza hozták a babát. És mégegyszer: semmi nem történt a beleegyezésem, v. a kifejezett kívánságom ellen, nem bombáztak infúzióval-oxitocinnal, nem fektettek-sőt bíztattak a mozgásra. Szóval nekem nagyon pozitív élmény volt, nem éreztem magam kiszolgáltatottnak, kedvesek, türelmesek voltak, nem erőszakoltak rám semmit,és ami a legfőbb, biztonságban voltunk.
Lányok, apás szülést terveztek?