No, akkor következik az
én véleményem:
Elgondolkodtató a felvetés mindenképpen...
Ugye megbeszéltük korábban Vadvirág javaslatára, hogy ne tegyünk fel pucér képeket a babákról, mert annyi perverz talál meg ilyen oldalakat... Nem volt gond betartani, feltettük a pucér fotókat a g-mail-re.
Az olyan dolgokat meg nem írja le ide az ember, ha megnyerte az ötöst, és Csajágaröcsögén a Beborult utca nyócban a dunna alatt tartja a kétmilliárdot.
Viszont én megértem azokat a kismamikat, akik szinte egész nap otthon vannak, a babákkal nem lehet megbeszélni bizonyos dolgokat, és ezeket ki akarják írni magukból ide, a babanetre a barátnőiknek. Mert talán bátran állíthatom, hogy mi nagyon szoros barátnői viszonyban állunk.
Én pl. nem sírok akárki babájának a születésénél (a tavaly augusztus-szeptembert végigbőgtem

), nem sírok akárki babájának elvesztésénél (Mmarica

), és nem hagyok akárkinél kiskanalat a melőbbi viszontlátás reményében (Kiskolbi

).
Jól esne az embernek a piros popsin, a csorgó nyáltengeren, a puklikon, a lázcsillapítón, az átkailt ruhán, az éjjeli ébredéseken, az oltásokon és az új ruhaméreten felül más dolgokról is beszélni. Ráadásul nőből vagyunk, mi olyan kibeszélős-leírós-fajtának születtünk.
De! Ez a Babanet. Babákról, anyaságról szól. Nem vagyok biztos benne, hogy nagyon magán-intim dolgokat le kellene ide írnunk. Erre született a g-mail - amit én sem nézek minden nap, de ha valaki jelzi, hogy írt, már át is mentem olvasni.
Ha megnézitek a látogatottságunkat, messze a mi topikunkat olvassák a legtöbben...
Persze nem feltétlenül kellene, hogy érdekeljen, hányan olvasnak minket, de engem érdekel, és látom, hogy rengetegen.
Pár hetes terhességünk óta vagyunk együtt és olvasnak minket a "kibicek" (ezúton is üdv. az összesnek!

).
Biztos vagyok benne, hogy sok embernek segítettünk akaratlanul elmondhatatlanul sok dologban. És ezt a sok embert most megfosztanánk a további jótanácsoktól, tapasztalatoktól, örömeinktől? Biztosan nagyon sokan csalódottak lennének.
De persze nem csak ez a visszatartó erő nálam, hanem a megszokás is - én szeretem a Babanetet, szeretek ide írni, és én is átolvasok néha a "testvértopikomba (2009 jan.), vagy az éppen aktuálisba, ahol babák születnek, és ma is tanulok újat.
Egy szónak is száz a vége, én a maradás mellett vagyok, és amellett, hogy a nagyon magánéletünket ha meg akarjuk osztani, írjuk meg a g-mail-re vagy egy más zárt platformra, de maradjunk meg úgy, ahogyan most vagyunk.
