na eddig tartott az idill... eddig itt aludt a karomban, de megpróbáltam letenni és abban a pillanatban felébredt... A kórház óta iszonyat anyás lett. Szinte egész nap a karomban van... Alig várom már hogy megint hasra lehessen tenni, mert akkor elvolt, és elaltatta magát. (remélem nem felejtette el...) de azt mondták, hogy még két hétig rajta kell hogy legyen a karmerevítő... addig meg ugye hiába teszem hasra, szegénykém csak feküdne mint egy fadarab... Na mindegy, ezt a két hetet már kibírom valahogy.

A karom meg olyan lesz mint egy díjbirkózóé.
a jövő keddi tali szerintem nekünk is oké. és akkor megismerhetitek jócsávó Eliotot.
Most jutott eszembe, nem tudom hogy meséltem-e már, de a műtét után egy nappal már népszerű lett a kicsi fiam. A prof. szólt, hogy angol orvostanhallgatók jönnek és szeretné ha megnézhetnék Eliotot meg feltennének majd egy pár kérdést. Mondom oké, úgyis beszélek angolul.

Erre totál kész volt, és onnantól csak angolul beszélt velem (még másnap is.

úgyhogy tartottunk egy 40 perces előadást 18 orvostanhallgatónak. Nagyon vicces volt. Aztán a prof ott szabadkozott hogy mennyivel jobban beszélek mint ő, meg tökre megdicsért hogy ennyire felkészült vagyok.

Szóval vicces volt. Ja, és másnap a saját dokink is már azzal jött, hogy hallja hogy milyen jól beszélek meg hogy milyen jó kis előadás volt...

Szóval a prof beszámolt neki is.

Bocsi ha már írtam... Már nem tudom fejben tartani a dolgokat.
